Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23 / 121. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. május 23., szombat DÖNTÉSKÉPES GAZDÁLKODÓKAT A „nagymama-íz” hoz sikert Az Alpok-Adria Munkakö­zösség csurgói rendezvényén nemzetközi tanácskozást tar­tottak a gazda- és gazdaasz- szonyképzés tapasztalatairól. A fórum „házigazdája” a köz­ismert Bálint gazda — azaz Bálint György nyugdíjas főis­kolai tanár — voit, aki ezúttal nem „fortélyos fogásokról” nyi­latkozott a Somogyi Hírlap­nak, hanem mint a Nagyváthy János Gazdaképző Egyesület elnöke. — Az egyesület nevében viseli a képzés célját. Mikor és mi indokolta, hogy hazánkban létrejöjjön egy ilyen egyesü­let? — Az egyesület három éve alakult, és mi azzal a határo­zott szándékkal láttunk hozzá ehhez a munkához, hogy itt a rendszerváltozásnak nemcsak a politikában, a gazdaságban, a társadalomban, hanem a szakoktatásban is be kell kö­vetkeznie. S az idő minket igazolt! Mert valóban egyre fontosabbá válik a gazdakép­zés, ami persze más, mint az iskolai szakemberképzés. Az állampárt idején a szakokta­tási intézményeknek, az alsó- fokúaktól a felsőfokúakig, az volt a feladatuk, hogy olyan szakembert képezzenek, aki a maga területén megfelelő szé­les ismeretekkel rendelkezik, de ugyanakkor az alá- és föl­érendeltség helyzetében men­tesítették attól, hogy döntése­ket hozzon. A piacgazdaság viszonyai között azonban olyan gazdálkodókra van szükség, akiknek megfelelő a szakmai ismeretük és gazda­sági céljaik elérése érdekében önállóan tudnak dönteni. A két oktatási forma ebben külön­bözik lényegesen egymástól. Az egyesületünk ezt az okta­tási formát kívánja szolgálni részben a növénytermesztés­ben, az állattenyésztésben, a kertészetben, részben a gaz­daasszonyképzésben. A gaz­daasszonyoknak most éppen olyan széleskörűek a felada­taik, mint amilyenek a mi nagyanyáinknak, dédanyáink­nak voltak. — Három éve kezdtek. Hol tart ma Magyarországon a gazdaképzés? — Talán nem veszik szemé­lyeskedésnek, de én két év óta harcolok a Televízió veze­tőivel azért, hogy adjanak he­lyet, lehetőséget egy ilyen képzési formának. Most végre sikerült. Minden héten vasár­nap, ebéd után, amikor az ember jóllakott és a jószág még nem éhes, van egy fél­órás adás, amelyben közöljük az éppen aktuális ismeret- anyagot. Ez megjelenik né­hány szaklapban is, de bárme­lyik lapnak szívesen bocsátjuk a rendelkezésére. — Hány helyen indult be szervezetten a képzés az or- szában? — Ezt nehezen tudnám megmondani, mert természe­tesen nemcsak mi foglalko­zunk vele. Az egyesületünk te­rületén tíz iskolában vannak konzultációs központok. Ez azt jelenti, hogy a részvevők havonta egy napra összejön­nek, konzultálnak, választ kapnak kérdéseikre. Bár ezt az esztendőt amolyan próba­futamnak tekintjük, az év vé­gén lesz vizsga; nagyon szép oklevelet kapnak és méltók lesznek a szép ezüstkalá­szos-gazda jelvény viselé­sére. Ennek szeretnénk visz- szaadni a régi társadalmi te­kintélyét. — Legutóbb a gazdakörök Kaposváron tartott országos konferenciáján a Pannon Egyetem kaposvári kara tett egy ajánlatot, hogy megszer­vezné több szinten a gazda­képzést. Egyesületük hogyan ítéli meg ezt a kezdeménye­zést? — Nekem az a vélemé­nyem, az országút olyan szé­les, hogy nagyon sok oktatási forma elfér rajta. Nekünk semmiféle monopolizáló szándékunk nincsen, és örü­lünk minden kezdeményezés­nek; annak is, ha például a té­vében elhangzottakat mások is hasznosítják: népfőiskolák, TIT-szervezetek, egyszóval bárki. Abban a tíz iskolában viszont bizonyos metodikai, didaktikai elveket szeretnénk alkalmazni. — Mondana valamit ezekről az elvekről? — Az egyik az, hogy sze­retnénk rászoktatni az embe­reket arra, hogy a termények (Foto: Gyertyás