Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-04 / 104. szám
1992. május 4., hétfő 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS TŰZIJÁTÉK ÉS MÓLÓBÁL Más ez a Helikon Csurgó zenei „nagyhatalom” — Először határainkon túlról is (Folytatás az 1. oldalról) A Helikon rangjához nemcsak a jól felkészült és felkészített fiatalok tartoztak, hanem azok az alapvetően szerény, de elegáns külsőségek is, amelyek szintén hozzájárultak ahhoz, hogy emlékezetes maradjon az 1992-es keszthelyi Helikon, a múzsák találkozója. A főszervező Cséby Géza, a helyi Goldmark Károly Művelődési Ház igazgatója csak addig izgult, míg az első lépések nem igazolták: minden rendben van és rendben lesz. — A három Balaton-parti megye, Somogy, Zala és Veszprém tóparti gimnáziumát hívtuk meg, de máris hozzáfűzöm, hogy két év múlva, a legközelebbi Helikonra a három megye minden középiskoláját szeretnénk vendégül látni. Elképzelhető az is, hogy kiterjesztjük a találkozót az egész Dunántúl ifjúságára, sőt meghívunk határainkon túl élő magyarokat is; ehhez áz idén már megtettük az első lépéseket. Szlovákiai és erdélyi fiatalok mutatakoztak be május 3-án a Miénk a színpad rendezvényünkön. — Beszéljünk a pénzről, a támogatókról is. — Több mint kétmillió forintot kaptunk a mecénásoktól, köztük a Kereskedelmi Bank Rt-től, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól, a Lakitelek Alapítványtól, a Magyar írók Szövetségétől, a három megye közgyűlésétől és több magánszemélytől. A péntek esti fogadáson, amelyen sajnos Somogy képviselőjével nem találkozhattam, megismerkedtem a Helikon megálmodójának, Feste- tich Györgynek hatodik-hetedik ági leszármazottjával, Fes- tetich György bankárral. Legközelebb a csurgói gimnázium alapításának 200. évfordulójára látogat haza Bécsből, Magyarországra. Somogy meghívott Balaton-parti középiskolái közül csak a fonyó- diak fogadták el az invitálást, Csurgó diákjaira pedig azért gondoltak a szervezők, mivel Festetich György alapította az ő iskolájukat éppúgy, mint a keszthelyi Georgikont. Csurgó zenei világnagyhatalom. A helikoni ünnepségen elsősorban szóló énekesei, szólóhangszeresi, kamarazenekarai jeleskedtek. A néptánc kategóriában a fonyódi Karikás együttesre figyelhettünk föl. A hangulatos Balaton Múzeum aulájában találkoztunk a csurgói Camerata énekkarral. Szép sikert arattak összeállításukkal. Vezetőjükkel, Fo- . szákné Steffler Gabriellával beszélgettünk. — Kórusunk 1989-ben alakult, arany minősítésünket őrizzük. Két alkalommal vettünk részt rádiófelvételen, harmadik akalommal vagyunk itt a Helikonon. — A gimnázium óvónő A csurgói kórus szakközépiskolásai alkotják a kórust. Hány évente alakulnak újjá? — Hát igen, három évente, vagy kettő, hiszen lányaink a negyedik évben már gyakorlaton vannak. Szerencsére nem okoz gondot az utánpótlás, hiszen valamennyi diáklányunk szép hangú. A zenei produkciókat Mihály András értékelte. — Nagyon megfogott ragaszkodásuk a művészetekhez, a zenéhez; ami sugárzott a fiatalok arcáról. Elsőrangú zongoristára emlékszem. Volt egy furcsa műfaj is: három gitáros, furulyás lány saját köl- tésű és szerzeményű, egyházi dalait mutatta be. Egy fiatalember tangóharmonika-játéka szerzett felüdülést. A színjátszás, úgy tűnik, apályjelenséggel küzd. Mindössze négy csoportot láttunk. Somogyi részvevő itt nem volt. Szinetár Miklós zsűritag: — A keszthelyi Szilánk együttes A sárkányölő című vásári komédiát mutatta be. Aranyat ért a produkciójuk. Ha ilyet lát az ember, nincs ok az elkeseredésre, hogy talán kevesebben jöttek el. A Helikonon a színjátszó-együttesek színvonala erősen ingadozott, a helybéliek után messzire maradtak a többiek. Kevés babér termett a somogyi részvevőknek Keszthelyen. Csupán egy bronzra futotta; ezt a fonyódi Karikás Táncegyüttes vihette haza. Többen különdíjban részesültek. Kép és szöveg: Horányi Barna L enni kis kocsmákban, vagy nem; ott, hol bor oldotta gondolatok vívnak ádáz csatát a nemesb lélekről, s az életről: a színházról; s Csoko- nai-féle csikóbőrös kulacs kései rokonát emelinteni szájunkhoz, meghitt beszélgetéseknek közepette és közjátékaiban a kisvárosi diákszínjátszó-napoknak. Lenni olyasfajta emberek közt, kiknek az élet: hogy legyen színház, és csillog a szemük, mert van színház. Az alkalom immár a tizenharmadik volt: Csurgó város önkormányzata jóvoltából, a Csokonai Művelődési Központ szervezésében és lebonyolításában, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Somogy Megye Önkormányzata, valamint a Diákszínjátszók Egyesülete támogatásával április 30. és május 3. között rendezték meg az országos Csokonai diákszínját- szó-napokat. A munka, amit végeztek, kemény feladatot jelentett. Három napon át, reggeltől estig követték egymást az előadások, csak a szakmai beszélgetések szakították meg olykor a műélvezet folyamatát. Az eddigi gyakorlattól eltérően az idén nem szerepelt feltétlen követelményként a középiskolai életkor; ha a színkör bizonyos része fiatal, akár az idősebb korosztály is helyet kaphatott a produkciókban. Ebből adódóan óriási különbségek jelentkeztek az előadások között. Feszt groteszk Bizonyos csoportok jókedvükből és saját szórakoztatásukra hívják segítségül a múzsát, elegyítve azt humorral, mi angol. Illetve csak próbál az lenni; merthogy — amint ez a H.I.D. Frakció sikertelen próbálkozásából kiviláglott — nem oly gyermekjáték annak, és mi alkotóeleme, a kötöttségeitől „elrugaszkodott elme” szülte gegeknek kiötölése. A kőszegi négyek frakciója egy- ajta túlélési gyakorlatra kész- étte a megrökönyödött nézők •eregét — mivel az első har- nad még „működött” — a ma- adék kétharmadban. Jóval gényesebben gondolkod(tat)ott a budapesti Vörösmarty gimnázium Extra Muros Csoportjának közös rendezése, az Ezredik éjszaka című Lebovic-feldolgo- zás. Noha az abszurd játék eredetiben az „élet értelmetlensége) az idegesí- tően unalmas hétköznapok tükrében” problematikájának más befejezést ad, a nagy nemes cselekedetre való vágyakozás megoldása (?) a kiábrándulás maradt. Ha nincs hős, de van a hősnek hűlt helye, akkor valaha kellett ott hősnek is lenni. Kéne újra egy hős, egy jó kis hős. Aki klasszikus értelemben hős, nyúljon hát bármihez, nem tehet mást mi lényege: hősködést. E kívánalom képezte alapjait a budapesti Jibraki Színtársulat groteszk komédiájának. A hősnek hűlt helye című előadást Kiss Sándor rendezte. Kicsit iskolásán szólt Örkény Babikja a pécsi Kodály gimnázium Ta- barin Színpada előadásában. Nemlétező Babik János karriertörténete csak első pillantásra magyarázható a szocializmus őrültségével, sajnos kortalan ez az őrület — mondja előadásuk, s maradéktalanul igazuk is van, csakhogy ezt már ismerjük, meglehetősen pontosan. Nincs miért A sepsiszentgyörgyi