Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-21 / 119. szám
1992. május 21., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 A Vikár Béla kórus a templomi hangverseny színfoltja volt Fotó: Csobod Péter Harmónia és disszonancia Évadzáró hangverseny Kaposváron Rikoltó, félelmetes akkordok, hátborzongató disszonancia zengi át a templom hajóját. Az alig kétéves gyermek, aki addig apja mellett áhitato- san hallgatta a harmóniával áthatott dallamokat, most félénken bújik szüléje ölébe. Tekintete riadt és kérdő? Mi történt? Miért-e.„hangzavar”? Az áhitat, a biztonság eme áldott helyére, hogyan törhet be a külvilág zaklatott robaja? A kislány nem érti azt, amit a felnőttek már tudnak: a zene, a világ leképzésének egyik művészi eszközeként nemcsak a szépséget és a harmóniát, de a fájdalmat és a zűrzavart is közvetíti, hogy figyelmeztessen bennünket: veszélyben vagyunk. A kaposvári római katolikus templomban hétfőn este megtartott hangverseny zárószáma Vierne Carillon című művével ezt az élményt közvetítette. Hock Bertalan, a budapesti Mátyás templom orgonistája a századelő vakon született francia zeneszerzőjének művét katartikus erővel tolácsolta. Nem számítottunk erre a döbbenetes élményre. Pedig az orgonaművész aprólékos kimunkálással vezette fel a müvet. Bach interpretációi a C-dúr toccata, adagio és fuga (BWV 564), az Ich ruf zu dir korálelőjáték (BWV 639) és a g-moll fantázia és fuga (BWV 542) még csak sejtették azt, amit Huzella Epilógus B—A—C—H témájára című monumentális műve már igazolt. A Zeneakadémián Baróti István és Gergely Ferenc tanítványaként művésszé érett orgonista nem a népszerű dallamok interpretálásával kívánta felhívni magára a figyelmet. Inkább meditációra késztetett bennüket s arra, hogy az élményt a templom kapuján túl is magunkban hordozzuk. A tehetséges orgonaművész — az ő tervei alapján újították fel a Mátyás-templom ogonáját — türelméért is dicséretet érdemel. A kaposvári templom kiszolgált instrumentumán ugyanis csak az áltatala képviselt művészi alázattal és technikai tudással lehetett élményt adóan játszani. Bár a záródallamok alaposan felkavarták lelkivilágunkat, a hangversenyen felcsendülő kórusművek a világ szebbik oldalát is „megmutatták”. A Vikár Béla kórus Zákányi Zsolt Liszt-díjas karnagy vezényletével lélegzetelállítóan szép pillanatokkal ajándékozott meg bennünket. A Filharmónia templomi hangversenyein rendszeresen fellépő kórus kifinomult hangzással, tömör, együttes megszólalással, érzelemgazdagon tolmácsolta Glerambault, Palestrina, Lassus, Purcell, Bach, Donizetti egy-egy kórusművét. Sa- int-Saens Ave verum című kompozícióját még a nehezen rangsorolható együttesből is ki kell emelnünk. Amilyen meg- rázóan és negatív érzelmeket gerjesztve szólt a záró orgonamű, olyan fenséges szépséggel és lélekbemarkolóan csendült fel a francia romantika nagy mesterének kompozíciója. A Vikár Béla kórus ismét bebizonyította, hogy ott a helye városunk valamennyi rangos zenei rendezvényén, mert nélkülük a templomi hangversenyek színei megfakulnának. A hétfő esti hangverseny a filharmónia évadzárója is volt egyben. Reméljük, hogy nyáron sem maradnak újabb rangos zenei rendezvények híján a koncerttermek, a templomok hajói. Várnai Ágnes Gyógyszerrel nem fokozható a zene szeretete Régi barátokat ölelt össze a zene Siófokon; a héten közös koncerten nyújtott át csokrot pazar tudásából a város zeneiskolájában végzett diákok java része. Gyöngyösi Péter igazgató meleg szavakkal köszöntötte dr. Dalló Gyulánét, az intézmény alapítóját, a Kálmán Imre-kultusz egyik megteremtőjét. A már idős néni bepárásodott szemekkel hallgatta a műsort — szinte csodaszámba megy, hogy Siófokon alig érzékelhető a zenei kultúra jelenléte, amikor ilyen tehetséges művészek kerültek ki az iskola falai közül. Széki népdalokat és a dzsesszhez közelítő dobkoncertet, Bach és Farkas Ferenc zenei gondolatait nagy tetszéssel fogadta a közönség, mely zsúfolásig megtöltötte a Dél-balatoni Kulturális Központ színháztermét. Csupán a város önkormányzata nem képviseltette magát a jeles eseményen. Pedig a polgár- mesteri hivatal mindössze ötven méterre esik a teremtől, míg a művészek Bécsből (I), Pécsről, Szekszárdról, Kaposvárról, Budapestről, Veszprémből érkeztek. Szerelem Csilla éneke, Ga- laliné Gucsek Ágnes zongora- játéka és Somogyi Sándor „harsonázása” aratta a legnagyobb sikert, de az est fénypontját kétségkívül az alapító fiának, dr. Dalló Jánosnak saját szerzeménye, egy gordonkán előadott Korai jelentette. Nem esett messze az alma a fájától. Az előadás előtt a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetének docense ideges léptekkel rótta köreit a folyosón. Pedig most nem embereken, csupán hangszeren kellett „játszania”. Dr. Dalló János az Államilag Engedélyezett Zeneiskolában 1948-ban kapta oklevelét, amely tanúsítja: kiválóan folytatta zongorista-tanulmányait. De a továbbiakban beszéljen ő maga. — A zeneiskola abban a házban működött, ahol családunk élt — emlékezett. — Gyerekkoromban zenére ébredtem, zenére aludtam el, reggeltől estig folyt az oktatás. Évente 30-40 diák végzett édesanyám és Helényi Gyula keze alatt; zongorán, harmonikán, csellón szerezhettek tudást a fiatalok s a már családos emberek. A működést egyébként Váradi Adolf támogatása tette lehetővé, akiről teret neveztek el a városban. Szóval nagyon aktív zenei élet zajlott Siófokon; egymást érték a kamaraestek, Haydn korához hasonlóan számos baráti kör házi muzsikálásban kereste és találta meg a legolcsóbb és legszórakoztatóbb kikapcsolódást. Ma sem a pedagógusok a rosszak, s nem is a módszer, amit alkalmaznak — az igény hiányzik, melyet nem táplálnak a gyerekekbe. Pedig az élményeket igenis keresik a fiatalok. — Zongorázás nélkül nem telik el nap ma sem — folytatta dr. Dalló János.— Pedig, miután elvégeztem zeneszerzés szakon a konzervatóriumot, orvosi pályára léptem. Az egyetemen rendszeresen szerzői esteket tartok — legelső művem a ma este hallható Korái volt, míg legutoljára Radnóti IV. eklogáját zenésí- tettem meg. 1961 óta oktat a SOTE-n. A patkányok szexuális viselkedéséből kandidált — talált egy vegyületet, melyet az Amerikai Egyesült Államokban védetté nyilvánítottak, s ami az állatkák aktivitását fokozza. Olyan gyógyszert azonban lehetetlen kikísérletezni, melyből két tabletta bevétele ebéd előtt növeli a zene iránti szere- tetet. Erre nevelni kell. Czene Attila Testvérgimnáziumok Az országban elsőként létesített testvérgimnáziumi kapcsolatot a fonyódi Mátyás Király Gimnázium és Postaforgalmi Szakközép- iskola egy nyugati város, Bamberg gimnáziumával. Ä közös találkozókon, kulturális rendezvényeken eddig 650 diák vett részt, de a csereutazások a felnőtt idegenforgalmat is jelentősen megemelték. A Bambergi Franz Ludwig Gimnázium Big-Band-je, a pettestadti fúvószenekar, a gimnázium szimfonikus zenekara és énekkara már több ízben megörvendeztette fellépéseivel a fonyódi polgárokat, míg a Bala- ton-parti várost a helybeli népiegyüttes képviselte Bambergben. A június 23 és július 25-e között megrendezésre kerülő 10., jubileumi találkozón négy alkalommal Bambergben és több német városban lép fel az iskola énekkara. A kapcsolatot bővítendő, ebben az évben Horváth Gábor Fonyód polgármestere is hivatalos a német- országi uatzásra. A fonyódi gimnázium a szerényebb anyagi helyzetű tanulók utazásának finanszírozására alapítványt hoz létre. Megkezdődtek az ásatások Somogybán Három helyszínen kezdik meg a feltáró régészeti munkát a Somogy megyei múzeum régészeti osztályának munkatársai. A Kis -Balaton térségében több helyszínen párhuzamosan folyik a leletmentés. Május közepe óta dr. Költő László, dr. Honti Szilvia, Németh Péter és Aradi Csilla teamja dolgozik itt. A zamárdi avar-kori temetőben Bárdos Éva, a babócsai Basa-kert középkori településén dr. Magyar Kálmán folytatja júniustól a feltárást. A barcsi múzeum támogatásával a vukovári mezőn középkori település maradványait hozza felszínre Honti Csilla és Aradi Csilla régész. Az ásatások anyagi fedezetét a megyei múzeumtól kapott és a pályázatok révén nyert összegből biztosítják. M Nagykövet voltam Egyiptomban A döntés meglepte Washingtont 1 f" A szovjet-egyip- tömi szerződés m aláírása első év- órdulójának hajnalán Henry Kissinger, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója a moszkvai Hotel Inturist bárjában fárad- an felelgetett amerikai újságí- ók kérdéseire az előző nap aláírt SALT-szerződés technikai részleteiről. Végéhez köze- edett a moszkvai csúcsértekezlet, az amerikai elnök első noszkvai látogatása. Nixon a SALT mellett még több igyezményt írt alá s nyilatkoztot az „amerikai-szovjet kapcsolatok alapelveiről”. Vietnamban elkeseredett larcok dúltak, a Közel-Kele- en hamu alatt izzott a parázs, le nem látszott elérhetetlenek az indokínai háború befe- ízése, s belátható közelégbe került az európai biztonsági értekezlet. Kairóban azonban patikamérlegen mérték le a közös nyilatkozat Közel-Kelettel foglalkozó részének minden szavát, és centiméterrel hasonlították össze, mennyivel mond többet a közös közlemény Vietnamról, mint a Közel-Keletről. Szadat azonban nem tudta elviselni, hogy ne a Közel-Kelet legyen a fő téma a két nagyhatalom vezetőinek csúcstalálkozóján, s ne ő legyen a főszereplő. Sértődöttségét csak fokozhatta, hogy amerikai részről, amint elterjedt a diplomaták között, úgy tájékoztatták az egyiptomiakat a moszkvai megbeszélésekről, hogy Nixon a szovjet vezetőkkel megállapodott a közel-keleti kérdés rendezéséről. A Mongólia nemzeti ünnepe alkalmából rendezett fogadáson a szabadságra induló szovjet tanácsostól hallom, alig várja a hazautazást. Fárasztó volt az év, s „a szovjeteknek a Szovjetunióban a helyük”. Azt hiszi, hogy július 23., az egyiptomi nemzeti ünnep előtt lesz még változás. Igen, volt még valami változás. Mint később megtudtuk, Szadat július 8-án közölte a szovjet nagykövettel, hogy a szovjet szakértők befejezték feladatukat, megbízatásuk lejárt. Amikor július 18-án nyilvánosságra hozták Szadat döntését, nem kisebb meglepetést okozott, mint az „erőközpontok” felszámolása. A közel-keleti helyzet elemzői azóta is keresik a magyarázatot. Később Kissinger is beismerte, hpgy a döntés az Egyesült Államokat is váratlanul érte. Szadat döntése meggyőződésem szerint stratégiai lépés volt, közvetlen hatását azonban rosszul mérte fel. Lehetetlen, hogy ne hívták volna fel Szadat figyelmét Kissinger 1970 nyarán megjelent, korábban már idézett kijelentésére, hogy megpróbálják „kiűzni” a szovjet jelenlétet a Közel-Keletről. Szadat abban az időben, ha szűk körben is, hangot adott annak a véleményének, hogy túlságosan szorosnak tartja az egyiptomiszovjet kapcsolatokat, s aligha lehet hinni, hogy ez a vélemény ne jutott volna el Washingtonba. Elnökké választásától kezdve tudatosan törekedett arra, hogy megnyerje az USA támogatását. Ezért kezdeményezett titkos tárgyalásokat Washingtonnal, s közeledett feltűnően a Közel- és Közép-Kelet leginkább ameri- kabarát uralkodóihoz, a szaud-aráb királyhoz és az iráni sahhoz. Szadat bízott benne, hogy az Egyesült Államok nemcsak kész segíteni belső problémáinak megoldásában, hanem segítségére lesz a megszállt területek legalább egy részének visszaszerzésében, ha a szovjet szakértők távoznak Egyiptomból. Hogy volt-e ennek a várakozásnak alapja? Az Associated Press megbízható forrásra hivatkozva homályos megfogalmazásban ugyan, de nehezen félreérthe- tően olyan hírt közölt, amely szerint az egyiptomiakat tájékoztatták arról, hogy az Egyesült Államok támogatást nyújt Egyiptomnak, ha a szovjet szakértők távoznak. A hivatalos egyiptomi cáfolat nem mindenkit győzött meg. Ha ez az okosodás igaz, akkor igaz lehet az a következtetés is, hogy Szadat, bármennyit beszélt is a döntő évről, elsősorban nem az 1973 októberében megkezdett háborúra, a megszállt területek felszabadítására készült, hanem az Egyesült Államok irányába tett nyitással, pontosabban nyitások sorozatával igyekezett békés megoldást elérni. Erre utal az az üzenet, amelyet Szadat 1972. július 13-án, tehát öt nappal döntésének nyilvánosságra hozatala előtt, a „titkos csatornán” juttatott el Washingtonba, s melyben újra megerősítette, hogy kész magas beosztású képviselőjét az Egyesült Államokba küldeni, ha az amerikaiaknak valamilyen új javaslata lenne. Kissinger, mint emlékirataiban bevallja, nem tudott mit kezdeni a „delphoi üzenettel”. Szadat közel-keleti gondolkodásmódja: majd a p^artne- rém kitalálja, mit gondolok, ha képletesen érzékeltetem vele, mit szeretnék és Kissinger amerikai (európai?) logiája: miért adjak olyamiért valamit, amit úgyis megkapok, egymás félreértését eredményezte, s ez tragikus következményekkel járt Egyiptomra, a Közel-Keletre s végül magára Szadatra. Mert amikor bebizonyosodott, hogy Izrael makacssága s az Egyesült Államok reagálásának hiánya miatt nem tudja engedményekkel biztosítani az „amerikai békét”, megkísérelte azt szovjet fegyverekkel kivívni. Addig azonban még több mint egy év pergett le a Közel-Kelet történetében. (Folytatjuk)
