Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-24 / 148. szám
1992. június 24., szerda SOMOGYI HÍRLAP --- MŰVELŐDÉS 5 Hazamentek az eszeki diákok Lőne sár Aranka: Ötszáz diákunkról semmit nem tudunk (Fotó: Kovács Tibor) Látni és láttatni, ez a siker titka! Az év tanára a mosoly országairól November 24-én érkezett Nagyatádra az eszéki köz- gazdasági szakközépiskola 250 diákja és 30 tanára. Néhány nap múlva Kaposvárra vezetett az út. A horvát fiatalok és a pedagógusok a textilművek leányotthonában telepedtek le, délutánonként a Noszlopy Gáspár Közgazda- sági Szakközépiskola padjaiban tanultak. Május 31-én öt negyedik osztály visszament Eszékre, hogy megszerezzék a matúrát. Eszéken ugyanis június 16-án kezdődtek meg az érettségik. A többi hat osztály a tanév befejeztével búcsúzott Kaposvártól, Somogytól. Mielőtt felszálltak volna az autóbuszra, Loncsár Aranka, az EUBOC Közgazdasági Szak- középiskola igazgatónője felkereste szerkesztőségünket, hogy — bár már több helyen megtette —, ismételten köszönetét mondjon a magyar földön töltött nőnapokért, a segítségért. — Milyen szívvel indulnak haza? — Tele vagyunk kételyekkel, hiszen szinte mindent elölről kell kezdenünk; 1400 tanulója volt iskolánknak. Két épületben és 44 osztályban folyt a tanítás. 450-500 diákunkról semmit nem tudunk, holott már kellett volna jelentkezniük, mert azok, akik nem végezték el az 1991 /92-es tanévet, rövid pihenő után, kénytelenek nyáron tanulni. Ifjúsági találkozó Andocson Ifjúsági találkozót rendeznek a héten Andocson. Az immár hagyományossá váló találkozóra az egész Dunántúlról jönnek fiatalok. A három napos összejövetelen előadásokat hallgatnak — többek között Kanadából is érkezik előadó —, illetve zenét, énekeket tanulnak. Holibri könyvek Holibri — Hotel és libri — névvel új vállalkozásba kezdett a Kossuth könyvkiadó. Magyar szerzők kétnyelvű — angol és német — könyveinek kiadását tervezik szállodákkal közösen. A kötetekhez a szállóvendégek ingyen — szolgáltatásként — jutnának hozzá. Déry Tibor, Pilinszky és Örkény műveinek kiadásával kezdik. Nurejev frakkban Atlétatrikó helyett frakkban jelent még a balett berlini rajongói előtt Rudolf Nurejev világhírű balettáncos és koreográfus — igaz, nem a színpadon hanem a Deutsche Oper karmesteri emelvényén. Első dirigálásával nagy sikert aratott. Marlowe-krimi Csaknem 400 esztendeje halt meg Christopher Marlowe, drámaíró (Doktor Fa- ustus, II. Edward, Tamer- lán), a korabeli vizsgálat szerint kocsmai verekedés közben. Ezt azonban már akkor sem hitték el. A napokban került a piacra Charles Nicholl könyve, amelyben azt bizonyítja, hogy Marlowe politikai gyilkosság áldozata lett. Loncsár Aranka Még nem tudom, hogyan állunk katedrára, mert Eszék legszebb részén lévő iskolaé— Amikor az államtitkár úr Önt táncdalénekesnek nevezte, különös mosoly futott át az arcán. Elárulná, mire gondolt akkor? — Nem nagyon szeretem, amikor táncdalénekesnek neveznek, mert magamat soha nem tekintettem annak. Azokra a dalokra, amiket én énekelek, nem is nagyon lehet táncolni. Az az igazság, hogy az emberi reflexeket nagyon nehéz megváltoztatni, az a Ki mit tud? óta eltelt akárhány év nem volt elég ehhez. Megünnepelt évforduló — Koncz Zsuzsa minek nevezi önmagát? — Nem is tudom... Kellene találni egy megfelelő szót. Előadó? Sanzonénekes, dalénekes? A klasszikus meghatározás szerint ez talán csak Medgyasszay Vilmára illenék, akit mindig a példaképemnek tartottam és nagy tisztelettel hallgattam. — A napokban az egyik tudósításban azt írták, hogy pályafutása 25. évfordulójára készül. Októberben nagy koncertet tervez. — így van. De az az igazság, hogy az a bizonyos 25. évforduló a harmincadik lesz, hiszen 1962 októberében léptem fel a Ki mit tud?-on. Október 3-án tartjuk a koncertet a Budapest Sportcsarnokban. A három iksz már olyan szép kerek évszám, amire — ha nem is vonzódtam soha, semmipületünk telitalálatot kapott. Nincs tető a fejünk fölött, óriási lyukak tátonganak, hullik a valyen évfordulóhoz — érdemes emlékezni. 28-30 dalnál több nem fér bele az estbe. Új dalok — Tulajdonképpen mire kíváncsi? Hogy időszerűek maradtak-e a dalok? Vagy talán valami másra? — Egyrészt szeretném tudni, hogy meg lehet-e csinálni egy ilyen válogatást, másrészt valóban kíváncsi vagyok arra is, hogy a dalaim mennyire álltak ellent az idő vasfogának. Ez persze csak a műsor egy részére vonatkozik, mert új dalokat is szeretnék bemutatni a jubileumi koncerten. — Ugye nem kívánja az egykori „nagyok” példáját követni és nem ez lesz a búcsúkoncertje? — A búcsúzkodás örömét egyelőre meghagyom az uraknak. — Nyári tervei? — Készülök a koncertre. — Semmi kikapcsolódás? — Valamennyire meg kell próbálnom regenerálódni. Sajnos, Jugoszláviába most nem nagyon lehet menni, másutt kell keresnünk egy csendesebb, közeli tengerpartot. — Általában mivel telnek a napjai? — Most jöttem meg egy koncertsorozatról Erdélyből, ahol fantasztikus szeretettel fogadott a közönség. Talán ezért is esett most olyan jól ez a Kazinczy-díj, mert ha valahol, akkor ott nagyon lehetett kólát. Az ajtóknak és az ablakoknak csak a helye maradt meg, használhatatlan a parketta is. Az eszéki iskola szeretné elkezdeni a következő tanévet is, ám azt már emberhez méltó körülmények között. Az igazgatónő terveket sző, és bízik a somogyiak ismételt segítségében. Ajtók, ablakok kellenének, cserép és tetőléc, parketta a felújításhoz. — Tudjuk, hogy Kaposvár és Somogy eddig is sokat tett értünk. Többet, mint gondoltuk volna — jegyzi meg az igazgatónő — , de ismét segítségre van szükségünk. Legalább a tetőt szeretnénk megjavíttatni, hogy ne hulljon nyakunk közé az eső, és ne romoljon tovább az épület. A fűtés is teljesen tönkrement, de annak megjavítását csak ezek után tervezzük. Szívesen fogadunk minden felajánlást, hiszen csak ezek segíthetnek rajtunk. Horváth István, a megyei önkormányzat főtanácsosa ajánlotta fel, hogy vállalja a segíteni szándékozó somogyi cégekkel a kapcsolattartást. Loncsár Aranka így búcsúzott: — Reméljük, mihamarabb béke lesz Horvátországban, s akkor talán Kaposvárnak méltó testvérvárosa lehet majd Eszék. Mert Eszék nem felejt... érezni, hogy a szép magyar beszédnek milyen erős összetartó ereje van. Szeretem, ha a dalaim, a gondolataim mindenki számára érthetőek, él- vezhetőek. És Erdélyben — hála a magyar szónak — ez csodálatosan sikerült is. — És mit tervez a koncert után? — Nem tudom még. Több lemezre való anyagot szeretnénk elkészíteni, feldolgozni a koncert előtt és után, de egy új lemezre is vannak már ötleteim. A jövő év második feléig be vagyok táblázva. — Gondolkodott már azon, hol van a csúcs? — Nem vagyok visszatekintő típus. Ha majd egyszer elkészítem az emlékirataimat, akkor talán majd kiderül. De addig? A színpad nem vonza — Volt valami az életében, amit nagyon szeretett volna megvalósítani, de sosem sikerült? — Valamikor, régen, volt. Amíg a musicalt progresszív műfajnak tartottam, a 70-es évek végéig, addig szívesen közreműködtem volna egy jó darabban. De amióta „betagozódott” a szórakoztatóiparba ez is, azóta már erre sem vágyom. A pályám kezdetén nagy hatással volt rám a Hair, de ez az idő elmúlt. — Nem kacérkodik a színpaddal? — Ha énekelek, tulajdonképpen a saját gondolataimat fejezem ki. Nem tudom, bele tudnék-e helyezkedni egy másik szerepbe, egy másik ember bőrébe. Nem tudom, képes volnék-e a színpadon mást adni, mint önmagamat. Somfai Péter Gimnazista korában elnyerte a kiváló tanuló, kiváló sportoló címet. Az országos középiskolai tanulmányi verseny 9. helyezettjeként „besétált" a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem földrajz-biológia szakára és közben a BSE NB l-es röplabdacsapatának egyik vezető játékosaként is megismerhette a Az év tanára: Varga Zuzsanna sportot kedvelő közönség. Diploma után a budapesti Madách Imre Gimnázium óraadójaként kezdte pedagógiai pályafutását, majd röpke két év után az egyik elit magyar gimnázium földrajztanáraként