Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-07 / 107. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. május 7., csütörtök Királyi lakóhelyek a középkori Magyarországon Uralkodóink nem mindig és nem csak Budán laktak. Az első királyi székhelyet és ál­landó királyi lakóhelyet még Géza fejedelem építtette Esz­tergomban. A hagyomány szerint itt született I. (Szent) István, aki uralkodása alatt bővíttette, csinosíttatta lakóhe­lyét. Utódai a trónon két és fél évszázadon át laktak ebben a várpalotában, s így ezekben az időkben Esztergomot tekin­tették az ország fővárosának, esetenként Székesfehérvárral együtt, ahol a koronázásokat tartották, és ahol legnagyobb­részt temetkeztek. A várból pompás királyi pa­lotát varázsolt III. Béla, de még ezt megelőzően máshol is tartottak fenn királyaink ál­landó lakóhelyet. I. Béla pél­dául a Dunakanyar legszebb helyén, Dömösön lakott leg­szívesebben — rövid uralko­dása alatt ez volt az ország székhelye —, ott is halt meg. Miután a tatár elfoglalta a várost, IV. Béla új székhelyet keresett s talált Budán, ahol a Várhegyen új fővárost építte­tett, s — megszakításokkal — azóta is ez hazánk központja, fővárosa. Ilyen megszakítás volt például, amikor Károly Róbert új királyi palotát építte­tett magának Temesvárott, ahol később I. (Nagy) Lajos, majd Zsigmond is szívesen időzött. Miután az Any'ou-király hatalma megszilárdult, beköl­tözött az ország földrajzi köz­pontjának inkább tekinthető A tatai várkastély Mátyás király kedvenc pihenőhelye volt... Visegrádra, s Károly Róbert haláláig itt volt a királyi szék­hely és egyben az ország fő­városa. A palota Mátyás király uralkodása alatt érte el építé­szeti, művészeti szempontból teljes gazdagságát. Ő is szí­vesen lakott Visegrádon, azonban Buda mellett inkább a kikapcsolódását szolgálta és amolyan nyári palotának tekin­tette. A visegrádihoz hasonló fel­adatot töltött be Mátyás életé­ben a tatai várkastély, amely — Bonfini szerint — a király kedvenc pihenőhelye volt, s egy emberöltővel előbb még csaknem olyan fontos szere­pet töltött be az ország életé­ben, mint Buda. Zsigmond legszívesebben itt lakott, s minthogy német-római csá­szár is volt, innen kormá­nyozta Magyarországot és ha­talmas birodalmát. II. Ulászló is szívesen lakott Tatán, s ezért 1510-ben az országgyű­lést is itt tartották. Dr. Csonkaréti Károly Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Világosabb tervezet NEM ADOMÁNY... Másként számolják a nyugdíjalapoL Ez év április elsejétől meg­változott a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset számí­tásának módja. Most a nyugdí­jazás évében a nyugdíj megál­lapításáig és a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző 4 év — vagy a legutóbbi öt nap­tári év közül a legkedvezőbb 4 naptári év — átlagkeresetét veszik alapul. De csak azokat az éveket, amelyekben az igénylőnek le­galább 180 naptári napra volt keresete! Ha a legalább 5 évi szolgálati idejében nincs négy ilyen év, akkor a megelőző évek közül számít az a legkö­zelebbi év, amelyben megvolt a 180 napra jutó kereset. Az átlagkeresetbe változat­lanul beleszámít minden olyan pénzbeli és természetbeni jut­tatás, amely után nyugdíjjáru­lékot kellett fizetni. Nem szá­mít viszont bele az 1987 vé­géig kapott havi 310 forint húspénz és a fegyveres testü­letek polgári alkalmazottai ré­szére betegség esetén fizetett jövedelemkiegészítés. Újdonság az is, hogy a be­tegszabadság idejére eddig folyósított legalább hetvenöt százalék helyett az átlagkere­set teljes összegét számítják keresetként, a nyugdíjazást követően kifizetett jutalom összege viszont — a bányá­szati hűségjutalom kivételével — már nem számít bele az át­lagba. A nyugdíjalap kiszámításá­nak fontos mozzanata, hogy nem a bruttó keresetet, ha­nem csak a személyi jövede­lemadó levonása után maradó nettó részt veszik alapul. Ha az 1988-ban vagy az azt megelőző években kapott ke­resetek figyelembe vételével határozzák meg a nyugdíjala­pot, akkor negyvenkét száza­lékkal növelik az adott év — akkori