Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23 / 121. szám

4

SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG

1992. május 23., szombat

Kell egy súlyosabb megye

Boross Péter belügyminiszter:

Tudomásul kell venni, esélykülönbségek vannak a falvakban

(Folytatás az 1. oldalról)

A falu autonómiájához még személyes ismeretség is köt. Egy legendás községi bíró élt itt, a Bánfi bácsi: nagyhangú, erélyes gazdaember volt. Az oroszok a háza ajtajában lőtték agyon. Személyiség volt, rányomta bélyegét erre a ki- vagyi falura; szembeszállt még a főszolgabíróval is... Nagybajom kereskedelmi centrum volt. Sok zsidó család telepedett le itt, sok jó ismerősöm is volt köztük. Nevüket a márványtábla őrzi... Tekintélyes volt az iparosság is: ha jól emlékszem, akkor négy hentes élt itt. Tehát izmos falu volt Bajom, amelyet a nagy-, a közép- és a kisbirtok jó aránya jellemzett. De 1947-48 után szétdúltak itt mindent. Most örömmel látom: alakul valami.

— A falu nagy változások között élt.

— Ha valahol pozitív következtetéseket lehet levonni az újból helyreállt önkormányzati rendszerről, az a falu. A legkevesebbet a falu kapta az állami vagyon felosztásakor, mégis önálló; önmagára ébredt, és pártpolitikai viszályoktól mentesen működik. Ellentétben a nagyvárosokkal, ahol erősen dúlnak a pártharcok. Minél kisebb, annál virulen- sebb az autonómia. Tudomásul kell venni az önállóság utáni vágyat.

— Nagyon sok falunak vannak filléres gondjai. Lehet ezen javítani?

— A központi bevételek átengedése normatív módon történik. Óhatatlan, hogy fal- vanként eltérő helyzet alakul ki. Tudomásul kell venni: esélykülönbségek vannak a falvak között. A lemaradók támogatása lenne nagyon fontos.

— Néhány hónapja lapunknak adott interjújában mondta: a megye Mohamed koporsójaként lebeg.

— Egy államszervezeti modell követelménye a racionalitás is és a hagyományok tisztelete is. A hagyományokban is van egyfajta racionalitás, a megszokások miatt is. A parlament — éppen ellenzéki javaslatra — „felszámolta" a megyéket, az eredetileg benyújtott tervezettel szemben. Vákuum képződött... Ma erős igény van arra, hogy a megye kapjon több funkciót a köztársasági megbízotti hivatallal vagy a dekoncentrált szervez- tekkel szemben. A megyének nincs megyei jogú, közhatalmi jogosítványa, ezért eszköztára sincs. Bízom abban, hogy egy reform, amelynek előkészületei megkezdődtek, megoldja majd ezt a problémát. Súlyosabb megyére, középfokú területi önkormányzatra van szükség. Nem a háború előtti megyére gondolok: az ugyanis nagyon rátenyerelt a községekre. Olyan megyére lenne szükség, amely a községi autonómiát elsődlegesnek tekint, de választott szervezet, meghatározott területi jogosítványokkal.

— S mikor?

— A mai parlamenti viszonyokat figyelembe véve a kétharmados előterjesztést nemigen lehet törvénnyé formálni. Egy alaposan előkészített joganyag az 1994-es parlamenti választások után és az önkormányzati választások előtt sikerre számíthat. Addigra mindenképpen arra van szükség, hogy viták, veszekedések, problémáik felvetése során létrejöjjön az új modell.

Lőrincz Sándor

(Fotó: Gyertyás László)

Kempingben a jövő

Dr. Kovács Miklós, a Siótour elnök-vezérigazgatója:

Ahol a belföldi turizmus csökken, onnan a külföldiek is elkopnak

A Siótour Idegenforgalmi és Kereskedelmi Részvénytársaság szálláshelyein tavaly majdnem másfél millió éjszakát töltöttek a (főképp) Balatonra érkező vendégek. A szám imponáló, de a cégnél szállodai szobát, sátrat, faházat foglalók száma évről évre 25-30 százalékkal csökken. Ez nem azt jelenti csupán, hogy kevesebben keresik fel a térséget. Tény, hogy egyre több helybéli próbálja kiegészíteni jövedelmét „fekete” szobáztatással. Adózásmentes tevékenységük mértéke pontosan nem megfogalmazható, de az bizonyos: többszöröse a hivatalosan bevallott szolgáltatásnak.

Akad önkormányzat, amely a Siótour vendégeivel az átlagosnál magasabb helyi adót fizettet, miközben a versenytársakhoz hasonlóan lepusztult út- és alig működő telefonhálózat veszi körül a cég létesítményeit. Széles körű összefogás hiányában remény sincs az elő- és utószezon hasznosítására. Ilyen körülmények közepette miképp készülnek a nyárra?

Dr. Kovács Miklóstól, az öt nyelven beszélő fiatal közgazdász elnök-vezérigazgatótól kérdeztem:

— Mi a legfontosabb tennivaló ezekben a napokban?

