Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-22 / 120. szám
1992. május 22., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Egy elfeledett kaposi: Kaposi Mór „En az összes bőrbetegségeket hajlandó vagyok öt szerrel orvosolni, az eredmény mindössze az orvoslás mikéntjétől függ.” Nemrégiben Kaposváron járt dr. Jakó Géza a bostoni fül-orr-gégészeti klinika professzora. Megkérdeztem tőle: amerikai kollégái ismerik Kaposvár nevét? — Azt nem — válaszolta —, de ha azt mondom, hogy a város, ahol Kaposi Mór született és dolgozott, akkor tudják miről van szó. A minap itt kapos- váron szegezték nekem a kérdést: ki volt Kaposi Mór? Kaposi Mór, eredeti nevén Kohn Móritz nem csupán arról nevezetes, hogy városunk szülötteként vált az 1800-as évek végén világhírű bőrgyógyász professzorá. Munkásságának egyik lényeges fejezete — ez a sarcoma hae- morrhagicum idiopathicum Kaposi, népszerű nevén kaposi sarcoma kórlefolyását ismertette — tette a profesz- szor nevét ma is időszerűvé. Igaz, elég kegyetlen és szomorú ez, hiszen az említett betegség korunk rettegett kórjának, az AIDS-nek gyakori és heveny formában fellépő kísérője. De mi ösztönözte arra a professzort, hogy nevében is emléket állítson szülővárosának? Erre volt kiváncsi többek között dr. Franki József, a kaposvári bőrgyógyászat nyugalmazott igazgatója, ismert orvosíró és utódja, dr. Nagy Gyula, a bőrgyógyászati osztály jelenlegi osztályvezető főorvosa is. Dr. Franki József türelmének és kutatómunkájának eredményeként Kaposi Mór születésére vonatkozó első adatokat a kaposvári izraelita hitközség anyakönyvében találta meg és tette közzé 1963-ban az Orvostörténeti Közlemények hasábjain. Eszerint Kohn Móritz 1837. október 23-án, magyarként látta meg a napvilágot Kaposváron. Iskoláit az 1841-ben létesült izraelita elemi iskolában kezdte, majd a Somssich gimnáziumban fejezte be. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban végezte és a mindvégig kitűnően tanuló diák itt kapott érettségi bizonyítványt. 1856-ban a bécsi egyetem diákja lett: 1861-ben orvosdoktorrá avatták. Ezután éveken keresztül, két magyar származású professzornál képezte magát, majd a segesvári születésű Carl Ludwig Sigmund syphilidologiai klinikáján tevékenykedett. Itt ismerkedett meg Hebrával, a híres bőrgyógyász professzorral, aki megszerette a szorgalmas, értelmes, kellemes modorú ifjút. Rövidesen felvette a klinikájára, majd munkatársává fogadta. A munkatársi kapcsolat családivá bővült: a fiatalember feleségül vette a professzor lányát, Mártát. Ebben az időben sokat dolgozott egy másik barátjának, a vágújhelyi Solomon Strickernek szövettani intézetében és tanulmányait kiterjesztette a dermatológiára is. Rövidesen kinevezték a bőrklinikára nyilvános rendkívüli tanárnak. Hebra 1876-ban megjelent tanulmánykötetének jó részét is ő írta. E könyv 13. ívének első oldalán a cím alatt ez olvasható: „Von dr. Kaposi (Móritz Kohn) Docent der Universitet in Wien”. A lábjegyzetben pedig ez áll: „Tisztelt munkatársunk, dr. Kohn Móric úr a tudományos világban jól ismert nevét Kaposi-ra változtatta”. A szerkesztőség). A névmagyarosítással hazájához és szülővárosához való ragaszkodását fejezte ki. Egész életében jól beszélt magyarul, rokonaival, barátaival szoros kapcsolatban állt és húgának fiát, Ullmann Antalt, akinek apja korán elhunyt, fiaként támogatta, taníttatta, majd klinikáján bőrgyógyász- szá képezte. 