Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-11 / 110. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — KÖRNYEZETÜNK 1992. május 11., hétfő Környezetvédelmünk mérlege A gazdaság fejlődése a tét Dr.Tarján Lászlóné: „..a jövő nemzedék életkörülményeiért felelős a kormány.” A környezet védelméért, az emberiség létfeltételeinek hosszú távú biztosításáért világszerte jelentős erőfeszítéseket tesznek. A tetteket és azok sorrendjét is mindenütt az adott helyzet és a pénzügyi lehetőség határozza meg. Dr. Tarján Lászónéval, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkárával Magyarország környezetvédelmi helyzetéről beszélgettünk. Parkerdők (még) vannak — A környezet védelmében tett erőfeszítéseink nem voltak eredményesek, nem sikerült megállítanunk a környezet állapotának romlását. Az a politika, amely rövid távú gazdasági célokat és érdekeket helyezett előtérbe, a környezet- védelmi ráfordításokat alacsony szinten tartotta, gazdasági szempontból is hátrányos következményekkel járt, sőt ma már gátolja a gazdaság fejlődését is. A romló minőségű termőföld, a fokozódó légszennyeződés, az egyre drágábban kitermelhető víz, az erdők károsodása növeli a termelési költségeket. A szennyezett környezetben termelt mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek csökkentik a külpiaci verseny- képességet, az idegenforgalmi vonzerőre kedvezőtlenül hatnak, nem beszélve arról, hogy a népesség egészségkárosodása növeli a közegészségügyi kiadásokat. — Nyomasztan súlyos tények ezek... — Olyannyira, hogy, a környezeti szempontok fokozott figyelembevételét tovább nem halogathatjuk! Az előbb említett tények, a jövő nemzedék iránt érzett felelősség miatt a kormány határozott szándéka, hogy összehangoltan alakítja a társadalom-, a gazdaságpolitikai-, és a környezetügyi kérdéseket. Olyan teljes körű szabályozórendszer kialakításán dolgozik, amely gyorsítja a környezetkímélő technológiák és termékek alkalmazását. Égető gond a szemét — Az általános állapot után nézzük a részleteket. — Hazánk természeti kincsekben szegény ország, egyedül a termőföldkincse és a geotermikus energiatartaléka jelentős. Ezért a termőföldek minőségének romlása különösen érzékenyen érint. Gond az is, hogy nagy folyóink vizeinek 95 százaléka már szennyezetten érkezik hozzánk, és bár felszíni vizeink minőségromlása lassult, az ivóvízkészletek 65 százaléka természetes módon nem védett. Igen nagy gond a települési hulladékok kezelése, szelektív gyűjtése és újrahasznosítása, és különösen nagy problémák forrása a veszélyes hulladék. Ez utóbbi környezetvédelmünk egyik legégetőbb feladata. E témakörben ráadásul új gondként jelentkezett a kivonuló szovjet csapatok által elhagyott területek mergtisztítása. Ez önmagában is, hosszú évekig jelentős anyagi erőket köt le. — Füstölgő kémények, kipufogógáz, zöldkártya. Mi a helyzet alapvető lételemünkkel, a levegővel? — A levegő minősége az ország területének több mint 11 százalékán kifogásolható, pedig ezen a területen él a lakosság csaknem fele. A lég- szennyező anyagok 40-50 százaléka ipari, 35 százaléka közlekedési eredetű és mintegy 20 százaléka a kommunális fűtésből származik. A sok gond között azért hadd jegyezzem meg, hogy a levegőtisztaság-védelmi intézkedéseink első eredményei már mutatkoznak. Az országban forgalmazott motorbenzinek ólomtartalmát az utóbbi két évben csaknem 70 százalékkal csökkentettük, az üzem- anyagárakba épített környezetvédelmi termékdíj gazdasági alapot teremt a levegőminőség-javító intézkedésekhez. Természetbarát gazdálkodás — Hazánkban lényegében kettős a feladat: mérsékelni kell az „elromlot helyzetből” adódó károkat, más oldalról meg kell előzni az újabb károk kialakulását. — Ez így van! Éppen ezért az egyik alapvető célunk a természettel harmonizáló gazdálkodási módok kidolgozása és elterjesztése. A meglevő öt nemzeti parkunk mellett újak létesítésén dolgozunk. Fontos feladatunk a zöldfelületek védelme, a roncsolt területek rekultivációja, az erdővédelem és az erdőterületek további növelése. — Hazánk talán legjelentősebb természeti értéke a Balaton, megőrzése, védelme nemzeti ügy. A szépsége anyagi értékben nem fejezhető ki, idegenforgalmi szempontbői igen: tavaly a nemzeti jövedelem 10 százaléka innen származott. — A Balaton nemzeti kincsként való megőrzése egyet jelent a viz minősége védelmével, a vízminőség alakulásával. A vízminőség romlása megállt A víz állapotára vonatkozóan ma szakmailag helytálló az a megállapítás, hogy a tó víztömegének 95 százaléka megközelíti az ivóvíz minőségét. A parti sávot igénybe vevő fürdőzők ezt kevésbé érzékelik. Sajátos kétarcúság az is, hogy amíg a kormány központi forrásokból millárdokat áldoz a tó megmentésére, a tavat tápláló kisebb folyókból — a vízgyűjtő területeken gazdálkodók felelőtlensége miatt - nem megfelelő víz kerül a Balatonba. Tény, hogy a tó vizének minősége ma a keleti medencében a legkedvezőbb a Zala folyó torkolata felé haladva pedig fokozatosan romlik. Köztudott az is, hogy a vízminőség javítására átfogó intézkedési terv született, és bár az abban foglalt célokat csak részben értük el, az eddigi erőfeszítéseknek eredményei vannak. A vízminőség romlásának üteme megállt, sőt bizonyos javulási tendencia is mutatkozik. A múlt évi angolnapusztulás több kedvezőtlen körülményre fel hívta a figyelmet, s ezeknek a birtokában remélhetően a jövőben elkerüljük a hasonló körülményeket. A Balatont megóvni csak pénzügyi ráfordításokkal nem lehet! Párosulnia kell ehhez a társadalom új, a környezetet óvó, környezetbarát magatartásának is! — Köszönöm a beszélgetést! V.M. Somogybán a legtöbb parkerdő, autóspihenő és arborétum a Sefag, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tulajdonában van. Tőlük érdeklődtünk az állapotromlás okairól, bár megjegyzem, nem volt nehéz ezt kitalálni. — Valóban a pénzhiány a legnagyobb gondunk. — panaszkodott dr. Springár Ferenc igazgató. Régebben külön erre célra központi támogatásokat kaptunk, tavaly azonban már egyetlen fillér sem érkezett. Még 1990-ben is másfél millió forintot kaptunk a parkerdők, félmilliót pedig az autóspihenők és arborétumok fenntartására, az idén pedig összesen ötszázezerét. Annak ellenére, hogy azóta jócskán emelkedtek az árak. Tavaly vállalatunk minden nehézség ellenére nyereséggel tudott dolgozni, így saját erőből egymillió forintot még tudtunk áldozni parkerde- inkre, az idén azonban sajnos, már eszteséggel kell számolnunk, vagyis erre sem jut pénz. A Sefag kezelésében összesen nyolc parkerdő, két autóspihenő és három arborétum van, területük összesen csaknem ezer hektár. Ezek közül az egyik leglátogatottabb a Tokaji parkerdő, amely a Zselici erdészet területéhez tartozik. — Mivel a leglátogatottabb, ez a legjobban karbantartott is egyben,— mondta Major László főmérnök. Ott azon kívül hogy „van”, igyekszünk szolgáltatásokat is nyújtani. Lehet horgászni, valamint a tómenti kisház is kibérelhető egy-egy napra. A természetes elhasználódás persze csak a kisebbik gond. Sokkal nagyobb érték az, ami a szándékos rongálás, a látszólag értelmetlen vandalizmus miatt megy tönkre. Gombás Gyulának, az Erdőfelügyelőség munkatársának van mit sorolnia: — Mindennapos eset, hogy a felújított és újonnan kihelyezett ülőkéket, padokat ellopják. Ez még érthető is, de az már nem, hogy miért kell szétverni a szalonnasütőket, az esőbeállókat vagy a játszótereket. Feldöntögetik a hintákat, de még az illemhelyeket is. Védekezni ezek ellen pedig szinte lehetetlen. Mégis mit lehetne csinálni? A Sefag most az önkormányzatokkal próbál közösen tenni valamit, hogy ha már fejlesztésre nincs is pénz, legalább az állagmegóvás megoldható legyen. Varga Ottó SZEMETEGETES Öböl-háború A kelet-csehországi Chru- dimban várhatóan ezév szeptemberében átadják a svájci Egli AG tervei alapján épülő szemétégető művet. Ott fogják ártalmatlanítani a környék húsz nagyobb üzemében keletkező ipari hulladékot, elégetik a régióban keletkező kommunális szemetet. Az égetőműben keletkező hőenergiát lakossági melegvíz-szolgáltatásra használják fel. A számítások szerint a beruházás 5 éven belül megtérül. Repülő laboratórium vett mintát a kuvaiti kutak feletti füstfelhőből és azonnal elemezte. A vizsgálatokból kiderült: kisebb a baj, mint gondolták. Két hónap alatt eloltották az összes kutat és a füstfelhő nem érte el a kritikus 15 km-es magasságot, így nem tudta körbekerülni a földet. NOÉ-hírlevél Megújult formában jelenik meg ez évtől a NOÉ-hírlevél, amely a környezetvédelemmel összefüggő témákról, a tudományos, kutatási-fejlesztési törekvésekről ad hírt negyedévenként. A FÁK SORSA A szőlősgyöröki molyhos tölgyfa Még 1975-ben történt. A gyu- gyi bekötőútról terepjáró autóval a Bók-hegy felé fordultunk, az úticél: a somogytúri erdőben levő Hársas-pusztai vadászház volt. A legelő közepén láttam meg egy csodálatos lombozató tölgyfát. Közelebbről nézve a fa megítélésem szerint legalább kétszáz éves volt. (1 .fénykép). A vadásztársaság vezetőivel való megegyezés alapján a sok kárt okozó vaddisznókat kívántuk ritkítani. A vesszőből font lesen elhelyezkedve egyre csak a györöki legelőn látott fán gondolkodtam. Visz- szapörgettem az időket, amikor erdészeti növénytanból a molyhos tölgyből kellett vizsgázni. „Föld alatt csírázik, fiatal hajtásai is molyhosak. Rügyei tojásdadok, barnák és szürkén molyhosak. Levelei változatosak, s a többi tölgyéhez viszonyítva kisebbek.” Annak idején, a vizsgakor a profeszszor még arra kért, mondjak valamit erdőgazdasági jelentőségéről. Eszembe jutott a válasz: mészkedvelő és szárazságtűrő, másod- vagy harmadrendű fa. Mivel kevés nedvességet igényel, szárazabb talajtípusokon is megél, de jó törzsfejlődéséhez mélyebb talaj szükséges. Ilyen helyen, szabad állásban nagy koronát fejleszt. Mint ez a györöki fa... Idáig jutottam az emlékezés útján, mikor megjelentek a disznók az erdő szélén. Akkor már velük volt dolgom. 1986-ban, mikor újra arra jártam, Bodor István, a somogytúri vadásztársaság vadászmestere szomorúan újságolta, hogy a györöki moly- hostölgy egyik ága letörött. Azután hat évvel később, 1992 márciusában ismét találkoztam Bodor Istvánnal. Elkeseredve mondta, hogy a gyönyörű molyhostölgy széttörött, csupán egy földre hajlott ága hajt már. Elbizonytalankodva kerestem a tölgyfát) hiszen régen jártam arra. A szőlőhegyen kerékpárját javító embertől kérdeztem, hogy is találnék oda. — Megmutatom — mondta, s a dűlőkön hamarosan az eklhanyagolt legelő közepén álló széttört fához értünk. Kísérőmet Molnár Gézának hívták, györöki születésű, valamikor tanácselnök volt, és útközben mesélte: ezt a fát Kos- suthfának is szokták hívni, de hogy miért, ezt nem tudja. Ismét lefényképeztem a 17 éve még egészségesnek látszó fát, — egy kicsi része még élt, de hogy meddig? — nem tudhatjuk...(2. fénykép.) Most azt kutatom, mi összefüggése van a fának Kos- suth-apánkkal. Várom az idős emberek segítségét, akik valamit tudnak a pusztuló fa múltjáról. Tóth Ferenc Déli autópálya A Biotechnológia és környezetvédelem című folyóiratban részletes elemzés jelent meg a déli autópálya építésével összefüggő környezetvédelmi kérdésekről. A tervezéskor megkülönböztetett figyelmet fordítottak környezetünk védelmére. A nyomvonal például mindenütt elkerüli a nemzeti parkokat, a tájvédelmi körzeteket, az autópálya építés során mindkét oldalon 30 méter széles erdősávot terveznek. Konferencia és kiállítás Euroenvironment '92 címmel nemzetközi környezetvédelmi konferenciát és kiállítást szerveztek Budapesten. A tegnap megnyílt és május 14-ig tartó rendezvényen mintegy 25 ország kétszáz részvevője van jelen. A konferencián elsősorban azzal foglalkoznak, hogy a kémikusoknak a környezet- védelem javításában milyen szerepük van. A rendezvény módot ad arra is, hogy a hazai környezetvédelmi szakemberek megismertessék saját eredményeiket, szélesítsék nemzetközi kapcsolataikat.
