Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-05 / 105. szám
1992. május 5., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 ENDOSZKÓPIA A MELLKASSEBÉSZETBEN Egy kisműtét nagy lehetőségei (Folytatás az 1. oldalról) — Arra jöttem haza, hogy az osztályra érkezett egy idősebb nőbeteg, akinél a tüdő- gyógyász kollégák — pontos diagnózis fölállítása érdekében — a tüdőből vett metszetet kértek. A tűvel történő mintavétel nem volt megbízható, hiszen aligha lett volna esély, hogy „vaktában” megtalálják azt a kis kölesnyi elváltozást, amelyből mintát kellett venni, így nem lett volna más mód, mint a mellkas felnyitása. Csakhogy a beteg rossz általános állapotban volt, így a nagy beavatkozás elkerülése érdekében kézenfekvőnek látszott az Oslóban és Stockholmban látottak alkalmazása mondta dr. Vincze Károly. — Mindössze két, másfél centis kis bemetszést csináltunk — egyiket a fényforrásnak, a másikat a mediasztinoszkóp- nak. így negyed óra alatt elvégezhettük a — szaknyelven — „a-típusos” reszekciót. A tüdő- kimetszés így pontosan a beteg részből történt. — Szóval ez nem műtét volt, csak vizsgálati eljárás? — Vizsgálati eljárás műtéttel egybekötve. Ezt a módszert már nemcsak vizsgálati céllal alkalmazzuk. Gyakori például a tüdőn keletkező „bulla”, amely ha megreped, légmellet okoz. Ezt — ha a szívókezelés nem segít — megoperáljuk. Ezután a most alkalmazott módon megkeressük majd a repedt bullát, és nagyműtét alkalmazása nélkül A világító szonda bevezetése ellátjuk. E lehetőséggel élve a beteg három nap után hazatérhet és egy hét múltán akár már dolgozhat is. Eddig a hasonló esetekben kéthetes kórházi ápolásra és 6-8 heti táppénzes időre volt szükség. — Végül is nem az eszköz vagy a módszer volt új, hanem annak mellkassebészeti alkalmazása... — Valóban. Az eszközök megvoltak. A mediasztinosz(Fotó: Drahos Árpád) kópot például mellkasi nyirokcsomók diagnosztikus célú eltávolítására, a torakoszkópot különböző mellhártya-megbe- tegedések közvetlen szemrevételezésére és szövettani mintavételezésére használtuk. Az újdonság lényegében any- nyi, hogy döntően diagnosztikus célú eszközöket alkalmazunk nagy vágás nélküli terápiás műtétek elvégzésére. — Endoszkópos műtéteket már a kaposvári kórház más osztályain is végeztek... — Az első torakoszkópot Jakobaeus német sebész már terápiás céllal alkalmazta 1911-ben. Ő akkor közreadta az eljárást, ám ez feledésbe merült. Az eszköz azonban fennmaradt, és diagnosztikus célokat szolgált. Az elmúlt években azután egyre szélesebb körűvé vált az endoszkópos műtétek alkalmazása. A nőgyógyászok kezdték, majd a sebészek végeztek ily módon epe-, vakbél- és sérvműtéteket egyre jobb eredményekkel. Mostani utazásom arról győzött meg, hogy mindez nagy lehetőségeket rejt a mellkassebészetben is. Oslóban és Stockholmban mintegy egy éve alkalmazzák ezt a műtéti eljárást, különböző esetekben. Ott elsősorban a vide- oendoszkópokat használják, azaz képernyőn követik a műtétet. Mi monitor nélkül közvetlenül nézzük a műtéti helyet. A lépések és az eredmény megegyeznek. A mostani újdonság jelentősége abban is áll, hogy már meglevő eszközöket alkalmaz. Persze video- endoszkópot is vehetnénk pár százezer dollárért. Jelenleg azonban a kórháznak e célra pár százezer forintja sem lenne. Most tehát beruházás nélkül kezdtünk el egy eredményesebb módszert