Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-13 / 164. szám
1992. július 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SZTÁROK 15 Ultimátum 0’ Nealnek „Vagy lefogysz vagy repülsz" — közölte élettársával Ryan O’ Neall a karcsúságáról és fitness-imádatáról is közismert színésznő, Farah Fawcett. A „Love Story” egykori férfibálványa, a ma 51 éves hollywoodi színész elfogadta az ultimátumot és radikális fogyókúrába kezdett. Saját sportstúdiójába külön edzőt fogadott, aki gyötrő gyakorlatokat írt elő a számára. A majdnem éhezéssel egybekötött sportolás hatására 3 hónap alatt 20 kilót fogyott. Tina gondjai A rocknagymamának, Tina Turnernek fiával, Ronnie-val gyűlt meg a baja. A 30 éves zenész a kokain után már a cracket is kipróbálta és a legjobb úton halad a teljes kábítószerfüggőség felé. Elkótyavetyélte lakása berendezését, sőt, hangszerét is azért, hogy drogokat vásároljon. Anyja, Tina mindennap felhívja Németországból, ahol jelenleg él, de Ronnie letagadtatja magát. Apját, Ike Tűmért — aki maga is ült kábítószer birtoklása miatt — nem engedi be a lakásba, amikor meglátogatja. Cher másik arca Az excentrikus popsztár, Cher, akit szépségoperációiról és fiatal fiúiról is ismerünk, most megmutatta a másik oldalát. Ausztrál turnéja során találkozott egy kislánnyal, Maria Matejiccsel, aki súlyos, idegi eredetű betegségben szenvedett és emiatt sürgősen meg kellett operálni az arcát, mielőtt megbénult volna. Cher saját zsebéből finanszírozta a műtétet és a család amerikai tartózkodását is. A hatórás műtétet a kórház folyosóján várta végig. Streisand 40 milliót ér Bár az idei Oscar-díjak kiosztásáról Barbra Sterisand — akinek legújabb filmjét 7 Oscarra is jelölték — üres kézzel távozott, értékét a japán Sony cég 40 millió dollárban határozta meg. A Sony tulajdonába került korábbi Columbia Pictures exkluzív szerződést kínált a színésznő- énekesnő-filmrendező-produ- cernek. Ennek értelmében évente 2 millió dollárt kap forgatókönyvek írásáért. Ha rendez, 2,5 millió dollár, plusz a nyereség 10 százalékát, producerként viszont „mindösz- sze” 500 000 dollárra számíthat. Nem jár rosszul akkor sem, ha folytatja az éneklést: lemezenként 3 millió dollárt, plusz a nyereség 25 százalékát mondhatja a magáénak. Hallyday régi nejével flörtöl Johnny Hallyday szerint a szerelem felmelegítve is jó, legalábbis ezt bizonyítja „legújabb" kalandja. A 49 éves francia rocksztár Carl Perkins párizsi turnéja alkalmából ellátogatott a Hard Rock Caféba, ahol összetalálkozott volt szerelmével és feleségével, Ba- beth-tel, majd hevesen udvarolni kezdett neki. Az amerikai rockénekes leghíresebb száma, a „Blue Suede Shoes” eléneklésére maga mellé szólította Hallydayt és együtt énekelték a régi nagy slágert. A hatalmas sikerű est után Ba- beth és volt féjre — akivel mindössze két és fél hónapig tartott a házassága — együtt távozott a lokálból. Stradivari sem dolgozott másként Inkább ingyen, mint olcsón Sokáig tartott, míg Semmelweis Tibor hangszerjavító mester nyomára bukkantam. Kerestem a műhelyében és a lakásán, de hiába. Mígnem azt a tanácsot kaptam, hívjam a Zeneakadémián. Bevallom, erre nem gondoltam... De mit csinál a Zeneakadémián egy hangszerkészítő? Iskolát vezet. Egy éve alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Hangszerkészítő Iskolája, amelynek igazgatására őt kérték fel. — Ezek szerint hangszerjavításban is elmaradtunk a világtól? — faggatom a mestert. — Még nem, de ahhoz, hogy tartani tudjuk a külföldön is elismert színvonalunkát, egyre komolyabb erőfeszítéseket kell tennünk. Nem egyszerűen több hangszerkészítőre van szükség, hanem jobbakra. Messzi földön jó a magyar szakemberek híre. — Úgy látom, ideje és energiája nagy részét leköti az iskola. Nem sínyli meg ezt a vállalkozása? — Egész életemben többféle -dolgot csináltam egyszerre. Húsz éve vagyok igazságügyi szakértő, tizenöt éve lettem vállalkozó, s közben mindvégig tanítottam a szakmunkásképzőben. S bár kétségtelen, hogy az új iskola felállítása sokkal több feladattal jár, mint maga a tanítás, mégis szívesen csinálom... — De a nap akkor is csak 24 órából áll... — Sajnos, a hangszerjavításra valóban kevés időm jut. A mi szakmánkat igazi elmélyülés nélkül nem lehet gyakorolni, erre pedig most nincs lehetőségem. Az igazsághoz tartozik: nagyon régen készítettem új hangszert. Halkan mondom, talán soha nem is volt túl nagy tehetségem hozzá, de a javításhoz értettem. Azt hiszem, a családunkban a fiam lesz majd az igazi tehetség, ő már úgy tanulja a hangszerkészítést, mint a régi mesterek. Hosszabb időt töltött Németországban, jelenleg Olaszországban tanul, az ottani mesterek kézről kézre adják. Mindegyik műhelyében készít egy-egy hegedűt, azután megy tovább. így mindenkitől azt tanulhatja meg, amit az a legjobban tud. Benne az ügyes mesterből, bennem az elméleti szakemberből van több. A kettőre együtt volna szükség, de ilyen eddig csak Stradivari volt. — Változott a hazai piac az elmúlt öt évben? — Amikor megnyitottam az első önálló műhelyemet, majdnem egyedül voltam a piacon. Ma negyvenen vagyunk. De ez egyáltalán nem baj, ugyanis ebben a szakmában mindenki megél, aki jól csinálja. Minket még a külföldi konkurencia sem zavar. Egyrészt, mert a minőségi magyar áru még mindig olcsó, másrészt azok a kufárok, akik olcsó tömegáruval árasztják el az országot, sorra elhalnak. Mi ugyanúgy dolgozunk, mint évszázadosai ezelőtt; nincs szükségünk infrastruktúrára, ipari háttérre. A szerszámainkat is magunk készítjük. A mi munkafeltételeink állandóak: a nagy Stradivari sem dolgozott jobb körülmények között, „csak” a tehetségén múlott, hogy nagyszerű hegedűket készített. És itt visszakanyarodok az oktatáshoz: az Akadémián rövidesen akusztikai labor áll majd rendelkezésünkre a hanghullámok mérésére. — Kik és milyen problémával fordulnak önhöz? — Gyerektől aggastyánig, alföldi cigánymuzsikustól holland zenészig rengeteg ember hozza el a hangszerét. Mint tudjuk: a hegedű él! Állandóan változik az alakja, érheti trauma, elrepedhet, megsérülhet. Ilyesmi még akkor is előfordulhat, ha nem használják. — Olyan szépen beszél a hegedűről, mintha hús-vér élőlények volnának... — Az igazi mesterek megszállottak, nem hétköznapi emberek. Ha hangszert készítenek, többnyire bezárkóznak, s van, aki addig elő sem jön, amíg el nem készült a „mű”. Addig nem iszik, nem eszik, nem pihen, nem alszik. Csak dolgozik. Persze, erre kizárólag a legnagyobbak képesek. — Ha végiggondolja, mit ért el eddig és mit szeretne még, mi kerülne a számadás egyik oldalára és mi a másikra? — Mindent amit elértem, a szakmámnak köszönhetem. Mesterként ott tartok, hogy ma már pontosan tudom, mennyi mindent nem tudok, és ez nem kis dolog. Ha az anyagiak érdeklik: nem vagyok gazdag. Nem élek luxuskörülmények között, de nincsenek napi megélhetési gondjaim sem. Öröklakásban lakom a családommal Mazdával járok, és nem okoz gondot, ha el akarok utazni valahová. Szemléletemre jellemző, hogy amíg egy cipőért sajnálok kiadni háromezer forintot, egy könyvért akát 25 ezret is megadok. Domi Zsuzsa Pécsi Ildikó az „ idegen pályán...” Csak az imént érkezett haza — családostól, kutyástól — Gödöllőről, a hétvégi telekről s most kissé eltikkadtan a koranyári melegtől, valósággal elmerül a kényelmes fotelban. — Most végre volt egy kis időnk, hogy kiszaladjunk a „birtokra” — sóhajt. — A paprika, a paradicsom, a konyhakerti növények tavaly is tönkrementek, mert nem tudtuk kellően gondozni a kertet. Most gondoltunk egyet, mindent beültettünk örökzölddel. — Eszerint ne is beszéljünk színházról? — Ha Lajos kinyitja egy kicsit az ablakot és kapok egy kis levegőt, nyugodtan beszélhetünk arról is... A férj Szűcs Lajos, a Honvéd egykori kitűnő futballistája mosolyogva tesz eleget a kérésnek, s aztán leül közénk beszélgetni. — Mivel kezdjük? — A legfrissebbel. Most mutattuk be Tatabányán a kitűnő újságíró-szerkesztő Hámori Tibor darabját, az Én vagyok a gyilkost. Nem túlzók, ha azt mondom: frenetikus siker a darab. — Pécsi Ildikó milyen szerepben mutatkozott be? — Kettős szerepben. Egyrészt a házveztőnő, másrészt a rendező szerepében. Ez az utóbbi volt számomra a nehezebbik. Lassan kialakult az „én színházam”: igyekszem az általam felkért és nagyra tartott kollegákkal dolgozni, mindig ott állítunk színre valamilyen darabot, ahol arra mód nyílik. Most Tatabányán, holnap a BM Művelődési Házban... De az igazi az lenne, ha volna egy fedél a fejünk felett. — Nemrégen megpályázta a Bábszínház igazgatói székét... — De szerencsére nem nyertem meg. Tudja, fatalista vagyok, hiszek a sorsban, ami nagyon sokszor jó irányba terelte már az életemet. — Ha nem is lett színiigazgató, rendező már igen. Ilyennek képzelte? — Ánnak idején, nyíregyházi kislányként úgy gondoltam, hogy a színészet örökös játék. Most vén fejjel rá kellett jönnöm, hogy a gyereklánynak volt igaza: ez a pálya csak akkor érdekes, ha az ember tényleg játszik. Mint rendező is igyekszem a „játszó színházat” megvalósítani. Azt hiszem, az a dolgom, hogy olyan darabokat hozzak ösz- sze, amelyekben a színészek jól érzik magukat és a néző is derül. — Beszéljünk Pécsi Ildikóról, a magánemberről. Úgy hírlik önről, hogy példásan jó családanya. — Remélem is! Megfelelő családi háttér nélkül a színész csak félember a színpadon. Ha körülöttem a két fiú — a férjem és a fiam — nem segítene annyit amennyit, akkor a felét sem tudnám vállalni a pályán. Amikor összekerültünk Lajossal, mindketten nagyon elfoglaltak voltunk. Ő edzőtáborokba járt, örökösen mécseséi voltak, én meg filmeztem, vidéken játszottam... Szerencsére egyikünknek sem kellett szüntelen otthon ülni és dühösen várni, mikor jön haza a másik. Majd egy évtizedig éltünk így. Aztán megszületett Csabi, amikor nagyobb lett én is Pestre szerződtem és azután a gyerek határozta meg a „mozgásunkat”. Amelyikünk éppen szabad volt, az ment gyerekestül a másik után. — Végül is ki hozott áldozatot a másikért? — Mind a ketten a másikért. Volt idő, amikor nekem kellett egy kicsit visszahúzódnom a pályán, mert Lajosnak fontos volt, hogy teljes ember lehessen a csapatban — akkoriban lett az Év labdarúja, olimpiai ezüstérmes — aztán később fordítva volt. — Nem szerencsésebb, ha egy színész szakmabelihez köti az életét? — Embere válogatja. Mind a kettőre lehet példát találni. — Most is a kertből jöttek haza, mit jelent ez a birtok a Pécsi-Szücs család életében? — Nagyon sokat. Mindkettőnk életében nagyon fontossá vált, már nemcsak hobbi, hanem valóságos szerelem is. A bokrainkkal, a fáinkkal beszélgetünk... — És a háztartás? Pécsi Ildikó konyhája messze híres? — Csabi lassan felnőtt, 21 éves, önállósítja magát, nekünk kettőnknek pedig már nem annyira fontos, hogy mit eszünk, mint korábban volt. Valamit mindig be lehet kapni. — Nagyon büszke a fiára. Kérem mutassa be olvasóinknak a legkisebb Szűcsöt! — Tisztára az apja! Stramm, fess srác lett belőle, aki szintén a sportnak él. Elsősorban a tenisz érdekli. Pedig meggyőződésem, hogy tehetséges színész vált volna belőle... Tudja, hogy van ez, a szülőknek mindig vannak megvalósulatlan vágyálmaik. De ő másképp határozott. (szémann) BB már nem üzlet többé Brigitte Bardot nevével nem lehet már üzletet csinálni — ezt kellett megállapítania a 60-as évek szexszimbólumának, ám nem egykönnyen törődik bele a megváltoztatha- tatlanba. Most legalább pénzügyileg próbálja menteni, ami menthető. A volt filmsztár egymillió frankra pereli a francia tévét, amiért levették a műsorról Brigitte Bardot állatvédő sorozatát. Az indoklás szerint túl unalmas volt. Sztárokfitt-tippjei Faye Dunaway, a vékonyságáról is ismert hollywoodi színésznő most, 51 éves korában vallotta csak be, hogy zugevő. Súlyával mindig problémája volt, most éppen a „névtelen zabáló” tanfolyamon vesz részt, ahol reméli, hogy megszabadulhat kényszeres enni vágyásától. A tanfolyamon — akárcsak a „névtelen alkoholisták” esetében az akaraterő edzését, a nyíltságot és önbecsülést próbálják elsajátíttatni az állandó visszaesőkkel. „Akkor kezdődött, amikor a színművészeti főiskolára jártam. A rendezők mindig szupervékony lányokat kerestek. Három napig nem ettem, utána elájultam. Ekkor kezdtem titokban enni.” A Bonny és Clydek forgatása előtt — ez hozta meg számára a világhírt — 10 kilót kellett leadnia. Rosszul sikerült házassága újabb okot adott az evésre, válása után annyi „bánatzsírt” szedett fel, hogy hosszabb szünetet kellett tartania a filmezésben, egyszerűen nem kapott szerepet. Faye Dunaway reméli, hogy a tanfolyam, no meg 21 évvel fiatalabb szeretője segít megőrizni nehezen megszerzett karcsúságát. Joan Collins egyedi recept alapján őrzi ma, az ötödik X-en túl is szépségét, fiatalságát és karcsúságát: testét úgy kezeli, mint egy bankszámlát. Ha például éjszakázik, másnap egyórányi sporttal egyenlíti ki a „számlát”. „Nem vehet ki az ember többet a számlájáról, mint amennyit befizetett. Én ugyanígy kezelem az emberi testet is. Ezért heti három-négy alkalommal sportolok.” A hollywoodi színésznő egyébként soha nem napozik, mert a nap szárítja a bőrt és ráncosodást okoz. Charles Aznavour csokoládéval tartja magát formában. „Lefekvés előtt bekapok egy tábla csokoládét, ettől jól alszom." „Az én diétám az, hogy nem tartok diétát” — jelentette ki a 62 éves énekes, aki egy grammal sem nyom többet, mint huszonéves korában. „Ha mégis le akarok adni két-három kilót egy koncertturné előtt, lemondok a csokoládéról és az étkezésekhez fogyasztott borról. Amint azonban elértem a kívánt súlyt, megint megengedek magamnak mindent.” Lova Moor a CrazviYorse egykori sztár táncosnője elárulja, hogyan tartja formában csodaszép kebleit. „A legfontosabb, hogy a lehető leghamarabb kezdjünk melltartót hordani, a mellek megnyúlását csak így lehet megakadályozni. Ezután következnek -a mellizmok erősítése. Én hetente kétszer tartok egyórás edzést, ezen kívül naponta 10 percig gimnasztikázok két-háromkilós súlyzóval. Zuhanyozás után jéghideg vízzel fokozom a vérkeringést, majd tápláló növényi olajjal kenem be az egész testemet.” Ferenczy-Europress
