Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-14 / 165. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1992. július 14., kedd Sikeres az idegenforgalom A német szó a leggyakoribb A statisztikai adatok szerint 1992 első öt hónapjában az idegenforgalom megismételte tavalyi sikereit. Májusig csak­nem tízmillióan látogattak Magyarországra, és ebből majd hatmillióan egy napnál többet töltöttek az országban — derül ki a Központi Statisz­tikai Hivatal legfrissebb jelen­téséből. Legtöbben, 2,35 millióan Ju­goszláviából jöttek, 2,1 millió volt a Romániából, 1,7 millió az Ausztriából és 1,1 millió a Cseh­szlovákiából érkezők száma. Je­lentős, csaknem 50 százalékos forgalomcsökkenést regisztrál­tak Lengyelországból és a szov­jet utódállamokból, viszont más­félszer annyian érkeztek hoz­zánk Kanadából és Hollandiá­ból. Össszességében megálla­pítható, hogy a tavalyinál sokkal többen látogattak országunkba hosszabb időre, és nagymér­tékben nőtt a nyugat-európai — különösen a francia, olasz és angol — látogatók száma. Az ismert okok miatt a jugoszláv utódállamokból is jóval nagyobb az idei forgalom. A vendégek túlnyomó része — 1,9 millió — szállodában szállt meg, s 256 ezren vették igénybe a fizető­vendéglátó helyeket. A turista- szállásokon a tavalyinál kétszer több éjszakát töltöttek el a kül­földi vendégek, a kempingek forgalma viszont a felére esett vissza. Bár a német látogatók száma viszonylag kevésbé emelkedett, a magyar szállo­dákban mégis a leggyakrabban hallható szó a német volt az év első öt hónapjában. Ugyaneb­ben az időszakban hat száza­lékkal több magyar állampolgár utazott külföldre, mint tavaly. Elnökválasztás előtt az SZDSZ Aktuális a válságkezelő program Dr. Pető Iván: Csak azt a szerepet vállalom, amellyel azonosulni tudok (Folytatás az 1. oldalról) — Gyakorló politikusként hogyan éli meg az elmúlt hó­napok történéseit? — Külön kell választani azt, amiről a kormányzó pártok és a kormány tehet és azt, ami a helyzetből adódik. A SZDSZ-nek is e két dolog kü­lönválasztásához kell igazíta­nia a feladatait. Ma sok a ne­hezen kezelhető gond. De ez nem menti föl a kormányt a fe­lelősség alól: sok időt pazarolt fölösleges döntések előkészí­tésére. A fölösleges döntések pótcselekvések, hiszen valami ■helyett csinálták, vagy egy­szerűen csak a saját hatalmuk megerősítése érdekében. A kormány kétéves tevékenysé­gében az egész magyar de­mokráciát rossz irányba tolja. Ez veszélyes, mert a demok­ráciának torzult változata va­lósul meg. Másik alapvető baj, hogy a koalíciónak nincs a gazdasági gondok megoldá­sához koncepciója. A legfontosabb feladatok — Ebből olvassa ki az SZDSZ feladatait... — Azt gondoljuk, hogy a ház­tartások stabilizálása a legfon­tosabb. Fontos az infláció el­leni küzdelem és az olyan szociális biztonsági rendszer kialakítása, amely fölfogja az elkerülhetetlen gazdasági csapásokat. Olyan munkajogi és érdekképviseleti rend­szerre van szükség, amely nem teszi kiszolgáltatottá az embereket a piacgazdaság vi­szonyai között sem. Föl kell készülni arra, is, hogy renge­teg gond marad, aminek a megoldásához az elkövetkező két év kevés. Az SZDSZ-nek van válságkezelő programja. A koalíció rosszul áll a közvé­lemény előtt. Ha alapvetően nem változ­tat magatartásán, nincs esé­lye a következő választáso­kon. A parlamenti ellenzéknek arra kell