Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-20 / 118. szám

4

SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM

1992. május 20., szerda

A kaposvári állattenyésztési karon az irányok jók, az eredmények reményt keltők

Szigorú befektető az OMFB

Pungor Ernő: Az adócsalás... nálunk nemzeti virtussá válhat

(Folytatás az 1. oldalról)

— Professzor úr, ritkán fordul elő, hogy az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke Kaposváron jár. Az is, hogy részletesen megnézze a kaposvári állat- tenyésztési kart. Melyek a tapasztalatai?

— Nem ritkaság, hogy én vidékre megyek. Itt Kaposváron az érdekelt, hogy amire pénzt adunk, az hogyan fejlődik. Nekem a benyomásom, hogy a fejlődés jóirányú. Ez a látogatás nem teszi feleslegessé és elkerülhetetlenné azonban, hogy a karon az OMFB hivatalosan is megvizsgálja milyenek az eredmények. Tehát én nem azokat helyettesítem. Most meggyőződtem arról, hogy az irányok jók, és az eredményeket illetően vannak remények.

— Szigorú befektető az OMFB?

— Szigorú. Megszüntettük azt a régi állapotot, amikor az OMFB adományozott. Most mi a műszaki, a technológiai fejlesztés érdekében használjuk az ország kis pénzét, de úgy, hogy ott vissza is követeljük az eredményt.

— Ön néhány nappal ezelőtt országgyűlési képviselőkkel találkozott, és az OMFB nehéz anyagi helyzetéről tájékoztatta őket.

— Azt hiszem mindenki számára érthető ez, tekintettel arra, hogy az adóbefizetéseknél milyen problémák vannak. Másrészt a vállalati nyereségadó esetén — amiből az OMFB-nek a pénze adódik össze, — a nehézségek még nagyobbak lesznek, körülbelül 40 százalékos csökkenéssel kell számolni az év végéig. De lehet, hogy sokkal többel.

— Ez valójában azt jelenti, hogy sokkal kevesebb jut a műszaki fejlesztések támogatására?

— Azt jelenti, hogy a vállalati nyereség lecsökkent. Ez önmagában is baj. Másrészt nem néztünk utána, hogy ki az aki nem fizet be, ha van is nyeresége. Itt jön a második probléma, hogy az ország etikája sajnos ott van, ahol az ország bányászata: mélyen normál szintek alatt. Tehát végül is az a kérdés: vajon most az okozza-e ezt a hiányt, hogy nincs elég bevétel — ami valószínű így van — hiszen csökken az ipari termelés, de

nem 40 százalékkal. Az az érzésem, hogy etikai probléma is van ebben.

— Dehát a gazdálkodás nem etikai kérdés.

— Valóban nem, viszont a magyar jog sok tekintetben hézagos: vannak országok, ahol az adócsalást az állam- polgári jogok korlátozása követi. Nálunk viszont nemzeti virtussá válhat ez.

— Recesszióban — így tanítja a közgazdaságtan — befektetni kell azért, hogy ha újra megindul a piac, akkor termelni lehessen.

— Ezt tanítjuk mi is, pedig nem vagyunk közgazdászok.

— Mi a helyzet ma Magyarországon a befektetésekkel, a műszaki innovációval?

— Magyarországon nem olyan könnyen látható át a helyzet. Ha bárkit behozunk hozzánk a világ szakemberei közül, akkor az első kérdése az, hogy milyen mértékű a prosperitás az országban. Azt látja, hogy épülnek a házak, esetleg vállalatok is épülnek, egymás után jönnek létre a legkülönbözőbb szolgáltató üzemek és így tovább. Tehát úgy néz ki, hogy Magyarországon prosperitás van. Ugyanakkor az is tény, hogy van 500 ezer munkanélküli és egy óriási államadóság. Tapasztalható az adófizetés megtagadása, és nem fizetik be a tb-járulékot. Ellentmondásos helyzet ez. Az én véleményem az, hogy a tiszta képhez sok minden kell: először is egy végrehajtható adó- és tb-rendszer. És kell hozzá tisztességes, egyértelműen átlátható vállalati gazdálkodás.

— A műszaki fejlesztésben és egyáltalán a gazdaság megújításában jelentős a kutatóhelyek és egyetemek szerepe. Milyen helyet foglal el ebben a kaposvári állattenyésztési kar?

— Nehéz erre úgy válaszolni, hogy világos képet adjon az ember egy adott intézmény szerepéről. Egy biztos, az országban növekszik a kis- és középvállalatok száma. Ezeknek jelentős szerepet kell játszani az ország gazdaságvitelében. Az egyetem azonban nem termelési feladatokat lát el: a kutatás, a fejlesztés és a szakemberképzés a feladata. Ez alatt a rövid idő alatt, amelyet én itt töltöttem,

azt tapasztaltam, hogy az intézmény jól dolgozik.

— Milyen programjait támogatja az OMFB?

— Alapkutatást mi nem támogatunk, arra van az OTKA. A technológiai fejlesztést azonban támogatjuk, és elég jelentős összeget adtunk már a kaposvári karnak is.

— Milyen célokra?

— Különböző állattenyésztési célokra, korábban modernizálásokra, műszaki eljárásokra. _

— Évek óta folyik itt például egy tenyésztési kísérlet szarvasokkal. Tudomásom szerint miniszter úr is megismerkedett ezzel a munkával. Miként ítéli meg az ott folyó tevékenységet?

— Azt hiszem lehetőség az számunkra, ha a különböző államok — még távoli államok is — azt kérik, hogy küldjünk ne-, kik szarvasbikát nemesítéshez, vérfrissítéshez. Ez jó hir, s azzal a kötelezettséggel jár, hogy ezzel a nemes fajjal gazdálkodjunk. Ami itt történik, azt én jó elgondolásnak tartom.

— Köszönöm a véleményét.

(Kercza)

Lassú

agónia

Csököly és társközségei a szamócatermesztés ösz- szes „áldását” élvezték az elmúlt évtizedben. Siker és átok után tavaly mélypontjára jutott az értékesítés.

— A konzervgyárak problémáit itt is érezzük: ha az idén nem lesz „szamócaháború”, az kizárólag a lényegesen lecsökkent termőterületnek köszönhető — vélekedett Balogh Imre, a hajdani háztáji sikerágazat megszervezője.

Csököly nagy hírű állat- tenyésztése csak emlék. A háztáji sertésállományt az értékesítés sorvasztotta, a szövetkezeti szarvasmarhák számát a vágóhídi kapacitás. A tejipar minőségi feltételeinek nem felel meg a csökölyi tej, így alig 4 forintot fizetnek literjéért. A gazdaságnak viszont 14 forintnál is többe kerül.

— Megpróbáljuk halasztani a „csődöt”. Azért erőlködünk, mert nem mondták még a szemünkbe, hogy nincs ránk szükség. így hát lassan agonizál a somogyi homokháton Csököly gazdasága. Csak ne kelljen ezért fehérbe öltözni! Csö- kölyön ugyanis a fehér a gyász színe.

M. T.

Tőkés László református püspök

Több mint harmincezren gyűltek össze az ökumenikus istentiszteletre Csíkszereda főterén

Kéznyújtások etikája

(Csíkszeredái tudósítónktól)

A múltkoriban Tőkés László király- hágómelléki református püspök kezdeményezésére ökumenikus istentiszteletet és népgyűlést tartottak Csíkszereda főterén azzal a bevallott céllal, hogy a demokrácia magyar és román hívei kezet nyújtsanak egymásnak, s hitet tegyenek a néptestvériség mellett.

Temesvár hősének hívó, toborzó szavára több mint harmincezren gyűltek össze a Székelyföld különféle tájegységeiről, s ami külön nyereség, eljöttek a demokratikus román ellenzék jeles személyiségei is. Marosvásárhely és Háromszék, Gyer- gyó, Udvarhely és természetesen Csík székelyei mellett ott volt és kedvünk szerint beszélt Árián Moruzi, az ország második legnagyobb városának, Brassónak a demokrata főpolgármestere, ezúttal sem hiányzott a polgárjogok bátor marosvásárhelyi harcosa, Smaranda Enache, aki magyarul szólt az egybegyűltekhez, felszólalt Adrian Marino kolozsvári író, az Antitotaritárius Fórurn képviselője és még sokan mások. Ők, épp úgy mint a magyarság képviseletében szót kérők — többek között Hajdú Gábor és Markó Béla szenátor, Márton Árpád képviselő, Herédi Gusztáv kolozsvári író, Ferenczy Ferenc székelyudvarhely polgármester —,

akárcsak a politikai szónoklatokat megelőzően a különféle felekezetek nevében a keresztényi szerétéiről, önmagunk kishitűségének legyőzéséről szóló lelkipásztorok, különböző oldalakról közelítették meg a románmagyar megbékélés esélyeit, hangot adtak az országban zavart keltő szélsőséges erők elleni tiltakozásuknak, elítélték a nemzetiségellenes hangulatkeltést, kiálltak a kisebbségi és általában az emberi jogok védelmében, szorgalmazták a jogállamiság megteremtését. Lényegében ezeket a gondolatokat tartalmazza a román nemzethez, Románia minden lakójához intézett kiáltvány is, melyet a népgyülés résztvevői egyöntetűen elfogadtak.

