Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-07 / 83. szám
SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. április 7., kedd Nincs szükség magánnyomozóra, de... (2.) Információ nélkül nem megy A céginformációkat megrendelő vállalatok — a fejlett piacgazdaságok tapasztalatai szerint — zömében nem csupán partnereik regisztrált adatai, hanem elsősorban azok bontása, hitelképessége iránt érdeklődnek. Erre felkészültek ma már a hazai céginformációs szolgálatok is, s ennek érdekében beszerzik egyfelől a mérleg- beszámolókat, másfelől — ahol erre mód van — a banki hitelállományok adatait, A mérlegbeszámolók adataiból az elsődleges Információt a vizsgált cég termelése vagy forgalma adja, ha lehetőleg többéves idősorban vizsgáljuk. Ezért éiszerö az állami vállalatból részvénytársasággá vagy esetleg több kft-vé alakuló cégek esetében a jogelőd termelési vagy forgalmi adatait is megismerni legalább 3, de inkább 4-5 évre visszamenően, mert csak így lehet kövekeztetést levonni partnerünk üzletmenetének alakulásáról. Minden esetben igényeljék a céginformációt szolgáltatóktól a tárgyévet megelőző év zárómérlegéből az állóeszközök, a forgóeszközök értékét, a nyereség vagy veszteség adatait, a cég követeléseit és tartozásait. Sokan azt mondják, hogy ezeket a számokat a cégek manipulálhatják, megszépíthetik. Ebben van is némi igazság. Közismertek azok a módszerek, amelyekkel egy jól képzett vállalati főkönyvelő az év zárónapjának adatait befolyásolni tudja: a nyereség egy részét átviheti a következő év első napjaira, vagy az egyes számlák kifizetését visszatarthatja néháhy napfa. Arra is van mód, hogy az állő- eszközállomány záró adatait hasonló módan átigazítsák, i ha még ehhez hezzatesszük, hegy az új számviteli térvény a legképzettebb főkönyvelőket is új feladatok elé állítja, kétségkívül korszerűbb ismeretek megszerzésére ösztönzi, akkor joggal mondható, hogy a mérlegbeszámolók adatai alapján nem lehet egyértelmű következtetést levonni egyetlen vállalat munkájáról, eredményességéről sem. Ám ezek az adatok jórészt nagyságrendi tájékoztatásul szolgálnak, s bár teljeskörű az abszolút megbízható betekintést nem nyújtanak a vállalat működésére, arra mégis alkalmasak, hogy a partnercég ismeretet szerezzen társa eszközigényességéről, és közelítően eredményességéről is. Igen fontos — különösen nálunk — a cégek kintlevőségeinek és tartozásainak ösz- szevetése. Jelenleg ugyanis — a közismert dominó elv alapján — egy sor vállalatra érvényes az a megállapítás, hogy „tartozik mindenkinek és mindenki tartozik neki”. Ha azonban a vállalat tartozásai követeléseinek két-háromszo- rosát Is elérik — s ilyenekkel gyakran találkozunk — nem árt, ha óvatosak vagyunk a tárgyalások során. Előnyős — bár nem mindig megoldható — a eeg tartozásait legalább rövidé közép- és hesszú távú szakaszra bontani, esetenként a szállítóiknak való tartozását különválasztani a bankhitelektől. Vannak olyan megkérdezett cégek, amelyek ilyen adatszolgáltatásra is szívesen hajlandók, mert tudják, hogy a bontás pénzügyi helyzetükről már elegendő ismeretet ad partnereiknek. A felsorolt mutatószámok mellett a céginformációs szolgálatok általában tájékoztatnak a vizsgált vállalkozás éves beruházásairól is. Ez az adat — összevetve az állóeszközállomány értékével, s az előállított nyereséggel — már jelzi a vizsgált vállalat előrelátását, s gyakran azt is, mennyire bízik a saját jövőjében. Az 1990-91. évi adatok többszáz általam ismert vállalatnál jelezték, hogy csökkent a beruházási kedv, a megújulási folyamat gyakorlatilag megállt, a zömében elavult technika tovább konzerválódott, s ez a magatartás nem ösztönözte őket újabb piaci kapcsolatok létesítésére. Fontos információt ad a vállalat működéséről a vizsgált év exportja és importja, ha összevetjük a termeléssel vagy a forgalom egészével, Hiszen a külföldi kapcsolatok^ kai rendelkező vállalatokról feltételezhető, hogy — exportálók esetében — ismerik termékeik; szolgáltatásaik külpiaci megmérettetésének eredményeit, a tapasztalataikat a fejlesztéskor felhasználják. Végül fontos, hogy a lehető legfrissebb mérlegbeszámoló adatait igényeljük a céginformációs szolgálattól, mert mondjuk 1992 februárjában az 1990. évi adatok