Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-15 / 140. szám
10 1992. június 15., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — KÖZBIZTONSÁG, BŰNÜLDÖZÉS Nem szívesen bírságol Mint a filmeken Yamahával Somogy útjain — A „hobbija”: motorosrendőr (Foto: Gyertyás László) PROFI ÉS „TRADICIONÁLIS” BŰNÖZÉS Hamis pénz és szerencsejáték A motoros járőröknek az utakon igazi tekintélyük van. Egyiküket, Schiszler László főtörzsőrmestert először arra kértük, mutassa be mit tud a Yamahája. — Hatszázötven köbcentiméteres, a négyhengeres gépben 75 lóerő dohog. Speciálisan a rendőrségnek gyártották, így ami csak az utak mellett kellhet, minden megtalálható rajta. — Az autósok leginkább a motorra szerelt „trafitól” félnek. — Menet közben is tudom az előttem haladó jármű sebességét mérni és a műszerben rögzül az adat. A mutató pontos, nem is sokan vitatják a mérés valódiságát. — Flogy lesz valakiből motorosrendőr? — Kisgyerekként láttam a filmeken, milyenek Amerikában a motorosrendőrök. Mindig is vonzódtam a járművekhez. Ötödikes koromban oda- kéreszkedtem a téesztraktor volánjához, és egyedül szánthattam, később — nyolcadi- kas koromban — a falu határában Csepel teherautóval hordtam a követ az építkezéshez. 1977-ben öltöztem kék egyenruhába. Voltam objektumőr, kutyásjárőr, káem- bés. Járőrként motoroztam is: Pannóniával, később pedig egy „saját átalakításé” ETZ-vel. Aztán elvégeztem a zászlósiskolát és váltásparancsnok lettem a városi kapitányságon. — Most pedig — mint a filmeken — egy szupermotorral jár. — Este volt. Ültem az irodában amikor megszólalt a telefon. A volt főnököm hívott és felajánlotta legyek ismét motorosrendőr. Rögtön egy Yamahát is ajánlott. Több se kellett, igent mondtam, hiszen tizenhat évet vártam arra a pillanatra. Ismét azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Hogy kevesebb a fizetés is?... nem foglalkoztat igazán. — „Maszekban" mivel jár? — Babettával járok dolgozni, de ha a Yamaháról átülök, soha nem érzem magam biztonságban. Mintha nem is abban a városban közlekednék. Van egy autóm, egy tízéves Alfa Romeo, de nyugodt vezető vagyok. — És a Yamahával? — Hetven-nyolcvannál halkan duruzsol a motor, jó időben élmény a motorozás. Tudja, a szabadság érzése, alattam hetvenöt lóerő... aki nem motorozott, annak hiába is mondom... — Ki kellett már használnia a motor teljesítményét, üldözött már valakit? — Ha meglátnak bennünket, mindenki szabályosan közlekedik. Tisztelik a gépet. Volt, hogy egy szabálytalankodót láttam és utána fordultam. Mikor észrevette, azonnal megállt és várt, amíg odaértem... Megelőznek és a gyerekek hosszasan néznek a hátsó ablakból. Színészet ez, én mondom. Ha megállók, körbeveszik a motort, figyelik, hogyan indítom el, hogyan kanyarodok, hogyan ülök rajta. — Flányszor esett el? — Még MZ-vel egyszer elütöttem egy kutyát. Nem mentem gyorsan, de több mint tíz métert repültem. Szerencsére nem esett semmi bajom, és nem is sokan láthattak, mert éjszaka volt. — Persze más, erősebb motorok is száguldoznak az utakon... — A tizenéves suhancokról ne beszéljünk. De az igazi motorosok — néhányukkal megismerkedtem a csurgói motorostalálkozón — fegyelmezettek. Ha hetvennel megyek, akkor sem előznek meg, csak ha jelzek, elengedem őket. Akkor megköszönik és egy pillanat múlva már nem is látom őket. — Amikor Yamahával jár, az igazoltatásoknál is kevesebben „kötözködnek”? — Régóta nem kötözködik velem senki, mert nem adok rá alkalmat. Természetesen én is ismerem az igazoltatás „stációit”. Ha elkapunk valakit, mert mondjuk ittasan vezetett, először könyörögni kezd. Miután látja, hogy ezzel nem ér el semmit, általában pénzt ajánl. Gyakran nem is keveset. Aztán azt mondja: elintézi, hogy előléptessenek, majd a kapcsolataira hivatkozik. Végső elkeseredésében fenyegetni kezd, elmondja, ő valójában kicsoda, majd a „cécó” végén elszid minden ávós, piszkos kommunistának. — Mennyi volt a legtöbb, amit ajánlottak? — Ha jól emlékszem, ötvenezer volt a csúcs. Sokan könnyen dobálóznak a tízezrekkel. Nem szívesen bírságolok, de elnéző sem lehetek. Embernek kell lenni. Barna Zsolt A marcali rendőrkapitányság helyzetéről, gondjairól beszélgettünk Frankberger Ferenc őrnaggyal, a kapitányság vezetőjével és munkatársával, Félix Ferenc alezredessel. A kapitánysághoz 49 község — 61 500 állandó lakos — tartozik, mintegy 25 kilométernyi Balaton-parttal. Ezen a területen mindössze 130 rendőr dolgozik. — A bűnügyek 75-80 százaléka a Balaton-parton, illetve Marcaliban, Lengyeltótiban történik — mondta Frank- berger Ferenc. — Az idegen- forgalmi időszakban főként szezonjellegű bűncselekmények —' lopások kempingben, strandon, gépkocsifeltörések, vendéglátóhelyek, üzletek, butikok kifosztása — fordulnak elő. Télen a villákba való betörés. Marcaliban és Lengyeltótiban, illetve a vonzáskörzetükben a vendéglátóhelyekre, magánházakba való betörések a jellemzők. Nagy gondot jelent a fonyódi piac, amely remek terepet kínál a zsebe- seknek, tolvajoknak, s nem utolsósorban ideális hely a lopott tárgyak értékesítéséhez. — A fonyódi piac, a nagy üzletek és parkolók a va- luta-feketézés központjai — hallottuk Félix Ferenctől. — Olykor hamis pénz is felbukkan, no meg a tiltott szerencsejátékok. — A Balaton-parton elsősorban modern, szervezett profi bűnözéssel találkozunk, másutt a „tradicionális”, ám a profi módszerek felé orientálódó bűnözés az uralkodó — folytatta Frankberger Ferenc. — 1991-ben 2400 bűncselekmény vált ismertté, ezek 80-85 százaléka vagyon elleni. A hamarosan kezdődő idegenforgalmi szezonnal kapcsolatban megtudtuk: minél több rendőrt igyekszenek a Balaton mellé „telepíteni”, az elmúlt időszakban a gyakorló őrs létszáma megduplázódott, s megnőtt a Fonyódra kihelyezett nyomozócsoport, illetve a közbiztonsági állomány létszáma is. 10-12 tagú őrsöt hoznak létre Balaton- szentgyörgyön és Balatonke- resztúron. Az elavult rendőrségi autókat korszerű, nagy sebességű gépkocsik váltották föl. Az önkormányzatok által felkarolt polgári önvédelmi csoportoknak elsősorban állampolgári védelem, információgyűjtés, illetve -közvetítés a feladata. Ezzel hatékonyan segíthetik a bűnmegelőzést. Metz A. Márton CB-k a közbiztonságért Az Állami Biztosító adománya Tizennyolc CB-rádiót adományozott az Állami Biztosító kaposvári székhelyű területi igazgatósága a megyei rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési és Vagyonvédelmi Alapítványáénak. A készülékeket a Somogybán működő több mint hetven önkéntes polgárőrszervezet közül azok kapják, akik egyrészt aktívan dolgoznak, másrészt pedig olyan nehéz körülmények között, hogy szinte lehetetlen a kapcsolattartás, nincs telefon a településen. — A helyi közbiztonságot szeretnénk javítani a CB-rádiókkal — mondta dr. Bérezi András, az Állami Biztosító Rt dél-dunántúli igazgatóságának területi igazgatója. — így nagyobb lehetőség van a bűncselekmények, s az okozott károk megelőzésére. Ha nem lesz annyi betörés, lopás és rablás, a biztosítónak kevesebbet kell kifizetnie, tehát megérte.