„Mi, a mai Csíkszeredái ökumenikus istentisztelet és népgyűlés részvevői, ünnepélyesen kinyilvánítjuk jószándékunkat és közös akaratunkat:

1. Közös hazánk történelmi sorsfordulóján békejobbunkat nyújtjuk Felétek!

2. Okulva az elmúlt évszázadok intő tanulságaiból, ne engedjétek, hogy egymásrautaltságunkat és sorsközösségünket semmibe vevő,

sötét erők még egyszer szembefordítsanak egymással, hiszen azzal mindannyian csak veszítenénk.

3. Az 1918. december 1-jei Gyula- fehérvári Nyilatkozatban megfogalmazott jogaink elismeréséért széliünk ma ismét síkra.

Az itt összegyűlt több mint harmincezer magyar nemzetiségű honfitársatok őszinte elhatározással nyilvánítja ki legfőbb óhaját: természetes jogát anyanyelvének, kultúrájának, önszerveződő intézményei, valamint közösségi léte összes feltételei visszaállításához. Csak ezek biztosításával érezhetjük itthon magunkat mi is e közös hazában és küzdhetünk — Veletek együtt — a jogállamiság és a demokrácia megteremtéséért Romániában.

4. Kétmilliós nemzetiségünknek önazonossága megőrzéséhez különösen és halaszthatatlan szüksége van minden fokú anyanyelvű oktatásra, mint önazonossága megőrzésének első feltételére. Ez alapvető emberi joga, amely ugyanakkor semmilyen veszélyt nem jelenthet az országra, a román kultúrára.

5. Kijelentjük: az emberi, köztük a kisebbségi jogok kérdéskörében

nem létezhet többféle mérce. Élni akarunk a nemzetközi egyezményekben lefektetett összes kisebbségi jogainkkal. Mindezek nem csupán a jövő Európájának az alapjait jelentik, hanem kölcsönös megbecsülésünket, egyenjogú együttélésünket és közös jövőnket szavatolják.

Úgy segítsen bennünket az Isten!”

Eddig a kiáltvány. Más szavakkal, de lényegében az 1848-as agyagfalvi felhívást ismétli. Akkor nem találtunk meghallgatásra, nem fogadták el a feléjük nyújtott kezünket. És most? Sajnos, a népgyűlés román demokratáinak véleményét még most is elnyomja az országos nacionalista, magyarellenes kórus, a vát- rás hangadók eleve visszautasítanak minden közeledési szándékot. Voltak, akik már a népgyűlés előtt megkérdőjelezték annak értelmét, mondván, hogy ők nem vétettek semmit a magyarok ellen, tehát a békejobb fogadását sem igénylik. A politikusok kórusába helyenként az ortodox egyház papjai is betársultak, azzal az ürüggyel utasították el az ökumenikus istentiszteleten való részvételt, hogy ők nem az utcán, hanem csakis a templomban hirdetik isten igéjével

a néptestvériséget. Ezernyi példa cáfolja ezt az állítást, már mint azt, hogy egyáltalán hirdetik-e a testvériséget. Szerencsére a félrehúzódók magukra maradtak, a bánsági ortodox püspökség (megint Temesvár!) képviseltette magát a Csíkszeredái rendezvényen.

A kiáltvány fogadtatása sem volt egyöntetű, a szélsőséges naciona- listá lapok tudomásul sem vették vagy ha nem hallgatták is el teljesen, nem hittek őszinteségében. Még a kormányon lévő párt, a Nemzeti Megmentési Front lapja is hasonló véleményt hangoztatott, államfő-gya- lázó összejövetelnek minősítve a Csíkszeredái népgyűlést.

Hogy milyen hatása lesz Tőkés püspök kezdeményezésének, az a jövő titka. Csodára nyilván nem számíthatunk, egyik napról a másikra nem változhat meg a feltüzelt magyarellenes tömeghangulat. A szándék nemes, s hogy a románság legjobbjainak körében visszhangra talált, ígéretes a jövőre nézve.

Mindenkit tettei minősítenek. Azokat is, akik ismételten elutasítják e feléjük nyújtott kezet. Most a kéznyújtásnak is meg van az etikája félő, hogy beleununk hetvenéves szélmalomharcunkba.

Hátha, hátha, másképp lesz ezen túl...

Borbély László