— A mezőgazdasághoz hasonlóan az idegenforgalomban is előre kell befektetni pénzt, hogy kamatozzon. Emiatt akadnak likviditási gondjaink. Alig néhány hónapja, hogy költség- vetési intézményből gazdasági társasággá alakultunk egymilliárd 800 millió forintos tőkével. Szét kívánjuk választani a profit- és nonprofit-tevé- kenységet, elsősorban azért, hogy a befektetési lehetőség után érdeklődők komolyan vegyenek bennünket. Én egyébként a tőkés helyében nem a részvénytársaságba, hanem valamelyik, szép reményre jogosító egy(Fotó: Kovács Tibor)

ség felfuttatására adnám a pénzemet. Egyikbe a 72 közül.

— A belföldi turistaforgalom a Siótour szolgáltatásainak mekkora hányadát köti le?

— Harminc százaléknál is kevesebbet. A volt szocialista országokból érkezők száma állandósulni látszik; a jelentős visszaesés ezen a területen már 2-3 esztendeje megtörtént. A hazai életszínvonal folyamatos csökkenése, az általános elszegényedés viszont szezonról szezonra egyre több magyar állampolgárt foszt meg a nyaralás lehetőségétől. Pedig a cég szerkezete vékony pénztárcájú turistáknak is bőven kínál olcsó szálláshelyet. Szállodáink, fogadóink, luxus-faházaink mellett huszonháromezer vándort képesek befogadni egyidőben kempingjeink. A belföldi vendégeket a balatoni régióban érdekelt utazási, idegenforgalmi cégek, magánvállalkozók, szolgáltatást kínálók csupán közös, összehangolt akciókkal tudnák a partra csalogatni — főképp a kevésbé terhelt és kevésbé drága elő- és utószezonban. Közhelyként hangzik, de igaz: ahol a belföldi turizmus csökken, onnan rövid időn belül a külföldiek is elkopnak.

— Az idei szezon mennyire lesz meghatározó a Siótour számára?

— A korábbiakhoz hasonló nyárra számítunk; romló tendenciák között kell minél igényesebb szolgáltatást kínálnunk. Tehát: kevesebb vendég, remélhetőleg nagyobb fizetőképes kereslettel. Elképzelhetőnek tartom, hogy a felkészülés folyamatában egységeink számát csökkenteni fogjuk. Egy panziót például a befektetett munkát és a várható hasznot tekintve érdemes családnak bérbe adni. Kempingjeinket azonban soha nem fogjuk áruba bocsátani, mert ezek működtetésében látjuk a jövőt. Az bizonyos: bármiképp alakuljon az idei szezon, ötszáz állandó dolgozónkat — akiknek felkészültsége egy komoly összehasonlítás próbáját is ki- állná — megtartjuk. Örülök annak, hogy az idegenforgalomban már tapasztalhatóak biztató jelek; ilyennek tartom például, hogy jó irányban „megregulázták” az utazási irodák működési jogának feltételrendszerét. Mi dolgozunk, mert hogy jó teljesítménnyel zárhassuk a nyarat, az nemcsak az időjáráson áll vagy bukik.

Czene Attila

Számítógépen a helyfoglalás

Volánbusz — tizenöt országba

(Folytatás az 1. oldalról)

A vállalat ma már kizárólag menetrend szerinti járatokkal foglalkozik, az egyéb — többek között idegenforgalmi — tevékenységet olyan vállalkozásokba vitte, mint a Blaguss-Vo- lánbusz.

A nemzetközi közlekedésen kívül Budapestről az ország tizenhét megyéjébe indítanak távolsági járatokat. A belföldi forgalomban már működik a számítógépes helyfoglalási és jegykiadási rendszer, s ezt május 31-ig a nemzetközi járatokra is kiterjesztik.

Tervezik továbbá azt is, hogy a magarországi távolsági járatokra is egyre több légkondicionált autóbuszt állítanak be.

Újdonság, hogy vasárnaptól a túlzsúfolt Erzsébet térről a Népstadionhoz helyezik át a Romániába, Csehszlovákiába, Ukrajnába, Lengyelországba, Szerbiába és Törökországba induló nemzetközi járatok állomását. A Nyugat-Európába, valamint Görögországba irányuló forgalom kiindulópontja továbbra is az Erzsébet tér marad.

Szilágy Somlyón nincs Báthori utca

Tehetségük és tudásuk megmérettetésére gyűltek össze — még a tavasszal — Zilahon az erdélyi magyar középiskolások. A tantárgyankénti versenyek közül ezúttal a magyar nyelv és irodalomból szervezett vetélkedőnek volt a házigazdája a Szilágyság székvárosa, pontosabban Ady egykori iskolája, a hajdani Wesselényi kollégium. Jöttek is szép számban a diákok, 15 megyéből mintegy 160-an. A legjobb fogalmazók, akik nemcsak az írók, költők születési helyét, idejét, műveik címét és tartalmát ismerik; hajlamuk, tehetségük van az íráshoz. Ők jelentik a holnapi magyar filológusutánpótlást Erdélyben, a nyelv titkait értő, érző, az irodalom iránt fogékony leendő magyartanárokat, s miért ne, a jó tollú újságírókat, mindenekfölött pedig a folytonosság ígéretét az egyetemes értékeket kigyöngyöző transzilvániai literatúrában.

