Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-27 / 124. szám

SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1992. május 27., szerda Koncesszióban önkormányzatok, vállalkozások összefogásával Dunántúli autópálya épül? Politikai küzdőtérré válnak a hivatalok? Közalkalmazottak a lehetőségeikről Autópálya épül a Dél-Du- nántúlon? Ezúttal nem arról van szó, amely Déli autópálya néven került a köztudatba, s az ország déli részén haladva teremtene összeköttetést Ausztria és Ukrajna között. Három cég — a Dévényi és Társa Építész kft, a Pécsi Épí­tésziroda, valamint a Tímár és Társa Bt — egy olyan sztráda létesítésének szervezésébe kezdett, amely észak-déli irányban szelné át a Dunántúlt — első lépcsőben a déli részét —, kapcsolatot teremtve a már meglévő, s a leendő hazai és külföldi autópályákkal. Az autópálya megépítését koncessziós alapon gondolják a szervezők, s nem ok nélkül, hiszen a költségek olyan na­gyok lesznek, hogy az érde­keltek csak így számíthatnak a befektetett tőke megtérülé­sére, illetve haszonra. Miért van szükség a Dunán­túli autópályára? A már elké­szült tanulmány is utal arra a tényre, hogy a régió gazda­sági helyzete rendkívül nehéz, (Folytatás az 1. oldalról) A kihallgatás során nem igazán meggyőzően számolt el a napjáról, sőt, ahogy sza­porodtak a kérdések, úgy ke­veredett egyre nagyobb el­lentmondásokba. Ekkor vált igazán gyanússá, és ekkor ku­tatták át lakását. Nemhiába. Három darab gázpisztolyba való lőszert, és egy ugyan­csak gázpisztolyba illő cső- szűkítőt találtak. Mivel maga a rabló dicsekedett azzal, hogy valódi gázpisztolyt tart a ke­zében, ez már komoly bizonyí­téknak számított. így érezte ezt Balogh is, aki ezt látva be­vallotta: ő rabolta ki az irodát. Természetesen ezt le is el­lenőrizték a helyszínen, ahol Balogh Sándor újra lejátsz- hatta a délelőtt már jól sikerült előadását. Megmutatta, hova dobta el a pisztolyt. A Zárda közben, a kőfalnál egy bokor alatt meg is találták. El­mondta, hogy egyedül hajtotta végre a rablást, bár a pénzt mert az eddigi meghatározó és eltartó iparágak vagy telje­sen összeomlottak, vagy na­gyon komoly gondokkal küsz­ködnek. Hazai és külföldi sza­kértők véleménye megegyzik abban, hogy a fejlődés meg­indulásának egyik legnagyobb gátja — a szegényes infra­struktúra. S ebbe beletartozik a közúti közlekedés áldatlan helyzete. A sztráda tervezett nyom­vonala 173 kilométer hosszú­ságú, s négy megyén — So- mogyon, Baranyán, Tolnán és Bács-Kiskunon — halad ke­resztül. Az M7-es útról Za- márdi térségében indul, s Tab, Dombóvár, Sásd, Pécs, Sze­derkény, Mohács érintésével — természetesen valamennyi települést kikerülve — ér Her­cegszántóig, azaz az államha­tárig. A tanulmány a Mecsek „átszelésével” is számol: ez egy 5 kilométer hosszú alagút­tal történne, amely a mánfai völgyben menne a föld alá, s Pécs nyugati részén, Árpád­tető és Meszes felső része később átadta egy barátjának. Ez a barát is azóta már a rendőrség vendége, s meglett a pénz is, igaz, mintegy 40 ezer forintnyi összeg hiányzik még a leltárból. Amikor a sikeres nyomozás után a rendőröket arról kér­deztük, mennyi esélyt adtak a tettesnek, azt mondták: nem sokat. Az első percben lát­szott, hogy „amatőr” elkövető­vel állnak szemben, bár ez a tény legalább annyit nehezít mint amennyit