László) minőségére sokkal jobban ügyeljenek. A minőséget csupa nagybetűvel kell írni! Eddig mi mindig mennyiséget próbáltunk termelni. Ahhoz vi­szont, hogy terméket értéke­síthessünk, kivált igényes pia­cokon, minőség kell. Ehhez kapcsolódik a környezetvéde­lem. Olyan módszereket pró­bálunk terjeszteni, amelyek a talajt, a levegőt, az élővizeket nem szennyezik. Az is fontos pillére az ismeretanyagnak, hogy ne maradjon a végter­mékben olyan szermarad­vány, amely az emberi egész­ségre káros. Fontos, hogy rá­vezessük az embereket arra is: bizonyosan más lesz a gazdálkodás formája. Jósolni nehéz, hogy milyen lesz, de hogy más lesz, az biztos! Va­lószínű, hogy a modern ma­gyar családi birtok egy specia­lizált, néhány termék előállítá­sára szakosodott üzem lesz. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a gazdálkodók piac- orientáltak legyenek. Én is öreg gazda vagyok, és a ter­melés lehetőségeiből indulok ki — pedig ez ma már téves dolog. A piac lehetőségeiből kell kiindulni! Amikor valaki vállalkozásba kezd, nem azt kell vizsgálni, hogy mit tud előállítani, hanem azt, hogy mit lehet gazdaságosan el­adni. Ide kapcsolódik a ma­gyar mezőgazdaságnak az a gyenge pontja is, hogy nyers termékeket adott el, ahelyett, hogy feldolgozta volna. Ezért a tárolásnak, a tartósításnak, a feldolgozásnak sokkal na­gyobb jelentőséget szeret­nénk tulajdonítani. És itt már kapcsolódik a témához a gaz­daasszonyképzés, mert a „nagymama-ízekkel" sikert le­het elérni külföldi piacokon. — Mit jelent az egyesület, a magyar gazdaképzés szá­mára az Alpok-Adria közös­ség gazdaképzőinek tapaszta­latcseréje? — Én azt hiszem, nagyon sokat. Egyrészt egymástól nagyon sokat tudunk tanulni, másrészt egymásnak piacokat is tudunk teremteni. Ez oda-vissza nagy lehetőség, és nagyon jó volt a rendezők gondolata, hogy ezt a térséget ilyen szempontból is igyekez­tek közelebb hozni. — Köszönöm a beszélge­tést. Vörös Márta ...porrá leszünk Magánkrematórium Ságvár határában Életünkhöz szorosan kapcsolódik a halál. Még akkor is, ha nem jut eszünkbe lépten-nyomon, csak akkor, ha valaki, hozzánk közel álló távozik az élők sorából. Ez így van jól, az azonban már nincs rendjén, hogy halálesetkor a gyászunk mellett meg kell birkóznunk az ilyenkor szokásos tortúrával is, amely mostanában már csillagászati összegekre rúg. A halál nemcsak tény, életünk része, hanem üzlet is, mégpe­dig nem is rossz. Az elmúláshoz kapcsolódó üzletre — mint annyi másra — a rendszerváltáskor derült csak igazán fény. Akkor, ami­kor a vállalkozói szférából né- hányan épp ezt a területet cé­lozták meg, s az addigi állami monopólium megkezdte har­cát a „maszekok” ellen. Azóta jó néhány magán-temetkezési cég alakult. De olyan vállalko­zás, amely ezekben a napok­ban kezdi meg működését Ságvár és Siófok közt, nincs több az országban. Sőt... A koszorúalaptól a krematóriumig — Ez lesz a világ harmadik, magánkézben működő krema­tóriuma — mondja Varga Ist­ván, a tulajdonos cégvezető. — Svéd tervek alapján, svéd berendezésekkel működik, de nem vegyesvállalat lesz. Nem partnert kerestem, hanem vá­sárlóként jelentkeztem a svédországi cégnél. Ők mond­ták, hogy egy van az USA-ban, egy Ausztráliában, s ez lesz a harmadik. — Hogyan jut eszébe vala­kinek krematóriumot építeni? Szándékosan nem használom a számomra finomabban hangzó „hamvasztó” szót, hisz a bejáratra is így írták: öku­menikus krematórium. — így mindenki érti, még a külföldiek is. Amióta épül, na­ponta megállnak, fényképez­nek, s kérdezik, mi lesz ez. Most elolvashatják a táblán. Szóval: régóta dolgozom már a „szakmában”. Mint koszorú- alap-készítő kezdtem, később pedig szemfedeleket gyártot­tam. Rövid idő után rájöttem, milyen nyereséggel dolgoznak a