készülni, hogy jelen­tős szerepet tölt majd be a kormányzásban. — Az ön pártja alkalmas a kormányzásra? Két év elég arra, hogy rendezze sorait, le- küzdje belső válságát? — Azt hiszem, hogy az SZDSZ túl van a belső válsá­gán, a legsúlyosabb belső problémáin. Más pártok még előtte állnak az ilyen gondok­nak. Szerintem az SZDSZ si­keresen szerepel majd a vá­lasztásokon. Ki lehet az elnök? — Ősszel elnököt választa­nak... — Abban is egyetértünk, hogy az elnökválasztásnak nem kell nyílt politikai csatározásba torkolni, mint tavaly. Lehetőleg olyan elnököt kell választani, akinek a jelölésével a tagság már a küldöttgyűlés előtt többé-kevésbé egyetért. Eh­hez képest másodlagos, hogy személy szerint ki lesz az el­nök. Nyilván, csak azt lehet megfogalmazni, hogy milyen típusú elnökre van szükség. Rugalmas ember kell — És milyen típusú elnök kell? — Aki a választásokon sike­resen tudja vezetni az SZDSZ-t, aki nemcsak a párt tagjai, hanem a párt választói számára is elfogadható. Sőt, esetleg más pártok számára is, hiszen a magyar választási rendszer olyan, amelyben az első fordulóban az egymással rivalizáló pártok a második fordulóban szövetséget köt­hetnek. Ezért csak olyan em­ber lehet jó vezetője egy párt­nak, aki szövetség kötésére is alkalmas. — És van ilyen eijiber az SZDSZ-ben? — Szerintem van. — Az ősszel a küldöttgyű­lésnek mindenképpen válasz­tania keli, s már az fdén olyan vezetést kell választani, amely két év múlva sikerre vezeti az SZDSZ-t. — Ön is szerepel a listán. — Nem feltétel nélkül. Csak azt a szerepet vállalom, amellyel azonosulni tudok. — Teljesíthetők a feltételei? — Ha teljesíthetetlen feltéte­leim lennének, akkor abba­hagynám az egészet! Lengyel János Gyártókat keres a Macy’ s Megnyitotta budapesti kép­viseletét az Egyesült Államok egyik legnagyobb áruház­lánca, a Macy’ s. Magyaror­szági jelenlétük lényege is az itteni gyártók felku­tatása, s a versenyképes cik­kek megvétele, illetve ezek termelésére való ösztönzés, megrendelés. Egri borban utaznak az amerikaiak Amennyiben a Reorg Rt az amerikai Oxford Trading Ltd közötti tárgyalások ered­ményre vezetnek és az atlan­tai székhelyű cég bemutatja a szükséges pénzügyi bizonyla­tokat, 30 nap múlva amerikai befektetők kezébe kerül az Eger-Mátavidéki Borgazda­sági Kombinát. Az Egervin ér­tékesítésére kiírt pályázatra 75 ajánlat érkezett, ebből há­rom a teljes vagyonra vonat­kozott, s ebből kettő tartalma­zott konkrét árajánlatot, amelyből az amerikai cég egymilliárd 654 millió forintos ajánlatát ítélte legelőnyö­sebbnek a borkombinát fel­számolását intéző Reorg Rt. Szegedi vásársiker Mintegy 150 ezer látogatója volt a vasárnap zárult Szegedi Nemzetközi Vásárnak. Ezen Európa szinte minden orszá­gából együttesen csaknem 350 cég mutatta be termékeit. A vásáron megfordulók — vendégek, kiállítók — száma összesen 200 ezer volt. A gyorsmérleg szerint jó üzlet ma Magyarországon vásárt szervezni, hiszen a bevétel duplája a korábbi szegedi vá­sárokénak, a kiadás viszont jóval kevesebb volt. KÁVÉHÁZI MOTÍVUMOK (2.) Sok a nosztalgia Kapos(Korona)kávéház Eltűnt a hajdani Kapós presszó homlokáról a KÁVÉ­HÁZ feliratú tábla. Ez az első, ami szembeötlik. A régies hangulatú, sza­bálytalan vonásokkal átszeg- delt Kossuth téren a szokásos délelőtti nyüzsgés. Benn a presszóban csönd és nyuga­lom. A sarokban 3-4 öregúr