Mikes Líceum diákszínpada —•. mint egyetlen „külföldi” résztvevő — az Ember tragédiáját hozta, Salamon András rendezésében, s Madách egyetemessége — még ha a helyes beszédre ügyelniük is kell néha a szereplőknek — őszintén töltötte meg általuk a színpadot. Legyen egy színház Örkény Babik című zenés játéka a pécsiek előadásában Generációs ellentét (?) szülte vagy egyszerűen csak jellegzetesen fiatalos vehemencia alkotta fő motívumát John Whiting Nincs miért című félfelvonásosának, amelyet a szentesi Horváth Mihály Gimnázium Carpe Diem Társulata vitt színre László Zoltán rendezésében. Az egykor várva várt fiúgyermek — immár serdülőkorban — valamely cselekedete (nincs miért) ellen kirohan a népes család, ám dacos tekintete — s a színészi érzékenység igaz könnye — nem követi meg a terrort. A drámatagozatosok ígéretes előadására rányomta bélyegét az éjféli kezdés; ám a meghökkentően „egyenes” produkció sikere magáért beszélt. A váci Aberrátor csoport Peré- nyi Balázs rendezésében Büchner Leonce és Lénáját állította színpadra. Ha látjuk, hogy az Egész hiábavaló, igyekszünk kimaradni belőle, s inkább homok fejünkre szórásával, vagy épp 365-szöri ugyanoda pökdöséssel foglalkoznánk százszor szívesebben. Ám ha minden hiábavaló, miért épp kapállódzásaink az elkerülésre ne lennének azok, a végén az ilyen Leonce-félék zsebébe is belecsúszik a jogar. A Leonce és Lénát színre vinni óriási feladat. A váciakban minden lehetőség megvolt egy kiváló előadásra, s bár produkciójuk az egyik legszínvonalasabb volt, az igazán kiválót nem sikerült létrehozniuk. Említésre és dicséretre egyaránt méltó a debreceni Kierkegaard Színház Cocteau Eiffel torony című őrülete, amelyet Máté Szabolcs vitt színre. A szürrealista színházi jegyeket és jeleket ötvöző előadás kimagasló színészi teljesítményeket hozott. Csakúgy a szintén debreceni Főnix Diákszínpad Shakespeare A' makrancos hölgy című keserű komédiája, azonban a dramturgia és a térjátszás hiányosságai, színészi túlkapások szóltak ellene. Ám az együttes munka méltán kapott különdíjat. Ha már a díjaknál tartunk: három azonos értékű díjat a pápai Türr Diákszínpad, a sepsiszentgyörgyi Mikes Líceum, valamint az egri Hófehérke és a Hét Műtárgya Színpad kapott. Taroló lovagok Valósággal aratott a díjak rengetegében a gödöllői Kerékasztal Színházi Társulás. A lovagsereg éneke című színpadi játékuk Tankerd Dorts Merlin avagy a puszta ország című művének részleteiből merítette mondandóját, amit messzemenőkig, kiemelkedő tudású, energikus és csillogó szemű színészek segítségével sikerült is átadniuk, Kaposi László rendezésével. A szereplők az angolszász mondavilág klasszikusai: Arthus király, Sir Lancelot a kerékasztal lovagja, aki szerelmese Gi- nevra királynénak. És Merlin a varázsló, aki által „dirigírozott” darab Csurgón nagy varázslatot hozott. Azon kevés darabok egyike kapta a fődíjat, amely rendezése és színészi teljesítménye a nagybetűs színházat vetíti elénk. Mert ez a találkozó is sejteti: a csurgói diákszínjátszó- napokon valóban a múzsa leendő papjai és papnői nevelődnek. E gondolattal zárta a háromnapos fesztivált Nánay István kritikus, a zsűri elnöke. Kifejezve reményét egy újabb és még színvonalasabb találkozás iránt. Tegyük hozzá: két év múlva bízvást somogyi résztvevőkkel is. Balassa Tamás-Nagy László Országos diákszínjátszó-napok Csurgón
