Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25 / 98. szám
1992. április 25., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 „ Tízessel” a dobogón A KROSSZRÓL VALL AZ EGYKORI BAJNOK (Fotó: Gyertyás László) Négy somogyi a röplabda-válogatottban A vasárnap este bajnokságot nyert Kaposvári Somogy SC négy játékosának — Kántor Sándornak, Mészáros Péternek, Pásztor Attilának és Demeter Györgynek — igazán nem sok ideje maradt a pihenésre, az ünneplésre. Kedden reggel ugyanis már útra keltek a fővárosba, ahol a Spring Kupára készül(t) közös edzőtáborban a magyar férfi röplabda-válogatott. Németh Lajos szövetségi kapitányról nemigen lehet elmondani, hogy kesztyűs kézzel bánt a játékosokkal. Napi két edzés szerepelt a programban, s délelőtt és délután is háromórás (!) gyakorláson izzadtak Kántorék. Csütörtökön a Csepel SC-vel játszottak amolyan felmérő, előkészületi mérkőzést; az első játszmát ugyan elvesztették, a következő hármat viszont biztosan nyerték. Tegnap este pedig a Fabu- lon-Vasas volt az ellenfelük. A 15 játékosból álló válogatott ma reggel utazik el Brnóba, a Spring Kupára. A magyar együttes mellett még további 15 ország válogatottja kezdi el az egyhetes küzdelemsorozatot négy négyes csoportba sorolva. A magyarok ellenfele Svájc, Olaszország és Románia lesz, és csak a csoportelső léphet tovább. A magyar együttes egy hét múlva, vasárnap érkezik haza. Érdekesség, hogy a válogatottban helyet kapott a Németországban idegenlégióskodó Király Zsolt is. A Spring Kupára utazó magyar válogatott névsora: Kántor Sándor, Mészáros Péter, Pásztor Attila (Kaposvári Somogy SC), Hulmann Zsolt, Vámos Ferenc (Szegedi Papíron SC), Nyúl Attila, Szilágyi Bendegúz (Nyíregyházi VSC Bim-Trade), Botyánszki János, Liszi Zoltán, Tomanóczy Tibor, Úrfi Csaba (Csepel SC), Karmos Zoltán, Schildkraut Krisztián (Újpesti TE), Sárik Zoltán (Tungsram SC) és Király Zsolt (Krefelder SC). A válogatottal tart Demeter György is, aki Németh Lajos szövetségi kapitány munkáját segíti. — F — Pontokért utazik Fehérvárra a Siófok Ahogy szobámba lép, ugyanazt a kisfiús mosolyt vélem fölfedezni arcán, amely úgy hozzátartozott, mint egykori versenyparipájához a tizes rajtszám. Szinte nyomtalanul száguldottak el fölötte az évek, visszavonulása óta eltelt tizenhat év alig hagyott nyomot rajta. Úgy véli az ember, hogy akár azonnal ismét nyeregbe pattanhatna, hogy újabb bajnoki érmekkel gazdagítsa amúgy is szép gyűjteményét. Amikor mindezt megemlítem Závodni Istvánnak, egy újabb mosoly kíséretében szinte szemérmesen hajtja le fejét. Kaposváron ma köz- megbecsülés övezi, a motorsport szerelmesei rendre megsüvegelik, s ha lehet, megállnak vele egy kis nosztalgiázásra. Ezt teszem most én is, amikor arra kérem, dióhéjban elevenítsük fel sportpályafutásának fonosabb állomásait. „Alma” és fája Budapesten született, ott járt iskolába és ott kötött barátságot a motoros kétkerekűvel is. Nem volt nehéz. Édesapja a negyvenes évek ismert motorversenyzője volt, így hát Pista a benziparipák- nak korán a bűvkörébe került. 1970-et írt a naptár, amikor édesapja először vitte le a Zalka motoros klubba. Ott talán már sejtették, hogy hálás tanítványra leltek. Egy év múlva már országos bajnokságot nyert az ötszázasok mezőnyében. 1974-ig ezt kétszer megismételte. Közben bevonult, s a Bp. Honvéd színeiben versenyzett tovább. Tagja lett a válogatottnak, számos országban megfordult, s jól szerepelt a vb futamokon is. A hivatalos elismerés sem maradt el. 1974-ben megkapta az „érdemes sportoló” kitüntetést. Leszerelése után hívták Kaposvárra a Volánhoz, s ő — mint mondja — szívesen jött. Megdrágult a krossz — Más szelek fújtak akkor még a motorsportban. Ahogy ő fogalmaz, a „csóró” is gépre ülhetett, s ha szunnyadt benne egy kis tehetség, vihette valamire, nem úgy mint most. Manapság a legnagyobb ígéret is elveszhet, ha nincs pénze, vagy netán egy A szarkavári siratófakon jó szemű támogatója — mondja kesernyésen. Egyszóval jó kis gárda volt akkor a Kaposvári Volánnál. Balaskó László edző keze alatt elsősorban Németh Kornél, Pál, Bráz neve fémjelezte a szakosztályt. Hozzájuk csat- lakotzott 1975-ben Závodni István és mindjárt bronzéremmel mutatkozott be. Ezt egy évvel később ezüst, majd ismét egy bronz követte. Az újabb arany azonban elmaradt, sőt.. — Várták tőlem itt Kaposváron is a bajnoki címet, s mitagadás, én is vágytam a negyedikre. Bár mindent megtettem, de csak nem akart összejönni. Úgy érzem, hogy nem rajtam múlott. Sajnos azokban az években jelentek meg a nyugati motorok a hazai mezőnyben, s az én ötszázas CZ-m szinte múzeumi darabnak számított közöttük és mind többet rakoncátlanko- dott. Az ég tudja, hogy hány, meg hány versenyt kellett feladnom műszaki hiba miatt! Egyre drágábbá és nehezebbé vált az alkatrész beszerzés, így hát döntöttem: elég volt a „bohóckodásból”, bejelentettem a visszavonulásomat. Akkor ezt tudomásul vették, mert arra számítottak, hogy úgy sem bírom sokáig motor nélkül. Látva kitartásomat később aztán ismét győzködni kezdtek, de már nem tudtak többé megfűzni. Nem látni a jövőt — Pista, tegye a szívére a kezét, nem bánta meg ezt a makacsságát? — Azt hiszem, hogy nem. Ha netán olyan motorhoz juthattam volna, amely lépést tart a korrral, aligha vonulok vissza. De én a sikeres múltammal a hátam mögött nem járathattam le magamat. Máig sem felejtettem el, hogy mit köszönhetek a krossznak. Világot láttam, ünnepeltek, lakáshoz jutottam és általa teremtettem itt egzisztenciát magamnak. Én, a pesti fiú, ma már kaposvárinak vallom magamat, és nem is kívánkozok el innen. — Remélem, hogy a versenyekre azért kijár? — Természetesen ott vagyok minden jelentősebb eseményen és egyre csak csodálkozom. Bámulatos, hogy hova fejlődött a technika. No, nem is annyira a versenyzőké, mint a konstruktőröké. Mi annak idején hét-nyolc méternél nemigen repültünk többet a motorral. És ma? Szinte mindennaposak a negy- ven-ötven méteres légiútak. Ezek a japánok egyszerűen félelmetesek. Mit fognak még kitalálni? Lassan, lassan már pálya sem kell, mert a levegőben zajlanak majd a versenyek. Beleborzongok, ha a jövőre gondolok. Es megvallom, hogy kicsit szomorú is vagyok, mert úgy érzem, hogy a versenyző, tehát maga az ember egyre inkább a háttérbe szorul és ő válik a gép kiszolgálójává, s nem fordítva. Én annak idején óriási csatákat vívtam Mohácsival, Kökényesivei, vagy éppen Simonnal. De elsősorban velük és nem a motorjaikkal. Ma? Edzhet, készülhet lelkiismertetesen valaki évekig, aztán jön egy újonc egy márkás géppel és elviszi a babérkoszorút. Motor helyett pecabot — Úgy hallottam, hogy több évi szünet után most mégis ostromolják. Szaktudását, gazdag apasztalatait kívánnák hasznosítani. Képes lesz ismét nemet mondani? — Való igaz, hogy Horváth Gyuriék megkerestek, de bármily „csábítóak” is, csak arra tettem Ígéretet, hogy időnként lemegyek hozzájuk. Jól érzem ott magamat, kedvelem őket, s talán valamicskét segíteni is tudok. Nosztalgia? Az is van benne. No, meg a fiam, aki érdeklődést mutat e sportág iránt. így aztán olykor-olykor ott a Hangáron felülök Horváth Gyuri motorjára és megyek egy két „tiszteletkört”. Nem mondom, jó érzés, de semmi több. — Tehát ma már a cross nem több hobbinál? — Én szeretettel gondolok a múltra, Szarkavár felé autózva mindig átjár egy kis melegség, de én ezt a korszakot lezártam, s ma inkább már a horgászatnak hódolok, bár nem tartom magamat igazi pecás- nak. — És miért nem? — Mert én röstelkedés nélkül bárkinek bevallom azt is, ha egy éven át semmit sem fogok. Jutási Róbert Nagyon nehéz mérkőzés vár ma este a Siófoki Bányász csapatára. A Balaton-parti együttes az idei bajnokság egyik nagy meglepetéscsapatának, a Burcsa Győző által „dirigált” Videoton-Waltham- nak az otthonába látogat. Amelyik együttes ma nyer, az nagy pontelőnyre tesz szert riválisával szemben és egyben megerősíti helyét az élbolyban, a vesztes viszont nagyon leszakadhat. Márpedig a sóstói stadionban pályára lépő csapatoknak egyáltalán nincs könnyű dolguk. Eddig csak a Pécsi MSC és az MTK mondhatja el magáról, hogy sikerült mindkét pontot elhoznia Székesfehérvárról (a pécsiek még a legelső, az MTK pedig a 19. fordulóban győzött). Meglehetősen felemás a Siófok tavaszi idegenbeli mérlege: a jó erőkből álló váci együttest legyőzte, a BVSC-Novép csapata ellen döntetlent harcolt ki, a sereghajtó Zalaegerszegi TE-től pedig vereséget szenvedett. A Siófoki Bányász rossz sorozatát szeretné megszakítani Fehérváron; az utolsó két találkozóján (Zalaegerszegen, majd legutóbb otthon a Kispest-Honvéd FC ellen) egyetlen pontot sem tudott begyűjteni. Az előző fordulóban a Vi- deoton-Waltham is „megbotlott” az Üllői-úton, előtte viszont valóságos gólfesztivált rendezett (5-0) a Veszprém FC ellen. A tavasszal Siófokon nem bírt egymással a két csapat, és igazságos, gól nélküli döntetlennel ért véget a találkozó. Most viszont nem jó az egy pont; győzni megy Székesfehérvárra a csapat — tudtuk meg Illés János ügyvezető elnöktől. Ezt annak ellenére mondta, hogy sérülések tizedelik a Bányászt. Biztos, hogy Meksz, Gregor és Ozsváth nem lehet ma este ott a pályán, de erősen kérdéses Keszeg játéka is. Amennyiben Keszeg sem játszhat, akkor minden bizonnyal Szabadi foglalja el a helyét a védelemben. A várható kezdő tizenegy: Bíró — Keszeg (Szabadi), Zare, Olajos, Kolovics — Máriás!, Varsányi, Duró, Kirch- mayer — Kámán, Fischer. A cserepadon Brakszatórisz, Kerepeczky, Zsadányi, Ruskó és Herczeg foglal majd helyet. (Fenyő) Négy közé juthat a Kereskedelmi Csütörtökön Győrben a Bercsényi Szakközépiskola csapata ellen lépett pályára a Kaposvári Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola gárdája, és behozhatónak látszó, 1-0 arányú vereséget szenvedett. A visszavágó hétfőn 13 órakor lesz Kaposváron a Cseri-pályán. A mérkőzésnek nagy a tétje, hiszen a győztes a diákolimpia országos (négyes) döntőjébe kerül. Húsvéti labdarúgótorna Tabon Első alkalommal rendezte meg húsvétkor a Tabi MSC labdarúgó-szakosztálya a nemzetközi ifjúsági tornát a városi sporttelepen. A tabiak meghívásának eleget téve a németországi Dettenhausen mellett még Tamási és Kánya ifjúsági csapatai vettek részt. A döntőt a tabiak és a detten- hauseiak vívták egymással, és a a német fiatalok kerültek ki győztesen (1-0). így egy évre Németországba került a kupa. A legjobb kapus Michael Crámerer (Dettenhausen), a legjobb mezőnyjátékos Végh Zoltán (Tamási), míg a legjobb góllövő Laczkó Lénád (Tab) lett. A tabi húsvéti labdarúgó- torna végeredménye: 1. Det- tenhasusen, 2. Tab, 3. Tamási, 4. Kánya. (Krutek) Ifjabb Tóth Toyotában Régi álma teljesült a héten ifjabb Tóth Jánosnak. Megérkezett Németországból számára a Toyota Celica Gruppe A-s versenyautó, s ezzel most már bárkinek méltó ellenfele lehet. A Waltham cég tette lehetővé a 2000 köbcentis, 4 hengeres 295 lóerős turbómotoros autó megvételét, amelynek végsebessége 200-210 km/óra körül van. Speciálisan raliversenyekre készült a négykerékmeghajtású kocsi. Öt másodperc alatt gyorsul fel 0-ról 100 km/órás tempóra. Ami szokatlan még rajta, az a szinkron nélküli sebesség- váltó. Kell néhány verseny ahhoz, hogy ez az újdonság természetessé váljon. A ma kezdődő Salgó Ralin már az új autóval próbál szerencsét az ifjabb Tóth-Gergely páros. Az új Toyota mellett jobbról az idősebb Tóth, balról a szerelőcsapat (Fotó: Gyedyás László)