könnyít az ügyön, lévén egy amatőr lé­pései kiszámíthatatlanok. Ezt látszik bizonyítani a nyugodt iszogatás is, miközben már mindenhol ott volt a fantom­képe. Szerettünk volna szót váltani Balogh Sándorral, ám egyelőre erre még nem kerül­hetett sor, de amint lehet megkérdezzük tettének oká­ról. Talán pénteken sor kerül­het rá, amikor is átadják a nyomravezetőnek a 25 ezer forintos jutalmat. V.O. alatt elhaladva, a szabolcsi el­hagyott homokbánya térségé­ben érne a felszínre. Dévényi Sándor, Skrobák László és Tímár Lajos építé­szek szerint fontos, hogy az autópálya utólag bekerüljön az országos gyorsforgalmi út­hálózat fejlesztési koncepció­jába. Természetesen arra törek­szenek, hogy a sztráda illesz­kedjen a már meglévő, illetve létesülő külföldi autópályák­hoz, ami azt jelenti konkrétan, hogy része lenne Délnyugat- és Délkelet-Európa közúti há­lózatának, Szlovénia és Hor­vátország megkerülésével. Az autópálya ugyanis Herceg- szántó után, szerb területen csatlakozna a Belgrádból in­duló gyorsforgalmi úthoz. Feltehető a kérdés, nem akar konkurálni ez a sztráda a Déli autópályával? A szervezők állítják, egyál­talán nem, már csak azért sem, mert számolnak azzal, hogy a DAP is megépül, s így kelet-nyugati irányban is re­Ami Grazban már valóság, fenyegető lehetőség Bécsben is: az egész városra érvényes 30 kilométeres sebességkor­látozás minden bizonnyal po­kollá teszi az autósok életét. Egyelőre még csak a vita kez­dődött el, érvek és ellenérvek puffognak, de hamarosan ki­derül, ki az erősebb. Bécsben ez időtájt össze­sen 152 darab harminc km-es övezet van, ezek többségük­ben viszonylag csendes mel­lékutcák, amelyeknek csak rövid szakaszán jár autóbusz. Sokak szerint ez bőségesen elegendő, hiszen a legmeré­szebb terv se irányozza elő, hogy az új, drasztikus sebes­ségkorlátozásba a főútvona­lak, Ringek, a Gürtel-ek, az autópályákra vezető széles útak beletartozzanak — más kérdés, hogy ezeken a leg­többször a zsúfoltság miatt amúgysem lehet száguldozni. A legilletékesebb, az oszt­rák autóklub nevetségesnek tartja az elképzelést és arra hivatkozik, hogy a fővárosi ha­tnék utazási lehetőségeik nyílnának a délről érkezőknek. Tehát a két pálya jól kiegészí­tené egymást. Már a Dunántúli autópálya első üteme, a Zamárdi és Hercegszántó közötti rész is nagy előnyöket kínál. Halmo­zottan hátrányos helyzetű te­rületeket kapcsol be az ország vérkeringésébe — például a komlói térséget —, fékezi az elvándorlást, segíti az iparo­sodást, az idegenforgalom fej­lesztését. S nem utolsósorban — bármilyen nemzetiségű kon- cesszor esetén is — je­lentős munkahelyteremtő té­nyező. Tagadhatatlan azonban, hogy hátrányai is vannak, töb­bek között az, hogy újabb földterületek kerülnek ki a mezőgazdasági, erdőgazda­sági művelés alól. De ha min­den jól megy, akkor 1994-ben elkezdődhetnek az építési munkálatok... tóságok inkább a mostani 50 kilométeres korlátozás betar­tatásával törődhetnének. Mert ha ezt semmibe veszik az au­tósok — s ha csak a forgalmi viszonyok engedik, ezt teszik — elképzelhető a 30 kilométe­res rendelkezés sorsa. A másik ellenérv az a kér­dés, mit nyerne a főváros. Egyet biztosan: a baleseti sta­tisztika tényleg javulhatna, bár az igazi súlyos esetek az or­szágiakon történnek, és nem a városban. Ami azonban csöppet sem javulna, az a