-tariVasárnapi kerékpártolvajok A bejelentés éjféltájban érkezett a siófoki rendőrkapitányságra, arról, hogy Balatonszép- lak-alsón az Akácfa u. legelején lévő nyaralóból elloptak három nagyértékű mountain bike kerékpárt! A tettesek alig egy órán belül kézrekerültek, egyrészt a hatékony rendőri intézkedésnek, másrészt saját — szemtelen — magabiztosságuknak köszönhetően! Elégedetten hajtottak Sóstó körzetében Budapest irányába, de váratlanul igazoltatták őket a „sötétben megbúvó” rendőrök... A Fiat Regatta tetején a három ellopott szupercanga! Az igazi káprázat ezután következett a három fülöncsípett biciklitolvaj számára: egy marcona rendőrségi fogalmazó helyett ugyanis fiatal és csinos fővizsgáló nézett velük farkasszemet. Dr. Péntek Erika r. százados... A gyors lebukás és a nemvárt bájos rendőrnő azonnal megtörte a biciklovagok ellenállását: készségesen beszámoltak az elfogatá- sukat megelőző időszakról. Kiderült: Miskolcról indultak és leszáguldottak a Balatonra, hátha akad valami látnivaló... Napoztak egy rövidet, aztán kocsikázás közben a széplaki nyaraló kertjében megpillantották a három csillogó kerékpárt. A srácok úgy érezték, hogy a divatta- posókat egyenesen nekik tették oda... Vissza is tértek éjfél előtt, de megrökönyödve tapasztalták, hogy a járgányokat tulajdonosaik már „biztonságba” helyezték egy nyitott ablaké melléképületben... Egyikük bemászott a tágas ablakon, majd sorban kiadogatta társainak a bicikliket. Nyilván azért, hogy a „munkában” megizzadt homlokukat letöröljék — magukhoz vették a nyaraló teraszán száradó törülközőt, váltóruhának pedig egy Adidas márkájú férfi szabadidőruhát! Csendesen feldíszítették kocsijukat a mountain bike kerékpárokkal és elindultak — egyenesen a rendőrök karjaiba... Valószínű, hogy a fővizsgálóról kellemes emlékük lesz. A vasárnapi napról annál kevésbé... (Helényi) Az idő — élet Vízirendőr 236 négyzetkilométeren! A nagyközönség többsége irigykedve bámulja az őrjáratozó rendőrségi motorcsónakokat, gyakran elhangzik a megjegyzés: „Könnyű ezeknek a vízizsaruknak, egész nap csak csónakáznak és süttetik a hasukat a napon...” Nagy László rendőrhadnagyot, a siófoki vízirendészeti rendőrőrs parancsnokát kérdezem, mennyi ebből az igazság? — A megállapításnak igen kevés köze van az igazsághoz! Ha ennyire irigylik helyzetünket, miért nem jelentkeznek a rendőrség kötelékébe, hiszen a rátermett embereket bármikor szívesen látjuk! — Milyen a jelenlegi fölszereltségük? — Nemrég kaptunk egy mentőhajót — ez kétéves használat után került hozzánk, rövid tapasztalatom alapján gyorsnak, fürgének tűnik, csaknem hatvan kilométeres sebességgel „repül” a vízen. Ezt a vízijárművet Balatonfüredre kell áttelepítenünk, az ottani KMB-csoport tagjai fogják használni. Új hajó kerül tehát egy új és példaértékű létesítményhez — munkatársaim a Paksi Atomerőmű Vállalat kikötőjében kaptak elhelyezést, ahol emberhez méltó körülmények között végezhetik munkájukat... Áz elsodródások, a mentések javarésze — az általában uralkodó szélirány miatt — főként az északi parton történik. E hajó birtokában könnyebb lesz a helyzetünk, mert nem a déli partról kell „átnyargalnunk” az északira, az ilyen gyorsjáratú mentőhajó ott láthatja el igazán hasznos feladatát. Van még egy nyolcéves mentőhajónk, két Lada típusú motorcsónakunk. Gyors járatú Volvo típusú motorcsónakunkkal pedig az időjárástól függetlenül járőrözhetünk. — Az előbb elhangzott egy szó, nevezetesen a „nyargalás"! A vezetése alatt álló rendőrőrs meglehetősen messze van a vízparttól, a mentőhajók állomáshelyétől. Gyakorta látható, hogy a csapat riasztás esetén — már elnézést —, de lóhalálában nyargal a víz felé... — Sajnosba mi szakmánkban az idő — élet! Értékes perceket veszítünk el, amíg a riasztás után vízre szállhatunk. A késésnek pedig gyakorta meg van az ára! Ha én dönt- hetnék, akkor az őrs közvetlenül a vízparton helyezkedne el. Ha lenne rá péazem, őrsöm minden tagját személyi hívóval látnám el. Szerencse, hogy társaim mindegyike — ahogy elborul az ég, viharossá fokozódik a szél — önként szállingózni kezdenek az őrs irányába... — Van olyan tájékoztató-, illetve propagandaanyaguk, amelyet hasznosan forgathat minden turista? — Legfontosabb feladatunk a vízi balesetek megelőzése! Nagy segítséget nyújthatna ebben egy magyar és legalább egy világnyelven írott tájékoztató, amelyet minden külföldi állampolgár már a határon kézhez kaphatna, de bárhol és bármikor beszerezhető lenne. Ilyennel nem rendelkezünk, pótlásáról mielőbb intézkedni kellene! A ránk bízott terület — tehát a keleti medence (236 négyzetkilométer) hatalmas üdülőtömeget jelent. A vitorlásversenyek több mint nyolcvan százalékát itt bonyolítják le. Ezrével érkeznek a szörfözők, akik a végtelen óceán habjain megszokták a határtalan szabadságot. Viszont nálunk, ha „beindul” az erős szél — a szörfsport elemi feltétele — ki kell parancsolnunk őket egy vékony vízparti sávba... Magyarázkodás, kínos viták sokasága — mindez elkerülhető lenne egy néhány oldalas, jól szerkesztett propagandafüzettel! Biztosra veszem, hogy a balesetek, a halálos katasztrófák száma is csökkenne. Ebben az évben már hét embert kellett kimenteni a vízből, szomorú statisztikánkat rontja két vízbefulladás! A nyár viszont még előttünk van... — Ön pár évvel ezelőtt mint vízügyi szakember dolgozott, így bizonyára tisztában van a Balaton jelenlegi vízminőségével. Évek óta zajlik a parázs vita arról, felberregjenek-e a csónakmotorok, vagy továbbra is érvénybe maradjon eltiltásuk! Mi a véleménye erről? — Szerintem elhibázott lépés volt a motorok betiltása. Akár vízmű-, akár szennyvíztelepről van szó — minden esetben elsőként a levegőt használják fel a víz tisztítására. Miért ne tehetnénk ugyanezt a Balatonnal? Ma már olyan kiváló minőségű csónakmotorok kaphatók, hogy szennyezésük majdhogynem a nullával egyenlő. Viszont propellereik nagy mennyiségű levegőt juttathatnának a vízbe. A Balatonnak-pedig most leginkább az éltető levegőre lenne szüksége. Mihamarább segíteni kellene abban, hogy a tó végre ismét „lábra álljon”. Mert jelen pillanatban igen csak a talpunk alatt van... — Mit tesz a vízirendőr, ha sza bad ideje akad... ? — Ki ezt, ki azt. Van aki példáu horgászik — erre remek példa Bo hata István kollégánk, aki a rendőr ség keretein belül az irmapusztai or szágos horgászversenyen egyén első helyezést ért el. Kellőképper megünnepeltük, együltőhelyünkber megettük nyereségét... — Egy utolsó kérdés: megbecsü a társadalom napjainkban a vízi rendőröket? — Ha a tegnapi napot nézem, ak kor azt kell mondanom, hogy nem Egyik fiatal munkatársamat hallatla nul durva módon elküldte egy „vízen járó”... Majdhogynem arculcsapta Ha a holnapi napra gondolok, akko is csak reménykedni tudok... Az or szágban dolgozó összes rendőrtár sam nevében... Helényi Bél;
