Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-13 / 112. szám
1992. május 13., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 ___________la-csségl Kezdeményezés - (fogatot, építkezés___________ Pogányszentpéter „oskolás” lesz Ha manapság oly hírek kapnak szárnyra, hogy kis falvak vagy községek újjáélesztik a társközségesítés során elvesztett iskoláikat, az nem meglepő. Hisz a szülőknek és gyermekeknek egyaránt kényelmesebb, ha a tanulók általános ismereteiket helyben szerzik meg — bár tegyük hozzá, hogy egy kis költségvetésű kisközség ugyancsak kis iskolája emberes feladatot róhat a fenntartó önkormányzatra. Ha azonban a hír szerint az iskola nem annyira újjáéledő, mintsem egy — községi keretek között — hatalmas beruházással épülő új intézmény, az már valljuk meg, ritkaságszámba megy. Pogányszentpéter erre vállakozott. A tizenkétmillió forintos építkezés eredményeképpen a község óvodával és két tantermes iskolával gyarapodik. Zakócs László polgármester a kezdeteket fölelevenítve érzékelteti: nem volt gyerekjáték a beruházáshoz szükséges pénzösszeg előteremtése, persze a csoda az lenne, ha könnyen ment volna. Tekintve, hogy Pogányszentpéter éves költségvetése alig több mint kilencmillió forint, különösen érdekessé válik: mi indította a lakosságot és a képviselő-testületet, hogy ekkora fába vágja fejszéjét. A válasz eredete lakossági kezdeményezés. Ahogy a polgármester érzi: a falut úgy fosztották meg az iskolájától és óvodájától, azóta Iharosbe- rény fogadja az általános iskolás korú gyermekeket. A szülők már régóta forszírozták, hogy a kicsik részére alakítsanak ki óvodát az egykori párthelyiségből és tanácskozóteremből. Az átépítésre idővel el is készültek az Agrober tervei, majd jött az iskola ötlete — idézi a múltat Zakócs László. Az iskola és óvoda megépült, a földszinten a csöppségek, a tetőtérben a nagyobbak kaptak helyet. Az építők jelenleg már a belső munkáknál tartanak. Betérve a félkész épületbe szembetűnik az igényesség, mondván, ha már építkezés, akkor legyen építkezés. S hogy az igényességet kielégítő pénzforrásokra miként akadt Pogányszentpéter ön- kormányzata? Mint oly gyakran, itt is a céltámogatási pályázat lehetősége és elnyerése teremtette elő a szükséges anyagiak egy részét, pontosan hárommillió-százezer forintot. Elkülönítettek e célra a község költségvetéséből is, és még egy pályázatuk van elbírálás alatt. Tehát nem ámítás, Pogányszentpéternek iskolája és óvodája lesz. Azonban ahogy lenni szokott, az örömbe mindig vegyül némi üröm is, ami ez esetben annyit tesz, hogy a jövő tanévre a község 53 általános iskolás korú gyermekéből egyszerűen nincs harmadik osztályos korú, a felmenő rendszer tehát egyelőre megoldhatatlan. Viszont ettől függetlenül a tanév szeptemberben megkezdődik, legalábbis a 14 első és másodikos gyermek közül azoknak bizonyosan, akiknek szülei ezt a lehetőséget választják a bevált iharosberényi és az induló pogányszentpéteri iskolák közül. Az utóbbi az előbbi kihelyezett intézménye lesz. A polgármester mindenesetre bizakodó. Hisz abban, hogy főként a kisebb korosztályokat helyben taníttatják majd. És talán nem fogják őket kivenni nagyobbacskán sem az ösz- szeszokott közösségből. Ami fontos, hogy a két iskola között jó a kapcsolat, a beiratkozni is Berényben lehet. A szülők, a képviselő-testület és a SOPI munkatársa hamarosan fórumon tájékozódnak egymás véleményé- ről. És közben szépül az épület. A csengő is nemsokára helyére kerül... B.T. Mernyei muzsikusok SIKERES HANGVERSENY Nagyatád francia vendégei Nem megszokott, hogy egy kisváros külföldi szimfonikus zenekart lásson vendégül és több hangversenyből álló turnét szervezzen számára. Erre a feladatra vállalkozott Nagyatád a közelmúltban. A zenekar látogatásának előzményeihez tartozik még, hogy a múlt év nyarán a nagyatádi zeneiskola szervezésében — francia meghívásra — 12 magyar fiatal vett részt a pontarlier-i Nemzetközi Szimfonikus Zenekar munkájában. Az Európa Közösség támogatásával működő zenekar 1985-ben alakult meg. Nem állandó együttes, hanem úgynevezett nyári Akadémia formájában működik, ahová bárhonnan jelentkezhetnek zenészek zenekari tagként, illetve karmesterek is, mivel az Akadémia tevékenységének nem csak a zenekari