már nem sokat mondanak, az akkor esetleg még sikeres cégek egy része időközben akár már tönkre is mehetett. Nyitrai Ferencné dr. Ara van a hulladéknak Ismét jó üzlet a papír- gyűjtés. A MÉH vállalat kaposvári telepén nagy kupacok mutatják, hogy ára van a hulladéknak. Legtöbbet a leporellóért fizetnek és az úgynevezett fekete-fehér újságpapírért. Fotó: Kovács Tibor Amiről a képviselők (is) vitatkoznak Régi bűnök nyomában „Tetszhalál” után: napirendben a politikai felelősséget vizsgáló bizottság létrehozása Mintegymásfélévescsipkerózsika-álomutánéletrekelt azazországgyülésihatározattervezet,amely politikaifele- lösségetvizsgálóbizottságlétrehozásátkezdeményezi.A Zétényi-Takács-féletörvény alkotmánybíróságielvetése után most fokozott érdeklődés kíséri a már 1990 szeptem- berébenbenyújtottindítványsorsánakalakulásátésparla- menti vitáját, amelyréélőreláthatóan a közeljövőben kerül sor. Az előterjesztés kimondja: az- Országgyűlés — a kormány kezdeményezésére — a múlt rendszerben vezető állami, párt- és gazdasági funkciót (munkakört), beosztást betöltő személyek politikai felelősségének vizsgálatára bizottságot hoz létre. A bizottság elnökét és 20 tagját az országgyűlési képviselők közül kell megválasztani. A testület elsősorban azt hivatott megállapítani, hogy az érintett vezetőket milyen felelősség terheli az ország, illetőleg az általa irányított terület, ágazat súlyos helyzetének kialakulásában, mennyiben voltak felelősek a hibás döntésekért, mulasztásokért. A bizottság hatásköre kiterjed a vezetők vagyoni helyzetének, vagyonuk keletkezésének vizsgálatára is. Kitér az indítvány arra, hogy a bizottságnak az eljárás alá vont vezetőt meg kell hallgatnia, s az eljárás során szakértőket is meghallgathat. (Erre egyébként az érintett vezető is tehet javaslatot.) A bizottság működési rendjét, eljárásának szabályait és az eljárás alá vont vezetők körét maga határozza meg. A határozattervezet rögzíti azt is, hogy a bizottság munkájáról az Országgyűlésnek jelent, s ebben javaslatot tehet a vezetők politikai felelősségének megállapítására, továbbá az indokolt és szükséges törvényes eljárás lefolytatásának kezdeményezésére. — Miért pihent ilyen sokáig a fiókban a javaslat? — kérdezte munkatársunk dr. Isépy Tamás igazságügyi államtitkárt, a KDNP képviselőjét. — Azt tudom mondani, hogy mi beterjesztettük, de „az adagoló legények gyorsabbak, mint az őrlőmalom sebessége”. A lényeg, hogy — több más előterjesztésünkhöz hasonlóan — előkerült a szőnyeg alól... Végsősoron mindig a házbizottság dönti el, hogy mi kerül napirendre és mi tolódik későbbre. — Máris hallani olyan hangokat, hogy valójában az elévülési törvény új változatáról van szó. Az államtitkár ezt határozottan cáfolja: — A Zétényi-féle előterjesztés más jellegű volt, mint a szóban forgó határozattervezet. Míg az a büntetőjogi felelősséget szorgalmazta, ez a politikai felelősséget próbálja nyomon követni — egy ad hoc parlamenti bizottság révén, történészek közreműködésével. A javasolt bizottság tehát kizárólag az önmagában büntetőjogi következményekkel nem járó politikai felelősségre összpontosít. U. G. Önkormányzatok kézfogása Dr. Gyenesei István: a települések és a megye természetes szövetségesek szágos pályázatokról. Ezentúl mi összegyűjtjük ezeket, és kiadványban a települések rendelkezésére bocsátjuk. (Folytatás az 1. oldalról) Több kisebb fórumra gondoltunk, mert ez jobban megteremti az őszinte párbeszéd feltételeit. A meghívott polgármesterek majd 70 százaléka megjelent. Az országgyűlési képivselők közül is többen éltek a felkínált lehetőséggel, név szerint: dr. Gaál Antal, Németh Béla, dr. Páris András és dr. Sipos Imre, de részt vett az érintett térségekben élő megyei közgyűlési tagok többsége is. Sok még a bizonytalanság A polgármestereket elsősorban arról tájékoztattuk, hogy milyen filozófia szerint végzi a -megyei közgyűlés a munkáját, és melyek a még kiérlelésre váró kérdések. Elmondtuk, miben sikerült stabilitást elérni, amire azért volt szükség, mert a megyék tevékenységében közismerten ma sok még a bizonytalansági tényező. Több polgármester szerint ennek a „képlékeny- ségnek” az a pozitívuma, hogy így legalább lehetőséget ad a saját arculatunknak megfelelő forma és tartalom kialakítására. A megye érzékeny volt a települési igényekre és cselekedett. Alaposan megbeszéltük azokat a munka- és támogatási formákat, amelyek napi vagy időszakos kapcsolatokat jelentenek a megye és a települések között. Elsősorban a társulásokról, a bizottságok tevékenységéről, a vállalkozói központ munkájáról, a beruházási támogatási rendünkről, a községi hitelalapról, a szakértői munkacsoportokról, a falugondnoki hálózatról volt szó. Valamennyi említett támogatási forma pénzt, szakmai segítséget is jelent a településeknek. Egy elenyésző, hangos kisebbség nem kíséri ezeket rokonszenvvel. Egyrészt politikai, másrészt szakmai, gazdasági okai vannak. Szolgáltatásaink vállalkozás jellegűek, magas színvonalúak és az átlagosnál jóval olcsóbbak. Ezt a versenytársak nem jó szemmel nézik. Az a tény, hogy időnként a megye célponttá válik, arra sarkall bennünket, hogy még jobban csináljuk, amit vállaltunk. Megyei érdekképviseletet — Miként vélekedtek a fórumokon a polgármesterek? — Elhangzott: a megye és a települések természetes szövetségesek. Kérték, hogy a megyei közgyűlés — mint középszintű választott testület — az eddiginél jobban vállalja fel a települések érdekeinek képviseletét. Közöttük tegyük ezt akkor is, ha működnek országos települési érdekképviseleti szövetségek. Szinte mindegyik találkozón igény volt a közvetlenebb kapcsolat kialakítására a területi és ágazati szervezetekkel, a köztársasági megbízotti hivatallal. Hangsúlyozva: a megyét egységben kell „működtetni” és nem lenne szabad szétbontani ennyire mereven államra és önkormányzatra. Több helyen szóvá tették: előfordulhat, hogy — főként amíg a vagyoni kérdések nem rendeződnek el — a megyei önkormányzat konfliktusba kerülhet települések kisebb nagyobb csoportjával, ha ezt kívánja a települések többségének érdeke. Fontos, hogy a megye mindig a többség érdekét képviselje. A vagyont őrizni, és ha lehet gyarapítani kell. Kifejezésre juttatták: jó az, hogy a megyei közgyűlés nem vált a direkt pártpolitizálás fórumává. Megtalálta azokat a formákat — akár a közgyűlésen kívül is, — amelyek biztosítják a pártokkal, érdekszövetségekkel a kapcsolatot. Szóba került: legyen-e úgynevezett „újraelosztó” szerepe a megyéknek. A válasz legyen, bármennyire is sok bírálat éri azt. Erre ugyanis az élet kényszeríti rá a megyéket: a parlament, a kormány ugyanis képtelen háromezer magyar település önkormányzatával közvetlen kapcsolatot tartani. Kell tehát egy köztes szervezet (megye). Ha egyszer kell, akkor ne hivatali, hanem ön- kormányzati típusú közvetítő állomás legyen, ahol kellően érvényesül a települések választott delegáltjaiból álló testület kontrollja. — Milyen következtetéseket vontak le a találkozókból? — A fórumok megerősítettek bennünket, hogy törekvéseink többsége helyes. Kiderült: mi az, amin finomítanunk, változtatnunk kell. Az elhangzottak alapján közelebbi és távolabbi feladatokat egyaránt megfogalmaztunk önmagunk számára. A közelebbi cél például az információ hiány enyhítése. Elhatároztuk, például, hogy a jövőben térítésmentesen adjuk a településeknek a megyei önkormányzati közlönyt. Gondot okoz, hogy az önkormányzatok nem értesülnek — számukra pénzszerzési lehetőséget kínáló — orAz ősszel folytatják A megyének nem törvényben megfogalmazott feladata, hogy közvetlen kapcsolatot tartson a településekkel, e találkozók arról győztek meg bennünket, hogy mennünk kell, meg kell hallgatnunk az embereket, beszélgetnünk kell a polgármesterekkel, a települési képviselőkkel. Ebben erősítettek meg bennünket az országgyűlési képviselők is. Mind a négyen „megyepártiként” nyilatkoztak és a találkozók folytatása mellett szóltak. Ezt szeretnék a polgármesterek is. Ezért úgy határoztunk, hogy egy-két hónap múlva a megye valamennyi országgyűlési képviselőjével értékeljük a polgármesterek fórumán szerzett tapasztalatokat, és megbeszéljük a legidőszerűbb teendőket. Erre meghívunk néhány megyei közgyűlési tagot és polgármestert is. Az ősszel pedig folytatjuk a polgármester-találkozókat is. Ezeket legközelebb település-típusonként hívjuk össze, és egy-két fontos témát dolgozunk fel. A jó kezdet után készülünk tehát a településeknek még többet adó folytatásra. Szegedi Nándor 4