temetkezési vállalatok, s ehhez képest milyen a szol­gáltatás színvonala. Már ak­kor, 1988 végén szerettem volna nyitni egy temetkezési irodát, de ez lehetetlennek lát­szott. Később mégis elkészült az irodánk Siófokon. De még nem működik, mert már akkor elhatároztam, hogy építek egy hámvasztót. — Minek az alapján vágott bele? Felmérte az igényeket? — Természetesen. Az or­szágban jelenleg három mű­ködik: egy Szegeden, egy másik Debrecenben, és egy igen rossz állapotban levő Budapesten. A Dunántúlon nincs... Akinek hamvasztják a halottját, gyakorlatilag kétszer temeti el; olyan sokáig tart, mire a búcsúztatóra sor kerül­het. Ez pedig nagyon rossz; csak az tudja, aki már átesett ilyenen. Az igény pedig egyre nagyobb a hamvasztás iránt, mert olcsóbb, praktikusabb, egyszerűbb, mint a hagyomá­nyos temetés. Nem akarom számokkal untatni: kiszámol­tam, megéri. Ősi szertartás — modern technika Biztosan megéri, jóllehet ránézésre is látszik, hogy na­gyon sok pénzt fektetett bele Varga István. Már a belépéskor automati­kusan nyílik ki a kapu a kocsi előtt. Miután számítógéppel nyilvántartásba veszik, hűtőbe kerül a halott, s számítógép vezérli majd a kemencét is, amelyet távirányítással is be lehet indítani és ki lehet kap­csolni. A távvezérlő a tulajdonosnál van, s mire a hamvasztómes­terek megkezdik a munkát, már minden indulásra kész. A hamvasztó mellett működik szerint a hamvait vizbe szór ták vagy egyszerűen csal széthintették a szélbe. Errr nálunk is lesz lehetőség Nemsokára üzemel itt eg; szökőkút, amelyre az urna rá kapcsolható, s a vízsugár ; hamvakat szétszórja itt a kéri ben. Ez is, mint az égés hamvasztó, az igények figye lembe vételével készül. Vál lalkozás. Biztos sokan monc ják most magukban, nincs a a nyereség, amiért ilyen vá lalkozásba fognának. A halá lal és a temetéssel való fogls latoskodást sok helyen má munkára alkalmatlan embere végezték. Ha azonban mec nézik majd a ságvári harr vasztót, sőt turisták előtt i nyitva lesz — meglátják: ezt i lehet tisztán, minden ellené' zéstől mentesen működtetn szakértelemmel, figyelmesei Hisz ha belegondolunk, a hí Iái az élethez szorosan hozzi tartozik. Porból lettünk, porr leszünk. Varga Ott (Foto: Csobod Peter) majd egy teljesen felszerelt boncterem is; az orvos min­dent megtalál ott, amire szűk-' sége lehet. Az összehangolt­ság és a modern technika te­szi lehetővé, hogy a Pax ham­vasztó a bejelentéstől számí­tott harminc órán belül — a szállítással együtt — átadja a hamvakat a hozzátartozók­nak. — Mit szóltak a környéken ehhez a hamvasztóhoz? — Igyekeztünk olyan helyet választani, ahol senkit sem zavarunk: két település között, az erdő mellett. Azt hiszem, jól döntöttünk. Egyébként itt nem keletkezik füst... A számítógép minden ada­tot tárol; ezek az avatat­lanok számára természe­tesen hozzáférhetetlenek. Az egész rendszert ipari tévé­lánc is összeköti, s egy vezér­lőteremből az egész folyamat szemmel tartható. Aki nem hátulról, vagyis a műszaki rész felől lép be az in­tézménybe, henem a főkapun át érkezik az előcsarnokba, azt hihetné, hogy elegáns szállodába tévedt. Szökőkút és kegyeleti fal Márványburkolat, neoba­rokk bútorok, tökéletes ele­gancia. Csak az egyik „oldal­hajóban" álló urna és körülötte a gyertyatartók emlékeztetnek az elmúlásra. Ide érkeznek a hozzátartozók, s itt vehetik át a hamvakat. 37 féle urna közül választhatják ki legjobban tet­szőt, s kívánságra már ott be­szenteltethetik, és a kerítés fa­lában kialakított kegyeleti fal egyik urnatartójában el is bú­csúztathatják. A Pax ham­vasztóbán különleges kíván­ságok teljesítésére is felké­szültek. — Olvastunk esetekről, hogy az elhunyt végakarata A gazdaképzésről dr. Bálint Györggyel

Next

/
Thumbnails
Contents