Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-15 / 166. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1992. július 15., szerda Új minimálbér a vegyiparban A vegyiparban a vállalati átlagbérek 18 százalékkal növekednek éves szinten, a minimálbér havi összege pedig 8500 forint lesz — er­ről állapodtak meg a 29 leg­nagyobb magyar vegyipari vállalat munkaadóinak és munkavállalóinak képviselői. Németeké a Debreceni Dohánygyár Százszázalékos tőkeré­szesedéssel a német Re- emtsma cég vásárolta meg a Debreceni Dohánygyár Kft-t, de egyidejűleg a rész­vények 15 százalékát fel­ajánlotta megvételre a dol­gozóknak. A német nagyvál­lalat képviselője elmondta: a megállapodást némileg hát­ráltatta a Symphonia ciga­retta gyártásával kapcsola­tos jogi helyzetének tisztá­zatlansága. Tárgyalásokkal azonban elérték, hogy a jö­vőben e márkajog kizárólag a debreceni gyárat illeti. Házi Jogtanácsadó A Házi Jogtanácsadó most megjelent júliusi száma az 1-jén hatályba lépett új Munka Törvénykönyve sza­bályait ismerteti. Bemutatja az új törvény fontosabb jel­lemzőit, a munkaügyi kap­csolatok, a munkaviszony és az ezzel összefüggő jogviták főbb kérdéseit, valamint a hatályba lépést segítő fonto­sabb átmeneti szabályokat. Minden érdeklődőnek segít­séget nyújt a jogszabályi vál­tozások megismeréséhez, valamint az új törvény meg­felelő alkalmazásához. A ki­adványban található még a második kárpótlási törvény­nyel, a családban történő örökléssel, valamint a lakás­célú támogatással kapcsola­tos tudnivalók magyarázata. Sárgabarack­szezon Szezonzárás és szezony- nyitás zajlik e napokban az ország egyik legrégibb élel­miszerüzemében, a Kecs­keméti Konzervgyárban. Le­futóban a meggy, amelyből kétezer tonna feletti mennyi­séget dolgoztak fel, s meg­kezdődött a sárgabarack idény. Jó a termés így nincs akadálya a tervezett 400- 600 tonna átvételének és feldolgozásának. A felvásár­lás eddigi tapasztalatai sze­rint a minőség a szokottnál jobb. Privatizáció a BÁV-nál Szakosított pénzintézeti munkát is végez a jövőben a Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt, az egykori Bi­zományi Áruház Vállalat. Legalábbis ez szerepel majd abban a stratégiai tervben, amelyet a cég megbízására a Coopsystem Szervezési- Vezetési Tanácsadó Kft dol­goz ki a BÁV további műkö­déséről. A program szerint a bizományi a zálogtevékeny­ség mellett foglalkozik majd közraktárjegy kibocsátásá­val, leszámítolással, ingatlan jelzáloggal, bróker tevé- -kenységgel, áruszállításból és szolgáltatásból származó követelések vásárlásával és eladásával. Szaktanácsadás jogi következményekkel Segítség új módon Még egyszer a húskombinátról... A garancia mindannyiunk pénze A közelmúltban a Phare-program keretében a Pannon Agrártudományi Egyetem keszthelyi Georgikon karán befe­jeződött a szaktanácsadói tanfolyam. A mintegy négyszáz­nyolcvan órás intenzív képzésen Dél-Dunántúlról huszon­hármán vettek részt, Somogyból öten kaptak hivatalos ok­iratot a szakmai tanfolyam sikeres elvégzéséről. Egyikük dr. Jasinka János, a megyei földművelésügyi hivatal szak- tanácsadója. Hosszú mérlegelés után a kormány gazdasági kabinetje meghozta a döntést a Kapos­vári Húskombinátról. Amikor közismertté vált, hogy a gaz­dák ezrei nem jutnak a jogos pénzükhöz a leadott állato­kért, több csatornán indult el a megoldás keresése. Az természetesen mindenki számára egyértelmű volt, hogy a gazdákat jogtalan hát­rány érte. Az okok keresésé­nél azonban már megoszlot­tak a vélemények. Többnyire a kormányt okolták, lévén a húskombinát állami tulajdon. Hiszen évtizedeken keresztül megszokta a közvélemény az állam szerepét. Az állam mű­ködtette a teljes gazdaságot, vállalatok összességét és mint bebizonyosodott, többnyire rosszul. Hogy rosszul működ­tette, eredményezte az ország gazdasági tönkretételét. A húskombinát esete is bi­zonyíték: az egyetlen járható út, ha a húskombinát is átala­kul és mint privát tulajdon fog­lalja el a helyét a kialakuló pi­acgazdaság rendszerében. Ez, és csak ez lehet a garan­cia arra, hogy ne forduljon elő hasonló eset újra. Magántu­lajdonú piacgazdaságban egyetlen állatfelvásárló cég sem engedheti meg magának, hogy ne fizesse ki üzletfeleit. És úgyszintén a magántulaj­donra alapuló piacgazdaság­ban egyetlen állattulajdonos sem adja át állatait ellenérték nélkül felvásárló cégnek. Természetesen a fent leír­tak nem mondanak ellent an­nak, hogy az igazság megkö­veteli a személyes felelős­ségre vonást. Ez azonban már a bíróság feldata. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az az állam által vál­lalt 900 milliós garancia a költ­ségvetés egyéb területeiről vonódik el. Olyan területekről, melyek szintén valamennyi­ünket érintenek, érdekeltek vagyunk benne. Es még valami: ez a költ­ségvetési pénz mindannyi­unké. Nem véletlen, hogy oly sok fejtörést okozott a kor­mányzatnak a kérdés megol­dása. Hiszen a költségvetési pénzekkel való sáfárkodás nagy felelősséggel jár minden kormány számára most és a jövőben is. A döntés hosszú mérlege­lés után megszületett, a káro­sultak bizonyára nagy meg­elégedésére és a társadalom remélhetőleg megértéssel fo­gadja. Dr. Gaál Antal országgyűlési képviselő — Egy teljesen új, nyugati típusú szaktanácsadói rend­szer kialakítását szolgálja a Phare ezzel a kezdeménye­zéssel. Ismeretes, hogy az eu­rópai közösség Phare-prog- ramjának alapvető célja az átmenet támogatása a privati­záció megvalósításához, a kis- és középvállalkozások in­dításához, működtetéséhez. A tanfolyamon való részvételt pályázat útján lehetett el­nyerni. — Napi tíz-tizenkét órás képzés volt. Milyen alapvető céllal? — Azért, hogy a részvevők ismerjék meg a mezőgazda- sági szaktanácsadás nemzet­közileg elfogadott elméletét, gyakorlatát, az általánosság­ban alkalmazott módszereket. Képesek legyenek vélemény- alkotásra, tudjanak segíteni a döntéshozatalban, és nem utolsósorban ismerjék meg a most kialakuló, új típusú szak­A vám megfizetése vagy biztosítása előtt vámáru nem adható ki hazánkban a jövő­ben. A vámeljárás szabályo­zásának rendjéről azért kellett új, közös PM — NGKM rende­letet alkotni, mivel az elmaradt tanácsadói hálózat tervét. A hazai előadókon kívül igen ér­tékes ismereteket kaptunk nyugat-európai előadóktól, Ausztriában helyszíni tapasz­talatokat is szerezhettünk. Egyértelművé vált például, hogy Nyugat-Európában álta­lában az ötven hektár alatti mezőgazdasági vállalkozások veszteségesek, hozzávetőle­gesen az ötven-száz hektár közötti területen gazdálkodók sikeresek. — A szaktanácsadás eddig is ismert volt hazánkban. Mennyiben hoz újat ez a tanfo­lyam? p — Akik korábban foglalkoz­tak szaktanácsadással nyilván folytatják ezután is. A szakta­nácsadásnak eddig nem volt jogi következménye. A jogi konzekvencia az új gya­korlatnak igen lényeges vo­nása. Az is, hogy a szaktaná­csadók nemcsak a szorosan értelmezett szakmai kérdé­vámbefizetései is hozzájárul­tak ahhoz, hogy az állami költ­ségvetésben már az első fél­évben több mint 100 milliárd forintos hiány alakult ki. Az együttes miniszteri ren­delet a szigorú szabályozás sekben adnak tanácsot a gaz­dáknak, igen lényeges