munka, hanem a dirigálás mestersége is szerves része. A múlt évi egyéni verseny egyik helyezettje egy magyar résztvevő, Somodari Péter gordonka szakos veszprémi zeneiskolás növendék lett. A Nagyatádra érkező francia, német, svájci és olasz tagokból álló zenekar a hozzájuk csatlakozó magyarokkal együtt napi 8-10 órás próbákkal készült magyarországi vendégszereplésére, hiszen a muzsikusok nyár óta most találkoztak először. Néhányunk számára, akik ott lehettünk és láthattuk a próbákat, úgy érzem, hogy az itt tapasztaltak nem csak szakmai tanulságokkal szolgáltak. Határtalan nyugalom és fegyelmezettség, a mások iránti türelem és segítőkészség jellemezte ittlétük minden pillanatát, beleértve az előadást közvetlenül megelőző, idegeket próbára tevő pillanatokat is. A művelődési ház zsúfolásig megtelt nagytermében volt a zenekar bemutatkozó hangversenye, amely óriási sikert aratott. A műsorban több francia szerző, mint például Fauré, Saint-Saens és Debussy művei mellett elhangzott Haydn D-dúr szimfóniája. Már régóta sokan és sokat írnak a hangversenylátogató közönség rohamos apadásáról, a magyar zenekultúra sor- vadási folyamatáról. Ezek sajnálatosan valóságos tények. Ezekkel szemben mit sem bizonyít az, hogy egy kisváros zenei rendezvényeinek nézőszáma — az előbb említett különleges alkalmat leszámítva is — a lakosság számát alapul véve sokszorosa a nagyobb városokénak. Kenedi Tibor a nagyatádi Állami Zeneiskola igazgatója Katolikus iskola lesz Torvajon? Visszaadják az egyházi ingatlanokat A katolikus egyház által visszaigényelt egyházi ingatlanok ügyét tárgyalta a napokban Torvaj és Lulla képvi- selő-testülete. A torvaji ülésen részt vevő dr. Takács Lajos tabi kanonok, plébános bejelentette, hogy az iskolaépületben továbbra is oktatnának, csakhogy most már katolikus szellemben. Igaz, ez nem azt jelentené, hogy csak katolikus gyerekek járhatnának az iskolába. Kerekes József polgármester megkérdezte: a községben lakó tanítót, Léhnerné Szél Hajnalkát — aki szeptembertől kezdené meg az oktatói munkát —, alkalmazná-e a katolikus iskola? Dr. Takács Lajos válasza szerint, csak akkor, ha tudna katolikus szellemben tanítani. Az önkormányzat és a katolikus egyház megállapodása szerint 1993. junius 30-ig adják vissza az egyház tulajdonába az iskola épületét. — Önkormányzatunk megállapodott a tabi evangélikus egyházközséggel is — tájékoztatott Kerekes József. — A polgármesteri hivatalt, amely jelenleg önkormányzati tulajdonban van, június 30-ig adjuk vissza a tabi evangélikus egyházközség torvaji leánygyülekezetének. Az átadandó építményben (ahol többek között orvosi rendelő, könyvtár- szoba, hivatali helyiség és ifjúsági klubterem is van) az egyházközség részére az ifjúsági klub használati jogát augusztus elsejéig átadja ön- kormányzatunk. Reizinger Károly lullai polgármester a következőket mondta: — A katolikus egyház által visszaigényelt ingatlanát — jelenleg polgármesteri hivatal, könyvtár, orvosi rendelő, gazdaköri helyiség van az épületben —, az egyház tulajdonába adjuk. Hozzájárultak ahhoz, hogy az épület továbbra is az önkormányzat használatában maradjon, s ezért bérleti díjat fizetünk. Krutek József Nagykövet voltam Egyiptomban Kairói tavasz? 8 Mi tagadás, a kairói diplomáciai testület ■ abban az időben amolyan beltenyészet volt. A Szu- ezi-csatorna övezete éppen úgy el volt zárva előttünk, mint a korábbi kedvelt kiránduló- hely, a Vörös-tenger partja. A rádió- és a televízióműsorok jórészét csak arabul értők „élvezhették”, ugyanúgy a színházat. Ha valamelyik nagykövetnek alkalma volt hangversenyt rendezni, az szenzációnak számított. A mozikban kétesértékű amerikai filmeket adtak. Maradtak hát a diplomáciai összejövetelek, a szűk körű ebédek és vacsorák, s a fogadások, amelyekből gyakran három-négy is jutott egy napra. S ott működött a hírbörze. Ami Európában nehezen elképzelhető, előfordult, hogy újonnan érkezett nagykövetek még olyan kollégáikat is fölkeresték bemutatkozó látogatásra, akiknek az országával nem volt diplomáciai kapcsolatuk. így jelentkezett be hozzám Zaire nagykövete, éppen akkor, amikor az úgynevezett „bengázi megállapodás” volt a legfőbb beszédtéma Kairóban. Olyan ékes, dallamos franciasággal, ahogyan csak egy francia