alkalmazni. Bíró Ferenc Ünnepi hét a gyakorlóiskolában Tegnap este a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolája tanulóinak műsoros estjével kezdődött az az ünnepi hét, amelyet az iskola a Szépen magyarul mozgalom jegyében szervezett. Ma délután kettőkor kiállítás nyílik az iskola, illetve a Csokonai gimnázium hallgatóinak, valamint a főiskola művésztanárainak alkotásaiból. Fél háromkor közönség-művész találkozón a gyerekek Quintus Konrád színművésszel beszélgethetnek. Ugyanekkor elkezdődik az alsósok szépkiejtési versenye. Holnap továbbképzést tartanak magyartanároknak, csütörtökön reggel anyanyelvi verseny kezdődik negyven 7-8. osztályos kaposvári diák részvételével. Délután kettőkor Fodor András Kossuth-díjas költő lesz az író-olvasó találkozó vendége. A rendezvénysorozatot pénteken ünnepi anyanyelvi órák és a versenyek díjainak átadása zárja. A Szépen magyarul mozgalmat 1983-ban Kállai Eszter középiskolai tanár (akkor az újpalotai általános iskola pedagógusa) kezdeményezte. Ehhez a kaposvári gyakorló általános iskola három éve csatlakozott, majd rövidesen a Krénusz és a Rákóczi iskola. Ma már több megyei iskolát is számlál ez a „csapat”. -tamVERSENYBEN A TEHETSÉGEK „Arattak” a somogyi diákok (Folytatás az 1. oldalról) A hét végén Győrben megrendezett Irinyi János középiskolai kémiai tanulmányi versenyen a másodikosok küzdelmében első lett Csanádi Péter, nyolcadikként pedig Mikié Róbert végzett — a kaposvári Táncsics gimnázium két másodikos tanulója. Felkészítő tanáruk Szántó László. Az elsősök versenyében Zomi Enikő a tizenötödik (dr. Miklós Endréné tanítványa), Kovács Norbert (dr. Kör- nyei Vilmosné növendéke) a tizennyolcadik helyet szerezte meg. Az országos középiskolai tanulmányi versenyen angol nyelvből Horváth Bernadett nyolcadik, Horváth Sándor pedig a tizenkettedik lett; mindkét táncsicsos diákot Ma- ráczi Árpád készítette fel a versenyre. A Kitaibel Pál országos biológiai verseny döntőjében az ötödik helyet vívta ki magának Horváth Andrea elsős táncsicsos, Szőke Atti- láné tanítványa. A barcsi erdészeti szakközépiskola két diákja is remekül szerepelt az Irinyiről elnevezett kémiai országos döntőben: Gergácz Norbert a hetedik, Halasi Zoltán pedig a tizenkettedik helyet szerezte meg. Felkészítőik: Takács Sarolta, illetve Kissné Domfky Ildikó. A Szép magyar beszéd verseny hét végén megtartott országos döntőjében a szakmunkástanulók kategóriában Kazinczy-díjat kapott Segesdi Krisztina, a kaposvári Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari szakmunkás- képző intézet másodikos tanulója, akit Tarné Marosvári Magdolna készített fel. A gimnazisták és a szakközépiskolások kategóriájában az Anyanyelv-ápolók Szövetségének különdíját kapta Horváth Róbert, a Kinizsi Pál Élelmiszeripari szakközépiskola negyedikese, dr. Tröszt Tiborné növendéke. Az Egerben rendezett országos szakmai tanulmányi versenyen a negyedikesek között statisztikából Czipóth Anna (tanára Cselők Lász- lóné), a tizenötödik, pénzügyi ismeretekből Kléninger Edit (Weltschné Réti Valéria tanítványa) szintén tizenötödik, Kistüttősi Andrea, akit Balázs Béláné készített föl gépírásból negyedik, gyorsírásból pedig tizenegyedik, Daszkalovics Brigitta a harmadikosok gépírás döntőjében negyedik lett. Ő Pálos Tamásné tanítványa. Valamennyien a kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazda- sági Szakközépiskola hallgatói. T. R. BENNY HILL HAGYATÉKA Szamárfüles füzetek Michael Jackson, az amerikai popsztár bejelentette: több millió dollárt is hajlandó fizetni, csak megvásárolhassa Benny Hill, a nemrég elhunyt angol komikus kiadatlan, kézírásos viccgyűjteményét. Benny Hill számos jegyzetfüzetet írt tele saját találmányú vicceivel és megvalósításra szánt tréfás ötleteivel. Hagyatékának rendezői két szamárfüles füzetet már megtaláltak a művész lakásán, de úgy vélik, hogy még többet is lelnek. Michael Jackson egyik szóvivője azt mondta, hogy az énekes Benny Hill „legnagyobb híve” volt, és többmillió dollárt is hajlandó leszurkolni értük... Ám lehet, hogy Angliában mozgalom indul Benny Hill hagyatékának megtartására. A BBC vezető producere, Victor Pemberton így nyilatkozott: „E jegyzetfüzeteknek múzeumban volna a helyük...” Nagykövet voltam Egyiptomban 1 1970-ben abba az Egyiptomba érkeztem nagykövetként, amely egyre kilátástalanabbul igyekezett meg- m szabadulni az 1956-os hatnapos háborúban elszenvedett vereség mind nehezebben elviselhető nyomasztó terhétől. Négy év múlva abból az Egyiptomból távoztam, amelyben még élt a Szuezi-csatorna győzelmes átkelésének élménye, de már nem volt biztos benne, nem szenvedett-e abban az októberi háborúban újabb vereséget. Mint egykori újságíró a Közel-Keleten töltött minden napomról jegyzeteket készítettem... Most, hogy újra napirendre került a közel-keleti kérdés megoldása vagy inkább megoldatlansága, talán nem érdektelen feleleveníteni két évtized előtti helyszíni tapasztalataimat. Mert a Közel-Kelet időtlen. Legalábbis időtlenebb, mint a világ sok más tája. Utószó előszó helyett Jeruzsálem. Előkelő vendéglő a Montefiori-hegyen. A falakon híres emberek (köztük RichagJ Nixon), művészek (köztük Elisabeth Taylor) látogatásáról készült képek a tuRandé Jenő diplomata könyve (Háború volt Egyiptomban) nem jelenhetett meg az elmúlt rendszerben. A kiadó ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy a kényes arab-izraeli kérdésekről előzetes egyeztetés jöjjön létre Moszkvával. A szerző inkább szerződést bontott. Helyszíni tapasztalatait most közöljük folytatásokban. lajdonosnak dedikálva. Vendéglátóm sem akárki: egyetemi tanár, az izraeli Külügyminisztérium volt főigazgatója. A kitűnő vacsora után talán egy-két percig csendben ülünk. Éppúgy lenyűgöz az éjszakai Jeruzsálem panorámája, mint ahogy lenyűgözött Tel Avívból autón érkezve első pillanatban az útkanyar- ból előbukkanó város. ' Fehér és zöld, modern és örök, ahogy a nyüzsgő arab bazárból az egykori római úton átjutunk a vallásos európai bevándorlók számára hagyományos fehér kövekből korszerű, de a város hangulatához alkalmazkodó stílusban épült új negyedbe. Ázsia és Európa, múlt és jelen, s kissé a jövő is: Izrael. Csendben ülünk, készülve a beszélgetés már megérett, bizalmasabb fordulatára. Hiszen valami összekapcsol minket. Mind a ketten diplomaták voltunk, s mind a ketten megszabadultunk a szolgálattal járó kötöttségtől, akkor is, ha a két külügyminisztérium illetékeseinek tudomásával találkozunk. Egy pillanatra átvillan az agyamon, hogy elmondjam, hogyan kerültem ide. Az első meghívólevelet — diplomáciai kapcsolat nem lévén — a Külügyminisztérium illetékes osztályának vezetője véleményezte, s elutasító álláspontjához nem talált jobb érvet, mint azt, hogy akkori funkcióm (a Magyarok Világszövetsége főtitkára voltam) túlságosan fontos ahhoz, hogy hivatalosnak tekinthető látogatást tegyek Izraelben. (Sem azelőtt, sem azóta nem taksáltak ilyen sokra.) Talán egy év telt el, amikor meghívást kaptam a Külügyminisztériumba miniszteri értekezletre. A tárgy: a magyarizraeli kapcsolatok. Az értekezleten meglepetés ért. A miniszter rövid bevezetője után, ami arra utalt, hogy a diplomáciai kapcsolatok kérdését rövidesen napirendre tűzik, én kerültem szóba. A pártközpont képviselője megkérdezte, miért nem utazhattam Izraelbe. Ki kell utaznia, mondta a külügyminiszter, aki nem hiába volt valamikor aktív diplomata, tudta, mikor kell úgy tennie, mintha semmi köze nem lenne az ügyhöz. (Pedig saját aláírásával ő hagyta jóvá az első meghívás elutasítását.) Ezek után a miniszteri értekezlet természetesen úgy határozott, hogy tegyek eleget az Izraeli-Magyar Baráti Társulat meghívásának. A többi már a kulisszák mögött zajlott... A meglehetősen jó hangulatú beszélgetésről vendéglátóm, Shlomo Avineri természetesen tájékozott volt, az előzményekről pedig nem beszéltem. Inkább azt fogalmaztam meg, ami Izraelbe érkezésem óta motoszkált a fejemben: négy évig voltam nagykövet Egyiptomban, ott éltem végig a legutóbbi (remélem, legutolsó) arab-izraeli háborút, soha nem hittem volna, hogy meglátom, ahogy az angolok mondják, „a sövény túlsó oldalát”. Igen, kinézve a vendéglő ablakán az egykori arab és izraeli Jeruzsálemet elválasztó völgyre, keresve a bágyadt holdfényben az Olajfák-hegyét, ahol délután jártam, ezt el kellett mondanom Avinerinek. Kicsit elgondokozott, azután csak ennyit mondott: — Én húsz évig néztem a völgy túlsó oldalát, ahol jordá- niai katonák álltak, s nem hittem, hogy valaha eljutok oda. Valamit megértettem Izraelből. Másnap Izrael első egyiptomi nagykövetével ebédeltem. Kairóban nem találkoztunk, mivel az októberi háború után hazatértem, ő pedig a Camp David-i megállapodás után foglalta el állomáshelyét, de sok volt a közös téma, a közös ismerős. Amikor a kis marokkói vendéglőben jó ri- zses bárány és egy üveg rozé mellett fölmelegedett a hangulat, megkockáztattam, hogy megkérdezzem — mivel előtte való nap jártam izraeli kísérőmmel a Siratófalnál s a mohamedánok szent templomában, az Al-Aqsa mecsetben, — mi lesz Jeruzsálem sorsa, hiszen egy részére az arabok is igényt tartanak. A válasz rövid és egyértelmű volt: — Hát mondja: kell nekünk Mekka? Még többet megértettem Izraelből. Kifelé jövet a külügyminisztériumból megjegyeztem a főigazgatónak: — Ön ismeri a Közel-Kele tét. — Ismerem? Valamennyire igen. De hogy értem-e? Ki érti? Egyszer Kairóban a dél-jemeni nagykövet velem beszélgetve feltette ugyanezt a kérdést: Ki érti igazában a Közel-Keletet? És meg is válaszolta: Igazából senki. Érdemes-e visszaemlékezni a Kairóban töltött évekre? Hiszen azóta megszületett a Camp David-i megállapodás, Szadatot meggyilkolták, Begin visszavonult. Lehet-e a megelőző évek tapasztalataiból valamiféle tanulságot levonni? Annyit talán lehet, amit egy több évtizedes közelkeleti tapasztalattal rendelkező brit diplomata mondott a fiának, mikor azt kérdezte: — Apám, meg lehet érteni az arabokat? — Ne arra törekedj, fiam, hogy megértsd az arabokat, hanem arra, hogy ők értsenek meg téged... (Folytatjuk)