Tizenötödször rendezték meg ezt a vetélkedőt — harmadik éve Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom versenynek mondjuk —, amely valami csoda folytán a totalitárius éra legsötétebb éveit is átvészelte. Janus Pannnius, Kölcsey-, Ady-, Tamási-, Reményik Sándor- idézetek alapján fejtették ki idén gondolataikat dolgozataikban a diákok a szerzőkről és műveikről, kihámozva mindig a helytálláshoz erőt adó tanulságokat, leírva őszintén, hogy vállalni kell s vállalják is az erdélyi sorsot. És ez a legnagyobb nyereség talán, ez magának a jövőnek ha nem is a bizonyossága, de legalább az ígérete.

Hinni merem ugyanis, hogy ezek a fiatalok nem szaporítják az útrako- lők, megfutamodók tízezres tömegét, ha nehezebb is, ha kevésbé kecsegtető is (mert Eredélyből nézve még mindig az ígéret földje Magyar- ország), megpróbálják otthon tenni, amit kell.

Tennivaló pedig rengeteg adódik. A nemzettudat ébrentartásáért ezeréves erdélyi jelenvalóságunk emlékeit is meg kelfene valahogy óvnunk az enyészettől. Erdély-szerte tengernyi a mulasztás ilyen vonatkozásban. Példának okáért ott van Zsibó. A Wesselényi-kastély még csak hagyján, ha át is rendezték a belső helyiségeket, maga az épület viszonylag jó állapotban található. Nem így a „zsibói bölény” és leszármazottai temetkezési helye; a kripta a kastély fölötti dombon ma már csak maradványai láthatók, régebbi és újabb idők „kincskeresői” a téglákkal, kövekkel együtt a csontokat is szétdobálták. Kegyeletsértők

mindenfelé akadnak, meglehet, nem a nemzeti elfogultság, hanem egyszerűen a tudatlanság, a kapzsiság pusztított Zsibón, ez viszont mit sem változtat azon a tényen, hogy ha sürgősen nem intézkednek, a föld színével teszi egyenlővé az idő s a rombolás mindegyre megújuló ösztöne az ősi kriptát. A városka ereje —, s a megyéé is, ha netán szándék lenne rá —, kevés ehhez, csakis erdélyi, netán összmagyar akarás segíthetne. A Wesselényiek a magyar történelem legjelesebb családjai közé tartoznak, több tiszteltet érdemelnének, haló poraikban! Egy kripta rendbetételét talán már a jelenlegi román vezetés sem tekintené az ország belügyeibe való beavatkozásnak.

Vagy ott a szilágysomlyói vár, a Báthoriak egykori fészke. Omladoznak a falak, egy-két kapubástya áll még úgy-ahogy, nem kell több két-három esztendőnél, hogy azok is ledőljenek. A zilahi múzeum munkatársa mondotta, hogy foglalkoztatja őket a Somlyói vár restaurálásának gondolata, éppen csak pénzük nincs rá. Egyelőre nem is lesz, a szilágysomlyói városvezetésnek, amely még arra sem hajlandó, hogy bár egy utcát nevezzenek el a Bot- horiakról, a legkisebb gondja is nagyobb a várfalak konzerválásánál, fi helyiek lengyel segítségben bíznak s ezt arra alapozzák, hogy évekke korábban megfordult egy küldöttsé gük egyik legnagyobb királyuk, Bát hori István erdélyi fejedelem szülő földjén.

Zsibó is, Szilágysomlyó is, é: megannyi más erdélyi település, va lóságos zarándokhelye lehetne ; magyarságnak. Pénz szűkében va gyünk itt is, ott is, kevesen s kevese költenek manapság a múltmentésre Főleg Erdélyben, s főleg akkor, ha . máladozó falak történetesen éppé a magyar múltra emlékeztetnek.

Mindenesetre a tantárgyversenyr összegyűlt diákok hosszasan elidőz tek e történelmi levegőjű helyeker Hogy feltöltődtek s erősödött me gyarságtudatuk, az biztos, és ha ke rülne vállalkozó az állagóvásr; könnyen meglehet, hogy jó páran je lentkeznének közülük munkár? (Mint tavaly tették sokan a Brass melletti alsórákosi kastélynál sze vezett táborban.)

Ha marad a vár, előbb-utóbb les. lehet Báthori utca Szilágysomlyói Azt viszont szinte fölösleges ide íj nőm, hogy ez már nem a tollforgal diákokon s nem is csak az erdélyit ken múlik.

Borbély Lászl