iskolákat, párizsi egyetemet végzett afrikai beszél, tette figyelemre méltó megjegyzését: „Jól ismerem magukat, európaiakat. Most valami közös európai ügyről tárgyalnak. Évekig fognak vitatkozni, míg megállapodnak a szövegben. Mi itt Afrikában először aláírunk egy megállapodást, azután elolvassuk, mi van benne”. Ami az európai biztonságról akkor folyt tárgyalásokat illeti, a nagykövetnek igaza lett; amit pedig a bengázi egyezményre utalva mondott, azzal ugyancsak fején találta a szöget. A Nasszer legjobb tanítványaként az arab egység újabb kísérletének megvalósítását szorgalmazó Kadhafi ezredes kezdeményezte a bengázi egyezményt. S amikor Szadat és Aszad szíriai elnök vele együtt aláírta az Arab Országok Konföderácójáról szóló megállapodást, azt csak a líbiai elnök vette komolyan. Még túlságosan közeli volt az egyiptomi-szíriai egység kudarca, s bár Egyiptom hivatalosan még mindig Egyesült Arab Köztársaság volt, sem a vezetés, sem a közvélemény nem lelkesedett újabb egyesülési kísérletért. Akkor hát miért, hogyan született meg a bengázi egyezmény, amiről néhány nap múlva Kairóban sokan már tudni vélték, hogy Szadat a Bengáziban ugyancsak jelen volt Ali Szabri tiltakozása ellenére írta alá? Beavatottak szerint — s ezt Heikal 1975-ben Londonban megjelent könyvében megerősítette — Szadat az egyébként is lazának elképzelt államszövetséggel csak nyerhetett, mert a három országban megtartandó új választások az egyiptomi parlamentbe és az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságába nagy többséggel az ő híveit juttatták volna be. A bengázi egyezményt megelőzőleg már érezhető volt a feszültség a vezetésben Szadat elnöknek február 4-én a Nemzetgyűlésben elmondott beszéde miatt. Aznap ezt jegyeztem fel a naplómba: „Február 4-én délután zsúfolásig megtelt a Parlament ülésterme, természetesen a karzat is. Mivel a lengyel ügyvivőtől már délben megtudtam, hogy Szadat be fogja jelenteni a másnap lejáró tűzszünet meghosszabbítását (vele ezt már délelőtt közölték a külügyminisztériumban, mivel akkor Lengyelország a Biztonsági Tanács tagja volt), nem számítottam meglepetésre. A jól értesült nyugalmával figyeltem a francia és az olasz nagykövetet, akik a beszéd alatt szorgalmasan jegyezhettek. Amikor aztán Szadat váratlan fordulattal közölte, hogy amennyiben az izraeli csapatok visszavonulnak a Szu- ezi-csatorna partjáról, kész megnyitni a Csatornát „olyan menetrend első szakaszaként, amelyet majd később kell megszabni a Biztonsági Tanács 242. számú határozata egyéb rendelkezéseinek végrehajtása érdekében”, a szovjet nagykövet is jegyzet- füzetet és tollat vett elő.” Megintcsak akadtak bennfentesek, akik úgy tudták, hogy a bejelentés a Honvédelmi Tanács tagjait is meglepetésként érte, mert előző nap elvetették Szadat erre vonatkozó javaslatát. Ezt a hírt meglehetősen megbízható forrásból sikerült — ha közvetve is — megerősítenem. Heikalhoz, az AI Ahram fő- szerkesztőjéhez, korábbi tájékoztatási miniszterhez, Nasz- szer egykori bizalmasához nem volt könnyű bejutni. Nekem népi protekcióval sikerült. Óvatosan rákérdeztem a Szadat beszédében elhangzottakat ellenzőkre, ő arabos szóképekbe kezdett a „kemény vonalat követőkről”, akik nem fogadják el, hogy megfelelő propagandával mindenkit meg lehet nyerni, akik nem ismerik az életet”. Azután váratlan fordulattal sajnálkozás a „prágai tavasz” bukásán, mert így meghiúsultak a szocializmus arculata megváltoztatásához fűzött remények. Értem, hogyne érteném a célzást a „kairói tavaszra” , aminek megvalósulását Heikal cikkeivel igyekszik elősegíteni. A kedélyes osztrák nagykövet, dr. Standenath mondta első találkozásunkkor, hogy eltart egy ideig, míg megismerem az egyiptomi gondolkodásmódot. S ha megismerem, s megértem, akkor jövök majd rá, hogy milyen nehéz azt, amit megértettem, jelenteni a központnak. Igaz, mit értenének meg, s mit értenének félre otthon a „kairói tavaszból”? (Folytatjuk.) Nemrég készült el a mernyei általános iskola új zeneterme, ezzel lehetőség nyílt arra, hogy kaposvári oktatók az iskolában adjanak órákat a zongorán és gitáron tanulóknak. Jó lehetőség van azonban a gyakorlásra is. A képen Ötvös Tamás és Fehér Dóra játszik, — az iskolai ünnepségek jól ismert szereplői. Fotó: Kovács Tibor