1908-ban ő lett a kaposvári kórház első bőrgyógyász főorvosa. A második bécsi orvosi iskolát Skoda, Rokitansky és Hebra munkái alapozták meg. Mindhárman arra törekedtek, hogy aprólékos vizsgálatokkal és folyamatos észleléssel pontos adatokat nyerjenek: a diagnózis pontossága érdekében a boncleleteket egybevetették a tényekkel. Hebrának az újkori dermatológia megteremtőjének halála után 1880-ban, Kaposi Mór vette át a klinika vezetését. Munkatársai és betegei szerint igazi orvosként nem csupán a betegséget, de a beteg embert is gyógyította. Tevékenységének eredménye alapján az orvostudomány legnagyobb betegségleírói közé sorolják a szakemberek. Bőrbetegségek egész sorát tette elsőként közzé. Ezek közül a kaposi sarcomán kívül talán a diabe- teszes és leukémiás bőrelváltozások leírását hasznosíthatja legjobban az utókor. Kiváló előadó volt, a világ minden részéből ellátogattak hozzá a medikusok, orvosok, hogy sziporkázóan szellemes, tartalmas előadásait meghallgathassák, módszereit elsajátíthassák. Számos könyvet és több, mint 100 tudományos publikációt írt. Már akkor arra törekedett, hogy az egész emberi szervezet állapotát, a bőr és a belső szervek kölcsönhatásait figyelembe véve állítsa fel a diagnózist, írja ki a terápiát. A gyógyszereket is ésszerűen adagolta és ő vezette be például a béta-naph- tol készítményt. 1902 márciusának egyik éjszakáján örökre lehunyta a szemét. A halálozás bejegyzésekor a főrabbinak eszébe jutottak a 2000 éves szavak: Non omnis mo- riar... Multaque pars mei vitabit Libitinam...Dicar. Születésének 150. és halálának 85. évfordulóján hazánk bőrgyógyász szaktekintélyeinek jelenlétben emlékeztek meg róla a kaposvári kórház munkatársai. A bőrgyógyászat parkjában felállított mellszobránál illatozó friss virágok jelzik: talán mégsem feledte el egészen a hálátlan utókor. Várnai Ágnes Felújítják a temetőt, utat terveznek Nikla készül az idegenforgalomra. Egyelőre nem büszkélkedhetnek mással, mint a Berzsenyi múzeummal, de sokan látogatnak el mintegy szellemi zarándokutat téve a költő sírjához is, amelyet a temető legmagasabb obe- liszkje díszít. Született egy merész terv: pályázat készült az Állami Fejlesztési Intézet számára a falun áthaladó út és a temető között építendő hétszáz méter betonút elkészítésére. A tervet Horváth Tibor elkészítette. Brumszné Szita Edit jegyző kérdésünkre elmondta és a helyszínen bemutatta, hogyan kívánják fel- és megújítani a köztemetőt. Ugyan Berzsenyi síremeléke a leglátványosabb, a legismertebb, de ahogy arra Takáts Gyula Kossuth-díjas költő is felhívta a figyelmet: a régi sírkövek is múltról beszélnek. A temető kisarányú átrendezése alkalmat adna arra is, hogy egy szép sírkertet alakítsanak ki a régi kövekből. Ha elfogadja és megvalósításra ajánlja az Állami Fejlesztési Intézet az út tervét — és miért ne tenné? — , a temető bejárata előtt autó- és autóbusz-parkolót is kialakítanak. A tervben szerepel a temetői kriptákat övező kovácsoltvas kerítések példánya nyomán egy új kovácsoltvas temetőkapu felállítása is. A korábbi években sokszor bizony siralmas látványt nyújtott a niklai temető. Most már a szépen lenyírt fű, Berzsenyi sírjának gondozása mutatja: a falu törődik halottaival, ápolja a