környezet hely­zeté: 30 kilométeres sebes­séggel sem árasztanak kisebb benzinbűzt és mérgező gázo­kat az autók. Sőt. Ez az új szabályozás sokakat fog arra késztetni, hogy a kényelme­sebb tömegközlekedést vá­lassza. Döntés még nincs, vita már van, és lassan rendelkezésre állnak az első tapasztalatok Grazból, ahol már életbe is lé­pett a sebességkorlátozás. Szászi Júlia (Folytatás az 1. oldalról) — Mindenekelőtt azért, mert a köztisztviselők úgy ér­zik: munkájuk nem kapja meg a jogosan elvárható társa­dalmi megbecsülést. Méltány­talanul, egyes helyeken kirí­vóan alacsonyak a bérek. Igaz, általában sehol a világon nincsenek túlfizetve, de tevé­kenységük fontosságát elis­merik és a munkakörükből adódó megkötöttségeket el­lensúlyozó külön juttatások­ban is részesülnek. — Az emberek drágának és túltengőnek tartják az állam- apparátust — önök pedig a fizetést keveslik. Nincs itt el­lentmondás? — Mindenütt könnyű sikert aratni az államapparátus túl- búrjánzásának ostorozásá­val... A mi szakszervezetünk sem elégedett a helyzettel; mi is közigazgatási reformot sür­getünk. De nem úgy, ahogy napjainkban is tapasztalható: a működéshez szükséges pénzügyi kereteket elvonják, mondván, hogy ez ‘majd ki­kényszeríti a reformot. Az államapparátus túlkölte­kezése nem abból származik, hogy túlfizetik a köztisztvise­lőket, hanem abból, hogy költ­séges és túlbürokratizált az ügymenet. — Visszatérve a törvényre: mi a fő kifogás ellene? — Ha ironikusan akarnék fogalmazni, azt mondanám: a közszolgálati törvény egyetlen erénye, hogy egyáltalán léte­zik. Szakszervezetünk részt vett az előkészítésben, több módosító javaslatunkat elfo­gadták, mégis úgy érezzük, hogy a politika több vonatko­zásban az indokoltnál erőtel­jesebben érvényesítette aka­ratát. A preambulumban ott a követelmény, hogy pártpoliti- kailag semleges köztisztvise­lői karra van szükség. A tör­vényhozók azonban nem tet­ték kötelezővé a nyilvános pá­lyázati rendszert, ezzel elmu­lasztották a nagy lehetőséget, hogy csak szubjektivitástól tel­jesen mentes, objektív kritéri­umok alapján lehessen beke­rülni a köztisztviselői karba, minden közigazgatási funkci­óba. Kifogásuljuk azt is, hogy a törvény lehetőséget ad a ve­zetői megbízatások indokolás nélküli visszavonására. Ez a pártpolitikai erőtér olyan mér­tékű érvényesülését jelentheti, amely az egész apparátus stabilitását kockáztatja. Gon­doljuk csak meg, milyen biz­tonságban dolgozik az a ve­zető, akit bármikor fölállíthat­nak a vezetői székből, esetleg úgy, hogy meg sem tudja, mi­ért penderítették ki. Hiányoljuk az úgynevezett rendkívüli lemondás intézmé­nyének a bevezetését. Ezt olyan esetekre javasoltuk, amikor a köztisztviselő mond fei, de nem azért, mert jobb helyre akar menni vagy mert valamilyen kifogás merül föl munkájával kapcsolatban. Hanem azért, mert olyan hely­zetbe hozzák, közhatalmi jo­gosítványainak érvényesítését olyan formában kérik tőle, hogy azt jogi vagy etikai indo­kok alapján kénytelen megta­gadni. Ha a rendkívüli lemon­dás lehetőségével élve tudna felállni íróasztalától, jogilag nem érné hátrány, mert olyan szabályok vonatkoznának rá, mintha a munkaadó mondana föl neki. — A kongresszus a köz- igazgatási dolgozók sztrájkjo­gának mielőbbi rendezését követelte a kormánytól. Mi az oka a türelmetlenségnek? — Az, hogy már az 1989-es sztrájktörvény kötelezte a kormányt a közigazgatási dol­gozók sztrájkszabályzatának kidolgozására. Erre — úgy látszik — az eltelt 3 év sem volt elegendő, pedig a szak- szervezetek többször is meg­újították kezdeményezésüket. 1990-ben született ugyan egy egyeztetett szöveg, de akkor azt mondták, majd a köztiszt­viselői törvény megalkotása után lehet hatályba léptetni... — A szakszervezet tehát máris akcióba lép a törvén módosításáért? — Súlyos kritikai észrevéte­leink fenntartásával együ. sem kívánunk azonnal ilyt igénnyel föllépni. Július 1-jétől kezd funkcionálni a törvén'' Úgy véljük, viszonylag r idő alatt felszínre kerülne, gyöngéi és ellentmondás'-' i Bízva a jogalkotók bölcse gében, készen állunk ai, hogy a tapasztalatok birtok ban módosító javaslatain1 észrevételeinket késede nélkül megtegyük. Szathmári Gáb Roszprim Nándor Amatőr tettes, profi rendőrök Elfogták a kaposvári fegyveres rablót Bécsben maximum harminccal? Segítséget kér az Erdélyi Gyülekezet Menedék épül a betegeknek Kevesebb kén a gázolajban Az új szabványnak megfele­lően csökkent a kéntartalom a motorhajtó gázolajnál, így ke­vesebb savas vegyület kerül az égéstermékeken keresztül a levegőbe, miközben lassul a dízelmotorok és a tüzelőbe­rendezések korróziós károso­dása is. A minőségi javulást tudatos termékminőség-fej­lesztés tette lehetővé, amely­hez több száz millió forintos beruházásra is szükség volt. Mostanra így elérték, hogy a magyar gázolaj minőségi pa­raméterei megközelítik a nyu­gat-európai termékét. Nem­csak a kéntartalom csökkent, hanem nőtt a cetánszám, vagyis a gázolajnak az a jel­lemzője, ami a gyulladási haj­lamra utal. A gázolajoknál ko­rábban téli üzemeltetési prob­lémák is jelentkeztek, ezt sike­rült megszüntetni. A Reménység Szigete egy volt katonai objektum, amelyet a Honvédelmi Minisztérium té­rítés nélkül adott át az Erdélyi Gyülekezetnek abból a célból, hogy ott a határonkívüli ma­gyarság részére oktatási és szociális központot létesítsen. Már ebben az évben is több száz erdélyi beteg kért tőlünk segítséget, hogy orvosi ellá­tása idejére neki vagy kísérő­jének szállást adjunk. A Reménység Szigetén egy időben 80 beteget tudunk majd elhelyezni. Egy-egy heti átlag tartózkodással szá­molva, mintegy négyezer em­bertársunknak tudunk segí­teni. Ha betegenként a mini­mális 1000 forintot számítjuk egy hétre, akkor is négymillió forintra lesz szükségünk. Mind a harminchat bank el­nökének írtunk, de a Magyar Nemzeti Bank kivételével szű­kös anyagi helyzetükre hivat­kozva valamennyien elutasí­tottak vagy nem válaszoltak. Ezért most a magyarországi szegényekhez fordulunk, hogy segítsék a náluk is sze­gényebbeket. A honvédség nemcsak a te­rületet adta. Egy hónapon át 75 kiskatona dolgozik kemé­nyen, hogy az épületeket hely­reállítsa. A Reménység Szigete Ba­ráti Kör tagjának tekintjük azokat, akik ezt a munkát bármilyen szerény adomány­nyal támogatják postautalvá­nyon: Erdélyi Gyülekezet 1146 Budapest Thököly u. 44. címen. Karácsonykor minden ado­mányozónak részletes be­számolót küldünk az adomá­nyok felhasználásáról. Németh Géza lelkipásztor FrissvirággalültetikbeKaposvárközterületeitaVárosgazdálkodásiVállalatdolgozói.Ezekaci neráliák és dahliák a Kossuth szobor környékét díszítik majd.

Next

/
Thumbnails
Contents