Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-29 / 126. szám
1992. május 29., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Az egykor kaposvári gyermekszínész legjobb rendezése Más színház Kaposi László örök amatőr. És ezt a szó legjobb értelmében gondolom. A kaposvári színház 1968-as Zsámbéki rendezte Winsdori víg nők című előadásában gyermekszínészként lépett először a világot jelentőkre. Később elszármazott, majd színház-rendezői diploma nélkül, A kategóriás minősítéssel lett a budapesti Drámapedagógiai Központ szakmai vezetője és az Országos Diákszínjátszó Egyesület elnöke. Az egykori gépparis diák a csurgói diákszín- átszó-napok legjobb rendezésével lepte meg a közönséget. A lovagsereg éneke — Fankerd Dorst Merlin, avagy a Duszta ország című műve alapján készült színpadi feldolgozás — egyben a legjobb alőadás díját is megkapta. Nem véletlen. A zsűri és a (özönség osztatlan elisme- ése annyit jelez, hogy a mon- labéli Arthus király udvarának Sir Lancelot nevű lovagja, és a cerekasztal más tagjai, vala- nint a királyné, Guinevra tör- énetének eleddig ismeretlen ;rzékelése, mintsem értelme- :ése vevőkre talált. Feltétel nélkül. De ki bírna „ellenállni" a hitiek, ami a színészek szeméten csillog, ami mozdítja tes- ük összes porcikáját s ihleti ezdüléseit a lélek érzékenyégének? Kaposi László színészei kí- étel nélkül amatőrök. Amatő- ök, amikor a közönségnek áttal ülve, a színtér szélén leditálnak, s változnak Sir fordreddá és Sir Galahaddé, amatőrök, amikor „játsza- ak” anyai kétségbeeséssel vagy szerelemmel, beteljesületlennel. És mégis profik. Hiszen a mesterség profizmusa legtöbbjük génjeibe kódolta- tott. Miért nem lesznek hát hivatalosan is művészei a színháznak, miért nem jelentkeznek főiskolára vagy kérik felvételüket statisztának és csoportos szereplőnek valamely társulathoz? Merhogy nem teszik. A Kerekasztal Színházi Társulás művészeinek van egy színház eszménye. Egy nem is akármilyen színház eszménye. Amikor Kaposi Lászlót erről kérdezem, Körömi Gábor tapasztalatát meséli el, akinek a kiemelt színész alakítás elismerést adományozta a csurgói talákozó zsűrije. Körömi Gábor egy újságíró érdeklődésére azt mondta: nem, nem akar a főiskolára jelentkezni. Ugyanis azt a színházat, amit akar csinálni, azt nem a kőszínházakban találja meg. Hogy menynyire volt e kijelentés megalapozott, arra elmondhatjuk, hogy a Sir Mordred alakításával kitűnt Körömi Gábor a Madách Színháztól a Független Színpadig sok helyen próbálkozott. És nem talált rá a keresett eszményre. Nem érezte jól magát az iparszerű műhelyek „aki a pénzt adja, annak az ízlését kiszolgáljuk” mechanizmusában. Es nem érzi jól magát a Kerekasztal többi tagja sem. Kaposi László mondja: a világon minden színház, amely kísérletezik, az anyagilag valamelyest független-, és ez az anyagi függetlenség biztosítja azt, hogy szabadon kísérletezhetnek, szabadon dolgozhatnak. Hite szerint ez az út lenne követendő. A Kerekasztal Színházi Társulás legfőbb erénye a közeg, az, hogy itt az emberek életének legfontosabb része a színház, ami nem biztos, hogy a kőszínházak minden dolgozójának az. Az ő életük célja nem a pénz és a karrier, legfőbb igyekezetük, hogy egy szint után mentesítsék magukat ezektől a meghatározó elemektől. Van olyan tagja a társulásnak, aki abbahagyta az iskolát, van, aki magántanuló lett vagy az egyéni főiskolai órarendet választotta, hogy mind több időt szentelhessen a közös munkának. S hogy miből élnek „e nemes lovagok”? Kaposi László vezetésével elindítottak egy színházi nevelési kísérletet, amely által nyolc társulati tagnak sikerült munkát biztosítani. Az angol nevelési kísérlet lényege a cselekvésen keresztüli nevelés; hazai adaptációjának első részében egy erkölcsi problémát dolgoznak föl a gyerekekkel, majd „kapnak” egy előadást, mely figyelembe veszi a harmadik-negyedik osztályosok életkori sajátosságait, igényeit. A Kerekasztal Színházi Társulásra az idei évadban még majd negyven előadás vár, és jövőre — tárgyalások folynak erről — húsz az Arany János Színházban. S hogy fe- nyegeti-e őket az egyre több előadás, egyre kevesebb töl- tődési idő végett az „ipari fásultság” veszélye? Kaposi László hisz a megtisztulásban. Ha végképp nem megy, akkor hagyja abba. Balassa Tamás NÉLKÜLÖZHETETLEN A TUDOMÁNYOS KUTATÁSHOZ Műszerek az egyetemeknek Az Országos Tudományos Kutatási Alap, az OTKA a világbanki hitel hozzájárulására alapozva 1991-ben pályázatot hirdetett a kutató, fejlesztő és felsőoktatási intézmények számára műszerközpontok létesítésére, illetve továbbfejlesztésére — mondta Andorka Rudolf akadémikus, az OTKA-bizottság elnöke. A pályázatra igen sok — a rendelkezésre álló 1,6 milliárd forintnyi keretet jelentősen meghaladó, mintegy 7 milliárd forint beruházási igényű — pályázat érkezett be. Ezek elbírálásának első szakasza most zárult le. Az OTKA-bizottság a keretösszeg több mint felének, mintegy 844 millió forintnak az odaítéléséről határozott. Az első szakaszban már a korábbi években megalakított műszerközpontok továbbfejlesztéséről és néhány új műszerközpont létesítéséről döntöttek. A hazai tudományos kutatás hatékonyságát és technikai föltételeit jelentősen javító támogatás 55 intézmény között oszlik meg — mondta Andorka Rudolf. Ezek között egyaránt vannak egyetemek, akadémiai kutatóhelyek, ipari és mezőgazdasági kutatóintézetek, egészségügyi intézmények és közgyűjtemények. Legnagyobb — 45 százalékos — arányban az egyetemek részesülnek a beruházási támogatásból. A vidéki és a budapesti intézmények között 55-45 százalék a támogatás megoszlásának aránya. A Világbankkal kötött megállapodás alapján a pályázat keretében beszerzendő műszerek az OTKA tulajdonában vannak, az intézmények ezeket tartós használatra kapják meg. A még el nem bírált pályázatok értékelése is intenzíven folyik és július 15-ig az OTKA-bizottság további 500 millió forintnyi műszerbeszerzési keret odaítéléséről dönt. Gutenberg-díj Ricardo J. Vicent valenciai kiadó és nyomdász kapta Mainz város és a Nemzetközi gu- tenberg Társaság idei díját, s az azzal járó 20 ezer márka pénzjutalmat. A díjat háromévenként ítélik oda a könyv- nyomtatásban vagy a nyomdatörténetben elért kiemelkedő tudományos, technikai vagy művészi teljesítményért. Az 54 éves Vicent a díj kilencedik kitütetettje. Megint tanú Pelikán József gátőr visszatért Bacsó Péter író, filmrendező Megint tanú című könyvében. Immár nyugdíjasként tengeti életét egy dunai szigeten. Bacsó szatírája Pelikán József életútján keresztül világítja meg a mai kor fonákságait. Új filmregénye 20 ezer példányban jelent meg, s talán filmre kerülhet majd. Gyermekgyógyász-kongresszus A születés időszakában bekövetkezett ijlődési rendellenességek gyógyításá- al, kezelésével, a koraszülöttek életben irtásával kapcsolatos legújabb tudomá- /os eredményekkel, szakmai tapasztalaival, illetve a szülés körüli időszak eti- ai problémáival foglalkozó feltáró orvos- angresszus kezdődött tegnap Székes- térváron háromszáz gyermekgyógyász, szülész- nőorvos részvételével. A statisztika szerint Európában nálunk a leggyakoribb a koraszülés. A csecsemőhalandóság — bár 20 év alatt csaknem felére csökkent — még mindig jóval rosszabb az európai átlagnál: megközelíti a 15 ezreléket. A rendkívül kis súllyal, s jóval idő előtt született kicsinyek alig 10-20 százalékát sikerül életben tartani. Ennek egyik oka a műszaki fölszereltség szegényessége. Szinte alig van egy-két helyen megfelelő lélegeztető készülék, nincs megoldva az apróságok szállítása, és kevés a hordozható műszer. Az egészségügy anyagi gondjai — hangsúlyozták a konferencián — különösen érezhetőek ezen a területen. Századik önálló kiállítására készül Hegyi Flórián hódmezővásárhelyi faragó mester. Munkáit a mindennapi élet, a paraszti lét gondja-baja, múltja-jelene inspirálja. Idegen tőle az absztrakt ábrázolás, a Vásárhely környéki tanyákon járva-kelve szinte visszaköszönnek szobrai. Az alkotó 1972 óta készít szobrokat. MTI-Fotó: Medgyasszay Gy. Béla ^^9 Nagykövet voltam Egyiptomban \ Csatorna mindkét partján... Kairóban az első napok lelkesült- ■ ségét lassankint erteoszlatják a légiriadók, a volból hallható bombázás, a amaszkusz ellen végrehaj- tt légitámadás híre. A hangu- : azonban alapvetően nyu- idt. Naponta megfordulok a lügyminisztériumban, ahol a iború második napján azt illőm, hogy „a mai és a hol- pi nap döntő lehet”. Kedden, amikor átadom a agyar kormány nyilatkoza- , Bőiből külügyminiszter-he- ittes közli, hogy most érke- tt hír a Szinai-félszigetről y izraeli páncélos brigád ^semmisítéséről. Céljuk , hogy lépésről lépésre omuljanak előre a félszige- í. A következő mondatban ónban már bizalmas tárgyalókra utal, amelyekben íerikai részről az az álláspont, hogy az arabok vonuljanak vissza az október 6-a előtti vonalakra. Azt már a szovjet nagykövettől hallom, hogy Szadat magabiztos. Amikor a nagykövet jelezte, hogy rövidesen megindul a fegyverutánpótlás, azt üzente a szovjet vezetőknek: „Nagyszerű! Nagyszerű! Mondja meg Brezsnyev elvtársnak, hogy szívem mélyéből hálás vagyok neki. Mondja meg Brezsnyevnek, hogy a szovjet fegyverek valóra váltották az átkelés csodáját.” A szovjet nagykövetre azonban, amikor Szadat a főhadiszálláson fogadta, az ott látottak nem voltak jó hatással. „A tábornokok kedélyesen diskurálva teázgattak, mintha nem élethalálharc folyt volna a Szinai-félszigeten.” Vinogradov akkor már tudta, hogy az egyiptomi csapatok tíz-tizenkét kilométeres előnyomulás után megálltak. Ez annál meglepőbb volt, mert a csata másnapján már nyolcvanezer egyiptomi katona harcolt a Csatorna túlsó partján, áttörték a Bar Lev vonalat, jórészt elfoglalták erődítményeit. A kibontakozott tankcsatákban az arab erők voltak fölényben. Izrael beismerte harmincöt nagyteljesítményű repülőgép elvesztését. A valódi veszteségek ennél jóval nagyobbak voltak. Három nap alatt negyvenkilenc repülőgép, köztük tizennégy Phantom pusztult el, s az izraeliek ötszáz tankot veszítettek, csupán az egyiptomi fronton négyszázat. A szovjet nagykövet nem értette, miért torpant meg az egyiptomi támadás. Hiába sürgette az elnököt, hogy a páncélosok, kihasználva a meglepetésszerű támadás biztosította előnyt, nyomuljanak előre a Szinai-félsziget szorosáig, ahol védőállásokat foglalhatnak el. S hiába figyelmeztette: számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a Csatorna nem ellenőrzött pontjain az izraeliek csapatokat dobhatnak át, Szadat csak annyit mondott, hogy minden a terveknek megfelelően alakul, a harcot a politikai megoldás érdekében folytatja, erejét akarja bizonyítani az elkövetkező tárgyalásokon. Két bizalmas értesülés. Egyiptomban az első fegyverutánpótlást szállító repülőgépek Magyarországról érkeztek. Az ott állomásozó szovjet csapatok készletéből hoztak fegyvereket. Ha hinni lehetett a katonai forrásból származó híreknek, az ottani szovjet alakulatokat valósággal „levetkőztették”. S ami még érdekesebb értesülésnek számított: a Magyarország felől érkező repülőgépeket a Földközi-tenger fölött tisztes távolságból amerikai gépek kísérték, nehogy izraeli támadás érje őket. Akkor már amerikaiak is szállítottak utánpótlást Izraelnek, de egyik nagyhatalom sem volt érdekelt az ellentétek kiszélesítésében. Abban azonban igen, hogy „védencük” a lehető legkedvezőbb helyzetben legyen akkor, amikor létrejön a tűzszünet, amelynek megvalósításán — egyelőre kulisszák mögötti megbeszéléseken — már dolgoztak New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezete székhelyén. Ennek eredménye volt, hogy 13-án, egy héttel a háború kitörése után azzal keltették fel álmából Szadatot, hogy a brit nagykövet azonnali meghallgatást kér tőle. Sir Philip Adamst kormánya nevében javasolta, hogy Egyiptom fogadjon el tűzszünetet „in situ”, vagyis a csapatok által elfoglalt állásokban. Szadat válaszát csak elutasításként lehetett értelmezni: „Kész vagyok elfogadni a tűzszünetet, ha az izraeliek beleegyeznek abba, hogy kiürítenek minden megszállt területet.” Pedig a javaslat, amit diszkréten Nagy-Britannia közvetítésével hoztak tudomására, igen nagy változást jelentett az amerikai (s ezzel együtt az izraeli) álláspontban. Szadat azon az éjszakán még rendkívül magabiztos volt. Amikor azonban három nap múlva megjelent a Népi Gyűlésben, elmaradtak a bevezető előre megfogalmazott lelkes szavai. Üzenete Nixon elnöknek szólt: Egyiptom kész elfogadni a tűzszünetet, ha Izrael nemzetközi ellenőrzés mellett azonnal megkezdi a visszavonulást a hatnapos háború előtti vonalakra. Ebben az esetben Egyiptom hajlandó részt venni az ENSZ égisze alatt megrendezendő békekonferencián. A bejelentés meglepte Damaszkuszt, mert azt Szadat nem egyeztette Aszad elnökkel. Kiarót viszont Jeruzsálem reagálása lepte meg. Másnap ugyanis Golda Meir a Knesszetben elmondott beszédében dicsérte az izraeli fegyveres erőket, amelyek a Szuezi-csa- tornától keletre és nyugatra harcolnak. Az egyiptomi hadügyminiszter szerint azonban csak három „beszivárgott” izraeli páncélosról volt szó. (Folytatjuk)
