Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-18 / 116. szám

1992. május 18., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 BARCSI PARKETT MAGYAR KUPA FÉRFI RÖPLABDADÖNTÖ Bajnokságra kupagyőzelem Kaposvári Somogy SC-Szegedi Papíron SC 3-1 (5, -13, 13, 11) Kaposvár, városi sportcsar­nok, 1300 néző. Vezette: if­jabb Kiss L, Horváth Gy. Ol­dalbírók: Hódosi, Donkó. Kaposvári Somogy SC: Mé­száros, Kántor, Pásztor, De­meter, Luksys, Bürüs. Csere: Radó, Czotter, Vörös, Stefik. Edző: Laszczik Iván. Szegedi Papíron SC: Lap- sin, Petheő, Csíkos, Vámos, Rácz, Melkvi. Csere: Voron­kov, Hulmann, Polgár. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. Amint azt várni lehetett, tegnap késő délután ismét ha­talmas tömeg lepte el a ka­posvári városi sportcsarnokot. S ahogy már megszokhattuk a bajnoki döntő összecsapási során, most is népes szurko­lósereg érkezett Szegedről. Bő fél órával a döntő kezdete előtt már nemigen lehetett ülőhelyet találni a sportcsar­nokban, amikor pedig ifjabb Kiss Lajos sípjelére megkez­dődött a találkozó, legalább 1300-an vették körül a játékte­ret. A játszmák alakulása: 1. játszma: 0-3, 10-3 (!!), 10-4, 14-4, 14-5, 15-5. 2. játszma: 0-2, 1-4, 2-6, 4-6, 4-10, 9-10 (!), 9-14, 13- 14(1), 13-15. 3. játszma: 1-0, 1-1, 7-1 (!), 7-7 (!), 8-7, 8-9, 14-9, 14-13, 15-13. 4. játszma: 0-1, 1-1, 1-4, 3-5, 3-6, 9-6 (I), 9-7, 14-7 (!), 14-11, 15-11. Óriási hangorkánban kez­dődött a Magyar Kupa döntő, amelyen az első pontot a sze­gediek szerezték meg. Aztán a következő kettőt is ők gyűj­tötték be, amikor végre ébre­dezni kezdett a Somogy SC. A szegediek nagyon sok nyitást rontottak, s ezzel sikerült is felhozniuk a kaposvári együt­test. Igaz, ehhez Kántor véd- hetetlen leütései, Mészáros remek egyszemélyes sánca és Pásztor kitűnő szervái is kellettek. Egyre inkább elhúzott ellen­felétől Laszczik Iván edző csapata; 7-3 arányú Somogy .SC vezetés állt az eredmény- jelző táblán, amikor Nyári Sándor mester már a második idejét is kénytelen volt kikérni. Mivel ez sem igen segített, egymás után jöttek a cserék: rövid időn belül Petheőt az orosz „idegenlégiós” Voron­kov, a Törökországból néhány hete hazatért Melkvit Hul­mann, Vámost pedig Polgár váltotta fel. Mindhiába! A ka­posváriak — elsősorban Kán­tor vezérletével — magabizto­san hozták az első szettet. A második játszma is ugyanúgy kezdődött, mint az Akit a legjobbnak választottak: Kántor Sándor első: azaz a vendégeké voltak az első pontok. Majd Laszczik Iván volt kénytelen időt kérni, hogy ébresztőt fújjon játékosa­inak. Továbbra is feltűnően sok volt a rossz nyitás, amely­ben elsősorban a szegedi csapat „jeleskedett”. Most a kaposvári cserejátékosokon volt a sor: Pásztor helyett Radó, Bürüs helyett Czotter, Luksys helyett pedig Vörös állt be. Úgy tűnt, hogy a legjobb­kor jött a „vérfrissítés”, hiszen sikerült felzárkózni egy pont­nyira (10-9). Ekkor a szegediek edzője, Nyári Sándor volt a soros, hogy — egymás után kétszer is — időt kérjen. Ezután saj­nos a játékvezetői kettős lé­pett elő főszereplővé, aminek az lett az eredménye, hogy a Szegedi Papíron SC elhúzott 14-9-re. Fantasztikus perce­ket hozott a végjáték. A So­mogy SC játékosai egymás után hárították bravúrosan a szegedi játszmalabdákat, s közben felzárkóztak 14-13-ra. A legutolsó pont azonban saj­nos a vendégeknek sikerült, és így hatalmas küzdelem árán sikerült egyenlíteniük. A harmadik játszmában — legalábbis a szett első részé­ben — úgy tűnt, hogy Demete- rék ezúttal semmit nem bíznak a véletlenre. Az első pontokat a Luksys-Pásztor kettős sánc „hozta”, majd néhány remek Pásztor-nyitás, és máris 7-1 a Somogy SC javára. Elég volt azonban egy rövid megtorpa­nás ahhoz, hogy Nyári Sándor mester csapata felzárkózzon, majd egyenlítsen (7-7). Óriási küzdelmet hozott a játékrész második része, amelyből a jobban összpontosító, na­gyobb akarással küzdő ka­posvári csapat került ki győz­tesen. A negyedik játszmában is­mét csak a vendég szegediek kezdtek jobban. Majd a jól lát­hatóan nagyon elfáradt válo­gatott Hulmann megingásait könyörtelenül kihasználva for­dított a Somogy SC. Czotter vízfakasztó bombái, Demeter okos „húzásai” ellen tehetet­lenek voltak a szegediek. Ek­kor már valójában eldőlt a Magyar Kupa sorsa, s inkább csak a rendezőknek akadt dolguk, hogy visszatartsák az örömittas