Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

1992. május 2., szombat SOMOGYI HÍRLAP — ESZMEKESERVEK 9 AMIRŐL KAPOSVÁRON TANÁCSKOZTAK Filozófia, politika, történelem — avagy: mire következtettek a tudósok a Fichte-fórumon? A vidéki városok szellemi életé­ben is rendkívüli az olyan tudo­mányos tanácskozás, mint ami­lyen a Fichte-fórum volt Kaposvá­ron a Csokonai Vitéz Mihály Taní­tóképző Főiskolán. Vajon mit üzen a klasszikus bölcselet a mának? — erről nyilatkozott három, nem­zetközileg is elismert filozófus. — Hogyan érezte magát Kapos­váron?— kérdeztük dr. Kari Hahn- tól, a münsteri egyetem profesz- szorától. — Nagyon jól! A szervezők való­ban mindent megtettek, hogy megfe­lelő körülményeket biztosítsanak a nemzetközi konferencia munkájá­hoz. A résztvevők meglepetéssel ta­pasztalták a profi szervezést és a kö­rülményeket. Nem véletlenül ajánlot­ták: folytatni kellene a megkezdett munkát. — Tehát tartalmas munkát vé­geztek... Klasszikusok alapján — Komoly eredményekről szá­molhatok be. Nagyon élénk, terme­lékeny munkát végeztünk. Most Kö­zép- és Kelet-Európábán olyan át­meneti időszak van, amely döntő je­lentőségű. Az eseményeket értel­mezni kell. A témánk ezért jelen­kor-értelmezés, hogy kidolgozhas­suk a jövőbeni perspektívákat. Mind­ehhez alapot ad a klasszikus német filozófia történetfilozófiai gondolko­dása. Ezen belül különösen Fichte. De a hivatkozások kiterjednek Lu­kácsra és Proudhonra is. Nem értel­meztük szűkén a gondolkodókat, akiket a válaszkeresésekbe bevon­tunk. De a központi kérdés Fichte po­litikai filozófiájának mai érvényes­sége volt, benne társadalomfelfogá­sának interperszonális elméleti vo­natkozásai és történelemelmélete. Ebben központi szerepe van a nem­zetnek, a nemzet önrendelkezésé­nek. Kérdés az, hogy a fichtei elmé­letnek — amelyet a nemzet önmeg­határozásáról kifejtett Napóleonnal szemben — milyen ma a használha­tósága és értelmezhetősége a jelen­kor feladatainak tükrében. A viták so­rán az is világossá vált, hogy Közép- és Kelet-Európa népeinek feladata, hogy újra végiggondolja nemzeti önértelmezését. Korábban ez az ér­telmezés a nemzetállamok kereté­ben történt, ma pedig a jelenkori események azt mutatják, hogy a nemzetek, a nemzetiségek egymás­hoz való viszonya, — például a ma­gyarok más nemzetállamokban való élése — új szituációt eredményezett. Ezért összeurópai föderalisztikus rendszerben kell a kérdésre a vá­laszt keresni. Ma Európában új helyzet alakult ki. Az etatista rendszerek összeomlása a volt kommunista országokban megköveteli, hogy a megoldáshoz a fichtei nemzetkoncepciót és a pro- udhoni föderalisztikus elképzelést összekapcsoljuk. Végig kell gondolni azt is, hogy például Németország egyesítése is etatista módon történt. A válasz kereséséhez vissza kellett nyúlni a nagy francia forradalom idő­szakához, a Poroszország és Auszt­ria között kialakult ellentét idősza­kára a XIX században. Egyetértünk abban, hogy a német-magyar kap­csolatok — ahogy a múltban, így a jövőben is — jelentős szerepet ját­szanak. A polgármesteri hivatalban tartott fogadás érdekes volt számomra, hi­szen itt szóba került az Alpok-Adria együttműködés is. Úgy gondolom, hogy Bismarck politikája végzetes volt, mert Németországnak külön utat keresett, holott Németország nemcsak Németország, hanem a volt Német-római Birodalom is, amelyhez hozzá tartozott a mai Olaszország, Csehország és Morva­ország stb. Magyarország ugyan nem kapcsolódott hozzá, de jó vi­szonyban volt a római birodalommal. Dr. Czirják József Pécsről — Milyen hozadéka lehet egy ilyen filozófuskonferenciának? — kérdeztük dr. Lendvai Ferenc pro­fesszort. Fichte o németeknek Petőfi... — Fichte mást jelent a németek és megint mást a magyarok számára. Nálunk még értelmiségi körökben sem mond — sajnos — sokat a neve. Keveset tudnak róla. Németország­ban pedig úgy ismerik, mint nálunk Petőfit. A németeknek a filozófusaik ugyanazt jelentik, mint nekünk a nagy költőink. Ráadásul olyan sze­mélyről van szó, aki a nemzeti gon­dolat szempontjából alapvető jelen­tőségű volt. Nem véletlenül hasonlí­tottam éppen Petőfihez. Hahn úr szólt a Napóleon elleni mozgósítás­ról, ez olyan mint Petőfi Habs- burg-ház elleni mozgósítása. Fichte a német nemzeti gondolat nagy apostola volt, ugyanakkor világpolgár és a francia forradalom lelkes híve! A nagy forradalmak időszakában meg­figyelhető, hogy a világpolgárság öszzekötődik a nemzeti gondolattal. És előbb-utóbb összekötődik a naci­onalizmussal. Ez megfigyelhető volt a francia forradalomban is, amikor azt mondták, hogy ők most az em­beriség számára új korszakot nyitnak és elkezdték fél Európát meghódí­tani. Meg voltak győződve arról, hogy ez nagyszerű dolog, s örülhet­nek az emberek, hogy meghódítják őket. Ugyanez megismétlődött a németeknél, majd pedig az oroszok­nál. Az oroszok forradalmukkal vi­lágmegváltást akartak produkálni és közben ugyanúgy rátelepültek Eu­rópa keleti felére, mint korábban a franciák és a németek a nyugati félre. Ez ötvözet volt a kozmopolitiz- mus és a nacionalizmus között. Sajá­tos formában még Fichténél is... — Sokan megpróbálták Fichtét lejáratni... — Kelet-Európábán mindig volt olyan áramlat, amely a II. világhá­ború után náciellenesség címén nem náciellenes, hanem németellenes volt. Például 1945-46-ban a magyar parasztok földéhségét nem lehetett mással kielégíteni, mint azzal, hogy a németek jórészét kitelepítették és a földjeiket elfoglalták. Igazából ezt nem a szövetséges csapatok kény­szerítették ránk, hanem ebben két magyar politikai erő járt az élen. A parasztpárt és a kommunista párt. A kommunista párt azt akarta bizonyí­tani, hogy a nemzet érdekében jár el, a Nemzeti Parasztpárt pedig egysze­rűen a parasztok érdekeit képviselte. Ez a vonal mindig is létezett Ke­let-Európábán. Azért is fordult elő, hogy a német filozófusokat úgy tün­tették föl, mint a német nacionaliz­Karl Hahn Münsterböl mus híveit. Ezért nevezte Sztálin Hegelt a porosz reakció filozófusá­nak. No persze, Fichte is eléggé hír­hedt volt. Neki is voltak ugyan anti­szemita megnyilatkozásai, de ez nem is hasonlított a hitleri antiszemi­tizmushoz. — Hányféle antiszemitizmus lé­tezik? — Többféle. Fontos különbséget tenni a kultúr-antiszemitizmus és a faji antiszemitizmus között. A faji an­tiszemitizmus primitív, azt vallja, hogy a zsidó alacsonyabb rendű faj, amelyet ki kell irtani. Ez vezetett Auschwitzig. A kultúr-antiszemitiz­mus jelen volt a német filozófiában. Nem abból indul ki, hogy a zsidók alacsonyabbrendűek, hanem azokat azonosította az üzleteléssel, a kal­márkodással. Eszerint a zsidók olya­nok, amilyenek, de lehetnek jók is. Összességében véleményem szerint Fichte pozitív figurája az egyetemes filozófiatörténetnek. Miből lett világbotrány? — A németekben erős a törté­nelmi érzékenység... — Igen, ez a konferencián több­ször is kiderült. Ha a mi történel­münkből egy pozitív hőst megnevez­tek, abból szinte mindig világbotrány lett. Kossuthról vagy Széchenyiről nem lehet egy rossz szót mondani at­tól függően, hogy ki éppen Kossuth- vagy Széchenyi-párti. Nyugaton az ilyen elképzelhetetlen. Nyugodtan vi­tatkozhatnak a legpozitívabb egyéni­ségről, leírhatnak szinte mindent és ez senkinek sem okoz gondot. Ma­gyarországon nem képzelhető el olyan objektív tudományos vita, amely azonnal ne gyűrűzne át a köz­véleménybe és ne lenne botrány be­lőle. — A magyarok az aktuális re­zsimtől függetlenül igyekeznek ki­sajátítani maguknak a történelem pozitív figuráit... — Ez állandóan visszatérő dolog. Minden rendszer kinyilvánította, hogy ő Petőfi, Kossuth, Széchenyi örököse. Bár Németországban is minden hatalom Fichte eszméinek jegyében járt el. De a németek szá­mára más a hozadék, mert nekik ez élő múlt. Nálunk Fichte tudományos kérdés. — Többek szerint a magyar gondolkodástól idegen a filozófia.. — Ez valóban jelen van már rég­óta. A mostani rendszerváltással pedig új impulzust kapott. Azért, mert Magyarországon egy filozófiai kultú­rát terjeszteni hivatalos állami politi­kaként csak a kommunista kormány próbált meg. Ez volt számára a legi­timációs bázis, mivel nem általános választásokkal került a hatalomba, legitimálta magát a forradalommal, a földosztással, a társadalmi igazság jegyében végrehajtott államosítá­Dr. Lendvai Ferenc Budapestről Fotó: Kovács Tibor sokkal és a marxizmus-leninizmus vi­lágmegváltó eszméivel. Megpróbál­tak állami eszközökkel filozófiai kul­túrát teremteni. Erről Tamás Gáspár Miklós is cikkezett. Ő hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy a vulgarizált megoldás miatt nem szabad a filozó­fiát, mint olyat kidobni. Sajnos azon­ban, van erre is tendencia. — Milyen jelek mutatnak ebbe az irányba? A kidobott bölcselet — Például a minisztérium a múlt évben fölfüggesztette a középisko­lákban a filozófia oktatását. Ennek okát azzal magyarázták, hogy a csak marxizmussal átitatott szöveggyűj­teményből lehet tanulni. Ez ellen föl­lázadtak a tanárok és a minisztérium nyilvános önkritikát gyakorolt. Szó sem lehet arról, hogy beláthatatlan ideig ne oktassanak filozófiát... — Azt mondják, hogy soha sem volt magyar filozófia... — Ez így megint nem igaz. Tény, hogy az első időszakban a magyar fi­lozófia nem állt másból, mint lemá­solták azt, ami nyugaton volt. Az elő­dök kísérleteit is figyelembe véve az igazán komoly — egyetlen? — ma­gyarfilozófus Lukács György volt. De az ő szerepe is vitatott, hiszen tagja volt a kommunista pártnak. Kétségte­len, hogy az ötvenes években nem mindig emelkedett a politika fölé, de egyben a kommunista párt örök lá­zadója volt, amivel most nem törődik senki. Nem lenne szerencsés, ha most egyszerűen kidobnánk a ma­gyar filozófiai kultúrából. — A filozófia a politikai ideoló­gia része volt... — Igen, mégpedig annak egy vul­garizált változata. Ezért is marad a feladat: a filozófiai kultúra további ki­építése, fejlesztése jegyében jelent­het valamit ez a mostani konferencia is. Hiszen jeles nemzetközi tudósok jöttek el hozzánk. Érdemesnek tartot­ták itt rendezni a filozófus-fórumot. Ameddig az utópiák szépek — A marxista filozófiának is volt úgynevezett Fichte-képe... — Még Engels mondta Fichtéről: mi német szocialisták arra is büszkék vagyunk, hogy nemcsak Saint Si­monnak, hanem Fichtének is a tanít­ványai vagyunk. Teljes joggal mond­hatta, hiszen a fichtei utópiának ott vannak az elemei a német szocia­lizmusban. Amit Fichte társadalmi nézeteiről elmondott, az színtiszta utópia. Zárt kereskedőállamot kép­zelt el, ahol az állam megszervez mindent és kifelé elzárkózik. Nem mehet akárki külföldre, csak a tanulni vágyó kereskedő. — Az utópiákkal rendszerint gondok vannak... — Az utópiáknak az a sajátja, hogy addig szépek amíg utópiák. Mi­helyst elkezdik őket megvalósítani, abban a pillanatban összetörik a kép. Ez minden utópiára vonatkozik. Ami­kor az ókorban államvallássá tették a kereszténységet, az volt a keresz­ténység legrosszabb korszaka. Az utópiának az a lényege, hogy megva­lósíthatatlan. Persze az utópisták azt képzelik, hogy megvalósítható, de mint az már többször bebizonyoso­dott, ebből tragédiák származnak. Ez történt a marxizmussal is. Az utópiá­nak akkor van pozitív funkciója, ha megmarad utópiának, s csak az egyes embereknek lesz szabályozó ideálja. — Magyarországon mit legiti­málhat Fichte? Kinek van rá szük­sége? — Minden filozófiai gondolat ön­magában ártatlan. Persze ha vannak előre látható következményei, akkor felelős a megalkotója. De nem min­den következményt lehet átlátni. Aki viszont megpróbálja kihasználni, az valóban kihasználhatja. Hiszen majdnem mindenkit, majdnem min­denre ki lehet sajátítani. Ezért ma Fichte sokakat legitimálhat. Bár bi­zonyára forogna a sírjában, ha meg­tudná, kik hivatkoznak rá. — Mit tanulhatunk tőle? — Fichtétől mindenekelőtt az er­kölcsi nagyságot kellene megtanulni. Komolyan vette etikájának alapgon­dolatát: cselekedj a lelkiismereted szerint. A lelkiismeret mindig meg­mondja, hogy mit kell tenni. De vál­lalhatjuk az áldozatkész cselekvését is. A jó célok érdekében ő megpró­bálta segíteni a neki nem tetsző kor­mányt is. Dr. Czirják József, a Pécsi Aka­démiai Bizottság Filozófiai Szekció­jának vezetője elmondta: Fichte fon­tosnak tartotta, hogy az egyetem az eszmék szabad terjesztésének te­repe legyen minden korlátozás nél­kül. A hallgató pedig hivatást teljesít és gondoskodni kell a fegyelemről. A napóleoni idők szelleme, a diákszö­vetségek és a nemzeti mozgalmak elindultak, de amikor Napóleon ellen kellett fellépni, akkor Fichte is el­küldte bevonulni a diákjait. Az emberiségben, az erkölcsben gon­dolkodó Fichte tudott különbséget tenni az elvont szintű gondolkodás és a napi feladatok között. Volt reali­tás érzéke. — Jénában az ateizmus-vita kapcsán... Gyalog Kanthoz — Igen. Itt került olyan szituáci­óba, hogy a vita kapcsán filozófusi ál­láspontja egyszerűen ütközött a napi politikával. Volt köze az egyházhoz, hiszen prédikált is. Abban az időben minden filozófusnak volt teológiai képesítése. Amikor egyszer gyalog ment Kanthoz, útközben a templo­mokban tartott istentiszteleteket. Fichténél vallási értelemben nincs szó ateizmusról. Filozófiailag közelíti meg a vallást és nem fogadja el Schelling mitológiai álláspontját sem. Nála transzcendentális az ész állás­pontja. Fichténél az empirizmus, a hétköznapi gyakorlat esetlegességei­től megfosztott, általános érvényű, szükségszerű következtetésekben gondolkodó filozófiai álláspontot je­lent. — Hogyan kell érteni fichtei érte­lemben? — Egyik kolléga éppen arról be­szélt, hogy amikor egy-egy gondol­kodó nézeteit vizsgálják, akkor nem nyúlnak vissza az elméleti állás­pontig még esetenként a szakiro­dalmak sem, hanem átveszik azt, ami nekik jól jön. így lehet sok-sok esetben felhasználni a tekintélyét, lehet rá hivatkozni. így sokkal egy­szerűbb a dolog, mert nem kell meg­érteni a fichtei álláspont szigorúsá­gát. Például a szabadság-értelme­zésnél is ez a helyzet. Mert bizony a filozófia nehéz... - “ * ” ­Lengyel János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents