Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-28 / 125. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — ÁLLÁSPONTOK 1992. május 28., csütörtök Megőrzi-e munkahelyét a következő félévben? Mennyire valószínű, hogy megmarad az ön munkahelye az elkövetkezendő 6 hónapban? Iskolai végzettsége 8 ált.vagy kevesebb Szakmunkásképző Középisk .érettségi Főiskola, egyetem A hazai piacgazdaság kiépítésének minden bizonnyal egyik legfontosabb feltétele egy korszerű, a magyarországi viszonyokat figyelembe vevő foglalkoztatáspolitikai cél- és eszközrendszer kialakítása. Ehhez azonban mindenekelőtt arra van szükség, hogy a lehető legpontosabb információink legyenek. E kérdések tisztázása érdekében a Modus Gazdasági és Társadalmi Marketing Tanácsadó Kft kutatói — Lengyel Emőke és Tóth Antal — 1992. február 21. és március 2. között országos reprezentatív kérdőíves kutatás keretében 1000 főt felölelő felmérést végeztek a 15 éves és idősebb korú magyar lakosság körében. A válaszokból kiderült, hogy az „átlagfoglalkoztatott” az elmúlt félévben átlagosan mintegy 0,4 hónapnyi ideig volt munka nélkül. Ehhez képest az átlagosnál több ideig nem dolgoztak a fiatalok, a nyolc általánost vagy annál kevesebbet végzettek az alacsony jövedelműek, az egyedül élők (!), valamint a központi és az észak-magyarországi régiókban élők. Az új munkahelyet keresők között legnagyobb arányt nem a ma már recessziós régiónak számító dél-dunántúli, illetve a „hagyományosan” hátrányos helyzetűnek számító észak-magyarországi és észak-alföldi körzetek, hanem a legfejlettebb és a foglalkoztatási gondoktól leginkább mentes központi és észak-dunántúli régiók lakói képviselték. Ennek minden valószínűség szerint az az oka, hogy a gazdaságilag fejlettebb körzetekben élőknek eleve nagyobb esélyeik vannak a munkahely-változtatásra, és azt meg is kísérlik a gyakorlatban. Vajon a munkát kereső talált-e magának ténylegesen is munkát az elmúlt félévben. A felmérés adatai szerint az elhelyezkedni szándékozók mintegy egyharmada járt sikerrel. Az átlagosnál sikeresebbek voltak a fiatalok, a diplomások, a legmagasabb jövedelműek, a városokban lakók, valamint a gazdaságilag fejlettebb régiókban élők. (Vagyis ebben a vonatkozásban is bejött a „papírforma”: a szociális vagy a lakókörzet vonatkozásában kedvezőbb helyzetben lévők a munka világában is jobb pozícióból „startolnak”, mint a több szempontból is hátrányosabb helyzetűek.) Egy új munkahely keresésekor természetesen igen lényeges szempont az is, hogy megfelel-e az a foglalkoztatott képzettségének? Az erre vonatkozó kérdésre az érintettek mintegy kétharmada válaszolt igennel, ami nemzetközi ösz- szehasonlításban sem mondható rossz aránynak. A válaszadó férfiak egynegyede a mellékállást, másik egynegyede az alkalmi munkavégzést részesíti előnyben. Ezzel szemben a nők több mint egynegyede legszívesebben főállású részmunka- időben dolgozna, amely jobban illeszkedik családjuk mindennapi életviteléhez. A kérdés minszerint: „ha talált munkát az elmúlt 6 hónapban, akkor milyen formában?”, az érdekeltek 38 százaléka főállást, 30 százaléka alkalmi munkát, 15 százaléka mellékállást, 2 százaléka részmunkaidős munkahelyet szerzett magának. A válaszadók 20 százaléka viszont semmiféle munkát nem talált magának. Az adatok alapján nyilvánvalónak látszik, hogy néhány megkérdezett egyidejűleg foglalkoztatási formában el tudott helyezkedni. Vajon a gazdaságilag aktív lakosság mennyire tartja stabilnak jelenlegi munkáját, illetve munkahelyét, s önmaga számára lát-e esélyt fél éven belül a képzettségnek megfelelő elhelyezkedésre? Amint a mellékelt ábránkon látható, a válaszadók saját helyzetüket, esélyeiket egy 1-7 terjedő skála segítségével „osztályozták”, míg a 7-es képviselte a „teljesen biztos” választási lehetőséget. A nők általában optimistábbak jelenlegi munkahelyük megtartását illetően. Némileg ellentmond az előzőeknek viszont az, hogy a férfiak a nőknél optimistábban ítélik meg a képzettségüknek megfelelő, nyilván a mainál jobb munka vagy munkahely megtalálásának esélyeit. A mostani állásuk viszonylag stabilnak tartó társadalmi csoportok, azaz a fiatalok, a diplomások és a magas jövedelműek szintén az átlagosnál optimistábbak. Ezzel szemben egészében feltűnő és igencsak elgondolkoztató, hogy a magyar foglalkoztatottak sokkal nagyobb esélyt adnak maguknak arra, hogy képesek leszenek jelenlegi munkájukat, illetve munkahelyüket megtartani, mintsem, hogy újból elhelyezkedjenek egy mainál talán kedvezőbb, ámde egészében véve mégiscsak bizonytalanabb állásban. Ferenczy Europress Mennyire valószínű,hogy találna képzettségének megfelelő munkát/munkahelyet az elkövetkező 6 hónapban? Iskolai végzettsége 8 ált.vagy kevesebb Szakmunkásképző Középisk. érettségi Főiskola, egyetem egyáltalán nein biztos MODUS-0MNI0US 3,4 teljesen biatos Papás-mamás Helyszín: iskola. Idő: hétfő, tízórai szünet. Jelen vannak: 7-8 éves ifjoncok, feltöltődve a hétvége szülőkkel együtt töltött napjainak hangulatával. Cselekmény: felelős kiosztja a kiflit, majd finom kakaót tölt a poharakba. Két ifjonc egymás felé fordul, majd hangos „Isten, Isten” felkiáltással koccint, kedélyesen felhörponti a nedűt, s fáradt fejét megtámasztja könyökén. Persze, a jelenet magyarázata egyszerű. Az embergyerek ugyanis sokféleképpen tanul, de leginkább az utánzás egyszerű módját választja. Ezért játszik előszeretettel pa- pás-mamást, és ezért válik szemében a nagyfröccs kakaóvá. Vigyázni kell ugyebár, mit enged megláttatni a szülő csemetéjével. Felelőssége van ugyanis. Neki, és másoknak is. Persze, a médiaelnökök leváltása nem „pálinka”, a helyi média főszerkesztője elleni kirohanás se „kakaó”, ugyanis tudjuk, neki nincs üldözési mániája. Ne is legyen! De az a „felnőtt-játék” — mégha olyannyira gyermekded is — azért sok mindenre rávilágít. Többek között arra, hogy a kétéves demokrácia után hogy értelmezi a sajtó- szabadságot és a független sajtót a kormánypárt és a helyi szervezete. Szerencse, hogy a kakaótól nem lehet berúgni. Dr. Szabó József Fidesz, Kaposvár Munkát vagy pecsétet? Munkahelyet kereső munkanélküliek címmel lapunk május 21 -i számában Rózsavölgyi István, a megyei munkaügyi központ igazgatója felelt egy korábbi felvetésre. Erre reagál a következő két észrevétel. Ön rossz oldalra állt Olvasom Rózsavölgyi István válaszát a Somogyi Hírlapban, és nem értem. Nem azt, amit ír, hanem azt, hogy miért írja. Nem ismerem a körülményeit, de feltételezem, hogy soha nem volt munka- nélküli. Mert ha csak egy rövid ideig is az lett volna, nem írna le ilyeneket: a munkanélküliek jelentős része „... az előző társadalmi rendszer egészen más típusú állam-egyén viszonyából kiindulva, kizárólag a munkaügyi központtól várja az elhelyezésének megoldását, teljesen kizárva annak lehetőségét, hogy saját maga is keressen állást magának...” Az előző társadalmi rendszerben nem volt megyei munkaügyi központ, és segítséget nem várva a munkahelyet az egyén kereste magának. Rózsavölgyi István olyasmit állít, amely minket, munkanélkülieket emberi mivoltunkban sért, csak vélt igazának tudatában teszi. Azt állítja, hogy sokaknak csak a munkanélküli-járadék megszerzése és fenntartása a célja: ez rontja a munkanélküliek amúgy sem kedvező társadalmi megítélését. így minket, önhibánkon kívül munka- nélkülivé váltakat kedvezőtlenül ítél meg a társadalom... Vajon melyik társadalom? Az egyik az lehet, amely igaza „biztos” tudatában bennünket ingyenélőknek, csalóknak tart. De mit mond a másik, amelyhez mi tartozunk? Mi az igazság? Hiszen hány 20-25 évet becsületesen ledolgozó ember lett monstanra munkanélküli?! Ők is csak a munkanélküli-segély megszerzését tartanák a fő célnak? Másfél évi „ragyogó” jövőért? Rózsavölgyi István rutinosan nyilatkozva már válaszolt a tabi felsőfokú szakemberek továbbkézésénél jelentkezett problémákra. Korrekt, a törvényt idéző nyilatkozat volt, csak éppen a probléma lényegét nem akarta kimondani vagy nem látta. így rossz oldalra állt Rózsavölgyi István. Az egyéni álláskeresés valóban fontos. Tesszük is. De ha egy adott körzetben csak varroda van, hol bélyegeztesse le az ön által kitalált „rózsaszín” papírját a hentes vagy a pék? Beosztásánál fogva Rózsavölgyi István kiadhat utasításokat, megkövetelhet akármit, amit a törvény nem tilt. Csak döntenie kellene, kinek az érdekében! Mert eddig nem a mi, a munkanélküliek érdekében tette ezt. Végül is megértem ezt, mert ha nincs — vagy jelentősen csökken — a munkanélküliség, nincs szükség megyei munkaügyi központra, és akkor annak a dolgozója lesz munkanélküli. Ördögi kör ez... A munkaügyi központ Rózsavölgyi István szerint nyitott. Csakhogy ez a nyitottság nem egyéb, mint előre rögzített, betanult sztereotípiák ismételgetése, a tartalmi háttér ismerete nélkül. Ha valóban nyitottak lennének, már válaszoltak volna több mint másfél hónapja küldött levelemre, amelyben több ember problémájára kértem választ. Ne a különböző szervezetek ügyvivőit hívja meg a megyei munkaügyi központba; hívjon meg engem, s bebizonyítom, hogy ön rossz oldalra állt. Bálványosi Csaba Tab, Szabadság u. 58. Csak egy bélyegzés... A Törzsök Vállalkozás bejelentette munkaerőigényét vasesztergályos szakmunkásra. Körülbelül 25 főt irányított a munkaügyi központ hozzánk. Az ide küldött „önhibáján kívül munkanélkülivé vált és minél előbb újra elhelyezkedni kívánó” állástalanok több mint 90 százaléka arra sem volt kíváncsi, hogy mennyi lenne a fizetés; csak egy bélyegzést szeretett volna, hogy igazolja itt létét és tovább élvezhesse a munka- nélküliség adta lehetőségeket. Akik itt dolgozunk — napi 9 órában, átlag 15 ezer forintért, fizetésünkből levonva a munkanélkülieknek járó százalék kai — felháborodva tapasztaljuk, hogy semmit nem téve is lehet ennyit vagy ennél többe is keresni, s akkor még nem is beszéltem a „baráti alapon' elvégzett, fekete munkábó járó tiszta jövedelemről. Nálunk nem volt egyetler „rossz pszichés állapotba ke rült” munkanélküli sem, ső majdnem mindegyiküknek tét szett pillanatnyi helyzetük. Én mint munkavállaló írón ezt a levelet, de természete sen érdekel mások vélemény« is. Van-e véleményük a mun kaVállalóknak, a munkaadók nak, a munkanélkülieknek ez zel kapcsolatosan? Péter Attili Törzsök Vállalkozó Egy friss felmérés szerint a SOMOGYI HÍRLAP-ot naponta negyedmillió ember olvassa a megyében A hirdetéseit is