szurkolósereget. Az utolsó, 15. pontot követően azonban már nem lehetett se­hogy sem megakadályozni, hogy a Somogy SC hívei ellep­jék a játékteret. Óriási bravúrt vitt véghez új­fent a Kaposvári Somogy SC csapata; a bajnoki cím mellé Czotter leütése ellen tehetetlen a szegedi sánc . Csobod Péter felvételei elhódította a Magyar Kupát is. Az előzetes várakozásnak megfelelően hatalmas küz­delmet hozott a két csapat összecsapása, és a Somogy SC ismét bizonyította, hogy Magyarországon nincs náluk jobb csapat. Mindenesetre a Szegedi Papíron SC együtte­sének sincs oka a szégyenke­zésre, hiszen a bajnoki ezüs­téremmel és a Magyar Kupá­ban elért előkelő második he­lyezésükkel fenállásuk leg­szebb sikerét érték el. Az első- és második helye­zett csapat játékosainak Sinka László, a Magyar Röplabda Szövetség főtitkára adta át a jól megérdemelt érmeket. A szakvezetők által a két csapat legjobbjának választott játé­kos — Kántor Sándor és Csi­kós Gábor — egy-egy értékes ajándékkosarat vehetett át a szponzorok jóvoltából. S ami talán az egészben a legmeg- hatóbb volt; legalább akkora tapsviharban és ünneplésben részesítette a kaposvári kö­zönség az ellenfél játékosait és edzőjét, minha csak saját Magyar Kupa győz­tes csapatát köszöntötte volna... Végezetül ahelyett, hogy jó­kat emelnénk ki a csapatból, inkább hadd mondjunk köszö­ÍGY látták Sinka László, az Magyar Röplabda Szövetség főtit­kára: — Egyértelmű és totális sikereket értek el a kaposváriak ebben az évben, ami azt jelenti, hogy Somogy székhelye lett a férfi röplabda fővárosa. Láttam mindkét döntőt, s hoz­záteszem, hogy teljesen megérdemelt a kaposváriak győ­zelme; ezúttal például a nagyobb ütőerejük döntött. Bízom benne, sikerül megerősíteni a csapatukat, mert a jövőben már nemcsak a várost és a megyét, hanem az egész orszá­got fogják képviselni a BEK-ben és a Szuper Ligában. Szabados Péter, Kaposvár polgármestere: — A város nevében köszönöm a csapatnak ezt a nagy­szerű élményt, a páratlan sikert! Jutalmul félmillió forintot adományozunk számukra, szabad felhasználásra. Laszczik Iván, a Kaposvári Somogy SC edzője: — Mit is mondhatnék ilyenkor? Egész évi munkánk bete­tőzése ez az újabb siker. Valamennyi játékosomnak köszö­nöm ezt a nagy boldogságot... Nyári Sándor, a Szegedi Papíron SC edzője: — Kétszer egymás után ilyen jó csapatnak, mint a Ka­posvári Somogy SC, nem adhatunk akkora előnyt, hogy ná­luk játsszuk a döntőt. Bár biztattam játékosaimat, hogy pró­báljanak meg mindent, ebben a környezetben ezt a hátrányt nem tudtuk ledolgozni. Kántor Sándor, akit a legjobb kaposvári játékosnak választottak meg: — Ez a kupadöntő nehezebb volt, mint a bajnoki serlegért folyó küzdelemsorozat, de számomra mégis az volt a ked­Ejtőernyősök Kapos új lak felett Húsz éve is van már annak, hogy utoljára ejtőernyősökkel ehetett találkozni a kaposúj- aki reptér felett. 1972-ben ugyanis „hivatalosan is” meg­szűntették Kaposváron ezt a uatalmas bátorságot és nem ds merészséget igénylő spor- :ot. Az idén néhány vállalkozó <edvű bátor férfiú — és hölgy !) — elhatározta, hogy a Ka­posvári Császár Károly Sport- épülő Egyesület égisze alatt újjáéleszti ezt a látványos sportágat. Talán nem mondunk vele túl íagy újdonságot: ahhoz, hogy valaki ejtőernyővel ugorhas­son, hosszú és alapos elmé­leti, „szárazföldi” kiképzésen kell részt vennie. A első ilyen órákra jó másfél hónappal ez­előtt, még valamikor április első napjaiban került sor. A hét végén, szombaton pedig felvirradt a nagy nap; a leg­többen — fiatalok és időseb­bek, hölgyeki és urak — elő­ször szálltak be egy AN-2 tí­pusú repülőgépbe, hogy 800 méter magasról kiugorjanak ejtőernyővel. Volt, akinek úgy sikerült az ugrása, mintha nem is ez lett volna az első ilyen kísérlete, mást pedig úgy kellett „kihalászni” a szom­szédos katonai radarállomás­ról. Az egyik hatos csoportban például együtt ugrott apa és fia, s minden bizonnyal nem ez volt az utolsó közös ugrá­suk. Ami pedig a lényeg, az egészben a legfontosabb: ezen a szép verőfényes tava­szi napon mindenki egy örökké felejthetetlen élmény­nyel lett gazdagabb. — F — Az utolsó eligazítás (Kovács Tibor felvételei) netet az idei bajnokcsapat és Magyar Kupa győztes Kapos­vári Somogy SC valamennyi játékosának, edzőjének és vezetőinek! Fenyő Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents