Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-16 / 115. szám

1992. május 16., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 5 Az iskolatörténet fényes lapjai Egy diáksapka, amely hajdan és mai is népszerű Tegnap délelőtt tudományos tanácskozással folytatódott a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium jubileumi ünnepségsorozata. Az egykori diákok ma tudós szakemberek; dr. Án­gyán Lajos, dr. Kránicz János egyetemi tanár — az orvostudomány legújabb eredményeiről számoltak be. Az iskolatörténeti előadások so­rában hangzott el Bajkó Mátyás debreceni egyetemi tanáré. Kötődése Csurgóhoz Csoko- nain át vezet. A protestáns iskolakultúra felvi­lágosodás- és reformkori történetét idézte föl azzal a szándékkal, hogy kifejezze a csurgói gimnázium fontos szerepét. Európai szellemiség — Csurgó Debrecenhez és Sárospatakhoz igazodott, amikor az iskoláztatás tartalmáról határozott. A felvilágosodás eszméi áttétele­sen jelentek meg itt, Csokonai ültette át azokat Festetics György gróf és Nagyváthy János tá­mogatásával. A protestáns egyház fontos partikulája volt a csurgói gimnázium, ahol az iskoláztatás euró­pai szellemű volt — idézte föl az iskolatörténet fényes lapjait Bajkó Mátyás. Legfőbb megálla­pítása volt; a reformkorban érett be a felvilágo­sodás eszméje, az iskoláztatásban Magyaror­szág felzárkózott Európához. Somogy műve­lődéstörténetének XVIII—XIX. századi históriá­ját elevenítette föl különös tekintettel Csurgóra dr. Kanyar József, a történelemtudományok doktora. (Előadásának rövidített változatát la­punk 8. oldalán közöljük.) Kelet- és Közép-Eu- rópa agrárfejlődéséről tartott előadást dr. Tóth Tibor, a csurgói gimnázium egykori diákja, a történelemtudományok doktora, egyetemi ta­nár. Az iskola vendége volt tegnap Bertók László József Attila-díjas költő is, aki a múzsák ligetébe kalauzolta hallgatóságát. Öregdiákok tisztelete Utcát neveztek el Csurgón Nyárády Jánosra emlékezve. Leszármazottja, Nyárády Gábor, az Új Magyarország rovatszerkesztője idézte föl emlékét./ — Szépapám Alsókon született, tanulmá­nyait a csurgói, majd a debreceni református gimnáziumban végezte. A belső-somogyi egy­házmegye világi tanácsbírójaként költözött vissza szülőmegyéjébe. Végrendeletében vagyonát a csurgói gimná­ziumra hagyta, Festetics gróf után ő volt a má­sodik jelentős mecénása az iskolának. Sok diák teljes ellátását fedezte alapítványa, több tanárlakást is építtetett Csurgón. Az öregdiákokat különös tisztelet és megbe­csülés övezi a csurgói gimnázium jubileumi ünnepségén. Vitéz nagybudai Vermes László, magyar ki­rályi repülő főhadnaggyal, tábori pilótával a fia­talok körében találkoztam. Az ünnepségre ké­szült diáksapkákat máris megkedvelték a fiata­lok. Az öregdiák, az Ausztriából haza látogató Vermes László ehhez fűzött véleményt. — Ehhez hasonló, Bocskai típusú diáksapkát viseltünk. Pajzs formájú iskolacímer díszítette. Az alsó osztályosokat az különböztette meg a felsősöktől, hogy ők ezüst színű csíkokkal éke­sített sapkát hordtak, míg a nagyobbak már aranyosat. A csíkok száma jelezte, hogy ki hányadik osztályos. A sapka viselése ugyan kötelező volt, ám mindenki büszkén hordta. Erdélyi vendégek A 200 éves csurgói gimnáziumot megláto­gatták az erdélyi, székelykeresztúri Orbán Ba­lázs Gimnázium nevelői is. Tegnap délelőtt megállapodtak Laczó János igazgatóval, hogy kezdeményezik a testvériskolai kapcsolatfelvé­telt. Harminc somogyi középiskolás részvételé­vel népdaléneklési versenyt tartottak tegnap a gimnáziumban, délután volt az öregdiákok ta­lálkozója. Ma délelőtt emlékfákat ültetnek a csurgói öregdiákok a gimnázium parkjában. A 10 óra­kor kezdődő ballagási ünnepségen Laczó Já­nos igazgató a Festetics-kapunál búcsúztatja a végzősöket. Horányi Barna Munkavédelmi konferencia Siófokon 1992 a munkavédelem éve Európában. Ebből az alka­lomból kétnapos rendezvé­nyen cserélte ki tapasztalatait az ország 90 szakközépiskolá­jának, illetve szakmunkás- képző intézetének vezetője a siófoki 523. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben. A munkavédelmet ko­rábban rendeletekkel szabá­lyozták — most, a törvény el­fogadása előtt államtitkárok „szondázták” meg a szakmát. Hangverseny Siófokon a Dél-balatoni kulturális Központban május 18-án 19 órakor, a siófoki volt zeneiskolások lépnek föl. Az esten bemutatkozik a nemrégen alakult fúvóse­gyüttes is. Zsíros Éva festményei fogadják a betérőt Kaposváron a Gyergyai Albert Kollégium kiállító- termében. A fiatal alkotónak ez az első bemutatkozása. Kaposvári kiállítása május 27-éig látogatható. Képünkön: Einstein portréja. Hogyan hódítsak? Olvasva a reklámot egy pár évvel ezelőtti biológiai bombahír ötlött eszembe. Eszerint egy olyan — fero- monnak keresztelt — vegyü- letet vontak ki hím káposzta­lepkék ivarszerveiből, amely­nek pár milligrammja egy deszkára kenve több kilomé­teres körzetből odavonzotta a párzásra „éhes" lepkehöl­gyeket, így megakadályozva az eredményes párzást, il­letve az „utódok nemzését’’. Akkor cinikusan annyival nyugtáztam a hírecskét: úgy kell a kis mohóknak! De íme, most Magyarországon a Fe­rómon parfüm. Hatása cso­dálatos: csak pár csepp és a hím ellenállhatatlanná válik. Apolló lesz, lanttal vagy anél­kül, Poszeidón szigonnyal, Zeusz villámokkal, Wotan, vagy éppenséggel a Hadak Ura, de legalábbis herceg hó­fehérparipán — még ha sarki koldus is egyébként... Egy­szerű, ugyebár? Adieau, randevúk, udvarlás, lopott csókok, keserédes per- cek-órák, esti séták a ked­vessel a folyóparton, gyertya­fényes vacsorák, szerelmi vallomások, álmodozások, szia és pá mindezeknek. Nincs többé időpazarlás, hasztalan, idejét múlta ro­mantika,... csupán pár csepp a parfümből és biztos a siker. Tehát megrendelek egy üveg Ferómon parfümöt 980 forintos áron (vagy ha na­gyon biztos akarok lenni a dolgomban hosszú távon is és skót is vagyok) megrende­lek 2 üveg Ferómon parfümöt (1690 forintos különleges áron) így megtakaríthatok 270 forintot. Megtakaríthatom továbbá a pénzt, amibe a fentebb em­lített elavult kellékek kerül­nek: a cipőkrém, a fogkrém, a borotvakrém stb, stb. De va­lószínűleg nem takaríthatom meg a kórházi költségeket, valamint a hozzám ezrével özönlő, feromon-vonzotta nők között kiosztandó sor­számok nyomdaköltségét... S nem takaríthatom meg a gondolatokat: hátha nem a feromont kívánják a hölgyek, hanem... Akkor kidobott pénz a 980 (1690) forint? Más kérdések is kínoznak. Mitévő legyek, ha egyszerre több hölgy vonzódik feromo- nosságomhoz? S ha netán ők is feromont permeteztek nagy titokban magukra, ak­kor hogy válasszak? Mi alap­ján dötsek? Hallgassak a szívemre? De hiszen az a modern tudomány szerint csupáncsak egy szimpla szi­vattyú! Ha viszont megkutyá- lom magam és nem haszná­lom a modern vegyipar eme magasrendű termékét, akkor nem azt kockáztatom, hogy zöldfülűnek, natúr-nyersnek fognak beskatulyázni? Ez esetben vajon szóba áll-e még valaha is valaki velem? Rendeljek-e vagy sem? Azt hiszem, csak egyet tehe­tek: kimegyek a rétre, lesza­kítok egy margarétát és kez­dem számolni szirmait: férő­mön — nem feromon... Csu­pán a kezdésre kell vigyáz­nom! Vagy pedig arra, hogy olyan lassan számoljak, hogy késsem le a megrendelést (ameddig a készlet tart!), s így ne jussak hozzá az em­beri test molekuláris struktú­rája alapján gyártott Feromon parfümhöz. S így maradok továbbra is a hagyományos nőhódító módszerek konzer­vatív híve. Metz A. Márton Nagykövet voltam Egyiptomban Mennyi időre szól a barátság? 1 U Miért nem érkeznek nyáron éjszaka az I «elnökök? — fut vé­gig valakinek a megjegyzése a nagykövetek során. Igen, megintcsak nyár van, legaláb­bis május 25. Kairóban már annak számít, s délután öt órakor a repülőtér betonja csak úgy önti a forróságot. Mégis csaknem teljes szám­ban itt vannak a diplomáciai képviseletek vezetői. Tizen­egy nappal az „erőközpontok­hoz” tartozó emberek levál­tása, sőt letartóztatása után Nyikolaj Podgornij, a Szovje­tunió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének látoga­tása mindnyájunk számára váratlan. Szadat önelégült mosollyal áll a vendéggel együtt a dí­szemelvényen, ahol a katonai alakulat díszelgését fogadják. Mögöttük barátságosan cse­veg a hajlott hátú, törékeny dr. Favzi a jól megtermett szovjet nagykövettel, Szergej Vinog- radowal. Mintha Ali Sabriék eltávolítása, bár