beszélget, egyébként kong az ürességtől a helyiség. Leülök, nézelődöm. A fehér ülőgarnitúra, aho­gyan az egész berendezés, nem régi, ám a székek hátáról pattogzik le a festék... A fala­kon körben kinagyított fény­képek a századfordulós Ka­posvárról. Mindenhol finom erezetű fehér márványaszta­lok, tükrök, bokszok, de fehér a kazettás mennyezet is fölöt­tem, ami hát a stilizált régies „kávéházi” motívumokhoz va­lahogy nem illeszkedik. Nem sok forrásanyagot nézhetett át a tervezője... S ez már koráb­ban is feltűnt. Egyszer, nem túl régen, de még a kezdet kezdetén itt fi­nom kávét kaptam, ezért tér­tem vissza, valamikor még a tavasszal. Akkor is leültem kávézni, de csalódtam. A ká­vét hosszan gőzölte a presz- szóskislány, s még így is langy-meleg, íze-zamata vesztett lötty került elém... A hűtővitrinben pedig méreg­drága sütik, a polcokon még drágább italok időztek. Ide se jövök többet, fogadkoztam magamban — s lám, most méjgis itt ülök. Nem véletlenül. Úgy hírlett, június elejétől — a szálloda régi elnevezése után — KORONA néven ezt a presszó jellegű „kávéházat” átvette a Multiker Kft, amely ugyanitt pizzériát és biliárd­szalont működtetett eddig is. A továbbiakról két ügyvezető­jüktől, Agócs Attilától és Kiss Gyulától, tájékozódom. Meg­tudom: a presszó-cukrászda itt valóban nem ment igazán. Az rt, amely az egész épület tulajdonosa, mindent elkövet, hogy a hajdani Korona mai nevén is jól beleilleszkedjék a Kossuth téri miliőbe. Tervezik, hogy az épületet külsőleg is ■felújítják. Az új működtető kft sze­retné megtartani a kávéház jelleget vagy motívumot is; déltájt olykor 15-20 törzsven­dég is összegyűlik itt. Megtar­tanák a kávéházat, de nem ebben a formában. A helyiség arányait az ételforgalomtól függően alakítanák ki, valószínűleg térelválasztó­val.. A nagyobb forgalmat két­ségtelenül a pizzatéria alapte­rületének növelése és a dú- sabb vendégkör hozhatja. Ezt a részt később olasz étte­remmé fejlesztenék, ahol napközben bármikor kapha­tóak hideg saláták, spagetti meg friss olasz süteményfé­lék. A terem végében pedig megmaradhatna a kávéház — igények szerinti nagyságban. Hangulatos berendezéssel, nosztalgiából (is)... Túl sokat nem várnak tőle, hiszen alig 200 méterre innen működik egy évek óta jól bejáratott hely, a Vaszary, amely sokkal „kávéházabb" — hallom bú­csúzóul. Lehetséges, gondolom. Ámbár abban is van valami, hogy szeretnének megtartani, ha csak néhány asztallal, mi­egyébbel, valamint abból a kávéházi „profilból”, amit elő­deik — kissé illuzórikusán, va­lóban pár száz lépésnyire egy hasonló, már jól működő hely­től — szerettek volna. Hiszen ez a vendégkör nem az a vendégkör... A törzsasztalok­nál nyugdíjas öregurak gyűl­nek össze délelőttönként ta­lálkozni, beszélgetni, egyálta­lán — látni egymást egy kávé, pohár szóda mellett. Valaha ugyanis, a század- forduló tájékán, amikor Buda­pesten szinte minden sarkon működött egy-egy kávéház, a kispénzű vendég is könnyen elverhette az éhét valamilyen egyszerűbb étellel, a kocso­nyák, sajtok, vajas sütemé­nyek, a különböző pirítósok és még ki tudja hányféle ínyenc­ség birodalmában. Ahol ez idő tájt például egy „hatos”-ba (a monarchiabeli korona 10 fillé­resébe) került egy jó adag tö- rökös kávé némi tejjel és egy vajas zsemlével. A mai nyugdíjasnak jó eset­ben egy presszókávéra telik szűkös jövedelméből, ha egyáltalán... Ma egy pizza vagy akár csak egy hambur­ger, vagy virsli mustárral sem számít olcsó ételnek. A nyug­díjasnak akár két ebédje is ki­telik az árából — otthon. Vi­szont rohanó életünkben ne­kik is jólesik arcokat látni ma­guk körül, találkozni egymás­sal. Talán ez a természetes igény is fenntartója a kávéházi nosztalgiáknak. Már ahol megfontoltan és hozzáértés­sel igazgatják az üzletmene­tet. A kávéházak — nagyjából a kiegyezéstől az első világhá­borúig tekinthető — virágko­rában még minden társadalmi rétegnek (olykor polgári szakmáknak, mint például a kereskedőknek vagy a sza­bóknak) is megvoltak a maguk kávéházai. Ahogyan az arisz­tokráciának és a nagypolgár­ságnak is. A nagyobb rész, a fővárosban több száz kávé­ház, azonban mégis a kis- és középpolgárságé. Olyanoké, akinek sötét és kényelmetlen otthonukat pótolta a kávéhá­zak ragyogó pompája. Ám az irodalmi vagy művészkávéhá- zak vendégeit is ösztönözte — részben — hasonló impulzív erő, bár eme helyeken első­sorban irodalmi művek, irány­zatok születtek, viták izzottak. Egyszer Füst Milán meg­kérdezte Szini Gyulától, a Nyugat köréhez tartozó neves író-kritikustól: miért jár ő is ká­véházba, amikor egész ren­des lakása van? A választ ér­demes szó szerint idézni: „Mi van odahaza? Gondok és gondok, számlák, gyereksí­rás... És, ha belépek a kávé­házba, a fénybe, a zson­gásba, minden eloszlik. Itt egy kis nyugalom van legalább. Iszom a feketémet, rágyújtok egy szivarra és tűnődöm...” Á gondolat megállít egy lé- legzetnyire. Kesernyés, szív- fájdító érzésem van... Nem­csak hiányérzet ez az évek óta bezárt pécsi Nádor, az évek óta bezárt nagyablakos kávéházi miliő iránt, amiből az utcáról csupán az elfoszlott függönyöket látom a nagyab­lakok mögött. De egyáltalán. Sóvárgó vágyakozás ez bi­zony az „egy kis nyugalom”, a szivarfelhőben tűnődés, a ténybeli zsongás nyugalma; a feszes életritmus oázis-nyu­galma; a fénybeli zsongás Szini Gyulák, Molnár Feren- cek, Szép Ernők; Karinthyék, Krudiék nyugalma iránt, amely, úgy tetszik — örökre elveszett már... (Folytatjuk) Wallinger Endre Kárpótlási tudnivalók A kárpótlási jegy termőföld megszerzésére történő fel- használásáról szóló törvény alapján augusztus 15-ig ügyük soron kívüli elbírálását kérhe­tik azok, akik az első kárpót­lási törvény hatálya alá tartoz­nak, és/vagy az őket megillető összes kárpótlási jegyért, de legalább százezer forint ér­tékű jegyért termőföldet kí­vánnak vásárolni. A második kárpótlási törvény hatálya alá tartozók október 5-ig, a har­madik kárpótlási törvény hatá­lya alá tartozók pedig október 30-ig nyújthatják be kérelmü­ket. A májusi átlagkeresetek A KSH szerint a májusi bruttó átlagkereset — az 50-nél nagyobb létszámú vál­lalatok adatai alapján, a költ­ségvetési gazdálkodók, s a mezőgazdasági ágazatok nél­kül — átlagosan 21 ezer 639 forint volt. Ebből 17 ezer 030 forint a fizikai és 32 ezer 501 forint a szellemi területen dol­gozók átlaga. Japánban tesztelik a dunaújvárosi lemezt Karosszérialemezek szállí­tásával akar bekapcsolódni a magyarországi Suzuki prog­ramba a Dunaferr Dunai Vasmű. Egy próbaszáilítmá- nyát már Japánba tesztelik, ott azt vizsgálják meg, hogy a Dunaújvárosban gyártott le­mezek műszaki paraméterei és alakíthatósági mutatói megfelelnek-e a szigorú japán előírásoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents