Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-04 / 131. szám
1992. június 4., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 Műhelytitkok a Voluntasnál A röpdösés előtörténete A Diákújságírók Országos Egyesülete által meghirdetett pályázat bírálóbizottsága a több száz beérkezett diákújság közül a Voluntast, a kaposvári Táncsics gimnázium diáklapját, valamint a szintén kaposvári Ipari Szakközépiskola Fikarc című lápját a legjobbak közé sorolta. Az ítészek elsősorban a tartalmat, a diákosságot, az egyéni leleményt, a mozgalmasságot és a tördelést vették figyelembe. Ha nem Ismerném a bírálat szempontjait, beszélgetésünkből is rájönnék, miért kapták ezek a gyerekek, illetve az általuk „jegyzett” lap az elismerést. Okosságuk, tájékozottságuk Irigylésre méltó dió- kos „lazasággal" párosul. írásaik tükrözik humorukat épp úgy, mint tudományos érdeklődésüket. És még valami, mielőtt bemutatom őket: nagy őröm volt beszélgetni velük, szellemességük, Intelligenciájuk magával ragadó. A kellemesen töltött idő főszereplői: Molnár Gábor, a Voluntas fő- szerkesztője, Visi úr, azaz Visi Tamás főszerkesztő-helyettes és Molnár Viktória szerkesztő. —- A zsarnoki — mutat Visi úr Gáborra. — Már itt is fúrni próbál — jön a válasz rá. — 1990-ig csak olvastuk a Voluntast, aztán puccsszerűen megszereztük! Ez csak vicc volt! A 90- 91-es tanévben még Szarka Zoltán volt a főszerkesztő, ma már egyetemista. Hogy hogyan készül a lap? Hát természetesen mindig az utolsó pillanatban. A szerkesztőségi megbeszélések nyíltak, minden diák részt vehet rajtuk, szívesen fogadják ötleteiket, összegyűjtik az eseményeket. Előtte értékelik az előző számot, majd kitűzik a határidőt. (Fotó: Király J. Béla) — No ez az, amit sohasem szoktunk betartanil — magyarázza Viki. — Az 1990. novemberi számot négyen csináltuk, aztán folyamatosan bővült a társaság. Nekem Szarka Zozó szólt, én pedig Visi Tamással beszéltem: próbáljuk megl — emlékezik a kezdetre Gábor. A cikkek stílusáról, hangvételéről elmondják: nem szeretik a hivataloskodó, vonalas szöveget, a komoly cikkeket általában nem szignálják. — Ők inkább kiakasztani akarnak, nem hivatalos újságot írni — kötekedik velük Viki. — Nem hiszem! Erre vevők a diákok — válaszol Tamás. — Van olyan cikk, amire büszkék vagytok? — Az nem jelent meg! — Apropó: ki cenzúrázza az írásokat? — Csak mi — hangzik bizonytalanul. Hát maradjunk ennyiben... — Mennyire népszerű egy diákújságíró? — Visi úr eléggé — mutat barátjára Gábor. — Sajnos, kevesebben mondják el őszintén a véleményüket, mint szeretnénk. De amikor megjelenik a lap, látjuk, hogy népszerű, s ez nagyon jólesik. A pályázatra Várnai tanár úr hívta fel a figyelmüket, s ők mindjárt benne voltak a „buliban”. — Szükségünk volt valami önigazolásra, mert néha úgy éreztük, hogy egy üzemi lap szintjén dolgozunk. A pályázat nyújtotta siker nem ártott az önbizalmunknak sem. — Pedig azzal a gondolattal küldtük el az újságokat, hogy ha az első százba kerülünk, az jó — szerénykedik Visi úr. — Amikor kiderült, hogy az első húszban vagyunk röpdös- tem az örömtől. A két srác most érettségizik, aztán irány az ELTE bölcsész kara. — Ott is van újság! Most indul... — egészítik ki terveiket. Beszélgetésünk végén hangsúlyozzák: — Szeretnénk köszönetét mondani elsősorban Várnai tanár úrnak és mindenkinek, aki türelmesen elviselte a belőlünk áradó „légkört”... Végezetül álljon itt Visi úr egyik alkotása, amely jól tükrözi beszélgetésünk hangulatát. Is... Kakukk / Kakukk / Mondta a / Kakukk. Tamási Rita Csütörtök lesz a mi napunk! Lapszerkesztési okokból ezután csütörtökön jelentkezünk oldalunkkal. Bízunk benne, hogy továbbra is az eddigi megtisztelő figyelmetek kíséri a veletek, korosztályotokkal és természetesen a zenével foglalkozó cikkeket, amelyek szintén a 7-es oldalon jelennek meg. Csak csütörtökön.,, A szerkesztő Bogiári vincellérpalánták Németországban A balatonboglári Mathiász János Mezőgazdasági Szak- középiskola és Szakmunkás- képző már másodszorra indítja tanulóit Németországba, négyhetes nyári szakmai gyakorlatra. A gyakorlatot a Bad Krenz- nach-i Szőlészeti-Borászati Technikum szervezi. A csoport 34 tagja Németországban, különböző híres borvidékek — Rajna-vidék, Mosel, Nahe, Ahr és Reinhessen — szőlősgazdáinál, más-más családoknál végez borászati és vincellérmunkákat. A tanulók kiemelt feladata a marketingtevékenység tanulmányozása. Komoly próbatétel ez a négy hét a diákoknak: beilleszkedni a fogadó család életébe, együtt dolgozni velük reggeltől estig, megbirkózni a nyelvi nehézségekkel (esetenként a tájnyelvvel). A négy hót alatt megismerhetik diákjaink a fejlett technológiákat, önállóbbak lesznek, baráti kapcsolatokat teremtenek, nyelvtudásukat gyarapítják. A német családok hangsúlyt helyeznek arra, hogy a leendő magyar szakemberek szabadidejükben is a lehető legtöbbet kapják... DAVID HALLYDAY APJA NYOMDOKAIN Inkább a punkrock Franciaország immáron 48 éves rockfenegyereke, Johnny Hallyday újból összeköltözött 20 éves feleségével, Adeline-nel. Összeveszésük után már válásról szóltak a pletykák, de „még nem hely- reállíthatatlan a viszony közöttünk, megpróbáljuk újrakezdeni. Vele akarok élni és szeretnék egy gyereket is tőle” — jelentette ki Hallyday. Fia, a 25 éves David is az énekesi pályát választotta, de a lágy, dallamos zenék után inkább a punkrockot részesíti előnyben. Példaképei a U2 és a Police. „Azt hiszem, az emberek ma keményebb, szókimondóbb dalokra vágynak” — hangoztatja a maga útját járó David. KÖSZÖNJÜK!... ...a Kapossystem Számítástechnikai, Irodatechnikai Szolgáltató Kft-nek azt az újabb tíz kazettát, amellyel oldalunkat megajándékozta. Banda Zoltán rejtvényrovata A Kapossystem Számítástechnikai, Irodatechnikai Szolgáltató Kft ajándékával A május 23-án megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: AD Stúdió, Auguszt Bánó. A nyertes pedig Mezei Szi- árd kaposvári olvasónk. Gratulálunk! A „női Rod” KépmeHékletünk valójában sgy lemezborító reprodukciója. Egy angol énekesnő né- tány évvel ezelőtt kiadott, Secret Dreams and Forbidden -ire című nagylemezéhez készült ez a fotó. A szőke, kékszemű, erőteljes énekhangú tölgy érdes orgánumé Suzi Duatro stílusára emlékeztet. Továbbá a „női Rod Ste- vart”-ként tartják számon őssé rekedtes hangja miatt. Első nagylemezének (Natu- al Force) legismertebb slágere az It's a Heartache (Szív- ájdalom). A Diamond Cut Gyémántmetszés) című aljúménak egyik dala Grand 3rix-díjat nyert a tokiói Ya- naha-fesztiválon 1979-ben. \zóta több nagyszerű dalt ónekelt, neves zenészekkel dolgozott együtt. Egy-két évvel ezelőtt Mike Oldfielddel készített közös felvételt, legutóbb pedig Dieter Bohlen szerzeményét énekelte szalagra. Ennyi jellegzetes információ után igazán nem lehet nehéz felismerni az énekesnőt, aki hétfőn lesz 38 éves. Megfejtéseket június 16-ig fogadunk el, eredményt 18-án hirdetünk. Az álma: magánstúdió Hollandiában Koreográfusnak készül 150 forintért statisztált a pécsi színházban Papp Tímea Hárman című koreográfiájának a Kaposvári Tavaszi Fesztivál táncszínházi találkozóján is tapsolhatott a közönség. A kaposvári, de Pécsen, a Művészeti Szakközépiskolában tanuló tehetséges diáklány koreográfusnak készül. Minden vágya, hogy tanítsa a táncot, a mozdulatok művészetét. Négyéves volt, amikor édesanyja kézen fogta és beíratta gyerektornára. Tíz esztendős koráig belekóstolt a szertorna, a balett és a ritmikus sportgimnasztika alapjaiba. Negyedikesként Balázsné Po- mezsanszki Judit tanítványa lett; a városi művelődési központ társastáncklubjába járt, hogy angol keringőt, valcert, rumbát táncoljon. Indult a divattáncversenyeken, s egyszer negyedik lett a döntőn. A Ki mit tud?-on a televíziós elő- válogatóig jutott el. Pomezsanszki Judit hívta fel figyelmét a pécsi szakközépiskolára, s felvették a táncművészeti tagozatra. A baletten kívül néptáncot, színpadi táncot, akrobatikát, emelést, színészetet okítottak a mesterek. Tímea meg sorra álmodta színpadra koreográfiáit. Mivel megszerezte angolból a középfokú nyelvvizsgát, heti három lyukasórája volt. Ekkor kerítette igazán hatalmába az alkotási vágy. Öt produkció született idáig. Hogy honnan az ihlet? Míg a hangszóróból árad a zene, érzések, gondolatok törnek felszínre, s amit „kiérez” a muzsikából, megkoreografálja. Egyszer például a tévé volt az ötletadó. Az RTL-en egy film pergett, amelynek egy ökölvívó volt a főszereplője, a PRO-7-en boxbajnokságot közvetítettek ugyanebben az időben. Amikor átkapcsolt az MTV-re, egy klippet látott-hallott. Boxkesztyűben énekelték a számot. Ekkor „látta meg a témát”, s nyomban elkészítette Pás de deux című koreográfiáját. A középiskolás évek színpadközeiben teltek. Gyakran tűnt fel csoporttársaival egy-egy bál nyitótáncában, s az iskolai bemutatókon is szerepelt. Hívták statisztálni a pécsi Nemzeti Színházba. Játszott a Bánk bánban, a Mária főhadnagyban és Víg özvegyben. Kíváncsiskodásomra elárulja: egy-egy előadáson kemény 150 (!) forintot keresett statisztaként. Illetve még ennyit sem kapott kézhez, hiszen az iskola harminc százalékot levont művészeti alapjába. Most az érettségi tételek kötik le minden idejét. Ha túl lesz rajta, tovább szövi terveit. Egyik színházhoz se jelentkezett táncosnak, pedig megtehette volna. A Szegedi, a Győri Balett vagy a Madách Színház is munkahelye lehetne. Bár tud és szeret is táncolni, ahogy ő fogalmaz: nem egy kimondott balerinaalkat. Mivel divattervező barátja Hollandiában él, oda készül. A modern táncnak kíván élni. Tornát, aerobikot szeretne tanítani, és sokat kore- ografálni. Minden vágya, hogy egy idő után magánstúdióban keresse kenyerét. Amikor arról faggattam, mi a vonzó egy koreográfus életében, nyomban jött a válasz: az alkotás vágya és öröme. Mert ha jó kollégák a táncosok, a siker, az elismerés sem marad el. Eleinte nehéz átadni elképzeléseit a táncosoknak, de némi gyakorlat után minden megy a maga rendjén. Először a produkció tartalmát elemzik, s csak ezután jöhet a térformák beállítása. Ha összeállt a mű, ismét szót vált egymással koreográfus és táncos... Papp Tímea azt vallja: föltenné az életét a táncra. Ha táncosként eltörné a lábát, soha többé nem állhatna színpadra. De egy koreográfus tolószékben is tud alkotni, tanítani. Lörincz Sándor