őt és a hozzá közelállókat a „szovjet vonal” híveinek tartották, nem érin­tette volna a szovjet-egyip­tomi kapcsolatokat. Minden­esetre meglepő volt, hogy Szadat és Podgornij két nap múlva tizenöt évre szóló ba­rátsági és együttműködési szerződést írt alá. Az olasz nagykövet fel van dúlva. Sze­rinte ezzel megszűnt a Csa­torna megnyitásának a lehe­tősége, pedig ez Olaszország számára szinte életszükség­let. Miért szűnne meg a lehető­ség? A Szovjetunió ne lenne érdekelt a Csatorna megnyi­tásában? Inkább az angol nagykövetnek hiszek, aki sze­rint az amerikaiak nem érde­keltek. Általában jól értesültnek ne­vezett egyiptomi újságírók sem titkolják, hogy meglepte őket a szerződés, de úgy tud­ják, folytatódik a dialógus az Egyesült Államokkal. A zárkó­zott szovjet nagykövet bizal­masan csak ennyit mond: „Tavaly januárban javasolta a szerződés megkötését Nasz- szer, mi azonban kitértünk előle. Júliusban ismét java­solta Nasszer, majd legutóbbi moszkvai látogatásán Szadat. Akkor is kitértünk előle. Most azonban eszünkbe jutott. ” De mit szól hozzá az arab világ, mindenekelőtt Fejszal, Szaud-Arábia királya, aki be­szüntetheti az Egyiptomnak folyósított pénzügyi támoga­tást? Azon az ezeregyéjszakái vacsorán a Kubbeh-palota kertjében, amit Szadat ad Fej­szal király tiszteletére, nyomát sem érezni feszültségnek a két ország között. A sötétbe burkolódzó fák közül rejtelmes színes fények világítják meg a pázsitot, amelynek közepén Fejszéi a hagyományos bur­nuszbán, fején a zsinóros kú- fiával, Szadat karcsúsított, elegáns európai öltönyben fo­gadja a kormány elébe járuló tagjainak s a nagyköveteknek az üdvözlését. Olyan színpompás a rende­zés, ahogy felsorakozik a bur- nuszos szaud-aráb küldött­ség, ahogy felvonulnak — az arab világ történetében elő­ször — a Tripoli Charta tagál­lamainak küldöttségei, ahogy csillognak az arab katonatiszti egyenruhák, ahogy az arab előkelőségek helyet foglalnak a főasztalnál, mi többiek né­gyes asztaloknál, s megindul­nak dúsan rakott tálcáikkal a földig érő színes brokátkö­penybe öltözött feszes pincé­rek, hogy Arany János szavai zsonganak a fejemben. A szaudi király viszontva- csoráján még meseszerűbb a környezet azzal, hogy egy szaud-aráb költő zengő han­gon szaval. Az értekremekek, még varázslatosabbá teszik az ezeregyéjszakái hangula­tot. Fejszal, bár nem érthet egyet a szovjet-egyiptomi szerződéssel, eljött Kairóba, jelezve, hogy erősíteni kívánja a kapcsolatot Egyiptom elnö­kével. S ezután már senki nem vonja kétségbe, hogy to­vábbra is folyósítja a Szu- ezi-csatorna jövedelme kiesé­sének pótlására magára vál­lalt, részt. Áprilisban az amerikai kül­ügyminiszter, májusban a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke, jú­niusban Szaud-Arábia királya járt Kairóban. Úgy látszik, Szadatra figyelni kezd a világ. És próbálja megérteni tetteit. Rogers azt jelenti Nixonnak, hogy „a Barátsági Szerződés megerősíti Szadatot saját hadseregével szemben azzal, hogy hangsúlyozza a hosszú távú katonai támogatást, és hozzásegíti ahhoz, hogy haj­lékony legyen a Szuezi-csa- torna megnyitásának kérdé­sében”. Kissinger viszont úgy tájékoztatja az elnököt, hogy „a szerződés nem fokozza Szadat hajlékonyságát a Csa­torna rendezéséről folyta­tandó tárgyalásokon, s vétó­jogot ad a Szovjetuniónak”. Bizony nem volt könnyű megérteni Szadat tetteit. Hi­szen, mint Abba Eban írta visszaemlékezéseiben, a lo­gika nagyon kis szerepet ját­szott a Közel-Kelet történel­mében. Néhány hónap alatt ezt megértve, vagy talán in­kább megérezve, olyan jelen­tést küldök haza a szovjet­egyiptomi szerződésről, ami­nek csak egy értelmezése le­hetett: nem lesz tartós. Akkor s később is, amikor már pon­tosan jeleztem a szerződés tö­rékenységét, majd egyértel­műen jelentettem, csak idő kérdése, hogy Egyiptom fel­mondja, mindig ezt az ismét­lődő választ kaptam: „A szov­jet-egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés a két ország megbonthatatlan kapcsolatainak szilárd alapja”. Őszintén szólva nem éreztem különösebb dicsőségnek, hogy a végén — bár ezt már nem értem meg Kairóban — nekem lett igazam. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents