Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-22 / 146. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — AZ ÖNKORMÁNYZATOKÉ A SZÓ 1992. június 22., hétfő Gondolkodjunk közösen! A megyéről a világnak Somogy megye közgyűlésének munkaprogramjában fontos célként került, hogy alakítsa ki azonosság tudatát, vállalja Somogy értékeinek, arculatának megőrzését, elmélyítését. Ennek részeként Somogy szimbolikus meghatározására nagyon jelentős lélektani és kommunikációs értéke lehet egy jelmondatnak, mottónak, amely lehet földrajzi, történelmi és érzelmi utalás. Ilyen lehet például: „Somogy a Balaton széptájú előcsarnoka”, „Széptájú Somogy”, „Vadvirágos Somogy”, „Somogy, az ölelő természet” stb. A megye arculatát kifejező jelző meghatározására és a megye polgárainak véleményére kíván építeni a közgyűlés. Ezért pályázatot hirdet So- mogyot szimbolikusan kifejező kommunikációs mottó meghatározására. — Egyének és kollektívák jeligével pályázatnak. — A három legjobbnak ítélt javaslatot benyújtó pályázó 20 ezer, 10 ezer, és 5 ezer forint díjban részesül. — A pályázatokat július 31-ig lehet benyújtani a Somogy megyei közgyűlés elnökéhez (Kaposvár, Csokonai u. 3.) A pályázatok elbírálása után a díjazott szimbolikus jelzőket a Somogyi Hírlapban közzétesz- szük, és közülük a megye lakossága szavazatával választhatja ki az általa leginkább megfelelőt. A legtöbb szavazatot kapott jelmondat lesz Somogy megye kommunikációs mottója. Kaposvár Somogy része nem hajlandók rá. A jogalkotó a megyei jogú városoknak is ezzel azonos feladatokat és hatásköröket juttatott. Közben elkövetette azt a máig ható hibát, hogy adós maradt e jogállás pontos meghatározásával. Egy jogszabályt lehet dicsérni és lehet kritikusan rácsodálkozni ellentmondásos rendelkezéseire. Egyet azonban nem lehet: nem alkalmazni, hiszen létezésüknek (jelen esetben, sajnos, a feszültségeknek is) ez az alapja. könyvtár integrációja, és sikeres volt közös rendezvényünk a „Kaposi Fesztivál — Somogyi Tavasz”. Távolról sem a teljesség igényével említem a vállalkozói alközpont létrehozását, a városi sport- és kulturális egyesületek, közösségek, rendezvények jelentős anyagi támogatását, a katolikus gimnázium létrehozását, közös alapítványok megteremtését, a folyamatban lévő beruházások anyagi támogatását. Kölcsönösség A megyei közgyűlés decemberben határozta el, hogy napirendjére tűzi és legutóbbi ülésén tárgyalta meg a megyei és a kaposvári önkormányzat kapcsolatát — az együttműködés lehetőségeit. A testület jóváhagyta azt a megállapodás-tervezetet, mely világos és tiszta viszonyokat teremthet a két önkormányzat kapcsolatában. Ellenérdekű megye és város A csodavárás lelket pezsdítő élményén néhányszor minden ember átesik és többnyire megszenvedi az azt követő kiábrándulást, hisz idővel még a megélt kis csodák is megkopnak. Ma egy egész társadalom éli meg ugyanezt, várva az élet kereteit alapjaiban meghatározó viszonyok változásához fűzött reményeink beteljesülését. Akár tevékeny, alakító részvétellel, akár önként vállalt vagy kényszerű távolság- tartással tesszük ezt. Kimondva-ki- mondatlanul így éljük meg az önkormányzati törvény hatásait is. E lap hasábjain sem először jelenik meg, hogy a jogi szabályozás kifejezett ellenér- dekűséget teremtett a megyék és a megyei jogú városok önkormányzatai között. Tehát nem Somogy és Kaposvár képviselp-testületei és még kevésbé megyénk és megyeszékhelyünk tisztségviselői közötti személyi ellentétek húzódnak meg az előforduló — de szerencsére ritkuló — villongások mögött. Az önkormányzati megye alapvető rendeltetése, hogy biztosítsa azokat a középszintű közszolgáltatásokat, amelyek ellátására nem képesek, nem alkalmasak a települési ön- kormányzatok vagy bármely okból Egy csónakban Ismeretes, hogy Kaposvár vezetői számos megyei intézmény átvételére jelentették be igényüket, ugyanakkor más, a város számára is szolgáltatást nyújtó, kiemelkedő fontosságú intézmény finanszírozásában nem kívántak, illetve nem tudtak részt vállalni. A várossal való megbeszéléseink során mi végig azt hittük, és hisszük ma is, hogy ha fel lehet tenni egy kérdést, akkor azt meg is lehet válaszolni. Ha világos a kérdés és a tárgyaló felek felismerik, hogy „egy csónakban eveznek”. Ekkor nem lehet kétséges a megegyezés. Részeredmények születtek is. Ilyen például, hogy a város kifejezett kérésére átadtuk a színház fenntartási jogát, az épület városi tulajdonba adásának szándéknyilatkozatával együtt. A megyei önkormányzat ennek ellenére a múlt évben 19 millió, az idén pedig 17 millió forinttal vállalt továbbra is részt a finanszírozásából. Ha anyagi helyzetünk lehetővé teszi, akkor éves költségvetéseinkbe továbbra is beépítjük a színház támogatását. Megvalósult a megyei és a városi Számos olyan intézményt működtet a város és a megye is, amely a másik félnek is jelentős, pótolhatatlan szolgáltatást nyújt. Jelenleg a megyei ön- kormányzat számára aránytalanul súlyos anyagi terhet jelent a megyei kórház működési feltételeinek javítása. Ezt a terhet egyedül viseli, miközben az intézmény — jelentős részben — a város lakossága számára nyújt egészségügyi ellátást. Olyan szolgáltatást, amelyet a megye többi, kórházzal rendelkező városában teljes egészében a városi önkormányzatok biztosítanak. Bármily nehéz, mégis tudomásul kell vennünk, hogy Kaposvár anyagi közreműködésének hiányában 1993-ban keresnünk kell azokat a forrásokat, pénzeszközöket, amelyeket erre a célra átcsoportosíthatunk. A legtámogatottabb település Kaposvár Somogy megye szerves része: ezért a megyei folyamatokba való bekapcsolására kell törekednünk. Hogy ezt komolyan gondoljuk, bizonyítják a számok. A megyeszékhely közgyűlése szervezetileg nem kapcsolódik a megyei közgyűléshez, sőt választott tagokkal nem is képviseltetheti magát. Somogy megye testületében mégis — s ez a legutóbbi közgyűlésen elhangzott megalapozott, számokkal alátámasztható képviselői vélemény volt — ma Kaposvár a megyei közgyűlés által leginkább támogatott település. Nincs szándékomban ennek tételes bizonyítása, de a kétkedők kérésére természetesen készséggel megteszem. Bár a többi megyében ez nincs így, személyes meggyőződésem, hogy így természetes. Mint ahogy az is természetes igény, hogy a másik fél elismerje ezt. Mindenesetre jó előjel, hogy Kaposvár polgármestere a megyei közgyűlés előterjesztését megismerve, néhány kiegészítést hozzáfűzve üdvözölte és nagyra értékelte a szándékot, és korrektségre törekvőnek minősítette az anyagot. Egyetértettünk abban, hogy az eltérő vélemények az eltérő helyzetből adódnak, s így minden feszültséget ezzel sem oldunk meg, de a két testület közötti bizalom alapvető forrása lehet az elemző összefoglaló, s az együttműködési megállapodás-tervezet. Ez utóbbit aláírás előtt természetesen a városi közgyűlés is megtárgyalja. Szükség is lesz az együttműködési szándék közös kinyilvánítására, hiszen Kaposvár város — mégha ma megkülönböztetett státuszt élvez is — a megye része volt és az lesz a jövőben is, hacsak pajkos dzsinnek fel nem röpítenek bennünket a levegőbe, s ott nem lebegünk az idők végezetéig. Dr. Gyenesei István a megyei közgyűlés elnöke Párbeszéd a somogyi emberért A megyei közgyűlés már a választási ciklusban tevékenységét meghatározó négyéves munkaprogramjában kinyilvánította, hogy széles körűen működik közre az érdekérvényesítő folyamatokban és támogatja a civil társadalom kialakulását. Tette ezt annak tudatában, hogy az önszerveződő helyi hatalomgyakorlást megtestesítő erős önkormányzatok nem jöhetnek létre a társadalmi szerveződések, civil szerveződések nélkül. Az együttműködés kialakítását megelőzően szükségesnek tartottuk, hogy a közgyűlés megismerje a megyében működő érdekvédelmi, érdekképviseleti és társadalmi' szerveket, mozgalmakat és egyesületeket. Az érdekvédelmi és társadalmi szervezetek szívesen fogadták a közeledést és kifejezték, hogy egy-egy feladat megoldásában, közös akciók szervezésében szívesen működnek együtt az önkormányzattal. A közös gondolkodás első sikeres rendezvénye volt az április 30-i Jelenünk című munkavállalói fórum. Ezen kiderült, hogy sok mondanivalónk van egymásnak és körvonalazhatók azok a területek, amelyeken összefoghatnak az érdek- képviseletek és társadalmi szervezetek a megyei önkormányzattal. Az eddigi együttműködés során több hasznos javaslat is született. így például közös fellépést szorgalmazunk a kamarai törvény mielőbbi megalkotása érdekében, kezdeményezzük konkrét témákban érdekegyeztető fórumok alakítását, széles körű együttműködést alakítunk ki a világkiállítás megyei programjának tervezésekor. A párbeszéd tehát megindult. Ezután is nélkülözhetetlen, hogy a megyei önkormányzat és annak bizottságai munkájuk során kérjék és igényeljék az érdek- képviseleti szervek, társadalmi szervezetek véleményét, javaslatát, ezek a szervek pedig kísérjék figyelemmel a közgyűlés tevékenységét, s maguk is legyenek kezdeményezői az együttműködésnek. Tegyük ezt valamennyien mindazokért, akiket képviselünk, a somogyi emberekért. Dr. Lamperth Mónika irodavezető Reggel még diákként lépték át a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola kapuját, az utolsó akadály még előttük volt: az államvizsga. Nem volt hiába a sok munka, az éjszakákba nyúló tanulás, sikerült! Tanítók lettek. Pályaválasztásuk révén 3 éve kerültek Somogy megyébe. Elsősorban jó hírneve miatt választották a kaposvári képzőt. Nem csalatkoztak. A megyei önkormányzat Somogy polgáraivá fogadta a végzős diákokat Szolgáltatás, de hogyan? A finanszírozás — alulnézetből Az önkormányzati törvény a megyei önkormányzatot „intézmények és szolgáltatások” működésére hivatott szervezetnek nevezi. Az állam „leadta" a feladatot az önkormányzatoknak, de az oktatásnak és a köz- művelődésnek továbbra is egyik kulcskérdése a finanszírozás. Az intézmények vezetői, dolgozói gyakran tapasztalják azt, hogy nem pusztán a pénz, hanem gyakran szemlélet kérdése az, hogy mennyi jut az oktatásra, a művelődésre. A költségvetésben mintha ez jelentené a legkönnyebben csökkenthető tételeket. Nem biztos, hogy mindig helyes ez; mert az oktatásban, a művelődésben nem lehet büntetlenül szünetet tartani, forráshiány miatt kihagyni éveket. A rövidtávú megtakarítások, a társadalom hosszú távú érdekeit veszélyeztetik. A gazdasági nehézségek idején különösen utópisztikusnak tetszhet az iskolaügy, a közművelődés méltó anyagi ellátása, pedig a gazdasági fejlődésnek éppen ez a feltétele. Ezért nem lehet elfogadható válasz az, amely így kezdődik: „a népgazdaság teherbíró képessége..." A „mennyi pénz kell az oktatásra, a kultúrára?” kérdést nem lehet megfordítani így: „mennyi oktatás, kultúra szükségeltetik a meglévő pénzhez?” Mi az ami jelenleg van? Az intézményi finanszírozás rendszere és módszertana több évtizedes. A költségvetési gyakorlatban olyan sémák, módszerek érvényesültek — és bizonyos mértékben ma is érvényesülnek —, mint a „tűzoltás”, az egyenlő feszültségek szerinti, vagy a már korábban kialakult arányok szerinti elosztás, illetve a mai szükségletek előnyben részesítése a jövővel szemben. Természetes, hogy a szükségletek, lehetőségek kölcsönhatásban vannak egymással. A szűkös anyagi lehetőségek a tényleges szükségleteket is irreálisnak tüntetik fel. Mi következik ebből? Egyrészt, hogy az intézmények költségvetését csak alapos mérlegelés, a feladatok és célok elemzése alapján, elmozdulási irányaik ismeretében szabad kidolgozni. Másrészt az „átlagos mutatókban” való gondolkodást ki kell egészíteni a település-típusonként fölmért, intézménytípusonként differenciált szükségletekkel. A változás folyamataként jelzett mai állapotban a „legyen” lényegesebb kérdései az alábbiakban határozhatók meg. Az önkormányzatnak (közgyűlésnek) újszerűén kell megközelíteni feladatát az intézményei működéséhez szükséges pénzügyi feltételeik biztosításában. Alapvető a követelmények meghatározása, és az ezekhez szükséges feltételek összhangjának biztosítása. A költségvetést az egyes intézmények helyzetének pontos ismerete, elemzése, vagyis a szükségleteket determináló főbb tényezők birtokában kell elkészíteni. A jelenlegi költségvetési gyakorlat még messze áll attól, hogy a követelményekhez a feltételeket is meghatározza. Az önkormányzatnak (közgyűlésnek) ezért arra kell törekedni, hogy a költségvetéssel ne hozzon hátrányba intézményeket, hanem a hátrányok leküzdésére tegyen lépéseket. Ezért csak az az út járható, hogy az intézmény szakmai programja alapján dönt az ön- kormányzat, hogy el tudja-e fogadni, képes-e biztosítani a feltételeket vagy más programot kér. Így lehet a finanszírozási lehetőségek megrögződött és bázisszem* léleten alapuló „elosztási” gyakorlatát megválasztatva korszerűbb elvi alapokra helyezni. Az intézményfenntartás — mint kötelező feladat — olyan nagy jelentőségű ön- kormányzati „vállalkozás” lett, amelyben méltán lehet minden felelősen gondolkodó képviselő érdekelt. Az, hogy ez a szemlélet általánossá válik, attól függ, hogy felismerjük-e egy ilyen irányú változás szükségességét. Meggyőződésem, hogy a megyei önkormányzat, a megyei közgyűlés gazdaságközpontú viszonyainak között is megfelelő támogatást tud nyújtani a kultúra, a közoktatás, a közművelődés számára. Mindez azonban feltételezi az intézményekben dolgozók egészének szervező segítő, racionális gazdálkodási munkáját is, hiszen csak együtt hatékony a kettő. Jónás József irodavezető SOMOGY
