Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-15 / 114. szám

1992. május 15., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Hatosztályos gimnáziumi képzés a Munkácsyban Nyolcvanéves a dzsungel királya Szeptembertől újabb iskola­típussal gyarapodik a megye- székhely: hat évfolyamos osz­tályt indít a kaposvári Mun­kácsy gimnázium. A hatosztályos gimnázium célja mindenekelőtt a tehet­séggondozás, az értelmiségi pályára, továbbtanulásra való felkészítés. Ebben az iskolatí­pusban a középiskolai tantervi anyagnak a tanulók életkori sajátosságait messzemenően figyelembe vevő átrendezé­sével egy kevésbé feszített ütemű, ugyanakkor intenzí­vebb gimnáziumi képzés válik lehetővé. Kiscsoportos for­májú lesz a matematika, a magyar nyelv és irodalom, az idegen nyelvek.tanítása, va­lamint az osztályfőnöki órák keretében a személyiségfej­lesztés, az én-kép formálása. A közismereti tárgyak tanulá­sának leghatékonyabb módját tanulásmódszertani foglalko­zásokon ismerik meg és gya­korolják be a gyerekek. Nagy szerepet kap az angol, illetve a német nyelv oktatása. A tanárok munkáját, a tanu­lók fejlődését vizsgák kontrol­lálják a második és a negyedik tanévben. A hatodik év végén a nemzetközi érettségi köve­telményeinek kell megfelel­niük azoknak a diákoknak, akik ezt az iskolatípust vá­lasztják. A képzés célja meg­határozza a hat évfolyamos gimnáziumi osztályba pályá­zók körét. A jelentkezés alapvető felté­tele, hogy a tanuló általános tanulmányi eredménye az ötödik osztály végén és hato­dik osztályban félévkor ne le­gyen rosszabb 4,0-nél. A pályázók május 30-án számolási, értő olvasási és gondolkodási képességet mérő feladatlapokat töltenek ki, egy héttel később pedig kommunikációs készségüket és általános tájékozottságukat mérik a felvételi elbeszélgeté­sen. Az új képzési forma iránt érdeklődő tanulók és szülők kérdéseikre május 18-án 18 órakor az iskola aulájában tá­jékoztató fórumon kaphatnak választ. Jelentkezési lap a gimná­zium portáján szerezhető be, s május 27-ig továbbítható a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola címére. Nyolcvan évvel ezelőtt „szü­letett” Tarzan, a dzsungel ko­ronázatlan királya. Kitalálójá­nak naplója szerint 1912. má­jusában készült el az első Tarzan-történet, amely a Tar­zan of the Apes (Tarzan a majmok között) címet kapta. Edgar Rice Burroughs nem sejthette milyen lavinát indít el a természetességet és az erő fölényét magában hordozó fi­gurájával. Tarzannal olyan sztármítosz született, amelyet milliók „fogyasztottak” könyv, képregény és film formájában az elmúlt évtizedek során. A Tarzan-mesék megalko­tásának pikantériája, hogy olyan ember ötlötte ki a ro­bosztus majomembert, aki va­lójában gyenge volt. Az alkotó vénájából mégis huszonhat Tarzan-sztorira futotta, ráadá­sul számos nyelvre lefordítot­ták műveit. Az író sohasem járt az afrikai dzsungelrenge­tegben, ahova liánokon ugráló hősét álmodta. Könyvtárban olvasott az afrikai őserdőkről, hogy a vadon megjelenítése minél hitelesebbnek látsszon. Hatott rá A dzsungel könyve Kiplingtől, továbbá a mindenki által jól ismert Romulus-le- genda, az anyafarkas szop­tatta két ikerfiú római mon­dája. Burroughs kötetről kö­tetre bonyolította hősének ka­landos életét. Tarzan pedig lapról lapra ráébred, hogy a dzsungel világa azért lehet tisztább a civilizációnál, mert az őserdőben nem az önös érdekek, hanem a természet törvényei uralkodnak. így válik felsőbbrendű lénnyé abban a környezetben, ahol a vadálla­tok és a bennszülöttek is elis­merik erejét, gondolkodás- módját. Az elesettek pártfo­gója lesz, az igazságot képvi­seli, a zűrzavarban is rendet teremt. Tarzan nemcsak az őser­dőben képes mindenre, az üz­leti élet dzsungelében is felve­szi a harcot. 1918-ban készítik el az első — még néma — filmadaptációt, amelyet több tucat követ. Hangosfilmen el­sőként 1927-ben jelenik meg, ekkor mutatják be a Tarzan és az aranyszőrű oroszlán című filmet. Minden idők leghíre­sebb Tarzanja: a magyar származású Johnny Weiss­müller 28 évesen, 1932-ben bújt Tarzan bőrébe, és ezt a szerepet játszotta 1948-ig. A világ egyik legeredményesebb úszójának elismert Weissmül- ler színészként is megállta a helyét. Jódlitudománya pedig segítette a híres Tarzan-üvöl- tés „megszólaltatásában”. Állí­tólag nem dolgozott dublőrrel a forgatásokon, meglovagolta az elefántot és a rinocéroszt, megvívott az oroszlánnal. Legfeljebb műkrokodillal kel­lett megküzdenie a filmkockák tanúsága szerint. A történetek sikerrel folyta­tódtak tovább a későbbi meg­formálok — Lex Barker, Gor­don Scott, Dennis Miller — fel­tűnésével a filmvásznon. A filmekkel kapcsolatban ide kí­vánkozik egy megjegyzés: a magyar tévé szerkesztői mintha megfeledkeztek volna a Tarzan-jubileumról, ám a SAT1 ontja a majomemberről szóló epizódokat szombat •délutánonként. A sokat vitatott dzsungelki­rály még manapság is a kép­zeletünkben él, befolyásolja tudatvilágunkat, mert olyan sztereotípiákat hirdet, mint az erő, a tisztaság és az igazság. Banda Zoltán Boglárka angolversenyt nyert Ifjú „geográfusok” sikere A kaposvári Kinizsi Lakóte­lepi Általános Iskola — ahogy a környéken élők mondják: lila iskola — hatalmas vasbeton épülete a lakótelepen élő 6- 14 éves korú gyerekek biro­dalma. A rideg belső teret ott­honossá teszik a zöld növé­nyek, a körfolyosón függő tab­lók és hirdetőtáblák színes tu­dósításai. Vannak ott fényké­pek az iskolai Tátika verseny­ről és farsangról. A városban egyedülálló — a rendezvé­nyeken az iskola lila-sárga színeiben föllépő — csinos majorette-csapatot is meg­csodálhatjuk a tablón. Paksi Lajos tájékoztat az in­tézmény életéről. — Oktató-nevelő munkánk hosszú távú programját meg­próbáltuk a társadalmi szük­ségletek, az élet diktálta felté­telek szerint megfogalmazni — mondja az igazgató. — Már vannak sikereink, szeretnénk azonban előbbre lépni a négy kiemelt területen: az idegen nyelv (angol) magas szintű ok­tatása, az esztétikai nevelés, az egészséges életmód kiala­kítása, megőrzése, és a_szá- mítástechnikai ismeretek taní­tása. Fölmértük az iskolánk­ban meglévő szellemi tőkét, a technikai fölszereltséget és anyagi lehetőségeinket. Való­sak az esélyeink a magas színvonalú iskola működteté­sére.- A hetedik osztályosok­nak Janet Giesbrecht kanadai vendégtanár angolórát tart. A kiejtést, a beszédgyakorlatot tőle, a nyelvtani részt pedig az iskola tanáraitól sajátíthatják el. Szép eredményeket értek el a megyei angol tanulmányi versenyen. A hamarosan el­készülő nyelvi labor pedig megteremti a tárgyi föltétele­ket. Bene János művész-tanár irányításával fejleszti az iskola a gyerekek ízlését, szépérzé­két, környezetük iránti igé­nyességét. Az aulában Tóth Ferenc erdész nagyszerű ter­mészetfotóiban gyönyörköd­hetnek a gyerekek. Rendeztek már festészeti, szobrászati ki­állítást, aztán volt terménybá­bokat, faragást bemutató tár­lat is. Az egészséges életmód kialakításában fontos szere­pet játszó testi nevelést a torna- és konditerem szol­gálja. Minden gyereket meg­tanítanak úszni a gyakorló is­kola medencéjében. Mintegy kétmillió forintos költséggel (ebben vállalkozók is segítet­tek) kialakították a város egyik legkorszerűbb számítógépes tantermét. A felsős tagozato­sok háromhetes tanfolyam jel­legű képzésen vesznek részt, szeptembertől pedig számí­tástechnikai osztályt kívánnak indítani. A szülők a város bármely részéből beírathatják gyermekeket ebbe az isko­lába. A nyelvi és testi nevelés program első osztálytól, a számítástechnikai ismeretek oktatása pedig ötödiktől kez­dődik. A megyei angol tanulmányi versenyen a nyolcadik osztá­lyos Kozári Boglárka első he­lyezést ért el. Távolabbi tervei között szerepel a felsőfokú nyelvvizsga. Boglárka szep­tembertől a pécsi kéttannyelvű Apáczai Csere János Gimná­zium tanulója lesz. A hetedi­kesek versenyének győztese Papp Eszter, a harmadik he­lyezett pedig Bálint Beatrix. Spitzer Edit A kaposvári Munkácsy Mi­hály Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola he­tedik alkalommal hívta ver­sengésre földrajzból a legte­hetségesebb diákokat. Az or­szágos döntőre a legjobb hat­vanegy középiskolás érkezett kísérő tanárával. Mayer Györgynétől, a Mun­kácsy gimnázium földrajz-bio­lógia szakos tanárnőjétől meg­tudtuk: a diákok először írás­ban mérettettek meg; ezt kö­vetően szóban adtak számot tudásukról. Az idén először felsőfokú oktatási intézményből kérték fel a zsűrielnököket. Vala­mennyien elismerték a ver­seny jelentőségét, s mi több, akadtak olyanok is, akik úgy vélték: ez a verseny vetekszik OTDK-s társával. A döntő legjobbjait pénzjuta­lomban részesítette a gimná­zium. A győztesek: Dobozi Krisztina, az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium elsős tanu­lója, Vári Attila, a zalaeger­szegi Zrínyi gimnázium máso­dikos tanulója. Somogyból négyen „rajtol­tak”. Az elsősök között a tán- csicsos Káli Péter (felkészítő tanára: Várnai Károly) kilen­cedik lett; egy hellyel meg­előzve a munkácsys Somogyi Gyulát (felkészítő tanára: Ma­utner Zsuzsa). A második osztályosok kö­zül negyedik lett a táncsicsos Baracsi Krisztina (felkészítő tanára: Horzsenyák László). A fonyódi Mátyás Király Gimná­ziumból érkezett Németh Mik­lós (felkészítő tanára: Zsenbe- riné M. Ildikó) a nyolcadik he­lyen végzett. L. S. Nagykövet voltam Egyiptomban A látogatás mégis elmarad Másnap este sür- I 1 gős táviratot ka- ■ pok: lépjek azon­nal érintkezésbe az Árab Szo­cialista Unió illetékeseivel, le­hetőleg személyesen Szadat elnökkel, s közöljem, hogy a delegáció „a közbejött akadá­lyok miatt nem tud az Egyesült Arab Köztársaságba utazni". Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Az ASZÚ illetéke­sei? Addigra már kiderült, hogy Szadat parancsára a le­mondott miniszterekkel együtt háziőrizetbe vették a Nemzet- gyűlés velük együttérző elnö­két, vele együtt az ASZÚ Vég­rehajtó Bizottságának több más tagját, köztük a főtitkárt is. Szadat elnök? Kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy a magyar nagyköve­tet fogadja, amikor éppen az „erőközpontok” felszámolásá­val van elfoglalva. Mit tehet ilyenkor a nagykö­vet? Ahhoz fordul a külügymi­nisztériumban, akitől a legtöbb segítségre számíthat. Ó eb­ben az esetben Szaad Afra miniszterhelyettes volt. Ami­kor elmondom neki, milyen utasítást kaptam, elsápad. — S azt kívánja, hogy ezt én közöljem az elnökkel? Ez az ember, aki hivatásos katonatiszt volt, s az 1956-os hármas támadás idején aktí­van szervezte az ellenállást a Csatorna-övezetben, szem­mel láthatóan fél. — Nem, szó sincs róla. Csak segítséget kérek. Úgy tudom, már nincsenek a he­lyükön az Arab Szocialista Unió vezetői. Adjon tanácsot, kivel közölhetném az üzene­tet, aki azt továbbíthatná az elnöknek. Az ügy sürgős, a de­legációnak három nap múlva kellene érkeznie. Másnap üzenetet kapok, hogy vár dr. Dakruri, aki eddig Szadat elnök személyi titkára volt, s ideiglenesen átvette az ASZÚ vezetését. Dr. Dakruri, akivel addig még nem volt al­kalmam találkozni (később, mint tartományi kormányzó az Egyiptomi-Magyar Baráti Tár­saság elnöke lett) udvariasan fogad Abu Nur, a volt főtitkár éppen csak kihűlt székében. Abu Nur szemmel láthatóan ideges titkára hozza a delegá­ció programját, mentege- tődzve, hogy az még csak arabul van meg. Nehogy va­lami félreértés legyen, felolva­som az üzenetet. Dakruri azonnal kész a válasszal: — Ha valami közbejött, megértjük, és javaslatuknak megfelelően készek vagyunk későbbre halasztani a látoga­tást. Nálunk nem történt semmi. Útban vissza a nagykövet­ségre töröm a fejem: hogyan jelentsem a központnak, hogy nálunk közbejött valami... ná­luk nem történt semmi. Ho­gyan is mondta az osztrák nagykövet? Ha eljutok odáig, hogy megértem, akkor jövök rá, hogy milyen nehéz jelen­teni. S még azt is hozzátette: mert ha azt jelenti, amit meg­értett, a központban esetleg azt mondják: Mi történt kairói nagykövetünkkel? Csak nem ártott meg neki a meleg? így csak annyit jelentettem, hogy a táviratban foglaltakat eljut­tattam Szadat elnökhöz. A de­legációt a nekünk megfelelő időpontban szívesen látják. Budapesten a Honvédelmi Minisztériumban meglepetés­sel, egyben bizonyos meg­könnyebbüléssel fogadták az Egyiptomból kapott híreket. Az történt ugyanis, hogy né­hány nappal korábban katonai küldöttség érkezett Líbiából. Tripoli ügyvivőnk csak az ér­kezésüket jelezte. A látogatás célja csak akkor derült ki, ami­kor vezetője közölte, azért jöt­tek, hogy azoknak a légvé­delmi lövegeknek a vásárlásá­ról tárgyaljanak, amelyeket az „ezredesnek” a nagykövet megígért. A magyar tárgyaló- partnerek megdöbbentek: itt csak félreértésről lehet szó, hiszen Líbiában nincs is ma­gyar nagykövet. Igen, a nagy­követ, erősködtek a líbiaiak, megbízólevele átadásakor megígérte Kadhafinak, elin­tézi, hogy Líbia magyar légvé­delmi lövegeket vásárolhas­son. Erről a Honvédelmi Minisz­tériumban nem tudtak semmit. Valakinek azonban eszébe ju­tott, hogy meg kellene kér­dezni a Külügyminisztériumot. A közel-keleti osztály helyet­tes vezetőjének valami rém­lett, s némi keresgélés után megtalálták az irattárban a je­lentésemet, amelyet úgy lát­szik elfelejtettek megküldeni a Honvédelmi Minisztériumnak. Ezek után némi tanácsko­zás s feltehetőleg a szovjetek­kel folytatott konzultáció után bemutatót rendeztek a líbiai küldöttség számára. Vezetője néhány fegyverfajtát és szállí­tójárművet kiválasztott, s azt kérte, hogy azokat az első le­hetőséggel juttassák ki Líbi­ába. Újabb szünet a megbeszé­léseken, majd a magyar fél közölte, hogy valamennyi kivá­lasztott anyagot és eszközt kész kiküldeni Líbiába. Kísérőkről a líbiaiak hallani sem akartak. Küldjék ki a fegyvereket és a járműveket, s azután majd az ezredes dönt, mit vásárolnak meg. — És ez mennyi ideig tar­tana? — érdeklődtek a ma­gyarok. — Amikor az ezredesnek lesz ideje megtekinteni a kül­deményt, majd eldönti, mit kí­ván abból megvásárolni. Eset­leg néhány hónap múlva. Ennél a pontnál úgy tet­szett, végleg zátonyra futottak a megbeszélések. Ekkor ér­kezett a hír a Kairóban történ­tekről. A líbiai delegáció se szó, se beszéd, hazautazott. Úgy látszik, erre a fordulatra Tripoliban sem voltak felké­szülve. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents