Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-10 / 162. szám
Somogy a múlt tükrében 1992. július io., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Együd Árpád és Tóth Imre adatközlő Kisbárapátiban Orgona és ének Nyitány Kőröshegyen Földváron is fölcsendül a muzsika A nyár Balaton-parti zenei kínálata ismét megfogyatkozott. Siófokon és Tihanyban sem rendeznek már komolyzenei hangversenyeket. Vigasz, hogy a kőröshegyi és balatonföldvári római katolikus templomban megrendezendő koncertek magas színvonalú orgona- és kórusmuzsikával ajándékozzák meg a közönséget. A nyitókoncert Ulrich Mel- dau svájci orgonaművész közreműködésével és a Budapesti Madrigálkórus vendégszereplésével ma este 20 órakor csendül föl a kőröshegyi műemléktemplomban. A kórust Szekeres Ferenc karnagy vezényli. A Caritas énekegyüttes július 20-án; a Miskolci Regős Vokál augusztus 1-jén; az Ars Renata Együttes augusztus 20-án és a magyar Korai Kvintett augusztus 31-én ad hangversenyt a balatonföldvári katolikus templomban. Az előadások este 8 órakor kezdődnek, a jegyeket előadás előtt 2 órával a helyszínen megvásárolhatják az érdeklődők. „Mivel a magyar állam Kiéber Antónia örökségét nem volt hajlandó a Galimberti család újabb lakóhelyére, Velencébe átutalni, Luigi Galimberti az Árvaszékkel való kiegyezés után egy 300 holdas földbirtokot vásárolt Somogybán, Kaposfüred határában, amit Olasz pusztának neveztek. A család 1880-ban költözött át Velencéből gyermekestül, köztük egy újszülöttel, Umbertóval Kaposvárra.” Kunffy Lajos visszaemlékezéseiből idéz Géger Melinda, a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságának •művészet- történésze Galimberti Sándor indulása című tanulmányában. A méltatlanul elfeledett, kevés emléknyomot maga után hagyó, Kaposvárhoz és Nagybányához egyaránt kötődő festőművész életútjának egy jellegzetes szeletét dolgozta fel és tette közzé a szerző a Somogyi Múzeumok Közleményei 1992 című kötetben. A kiadvány megújulva látott napvilágot Király István Szabolcs múzeumigazgató szerkesztésében. A címlapon látható fotográfia Rippl-Rónai József festőművész társaságában Lazarinet és Anellát ábrázolja az alkotó Róma-hegyi kertjében. A kép, esztétikai szépsége mellett a századelő hangulatát idézi, teret engedve a mai kor érzésének is. Az utódok lelkiismerete kell, hogy megszólaljon e látványra: vajon mennyire őrzi a város az európai hírű művész emlékét? Mennyire él a köztudatban Rippl-Rónai, Vaszary, Galimberti munkássága, s ismerjük-e alkotásaikat? A villa a város szélén! Csodálatos, szinte egyedi emlékezete egy nagy festőművésznek. Otthon és műterem egyszerre, s ma zarándok- hely. Alig vártam, hogy egy kicsit mélyebben is belekukkanthassak e könyvbe. Hogy szőkébb pátriámat, Somogyot a múltat kutató tudós emberek optikáján át is megismerhessem. A tanulmányok egy része elsősorban a szakmának íródott. Ám a laikus is megtalálja benne azt a szépséget, amelyet a felfedezés öröme nyújt. A régészet, a néprajz, a történettudomány, a- képzőművészet, az agrártörténet, a természettudomány egy-egy elhivatott képviselője „nyújtja” át többéves kutató-gyűjtő és feldolgozó munkájának írott anyagát. A teljesség igénye nélkül, csupán az érdeklődés felkeltése végett említek meg néhány tanulmányt. Bárdos Edith régész „Kopt” bronzedény a zamárdi avar temetőből” című munkája egy 1982-ben feltárt, VII. századbeli, bizánci öntött bronztálat mutat be. Az írás történeti összehasonlításban nyújt részletes régészeti elemzést az egyedi leletről. Egy érdekes adat: 118 község és mezőváros népességének vizsgálata után a kutató megálapította: a segesdiek testmagassága több mint 5 cm-rel magasabb az eddigi magyar átlagnál. Segesdi magyarok etnikai embertani vizsgálata címmel a már tatárkorban fennálló somogyi település antropológiai jellegzetesé- geit vázolta fel tanulmányában dr. Henkey Gyula dunaújvárosi antropológus. Együd Árpád és Somogy népköltészete. Két egymástól elválaszthatatlan fogalom. Dr. Szapu Magdolna néprajzkutató, tudományos igazgatóhelyettes villantotta fel a népművelő, népdalgyűjtő munkásságának legjellegzetesebb korszakait. Az írás egy későbbi, részletesebb elemző munka forrásanyagaként is haszonnal olvasandó. A 9. alkalommal napvilágot látott múzeumi évkönyv, amelyet német és angol nyelvű jegyezet egészít ki, értékes olvasmány és egyben annak is bizonyítéka, hogy a múzeum nem csupán a„ kacatok tárháza”, hanem a tudós fők által, hozzáértéssel feldolgozott hagyatékok, történeti emlékek otthona is. Várnai Ágnes Alkotóművészek alapítványa Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létrehozásáról döntött legutóbbi ülésén a kormány. Ä Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának jogutódjaként működik majd. Célja: a magyar alkotóművészek szociális ellátásának folyamatos biztosítása, színvonalas művészeti alkotások létrehozásának támogatása, azok bel- és külföldi megsimertetésének elősegítése. A társadalombiztosítási kiadásokat az állami költségvetés továbbra is támogatja. Hollókői ház Párizsban Stilizált hollókői ház épült Párizsban az ENSZ Oktatásügyi, T udományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO parkjában. A ház része annak a nagyszabású kiállításnak, amelyet a szervezet a világ kulturális örökségének megóvására hozott döntésének 20. évfordulója alkalmából rendezett a székhelyen. A kiállítás főként fényképekkel mutatja be a világörökség részét képező műemlékeket, építészeti alkotásokat. Kárpátalja könyvtárosegyesülete Három járás, a beregszászi, a munkácsi és az ungvári könyvtárosok részvételével megalakult a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete. Önálló magyar könyvtár létrehozását tervezik Beregszászon, gyarapítják az intézmények magyar könyvállományát, együttműködnek a Káipátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel. Luigi Galimberti: Inas bölcső mellett ORVOSKÉPZÉS PÉCSEN (6.) A POTE (1951-1990) 1951 januárjában a Pécsi Tudományegyetem keretéből kivált orvosi kar a következő évtizedekben mint Pécsi Orvos- tudományi Egyetem folytatta tevékenységét. Felügyeleti szerve az ugyanakkor alakult Egészségügyi Minisztérium lett. Áz első önálló orvosegyetemi rektor, Boros Béla szemészprofesszor (a rendelet életbe lépte után, mindössze egy félévig), mert a szétválás után, az önállóvá váló orvosegyetemnek az első számú vezetője — mint korábban a karé — a dékán lett (lényegében rektori jogokkal). Az első, egész tanévet végigvivő rektori jogú dékán Méhes Gyula professzor az 1951/52-es tanévtől. Helyettesei: Kun Lajos és Hámori Artúr professzorok. A POTE első avatott hallgatója a Somogy megyei Bakházáról való Beleki Imre György, aki 1951. szeptember 15-én vette át diplomáját. A korábbi „kari tanács” pedig lényegében eredeti összetételében mint egyetemi tanács folytatta munkáját. A fő feladat az ötvenes évek elején új intézetek, klinikák létrehozása volt. A még 1946/47-es tanévben létrehozott Törvényszéki Orvostani Intézet után (vezetője Beöthy Konrád professzor) 1951-ben megalakult a Mikrobiológiai Intézet: Ráüss Károly az igazgatója. Az Irgalmasok kórházának államosítása és az orvosegyetemnek átadása után megkezdte munkáját a II. sz. Belklinika Hámori Artúr professzor és a II. sz. Sebészeti Klinika Kudász József professzor (aki pár évvel később itt, a II. sz. klinikán az ország első szívműtétjét végezte) vezetése alatt. Létrejött az önálló Fül-Orr-Gégeosztály Szekér Jenő, illetve Tájanatómiai Intézet (a későbbi Kísérletes Sebészeti Intézet) Kariinger Gy. Tihamér irányításával. Ugyancsak ebben a tanévben kezdte meg az orvos- egyetemen munkáját az Idegennyelvi Lektorátus, amelynek feladatai - az ötvenes években háttérbe szoruló - középiskolai idegennyelvi oktatás után alig túlbecsülhe- tőek. 1951. október 20-án ünnepelt a kar. Igaz, ezt nem a minisztertanács írta elő, hanem Entz Béla professzori pályafutásának33. évfordulójáról, diplomája megszerzésének 51. évfordulójáról emlékezett meg. Érdemes lenne a dékánnak, Méhes Gyulának elmondott szavait összevetni egy másik, egy nemrég lezajlott, előírt ünnep megemlékező szavaival, s látni lehetne: mit nem lehet. „Professzor Úr az ünneplést kifejezetten elhárítani kívánta ugyan, de biztos vagyok abban, hogy a tisztelők és tanítványok hatalmas serege lélekben velünk együtt ünnepli a kiváló tudóst, a tanítómestert, az ifjúság megértő támogatóját, a jó embert... a jubileumi oklevél... nem a szerencsésnek kijáró kort jelző bizonyítvány, hanem valóban a munkát elismerő kitüntetés ... azt kívánom, hogy még számos éven át friss erőben és jó egészségben munkálkodjék egyetemünk és hazánk javára. Hálás köszönetét mondok egyben azért a fáradságot nem ismerő, odaadó és áldásos munkásságáért, mit Professzor Úr három ízben viselt dékáni és két ízben betöltött rektori tisztsége ... alatt egyetemünk és annak ifjúsága érdekében ... kifejtett. A tanári kar által nyilvánított megbecsülésének és a felsőbb hatóságok elismerésének jele az, hogy a 70 éves életkor betöltése után is, az egyetemek történetében példa nélkül állóan, négy éven át továbbra is Professzor Úr bölcs vezetésére volt bízva a kórbonctani tanszék... Kívánom, hogy Professzor Úr továbbra is atyai jó barátunk, a mi bölcs tanácsadónk maradjon.” 1953. február 24-én hangzott el először az egyetem fejlesztésének távlati terve: új egyetemi város megépítése. Egy bizottságot hoztak létre Hámori Artúr vezetésével, aki 22 klinikát és 19 elméleti intézetet képzel el a 25 éves fejlesztési tervjavaslatában (szerepelt 3-3 belgyógyászati és sebészeti klinika, sőt az elméleti intézetek V. ütemében az orvostörténelem és a kari könyvtár, továbbá egy 1000 ágyas diákszálló, valamint 100-150 dolgozó lakásigényének megoldása is). De addig is, míg mindez megvalósul, nem szabad elfeledkezni — így a tervezet — a meglévő épületek rekonstrukciójáról. Az elképzelés alapja az a 10 hektáros terület, amely a Zrínyi Miklós katonai iskola körül terült el. Az 1956/57-es tanév különösen nagy reményekkel indult az ismert kül- és belpolitikai események miatt. Egyetemi ifjúságunk zöme a forradalom és szabadságharc mellé állt, és nemcsak szavakban. Az 1956. október 29-én megalakult egyetemi zászlóaljba mintegy 300 volt pécsi egyetemista vonult be (parancsnoka Rozsos István V. éves orvostanhallgató volt). A vereség utáni megtorlás nem maradt el: tucatnyi hallgatót az ország összes egyeteméről örökre kizártak. Ezek egy részét internálták (hallgatóink közül 6 hónapra Debreczeni Lászlót és Péter Károlyt, 3 hónapra Ditrói Zsuzsát), másokat bíróságok ítéltek rövidebb-hosszabb börtönre (Laczai András szigorló orvost — nem pécsi eseményekben való részvételéért — 10 évre). 1966. augusztus 20-án adták át az ún. 400 ágyas klinikai tömböt, amely 5 egységnek adott helyet (belgyógyászati, sebészeti, szemészeti, ortopédiai és röntgenklinikának). Ezzel az egyetem gyógyító munkájához 1317 ágy állt rendelkezésre 1966-ban. Az egyetem 9 további klinikája a város 7 különböző pontján maradt, amint a 16 elméleti intézet (tanszék) ugyancsak majd féltucat helyen volt szétszórva. Ekkor, a 600. évfordulón, 1967-ben az egyetemnek 1147 hallgatója volt, akiket 381 diplomás oktatott. A 14 klinikán 263 orvos dolgozott, a 16 elméleti intézetben pedig 118 diplomás. A 381 oktatóból 29 volt a professzorok száma, 23 a docenseké; közülük 5 akadémikus, 8 a tudományok doktora és 46“ a kandidátus. Míg az orvoskaron az 1945 és 1950 közötti hat év alatt ösz- szesen 166 orvosdoktort avattak, az önállóvá válás utáni tizenhét év alatt, 1967-ig 2060-ot (ekkor avatták az első külföldi hallgatót, az 1961-ben beiratkozott, történelmi nevet viselő Abdel Vahabot). Az új elméleti tömb (és a mellette levő 4 kisebb épület) elkészülte 1970-ben (és a következő években) lehetővé tette, hogy a város 5 pontján lévő elméleti intézeteket, valamint a központi irányító apparátust egy helyre költöztessék. A négy előadóterem, valamint a több tucat szemináriumi helyiség megfelelő elhelyezést biztosít még a 80-as évek végén is, amikorra az intézetek (tanszékek) száma 20-ra, a klinikáké (központi laboratóriumoké) ugyancsak 20-ra nőtt (1373 ággyal). Egyetemünkön összesen 3333-an dolgoztak 1990 végén, közülük 380 klinikus és 230 elméleti intézeti oktató. Közülük 5 akadémikus, 29 a tudományok doktora és 106 kandidátus (23 százalék); 46 egyetemi tanár és 35 docens (13 százalék). Az épületállomány bővülésével lehetővé vált a fogorvosok képzésének indítása az 1973/74-es tanévben, 25 fővel (már 1967-ben kapott a klinika 16 ágyat, s végül 1975-ben elkészült a klinika új épülete). Az öt évfolyamon a fogorvostanhallgatók átlagos létszáma 120 körül van. Egy évtizeddel később, 1984-ben indult az ún. angol program, tucatnyi országból 36 fővel; közülük 1990-ben 20 hallgatót avattak. 1990-ben alakult meg egyetemünkön az Egészségügyi Főiskola, amely az első évben 122 fővel 4 szakon (dietetika, gyógytornász, védőnő és szociális munkás) négy városban (Pécs, Zalaegerszeg, Kaposvár, Szombathely) indult. Jelenlegi hallgatói létszámunk. csaknem 1200 magyar, 106 külföldi hallgató a magyar nyelvű, 230 az angol nyelvű orvosképzésben, és a 3, illetőleg 4 éves főiskolai szakokon 268 fő tanul. Hallgatóinknak Pécsett 2 kollégiuma van, összesen 640 férőhellyel (egyetemünk főiskolai hallgatóinak a 3 vidéki városban pedig 323 hely áll rendelkezésére). (Folytatjuk) Benke József