felada­tuk, hogy a mai átmeneti hely­zetben döntéshozásukban segítsék őket. Vagyis adjanak számukra alternatív javasla­tot: mire számíthatnak, ha ezt teszik, mire, ha mást. A tanfo­lyamon felkészítettek bennün­ket a számítógépes elemzé­sekre, kapcsolattartásra is. A gazdálkodó számítógépén is kérhet segítséget a szakta­nácsadótól persze, ez a jövő, nem lehet túl messze! — Szeretnék gazdálkodni, vállalkozni, de sok tekintetben bizonytalan vagyok. Mi a te­endőm? — Ausztriában a kamara feladata, nálunk a földműve­lésügyi hivatalok dolga, hogy ily módon szolgálják párt- és szektorsemlegesen a mező- gazdasági termelést. A „mit, mennyit, és hogyan termeljek” — kérdésére a szaktanácsa­dónak válaszolni kell. Ehhez megfelelő információk állnak rendelkezésre. Ez a szakta­nácsadói hálózat kiépül az egész országban, így egy egységes szellemű rendszer­ben, remélhetően érdemben tudjuk segíteni a vállalkozó­kat, a gazdálkodókat. Vörös Márta alól alól csak az igazoltan életmentő eszközöknél, gyógyszereknél tesz kivételt, illetve akkor, ha a vámfize­tésre kötelezett gazdálkodó szervezet halasztott vámfize­tésre jogosult. A vámeljárás új szabályozása KÁVÉHÁZI MOTÍVUMOK (3.) Irodalmi emlékek A Vaszary-kávéház A kaposváriak jól ismerik a volt Április 4. (ma Zárda) utca és Bajcsy-Zsilinszky utca sar­kán a szép, virágos teraszával is hívogató Vaszary-kávéhá- zat. A névadó — Vaszary Já­nos, a modern magyar festé­szet egyik legnagyobb hatású mesterei a modern irányzatok egyik hazai meghonosítója —, akinek szülőháza átellenben látható, 1867-ben, a kávéhá­zak föllendülése időszakában született. Végigélte a virág­kort, s még tanúja lehetett 1937-től a lassú agónia utolsó fázisainak. Jobb, alkalmasabb nevet nem is választhattak volna a kaposvári hagyományőrzés jegyében. „A” Vaszary az egyetlen vendéglátóhely a három kö­zül, amelyik a profil, a cég­tábla tudatos vállalása mellett, fennálása 5. évében is sike­resnek látszik. Egyetlen em­lékkép él bennem róla. Vala­mikor jártam itt tavaly; jó érzé­sekkel távoztam, és mindig készültem, hogy visszatérek. Szép fényes ősz eleji nap volt. A kávé friss, jó zamatú, a délelőtti csönd pedig felüdítő volt. Kevés vendég ült még az asztaloknál, akkortájt szállin­góztak. Jólesett egy kicsit le­ülni s körülnézni a kellemes összhatású helyiségben, ahová beáradt a napfény. Megpihent a sárgaréz lábakon nyugvó márvány asztallapo­kon s az L-alakú pulton, ahol a halk zsongásban csak a presszógép szisszent fel időnként. A csillárok formája, a barna falborítás, a nagy, ut­cára néző ablakok, a hangulat­lámpák fénye vagy a bordóba hajló színhatások itt szecesz- sziós motívumokat őriznek. Azaz pontosabban nem őrzik, inkább — amúgy nosztalgiá- san — fölvillantanak valamit a hajdani kávéházak stílusje­gyeiből. Maga a helyiség is L-alakú. Tágasnak éppen nem, kínálata szerint meg in­kább cukrászdának, mint presszónak mondható. Egy­szerű és ízléses. Ülök a kis márványasztal­nál. A kávé most is finom, friss és forró. Várok valakit, akivel az üzletvezető távollétében is szót válthatok. Szemben ve­lem, a bejárat melletti fogason újságok, nádkeretbe fűzve — lám, ez is kávéházi motívum: egyedül a kávéházak tartottak újságokat, folyóiratokat. S mi­lyen becsben álltak ezek az olvasnivalók! Heltai Jenő írja egyhelyütt: „A kávéház jobb modorra, udvariasságra, ille­delmességre kényszerítette vendégeit... Nevelte, csiszolta őket. Újságokat adott a ke­zükbe, művelte, oktatta, felvi­lágosította őket”. A „Vaszary" túlsó sarkában 3-4 öregúr be­szélget körülülve egy boksz­féle rész kerek asztalát. Az Országgyűlés előző napi programjáról, vitáiról szövik a szót. Olykor vitatkoznak vala­min, ilyenkor, ha nem is látom, érezni: indulatok feszülnek a textusok mögött. Mégis, mindez csöndesen, halkan, kulturáltan folyik, hogy ne za­varjanak másokat. Kicsit irigy­lem őket... Időközben megjön, akit vá­rok. Filigrán, karcsú ifjú hölgy, fehér köpenyben. Mint megtu­dom, mestersége cukrász, je­lenleg is a szakmájában dol­gozik, de most van néhány perce. • Érdeklődésemre elmeséli, hogy az üzletet novemberben vették át. Nem volt kialakult profilja. A főnök a megismert igények szerint sok minden­ben próbái újítani. A meleg- szendvics- és a salátafélék nem mentek, nem erőltetik. Helyettük inkább ismert és újabb cukrászati készítmé­nyeket, fagylaltkelyhet, kré­meket kínálnak. Vendégkörük megoszlik. Nyáron sok a kül­földi, ők is nagyon kedvelik a teraszt. Főleg a déliek. Sokan átutazóban is megállnak itt, s van például egy holland csa­lád, ők évek óta visszatérő vendégek nyaranta. De az al­kalmi vendégek is szívesen vissza-visszajönnek. Rend­szeresen járatnak 4-5 napila­pot, sokan ezért is nagyon szeretik a Vaszary kávéházat. Mintegy 120-150 között mo­zog a törzsvendégek száma. Azokat az öregurakat a sarok­ban különösképp nagyon megbecsülik, hiszen ők adják meg a „Vaszarynak” az igazi kávéházi jellegét így délelőt­tönként... A klasszikus kávé­házak, ugye, már a múltéi, ma a profitérdekeltség határozza meg az ő munkájukat is — ér­vel beszélgetőtársam. Vagyis az, hogy mit? óhajt a vendég. Volt, hogy az öregurak el­búcsúztattak egy-egy törzslá­togatót... Ilyenkor koccintanak az emlékére. Persze vannak vidám s egészen szép napok is. Például, ha valakit valami­lyen nagy öröm ér, vagy vala­milyen nagy sikert ér el. Egyik törzsvendégük, amikor Kos- suth-díjas lett, jó hat évtizedes költői életműve elismerése­ként, barátai — szintén törzs­vendégek — a „Vaszaryban” köszöntötték. Mások — ügy­védek, jogászok, közgazdá­szok — itt ülnek le egy nyu­godt sarokban klienseikkel, ügyfeleikkel tárgyalni. Azután bizonyos időszakokban — fő­leg nyári estéken — kétszer annyi hely is kevés lenne... — mondta kedvesen moso­lyogva a fehér-köpenyes ifjú hölgy, mialatt azon tűnődtem, hogyan is szorult ennyi meg­szállott szakmaszeretet és ennyi szakmatörténeti tudás, bölcsesség. Valamikor, a „klasszikus” kávéházak idején a felszol­gáló, a főpincér, a „séf” ilyes­fajta törődése éltette az üz­letmenetet. A téma „pápája”, Gundel Imre írja egyhelyütt a Központi (Centrál) kávéházról, ahol naponta számos író és képzőművész, köztük e sarki teraszos hely névadója is elő­fordult, hogy itt Szabó Dezső révén Ernő főpincér alakja is bekerült az irodalomba. A klasszikus kávéház — mint a cukrászkisasszonytól hallottam — valóban a múlté. S nem is a Rákosi-rezsim, nem az ötvenes évek a ludas benne elsősorban. Hanem egy gép: az olasz eredetű presszógép, amely már a harmincas évek végén forra­dalmat csinált — s csak a leg­patinásabb körúti-belvárosi kávéházak tudtak talpon ma­radni. Emléküket csak az iroda­lomtörténet s Mándy Iván és néhány kortársa őrzi. Meg a délelőtti nyugdíjas öregurak emlékezete. S talán még valami. A napokban a tiszavasvári Délibáb kávéházból közvetí­tették a rádió Ki nyer ma?-adását. Minthogy az utóbbi években — kétségtele­nül elsősorban divatszóként — sorra-rendre föl-föltűnik, bátor és merész vállalkozások jeleként, egy-egy cukrászda vagy presszó portálján a KÁ- VEHÁZ feliratú tábla. Miként Kaposváron is, Va­szary János szülőházával szemben. Wallinger Endre

Next

/
Thumbnails
Contents