oktatta a diákokat. Pár hete tért vissza izraeli és egyiptomi útjáról, s még nem sejtette, hogy iskolájában meglepetés várja: neki ítélték az év tanára címet. A hajdani kaposvári táncsicsos Varga Zsuzsanna 26 éves. Miközben sikereit számba veszem, csak mosolyog. — Véletlen volt — mondja szerényen, pedig már nemcsak a saját sikerének kovácsa. Tanítványai közül az egyik a televízió Ki-miben-tu- dós? földrajzvetélkedőjén harmadik helyezést ért el; másik két diákja pedig bejutott az országos tanulmányi versenybe földrajzból. — Igyekszem lelkesíteni őket — mondja. — Sokat mesélek, hogy megszeressék ezt a szép tárgyat. A földrajzkönyvek sajnos, nem olyan színesek, mint amilyennek lenniük kellene. De az élő, élményszerű előadás sokat számít. 1987-ben Törökországba vezetett az első utam. Az Onyega-tó melletti vidéket volt egyetemista társaimmal az elmúlt nyáron barangoltam be. Jeruzsálembe húsvétkor érkeztünk. Láttuk a körmenetet, ahogy az asszonyok vál- lukra veszik a keresztet és végighaladnak a Via Dolorosán, a Szenvedések Útján, ahol pontosan jelölték a 14 stációt. Aztán odarohantak a hatalmas Krisztus-képhez és csókolgatták. Jeruzsálem egyébként a legtipikusabb zsidó város, ahol sokfajta nép és vallás keveredik egymással. Az arab, örmény, keresztény negyedtől a zsidó különül el leginkább. A siratófal környékét zsidó katonák őrzik és az arab negyed csak bazárjaival, sikátoraival, zajával és bűzével különül el. — Üdvözöljük a zsidó negyedben! — ezt olvashattuk az utca túlsó végén lógó feliraton, és tisztaság, csönd, viágosság, ötszörös árak fogadták a látogatót. Hallgatom beszámolóját s hajlok arra, hogy elfelejtsem: a világ egyik legkritikusabb térségéről mesél lelkesedéssel. — Az idegen gyorsan hozzászokik ahhoz, hogy a zsidók állig felfegyverkezve sétálnak az utcán. Bennünket is alaposan kikérdeztek, van-e nálunk fegyver, szóba álltunk-e idegenekkel, de nem nyúltak hozzánk, elhitték azt, amit mondtunk. Ők együtt élnek ezzel az állapottal, megszokták... — Izraelben egyszerre virágoznak és hoznak gyümölcsöt a narancsfák — emlékezik —, olyankor az egész országot áthatja az akácra emlékeztető mézédes narancsillat. Egy narancs és egy grape fruit; ez volt a táplálékom, amíg kint voltam. Persze a tehetősebbeknek étteremre is futotta. A képzelet szárnyán Egyiptomba röpít. — Az ókori Kelet csodálatos kultúrájának hordozója, az idegenforgalom „martaléka”. Az asszuáni gát megépítése megpecsételte a hajdan virágzó növénykultúra földjét. Egyiptom a végletek országává degradálódott. Kairó, a vízfejű szörny egyik felében a felbecsülhetetlen gazdagság, a másikban a rettenetes szegénység vert tanyát. A sivatagban csontvázra aszott, legyengült emberek kóvályognak. — Hiába szerettem volna a piramisok tövében egy kicsit elmélkedni, elgondolkodni arról, hogy miként jöhetett létre ez a csoda, nem lehetett — mondja. — Coca-cola drink! — hallatszott folyvást a kiáltozás; az idegenforgalom mindent megöl Egyiptomban. Még a nílusi krokodil is kihalt, oly mértékben szennyeződött a hajdan életet adó folyó vize. Már hazafelé jövet, az izraeli határon azon gondolkodtam, hogy vissza kellene fordulni — vallja be őszintén. — Hiába a hadiállapot, a vallási és etnikai viszály. Egyiptomot kivéve — vidámak, kiegyensúlyozottak az emberek. Itthon azonban mindenki szomorú... Az év tanára diákjaival most Görögországba készül. Hellasz földje nincsen olyan messze, ott is érik a narancs és ott is vidámak az emberek... Várnai Ágnes Lórincz Sándor Erdélyben... „fantasztikus szeretettel fogadott a közönség” Koncz Zsuzsa Kazinczy-díja A napokban adták át a legszebben beszélő előadóművésznek, tanároknak a Péchy Blanka által alapított Ka- zinczy-díjat. Amint azt dr. Biszterszky Elemér, a művelődési tárca közigazgatási államtitkára elmondta: a korábbi hagyományoktól eltérően úgy döntött a kuratórium, hogy a díjazható előadóművészek körét kiterjeszti a táncdaléneke- sekre is. Az egyik idei elismerést Koncz Zsuzsa kapta.