Berzsenyi-kultuszt. Ennek nemes példája lehet az új temetői út. Elkészítése mintegy hárommillió forintba kerül, ennek felét adhatja az Állami Fejlesztési Intézet. A fennmaradó másfél milliót a falu önmaga nem képes előteremteni. Támogatásra szorul a sok örökséggel aligha büszkélkedni tudó, számos értéket korábban elkótyavetyélt nyolcszáz lelkes község. Máris vannak jelentkezők, cégek, amelyek hozzájárultak a niklai út megépítésének és a temető rendezésének a költ- 'ségeihez. Nikla önkormányzata továbbra is várja a lelkes felajánlásokat s nemcsak a megyéből, hanem Vasból is, Berzsenyi szülőföldjéről és az egész országból: hiszen Berzsenyi az egész népé, nemzeté. Elkészült a falu fásítási terve is, ehhez máris megkaptak minden segítséget. Készül a falu második világháborús emlékműve. Nem hiányzik a falu önkormányzatából, lakosságából a szándék, hogy a hátrányos helyzetű térségből mihamarább Somogy vonzó települése váljon. Ehhez azonban széles körű összefogásra van szükség. Horányi Barna Szépről, jóról hallani —■ úgy tűnik — a ma fiataljainak fokozott igénye. Talán ennek a növekvő érdeklődésnek köszönhető, hogy immár harmadik alkalommal rendezhették meg Kaposváron tegnap este a keresztény fesztivált. A főleg fiatalokat vonzó eseményen fellépett a budapesti Philadelphia együttes, az Élő Kövek együttes, Balogh Ferenc a Bergendi együttes énekese, az ex-te- legráfos Balogh Mihály, valamint a kaposvári HIT gyülekezet együttese. A késő éjszakába nyúló rendezvényen a zenekarokon és szólistákon kívül egy pantomim-csoportnak is tapsolhattak a résztvavők. A fesztivál igehirdetöi Nagy József és Szabó László voltak. Nagykövet voltam Egyiptomban A „fantom-diplomácia” 1 S\ Szabadságomról ■'“N visszatérve első V,/ »látogatásomon a külügyminisztériumban hallok egy emlékezetes mondatot: „Minden ajtót és ablakot nyitva hagytunk, de senki nem kopogtat”. Mit tehet ilyenkor az elnök? Átalakítja a kormányt. Új hadügyminiszter, új miniszterhelyettes, új hadseregfőparancsnok, változás a haditengerészet, a Központi Katonai Körzet és a katonai hírszerzés élén. A változások nem utalnak egyértelműen a katonai megoldás felgyorsítására, márcsak azért sem, mert az alnök már korábban cserét najtott végre a külügyminisztérium vezetésében. Úgy látszik, dr. Marud Ghaleb moszkvai nagyköveti múltja az adott helyzetben — a szovjet szakértők hazaküldése után — nem jó ajánlólevél. Alig vette azonban át a külügyminiszteri posztot Mohamed el-Zajjat, máris olyan hírek keringtek róla diplomáciai körökben, hogy hamarosan megválik új székétől. Ilyen helyzetben érkezett Kairóba az olasz nagykövetség mellett működő amerikai érdekképviselet új vezetője, Joseph M. Greene Jr. Mivel elődjét azért hívták vissza, mert — állítólag a saját szakállára — túlságosan sokat kezdeményezett, Greene mindenkinek arról panaszkodott, hogy tétlenségre van kárhoztatva, valójában nem is létezik, „fantom”. Persze az is bántotta, hogy nem számított nagykövetnek, mivel a két ország között nem volt diplomáciai kapcsolat. Hiába próbálkozott meg újra meg újra bejutni Szadathoz, „csak” a nemzetbiztonsági tanácsadó vagy a külügyminiszter fogadta. Az amerikaiak nem kezdeményeztek. Mint Kissinger hivatalba lépése után a kitűnő publicistának, James Reston- nak mondta: „Véleményem szerint az a fontos, hogy amikor az Egyesült Államok valamilyen külpolitikai lépést tesz, előbb megértse, mi az amerikai érdek”. Úgy látszott, ennek még nem jött el az ideje. Kissinger a közel-keleti kérdést nem tartotta igazán fontosnak, s többször őszintén elismerte, nem igazodik el ezen a tájon. 1973 tavaszán az egyesült államokbeli Pocatello egyetemén a Közel-Keletet a világ „potenciális veszélygócai” között az utolsó helyre sorolta Délkelet-Ázsia, az Indiai-óceán és a Mediterrán-medence után. Egyiptomi kezdeményezésre mégis létrejött Hafez Izmail washingtoni látogatása. Kissinger javaslatot tett Nixonnak, aki maga is fogadta Izmailt, hogyan foglalkozzék a beszélgetésben a közel-keleti kérdéssel. A feljegyzésre Nixon ráírta: „Ez a dolog bármikor robbanhat”. Kissinger de- tektívregénybe illő feszültséggel mondja el emlékirataiban, hogyan tüntették el Hafez Izmailt a Nixonnal és Rogers külügyminiszterrel folytatott washingtoni megbeszélések után, s hogyan igyekezett a két nemzetbiztonsági tanácsadó egy New York környéki villában két napon keresztül kipuhatolni a másik álláspontját. Szadat emlékirataiban egy mondatot pazarol a találkozóra: „Annak, amit Kissinger Hafez Izmailnak mondott, az volt a lényege, hogy, sajnos, mindaddig nem segíthet, amíg legyőzöttek vagyunk, s Izrael megőrzi fölényét.” A következő fordulót a legnagyobb titokban Párizs és Chartres között egy történelmi hangulatú vidéki udvarházban készítették elő. Közben azonban két hónap eltelt, s a türelmét vesztett Szadat a Newsweek munkatársának, Arnauld de Borchgrave-nek adott nyilatkozatában utalt a titkos találkozóra. Igaz, hogy ez az utalás a Newsweekből kimaradt. Ez azt mutatja, milyen messze elért a nemzet- biztonsági tanácsadó keze, de benne volt az interjú a Kairóban arab nyelven publikált szövegében. S nemcsak ez jutott el Greene-hez, aki mindebbe nem volt beavatva, hanem további részletek is, bizonyára Szadat tudtával és beleegyezésével. A „fantom-diplomata” elvesztette a türelmét. „Nincs annál nagyobb bosszúság, mint amikor egy külügyi tisztviselő rájön, hogy kijátszották, különösen, ha diplomáciai misszió vezetője... A megsértett diplomatának két választása van. Ha okos, megelégszik azzal, hogy diszkréten megérdeklődi fölöt- teseitől, miről van szó. De megvan az a lehetősége is, hogy éljen előjogával; jelentheti szabályos úton azt, ami a tudomására jutott... Akárhogy is volt, Greene az agresszívabb megoldást választotta”. így Kissingernek, akitől ezt a történetet idézem, ezek után nem maradt más választása, minthogy utólag tájékoztassa a külügyminisztériumot, s május 30-án a franciaországi vidéki udvarházba már az illetékes külügyi tisztviselő társaságában ment tárgyalni. Három hét múlva hivatalos voltam arra a búcsúfogadásra, amit a külügyminisztérium korábbi kabinetfőnöke, akkor az Arab Ligához beosztott Mohamed Riad adott a „lemondott” Greene és felesége tiszteletére. A „fantom-diplomata” harminckét év után megvált a külügyi szolgálattól. Szép végkielégítést kapott, a Yale Egyetemre került előadónak. Azért nem volt boldog. Attól tartott, előfordulhat, hogy ott „elcsúszik a padlón”. Egyébként a franciaországi eszmecsere nem volt sikeres. Kissinger ezért Hafez Izmailt okolta: „A Közel-Kelet a háború felé tartott. Mi ezt nem tudtuk. De ő tudta”. (Folytatjuk) Berzsenyi és Nikla-. . ‘ ■ ‘ ■ ^' ' ‘ - ■ :
