Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-28 / 125. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. május 28., csütörtök GYERMEKNAP Ti vagytok a napfény, a borús napokon a vigasz, a szülői szívnek a tiszta öröm, a háborúságban a békesség, a reménytelenségben a remény... Csakhogy minderről mit sem tudtok még! Csak megérzések mocorognak benneteket. Az, hogy valamiképpen jó és biztonság az otthon nyugalma, jó a mamihoz bújni ébredés után, hogy különösen finom a nagymama kalácsa, hogy élmény apuval focizni a téren...És persze tudjátok azt, hogy május utolsó vasárnapja a ti ünnepetek. Gyermeknap. A „kedvencekből” ezen a napon rendszerint többet kaptok — legyen az étel, sütemény, közös szórakozás, kirándulás. Csak(Fotó: Gyertyás László) hogy nincs minden gyereknek része ebben! Ha nem is értitek, miért van így, — gondoljatok erre is. A zacskóból jusson egy szem cukor annak a kispajtásotoknak is, aki nem kaphatott cukrot, a nagymama kalácsából egy szelet annak, akinek nincs nagymamája. És meglátjátok, akkor egyformán vidámak lesztek, kellemesebb, jobb lesz a játék, nagyobb az öröm. A ti vidámságotok a legnagyobb kincs! A közelgő gyermeknapra ezt kívánja nektek a gyerek oldal szerkesztője: Vörös Márta Hófehérke aranylakodalma Országos pályázat Denevérkutatás Bizonyára sokan emlékeznek Hófehérke és a hét törpe történetére. Azóta bizony ötven esős esztendő telt el. Most itt állok a királyi palota egyik nagy termében. A terem közepén egy hosszú, aranylábú asztal van, roskadásig megrakva, arany- kelyhek és ezüsttálak sokasága sorakozik. Az asztalfőn a király és a királynő, aki nem más, mint Hófehérke. Az idő őt sem kímélte, hosszú ráncokat húzott arcára, de kedves szépsége így is megmaradt. — Zavarhatom pár kérdéssel fenségedet? — Természetesen! (ELKÉPZELT RIPORT) — Hogy telt az elmúlt ötven esztendő? — Szerencsére nyugodtabb volt, mint azelőtt, mikor ide kerültem. Itt vidám és boldog az élet. A férjemmel megértjük és még mindig szeretjük egymást. Hét gyermekem, és öt unokám van. — A gyermekei itt élnek, vagy csak az ünnepélyre jöttek? — A három legidősebb lányom külföldi királyhoz ment feleségül. A negyedik gyermekem lesz majd trónörökös. Ő itt él a palotában egy húgával és két öccsével. — Mi lett az apai örökséggel? — Az az unokaöcsémé lett. — Hogy-hogy csak egy törpe jött el? — A többi, sajnos, örök álmát alussza a királyi temetőben. Egyedül Kuka maradt életben, és hogy ne legyen magányos, ide költözött hozzánk. — Ha kívánhatna valamit, mit kívánna? — Azt, hogy soha senkinek ne legyen olyan szomorú gyermekkora, mint nekem volt! — Köszönöm, hogy drága idejéből ennyit szentelt rám! További jó uralkodást kívánok! Rózsás Katalin 6.o. Berzsenyi isk., Kaposvár Évzáró Eltelt egy esztendő, fut az idő árja, a mi szép iskolánk kapuit bezárja. A tanévnek vége, kisebb, nagyobb gyermek búcsúzkodik, aztán rendre elszélednek. Tanultunk sok szépet, jót és sok hasznosat, ami a könyvben volt, fejünkben van mostan. Mind ezt tanítónknak köszönhetjük sorra, Ő tanított bennünket a tudnivalókra. Mielőtt elhagynánk a tanulás házát, hadd mondjam el itten szívünk kívánságát. Szívünk kívánságát hadd mondjam el itten: drága jó Tanítónkat áldja meg az Isten! Kis Szabolcs 5.o. Gárdonyi isk. Kaposvár Bűvös számnégyzet A számtöredékekből rakjatok össze egy olyan ötször-öt kockából álló négyzetet, amelyben a számjegyek ösz- szege valamennyi vízszintes és függőleges sorban, és az átlók irányában is egyformán 65. Könnyebb a megoldás ha a számtöredékeket kivágjátok és úgy illesztgetitek egymáshoz. A denevérekről sok ijesztő történet kering, mivel éjszakai állatok, eléggé titokzatosak. Pedig a denevéreknek eszük ágában sincs rosszat tenni az embereknek, sőt a legnagyobb hasznukra vannak. Nappal mély álomban pihennek rejtekhelyeiken, napnyugta után indulnak vadászni elsősorban a károsító rovarokra. Hazánkban 25 denevérfaj él. Eltérő méretükből adódan minden faj más-más rovart pusztít. Falánkságuk szinte egyedülálló az állatvilágban. Mivel késő ősztől kora tavaszig nincsenek rovarok, a denevérek barlangokba, pincékbe húzódva téli álmot alusznak. Nyáron a legszívesebben faodvakban, templomok és kastélyok padlásain, tornyaiban tanyáznak. Hasznosságuk, és sajnálatos fogyatkozásuk miatt a denevérek védett állatok. Megmentésükre jött létre a Magyar Denevérkutatók Baráti Köre. Az egyesület most országos pályázatot hirdet: szeretnék felkutatni az eddig még ismeretlen denevér-kolóniákat. Azok jelentkezését várják, akik vállalják, hogy lakóhelyük és a környező települések templomait, kastélyait felkeresik, és megvizsgálják, élnek-e ott denevérek. A felmérést 1992 és 1993 nyarán keli elvégezni, s az eredmények beküldési határideje 1993. november 1. A felmérőmunka megkezdése előtt a jelentkezők további információt és segédanyagokat kapnak a Magyar Denevérkutatók Barát Körétől, 5452 Mesterszállás. Dobrosi Dénes elnök. A pályázók között 1992-ben százezer, 1993 végér háromszázezer forint értékC díjat osztanak ki. Közeledik a tanév vége, itt £ nyár. A nagyobb diákoknál- érdekes, izgalmas, és nerr utolsósorban hasznos foglala tosságot jelenthet, ha csatla koznak a környezetünk vé delme szempontjából is érté kés kezdeményezéshez! Óvodássarok A SZELLŐLÁNY ÉS A PACSIRTA Magas égbolton, csillagvirágos réten, csillagvirágos rétnek is a legvégében van egy hatalmas kristálypalota. Ezeregy ablakában ezer- egy csillagmécs ragyog, csillagváros udvarában szelíd, fehérgyapjas felhőbárányok legelésznek. Ez a szelek háza. Ebben a csodaszép palotában él a szelek legszelidebbike: az ezüsthajó, fuvolahangú Szellőlány is. Réges-régen, a történet idejében, Szellőlány éppen a földön időzött. Vidáman lebegett a zöldellő búzamezők felett és felborzolta a vetések hátát. Egyszercsak madársírást hallott. Széjjelhajtotta a búzaszá- 'lakat és kezébe vette a szomorú madárkát. — Miért sírsz, madárkám? — kérdezte. Csakhogy a madárka néma volt. Nem tudott felelni a Szellőlány kérdésére. így egy pipacs beszélt helyette: — A pacsirtának nagy bánata van. A teremtő minden madárnak adott hangot, de hogy, hogy nem, őróla megfeledkezett. A Szellőlány a pipacs mellé ült és azon gondolkodott, miként segíthetne a síró madárkán. Felpillantott az égre, és látta, hogy széltestvérei hangolják már az ezüst hegedűket, a nyu- gatiszél-testvérei már a mennydörgést próbálgatják az óriásdobokon. A fák is zúgtak-búgtak, mert közeledett a feketeszárnyú Vihar. — Velem jössz, madárkám! — kiáltott fel a Szellőlány és a madárka engedelmesen simult a tenyerébe. Szellőlány magasba repült. Hosszú haja, mint ezüstfátyol lebegett utánna. Mind feljebb és feljebb szállt, végre elérkezett a Szelek országába. Éppen idejében, mert megkezdődött a Szelek hangversenye. Ezüsthárfák zengtek, hegedűk sírtak, üvegcsengettyűk angyalhangon csilingeltek és az Északi Szél meg gordonkán kísérte a mennyei zenét. A pacsirta boldog volt. Kis szárnyával repde- sett és eldalolta a legszebb tirádát. A Szelek észrevétlenül abbahagyták a zenét és összekulcsolt kezekkel hallgatták a hálaéneket. Mert itt a csillagmécsektől ragyogó égi palotában megjött a néma madár hangja, és zengett, zengett a pacsirtadal. Mikor az utolsó tiráda is elhangzott, Szellőlány földre szállt a boldog kis pacsirtával. Azóta azért röppen fel a pacsirta mindig a felhők közé énekelni, mert Szellőlány fent a magasban, lágy fuvolahangon kíséri a dalát... Szarka Zoltán HORGÁSZAT Nézzétek meg jól a képet! A három gyerek közül melyiknek sikerült kifognia a halacskát?
