Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-11 / 110. szám
1992. május 11., hétfő 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Bárdos Lajos „kedves megyéjében” A növekvő család Ünnepség Nagyatádon — A névadó eleven hagyatéka „Az éneklés, a zene, a lélek közvetlen szava. Összetett, mint bármely más jelenség, melyet érzékszerveinkkel befogadunk. Fölemel, lelkesít, elringat, vígasztal bennünket. Jelentőséget ad részleteknek és eseményeknek, érzelmeknek. S ha nemcsak hallgatjuk a dalt, de mi magunk is énekelünk, valami csoda részeseivé válunk..." — ezt olvashatjuk többek közt a nagyatádi Bárdos Lajos Általános Iskola tanulói által írt és szerkesztett lap, a Cilinder ünnepi számában. Az ünneplés pedig a múlt hét eleje óta tartott; emlékkiállítás, vetélkedők sora, népdaléneklési verseny követte egymást a nagyatádi iskolában. A programsorozat záróakkordja a szombaton délután kezdődő névadó ünnepség A Bárdos Lajos általános iskola kórusa énekel volt. A nagyatádi intézmény az ének-zene tagozat 10. évfordulója alkalmából az országban hetedikként viselheti a XX. századi magyar zenetörténet kiemelkedő egyéniségének nevét. A Himnusz elé- neklése után Fellegi Bálint igazgató mutatta be a zenei élet meghívott jeleseit: Bárdos Lajos fiát, Daróczi Bárdos Tamás karnagyot, Lukin Lászlót, a Bárdos Társaság főtitkárát, Póczonyi Máriát, a társaság ügyvezető titkárát, Szőnyi Erzsébet zeneszerzőt és Marczis Demeter Liszt-díjas, érdemes művészt. A város legrégibb, ám ezidáig csak számmal jelölt iskolájának pedagógusait, tanulóit és a szülőket Varga Vince polgármester köszöntötte. — Rangot jelent nekünk ez a név, és egyben kötelez is bennünet — hangsúlyozta, s azt kívánta: a sokoldalú zenetudós életműve legyen az isDaróczi Bárdos Tamás emlékezik (Fotó: Gyertyás László) kola munkájának mércéje. Bárdos Cantemus című művének elhangzása után Lukin László mondott ünnepi beszédet. Kiemelte: Bartók és Kodály alkotásai mellett Bárdos Lajos művei csendülnek föl legtöbbször a világ kóruspódiumain. Miért éppen Bárdos Lajosé? Mert az ő műveiből érződik leginkább, milyen a magyar öröm, a bánat, a magyar temperamentum. Milyenek a gyász és a kacagtató derű napjai... Az emberi élet teljessége szólal meg Bárdos műveiben. — Valahányszor felveszi egy iskola apám nevét, úgy érezzük, a kis család nagyobb lett — lépett a mikrofonhoz el- érzékenyülve Daróczi Bárdos Tamás, aki édesapja emberés munkaszeretetéről beszélt. Bárdos Lajos még ágyban is a kottákat bújta. Szenvedélyes rabja volt hivatásának. A muzsika melegítő erején kívül remek humorérzéke éltette; halálos ágyán is tréfálkozott, hogy könnyebb legyen a búcsúzás. Daróczi Bárdos Tamás édesapja Somogyhoz való kötődéséről is mesélt. A főváros után ez a megye volt legkedvesebb a Kossuth-díjas zeneszerzőnek és zenepedagógusnak, hiszen gyakran töltötte a nyarakat Balatonmária- fürdőn, és ajánlotta szerzeményeit somogyi kórusoknak. Daróczi Bárdos Tamás annak reményében leplezte le az iskola aulájának falán elhelyezett emléktáblát, hogy az intézmény mindig méltó lesz e névre. Koszorúval tisztelgett a táblánál, ami előtt az iskola valamennyi diákja, tanára elvonult. Az ünneplés a Gábor Andor Művelődési Házban folytatódott. Fellegi Bálint iskolaigazgató Kodály soraival nyitotta meg a koncertet: „Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig." A Bárdos Lajos Általános Iskola két énekkara, a kaposvári Kodály általános iskola kiskórusa, a nagyatádi Jubilate kamarakórus, valamint a 2. sz. általános iskola énekkara bizonyította Kodály igazát. A műsorban Marczis Demeter énekének, valamint a Kis Fürjecske és a Vadrózsák gyermektáncegyüttes produkciójának is tapsolhattunk. Lőrincz Sándor ŐRJÁRATOZNAK A PARKBAN Tehetségek Toponáron A tehetséggondozás a pedagógusok fontos feladata — hangsúlyozta Leit- ner Sándorné, a toponári Szalma István Általános Iskola tanára, amikor a következő tanévben induló rajztagozatos osztályról beszélgettünk. Szeptemberben egy ötödik osztály várja azokat a tehetséges gyerekeket, akik a következő négy évben emelt óraszámban sajátítják el a rajzolás és a festés tudományát. Mint elmondta, a rajztagozatot azért nem elsőtől indítják, mert hat éves korban csak a nagyon kiemelkedő tehetség ismerhető fel. A speciális tantervű képzés célja, hogy az alacsony létszámú — 15-16 tagú — osztályt felkészítse a továbbtanulásra, a művészeti középiskolákba való felvételire. A gyerekek jelentkezését május 15-ig fogadják el.Rajzaik megtekintése, illetve tehetségük felmérése után döntenek felvételükről. Bizonyára nem véletlen, hogy ebben, a szinte egyedülállóan szép parkban található iskolában fejlesztették magas szintre a környezetvédelmi nevelést. Az intézményt hat hektárnyi pompás „vidék” öleli körül, a vadnarancstól a többszáz éves platánfákig számos védett növénnyel. Három esztendeje indult az a környezetvédelmi program, amely során a gyerekek — minden osztály egy-egy hétig — őrjáratoznak a parkban, ügyelnek az osztálytermük tisztaságára, s tanulmányozzák a környezetvédelmi faliújságot, amelyen aktuális témákat dolgoznak föl. Többek között a tavaszi, téli erdő élővilágát, a föld napját, s a különböző természetvédelmi területek jellemzőit. A Madarak és a fák napján iskolai vetélkedőt rendeznek, s hol másutt lehetne beszélni a természetről, mint a szabadban! Komjáthy Györgyné, a program tervezője és vezetője elmondta, hogy tavaly a Környezetvédelmi Minisztérium pályázatán 30 ezer forintot nyetek, idén pedig beneveztek a Társadalmi Szervezetek Szövetsége pályázatára. T. R. Sikeres mezőgazdasági szakközépiskolások Szakmában, műveltségben A kaposvári Móricz Zsig- mond Mezőgazdasági Szak- középiskola hallgatói igen jól szerepeltek a közelmúltban megrendezett szakmai és műveltségi vetélkedőkön. A négyéves szakközépiskolák és az ötéves technikusképző intézmények országos általános komplex állattenyésztő versenyében a negyedéves Ift Miklós, Sólymos Endréné tanítványa az első helyen végzett, míg az ötödéves Erdélyi Beáta, Sárközi István növendéke a hetedik lett. Az Örökségünk 1848 című országos vetélkedő Pécsen tartott területi döntőjében, amelyben három megye — Somogy, Tolna, Baranya — legjobbjai mérték össze tudásukat, a kaposvári mezőgazdasági szakközepesek csapata vitte el a pálmát. A húsz csapatot maguk mögé utasító diákokat — Csizmadia Gyulát, Simon Norbertét és Szabó Gézát — dr. Zátonyi László készítette föl a versenyre. Ugyanez a hármas az országos döntőn nyolcadik helyezést ért el. A Magyarország az én hazám című vetélkedő országos döntőjében Ábrók József né tanítványai — Karancz István, Simon Norbert, Szabó Géza, Szabó László és Tóth Tibor másodéves hallgatók — ötödikek lettek. -tamNagykövet voltam Egyiptomban Intermezzo I. 6 A temetést követő napokban kavarognak a ■ hírek és a rémhírek Szadat és Ali Szabri infarktusáról, a Forradalmi Katonai Tanácsból korábban kiszorult Zakharia Mohieddin és Abdel Latif Bagdadi visszatérési kísérleteiről. Nem is egészen alaptalanul, hiszen az AI Ah- ram szeptember 30-án közölte Zakaharia Mohieddin nyilatkozatát: „...harminc éven át szoros kapcsolatban voltam Gamallal.” S tulajdonképpen némi jogcíme is lett volna, hiszen az 1967-ben elszenvedett megsemmisítő vereség után Nasszer az ő javára mondott le az elnökségről. S ha akkor nem lép közbe Szadat... Nasszer lemondásának háttértörténetét egy szovjet diplomatától hallottam, aki hét éven keresztül a kairói nagy- követségen a nagykövet tolmácsa volt, s így rendszeresen találkozott Nasszerral. Ő kísérte el a nagykövetet arra a találkozóra, amelyen az elnök, mielőtt szándékát bejelentette volna a rádióban és a televízióban, közölte vele, hogy lemond, s átadja a helyét Zakharia Mohieddinnek. A tolmács, akit a közlés megdöbbentett, nem a pártmunkásból lett nagykövet szavait tolmácsolta Nasszernek, vagyis hogy őszintén sajnálja, s jelenti a pártnak és a kormánynak, hanem kifakadt: — Gamál, ezt nem teheted. Ezt nem szabad megtenned! — Meg kell tennem — mondta Nasszer. — Meg kell tennem a népem érdekében. — Komolyan mondta — tette hozzá a tanácsos —, de nem hittem, mert ismerem az egyiptomiakat. Ahogy közben rám nézett, s megvillant a szeme, tudtam, hogy mást gondol, és mást mond. Tudtam, hogy lemondását csak, felajánlja, azért hogy a helyén maradjon. Hiába akarta a nagykövetségre visszatérve főnökét meggyőzni, az már fogalmazta a táviratot, amelyben hozzájárulást kért, hogy azonnal felkereshesse Zakharia Mohieddint, s átadja neki a szovjet vezetés jókívánságait. A tolmácsnak nem maradt más hátra, minthogy követelje, hívják össze a tanácsosok értekezletét. A tizenkét tanácsos, akik között a tolmácsnak úgy látszik nagyobb volt a befolyása, mint a nagykövetnek, addig vitatkozott, amíg meg nem érkezett a hír, hogy Szadat, a Nemzetgyűlés akkori elnöke, áttörte magát a Nasszer mellett tüntető tömegen, s felkérte a Nemzetgyűlés nevében: vonja vissza a lemondását. — A kínai nagykövet sietett, hogy elsőként gratulálhasson Zakharia Mohieddinnek — fejezte be a történetet a tanácsos. — Tudja, hogy milyen fagyos azóta az egyiptomi-kínai viszony. Igaz, ami igaz. Hiszen Nasszer még a Losonczi Pállal folytatott tárgyaláson is bírálta a kínaiakat. De térjünk vissza Egyiptomba Nasszer halála után. Nincsenek megbízható hírek. Pedig a „központok”, a külügyminisztériumok megbízható híreket várnak. De honnan? A török nagykövet elmondja, nála járt Szadat húga, aki újságíró, s mindenkit említett, mint számba jöhető lehetőséget, csak azokat nem, akiket azután kineveztek. Honnan tudnák, mondja a török nagykövet, amikor álomvilágban élnek, ahol semmit sem szabad komolyan venni. Nasszer háborút vesztett háború után, mégis nemzeti hős volt, mert megadta az embereknek a legnagyobbat, a reményt. De mit mondhatnak Nasz- szer utódai? Ha igaza van a kairói francia nyelvű napilap, a Journal d'Egypt főszerkesztőjének, helytelenül járnak el a vezetők, hogy Nasszer harcias jelszavait hangoztatják. „Csak egy megoldás van, a béke, mert nincs harci kedv az egyiptomiakban. Meg kell hosszabbítani a tűzszünetet." Október 17-én, Szadat eskütételén még harcias nyilatkozatok hangzottak el a Nemzetgyűlésben, de a bölcs, öreg diplomata, dr. Mahmúd Favzi miniszterelnöki kinevezése már a békés megoldás felé való törekvés jeleként volt értékelhető. A „szabad tisztek” egykori mozgalmának két kiemelkedő személyisége, Ali Szabri és Húszéin el-Shafei alelnök lett; a vezetés igen befolyásos szárnyának képviselőjét egy frakciókhoz alig sorolható, erősen vallásos beállítottságú politikussal igyekezett ellensúlyozni Szadat. Izrael november végén beleegyezett a tűzszünet újabb, háromhónapos meghosszabbításába. (Ehhez bizonyára hozzájárult, hogy Nixon októberben jóváhagyott egy 90 millió dollár értékű Izraelnek szóló fegyverszállítmányt). November 5-én, azon a napon, amikor Izrael hozzájárult a tűzszünet meghosz- szabbításához, alkalmunk volt kezet szorítani három elnökkel, Szadattal, Szudán elnökével, Nimerivel és a líbiai elnökkel, Kadhafival. A Gumhu- rijja-téren felállított nagy, díszes sátor alatt rendezett gyászünnepségre hivatalosak voltak a diplomáciai képviseletek vezetői is. Másnap — a Nasszer halálával kezdődött hivatalos gyász utolsó napján — újabb ünnepség kezdődött. A sok szónok közül, akik megemlékeztek tanítómesterükről és példaképükről, Kadhafi ezredes szájából hangzott a leglelkesebben: „Követünk, Gamál.” Negyven nap telt el Nasszer halála óta. Véletlen-e hogy negyven napig tartották a fáraó birodalmában a halottat száraz nátron között a balzsamozó emelvényen? (Folytatjuk.)