jövedelemadóval csök­kentett — átlagkeresetének összegét. Ha a kiszámított átlagkere­set 12 000 forintnál több, ak­kor a 12 000 forint fölötti rész nem teljes egészében számít bele a nyugdíjalapba. Az át­lagkereset 12 001 és 14 000 forint közötti részének 80, a 14 001-16 000 közöttinek 70, a 16 001-30 000 közötti rész­nek 60, a 30 001-40 000 kö­zöttinek 50, a 40 001-50 000 közöttinek 40, az 50 001-60 000 közöttinek 30, a 60 001 — 70 000 közöttinek 20, a 70 001-80 000 közöttinek 10, a 80 000 forint fölötti átlagkere­setrésznek pedig mindössze öt százalékát veszik figye­lembe az öregségi nyugdíj megállapításakor. Ha például valakinek 24 000 forintos havi átlagkereset jön ki, akkor 19 800 forint lesz a nyugdíjalapja, s ha mondjuk negyvenkét évi szolgálati idő­vel rendelkezik, akkor a nyug­díjalap hetvenöt százaléka, azaz 14 850 forint lesz a nyugdíja. Szathmári Gábor A szociális törvény koncep­ciója lényegesen világosabb, rendezettebb, tartalmában színvonalasabb, mint a ko­rábbiak; tükrözi a társadalmi és érdekvédelmi szervezetek eddig kialakult véleményét — szögezi le állásfoglalásában a Nyugdíjasok Országos Kama­rájának társadalombiztosítási és szociális bizottsága. A kon­cepció hibájaként rója fel — egyebek mellett —, hogy na­gyon alacsonyan határozza meg a szociális ellátás forrás­igényét, és nem mindig reális feltételrendszerből indul ki. In­dokolt, hogy véleményt alkos­sanak róla az érdekképviseleti szervezetek. Sokan ötven éve kezdték... Idős vasutasok családja Fél évszázaddal ezelőtt az „eladó lány” szíve bizony na­gyot dobbant, ha egy MÁV-dolgozó kérője akadt! A háború előtt a vasút biztos ke­nyeret jelentett, főként azok­nak, akik felmondás nélkül el­érték a 9 év 6 hónap és egy napot, amikor véglegesítették őket. Ez volt az alap a nyug­díjhoz... Kicsit külön világ volt a MÁV a maga biztosítóintéze­tével, híres kórházával, gyógy házaival, s a vasutas­nak dukált az arcképes iga­zolvány, neki és családjának a szabadjegy. Sokuknak ingyen járt a kék egyenöltöny, mely­ben büszkén feszített a vise­lője, különösen akkor, ha a ru­hán ezüst- vagy aranyrozetta díszelgett. A közelmúltban olyan vas­utasokkal találkoztam, akik közül többen az említett idő­szakban kezdték szolgálatu­kat, *s ma már nyugdíjasok. Számosán g háború után lép­tek be a MÁV-hoz, amikor az ország „arccal a vasút felé” fordult, s a 80 ezer vasutas az ócskavasként vásárolt ameri­kai mozdonyokkal újra elindí­totta a vonatokat. Kaposvár gócállomás vas­utas szakszervezetének nyugdíjas tagozata nemrég megbeszélésre invitálta az idős vasutasokat. Jöttek is a fonyódi meg a siófoki vonalról tucatnyian, sőt a megszűnt szigetvári és barcsi szárnyvo­nalakról is szép számmal. A kaposvári egykori Vasutaskor Irányi Dániel utcai épületének nagytermébe be sem fért a vagy másfél száz öreg, bizo­nyítva, hogy az idős vasuta­sok ma is igazi közösséget al­kotnak. A fővárosból és Pécs­ről, a területi szervezettől is érkeztek küldöttek az össze­jövetelre. A helyi elnök, Bég Géza az idős és a nemrég nyugdíjba vonultak mai gondjairól be­szélt, s kérdésekkel fordult a vasúti üzemorvoshoz, dr. Fe­kete Lajoshoz. A válasz felért egy orvosi előadással... Rész­letesen tájékozódhattak pél­dául a háziorvos-választásról, azzal a megjegyzéssel, hogy a vasútnál bizonyosan újra „pályaorvosokat” alkalmaznak majd, de a MÁV jól szervezett egészségügyi ellátása sem­miképpen sem romlik. A vasutasok továbbra is magukénak vallhatják a MÁV-kórházat, az intézmény gyógyházait — hallhatták a résztvevők. Megtudhatták azt is, hogy azok az idősek, akiknek cu­korbajuk, szív- vagy ízületi be­tegsége napi gondot okoz, az orvosi segélynyújtás mellett milyen anyagi támogatásra számíthatnak a gyógyszerek vásárlásánál, vagy miként kaphatják díjmentesen a szükséges medicinát. A segíteni akarás, az egy­más iránti tisztelet csengett ki valamennyi megszólaló mon­dataiból. Volt, aki a honatyá­kat bírálta, mondván: a saját fizetésüket egyből megsza­vazták, a nyugdíjak szerény emelésén bezzeg hetekig rá­gódtak, s több vasutas április 20-ig sem kapta meg a visz- szamenőleg januártól járó 13 százalékos emelést... — Időnként jó így együtt lenni — hallottam hazafelé menet, amikor három arany- rozettás vasutas, Csima Já­nos, Dévényi József és Esküdt Mihály megvitatta az összejö­vetelen hallottakat. Bizony jó, hogy a kaposvári „gócon” így együtt van a nyugdíjas vasutasok családja, és a volt állomásfőnök, az egykori masiniszta, a szertár­nok, a pályamunkás és a leg­különfélébb beosztású vas­utas így megérti egymást. S miközben a ma feszítő gondja­ira keresik a megoldást, nem felejtik a mozdony füstjét... K. S. IDEGENFORGALMI ADÓ fizetési kötelezettség alól a legtöbb helyen nem mentesülnek a nyugdíjasok. Nem kell adózniuk viszont azoknak a nyugdíjasoknak, akik az országban levő üdülőszanatóriufnok vendégei. (Például az elő- és utószezonban, il­letve telente szanatóriumként működő siófoki Móló, a balatonföldvári Park és a balatonlellei di Vittorio beutaltjai.) Mátraházán és Mátrafü­reden nem kell fizetniük a nyugdíjasoknak. Miskolctapolcán, Lillafüreden, Siófokon, Bala- tonszéplakon és Sopronban mentesülnek a fi­zetési kötelezettség alól a 70 éven felüliek, de főidényben Siófokon és Balatonszéplakon ne­kik is kell idegenforgalmi adót fizetniük az ön- kormányzatoknak, ha 48 óránál hosszabb ideig tartózkodnak a pihenőházakban. Jár tamban-keltemberi (Egy nyugdíjas feljegyzései) Vonaton Idős, madárcsontú asszony ül a szemközti ülésen. Ölébe ejtett keze aszott. Az egész teremtésen látszik, hogy fá­radt. Ismerős a kép. Anyámra, nagyanyámra gon­dolok. Távoli, kedves emlé­kek sejlenek elő a messze­ségből — kalácsillatú boldog napok emlékei. — Mennyit kibír az ember — motyogja maga elé az öre­gasszony. Rám néz. Egyetér­tőén bólintok, s ezt bátorítás­nak veszi, mert újra szól: — Tudja, én kilencéves ko­romban elárvultam. Meghalt az apám. Azóta dolgozom. Nekem kijutott, elhiheti... Döcög a vicinális, s én hall­gatom a nénit: — Ketten az anyámmal műveltük a tizenöt holdat. Ő végezte a férfimunkát is. De­rék asszony volt. Zsákolt, ara­tott, én meg szántottam... Em­lékszem, az ekét meg az eke­taligát először olyan tizen­hat-tizenhét évesen tudtam csak feltenni a kocside­rékba... A vicinális állomáshoz kö­zeledik, az öregasszony le- szállni készül. Elbúcsúzunk. Gondolatban kezet csókolok mindkét asszonynak. Utcák Ilyenkor, tavasszal, a me­gyeszékhely talán legszebb része a Kisfaludy utca és kör­nyéke. Költő tollára kívánko­zik a Losonc, a Radnóti, a Vö­rösmarty, a Bem utcai virágzó meggyfasorok szépségének, hamvasságának megének- lése. Mindnyájan tanulhat­nánk az itt lakóktól! Azt, hogy hogyan őrzik a virágos, tiszta Kaposvár hagyományait. Ér­demes megnézni házaik előtt az elgereblyézett, virágokkal teli ágyásokat, a szépen, gondosan nyírt gyepszőnye­get. Pedig mindezt nem ve­zényszóra, meghirdetett kampány keretében csinálják, hanem csak úgy maguktól, belső indíttatásra. Néhány száz méterre dé­lebbre mossák az Arany Já­nos utca járdáit. Csurog a szennyes lé a csatornába. Pöfög a városgazdálkodás kistraktora... Szépíteni, tisztí­tani, persze, így is lehet. Gé­pesítve. „Üzemszerűen." Ügyes! Kerner Tibor Az egészség- károsodottak száma hazánkban jelenleg megközelíti a két és fél milliót, közülük egymilliónak megvál­tozott a munkaképessége. Lengyelországban tavaly megalkották a fogyatékosok jogairól szóló rokkantsági tör­vényt — nálunk még pontos orvosi statisztika sincs róluk... A nyugdíjas körzetek kialakításának tapasztala­tait is napirendre tűzte leg­utóbbi ülésén a Nyugdíjasok Kaposvári Szövetségének el­nöksége. Tájékoztatót hallgat­tak meg a választás óta vég­zett egyesületi munkáról, s megvitatták a klubnapok és közös kirándulásdok idei ter­vét is. Meg kell védeni a bérlőket a túlzott lakbér- emelésekkel szemben — mondta ki a lakáspolitika és lakásgazdálkodás reformjáról kiadott állásfoglalásában a Nyugdíjas Egyesületek Or­szágos Szövetsége. A szö­vetség szerint törvénynek kel­lene tiltani a nyugdíjas csalá­dok kilakoltatását.

Next

/
Thumbnails
Contents