Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

14

SOMOGYI HÍRLAP — EMLÉKIDÉZŐ 1992. április 23., csütörtök

Nem Fortuna döntött

Sinka László főtitkár átadja a bajnoki serleget Demeter György csapatkapitánynak

Jelen volt a második szegedi mérkőzésen is. Sporttáskája mélyén a játékosoknak járó arany- és ezüstérmek mellett ott feküdt a bajnoki serleg is. Az első játszma után már sejtette, hogy vihet mindent vissza Pestre, és majd vasárnap indulhat ismét Kaposvárra. A döntő csata után beszélgettünk.

— Gondolom, húsvétkor nem éppen egy kaposvári kirándulást tartott álmai netovábbjának?

— Miután a kérdés a mérkőzés után hangzott el, a válaszadással már könnyű helyzetben vagyok. Egy olyan varázslatos két óra van mögöttem, amely megérte ezt az utat. A múlt évben bevezetett rájátszásos rendszerrel sikerült a közönséget becsalogatni a röplabdamérkőzésekre is. Meggyőződésem, ha a csapataink a jövőben is ilyen magas színvonalú és látványos mérkőzéseket vívnak egymással, akkor ez a sportág mind előkelőbb helyre kerül a labdajátékok között, és ilyen látogatottságra számíthat, mint most Kaposváron. Ha belegondolok, hogy két évvel ezelőtt ennek a csapatnak a léte is veszélyben forgott!? Lám, mit veszített volna a város, a megye, de a magyar röplabdasport is.

— Egy rövid értékelést, ha hallhatnánk.

— Az előző évvel szemben most a kaposváriak voltak helyzeti előnyben, s ezt nekik is sikerült kihasználniuk. Nem szerencsével, hanem teljesen megérdemelten nyerték az aranyérmet, hiszen az alapbajnokságban is ők végeztek az élen. A döntő mérkőzésen pedig teljesen meggyőző, kitűnő játékkal rukkolták ki. Egy nagyon jó ellenfelet győztek le, amely ugyancsak minden elismer- tést megérdemel.

— Mi a véleménye a nézőtéri hangulatról?

— Csak egy szót tudok rá használni: káprázatos. Minden elismerésem a rendezőké, akik a tüzes hangulat

ellenére mindvégig biztosítani tudták a rendet.

— Gondolta-e néhány éve, hogy Kaposvár lesz sportága új fellegvára?

— Azt hiszem, hogy nemcsak én, hanem itt, Somogybán sem gondolták. Megragadva az alkalmat, a megyei lap nyilvánossága előtt szeretném megköszönni a szövetség nevében Kaposvárnak és az egész megyének, amiért ezt a csapatot nem hagyták magára és hozzásegítették a magyar bajnoki címhez. Gratulálok a játékosoknak, vezetőiknek és mindazoknak, akiknek munkája nélkül mindez nem valósulhatott volna meg.

— Mint főtitkárnak van kitekintése a nemzetközi porondra. Látva ezt a döntőt, mit nyomhat a latban nemzetközi szinten a mai KSSC? — Ha a bajnokságban mind több ehhez hasonló színvonalú mérkőzésre kerül sor, akkor kiálljuk a nemzetközi próbát. Ezzel a szinttel bekerülhetünk az Európa-bajnok- ság tizenkettes döntőjébe, s ez bármelyik labdajátékban már értékmérő. Természetesen mindennek előfeltétele az eddigieknél is keményebb edzésmunka.

— Egyéniségek nélkül nincsen csapat. Kiknek a játéka nyerte meg tetszését az újonc bajnokban ?

— Demeter Gyurit a kora miatt említem elsőként. Hihetetlen rutinjával valamennyi feladatát képes volt jól megoldani. Tudtommal a tavasszal elbúcsúzik az aktív játéktól. Én azt hiszem, hogy eredményes pályafutásának méltó megkoronázása ez a győzelem. Kántor Sanyi egészen kiemelkedett a mezőnyből. Az együttes egyik Achilles-pontja éppen az, hogy túlzottan is ráépül a csapatjáték. A BEK-mérkő- zésekig jó lenne megoldani a részbeni tehermentesítését. A két fiún kívül úgy gondolom, hogy a többiek is erejükön felül próbáltak teljesíteni. Küzdeni tudásuk kifogástalan volt. Valamennyien méltóak a sikerre.

Példaértékű a többi sportág számára

Reprezentatív csapattá nőtt a Somogy SC

Már aludtam néhányat e fényes diadal után. Leszűrődtek bennem az emlékek. Még az a vesztes szegedi mérkőzés is megszépült számomra, pedig közben lerágtam a körmeimet. Jó, hogy csak most kell elmondanom gondolataimat, mert megvallom, hogy akkor ott, vasárnap este nehezen jöttek volna belőlem a szavak. Miként értékelem ezt a győzelmet? Talán nem veszik rossz néven a bajnokok, ha azt mondom: túl az ő brilliáns szereplésükön, városunk röplabdasportjának sikereként könyvelem el. A röplabda nálunk az egyik olyan sportág, amelynek struktúrája, utánpótlásnevelése jól szervezett. Akik figyelemmel kísérik eredményeit, eddig is a vidék egyik röplabda-fellegvárának tekinthették Kaposvárt. Bizonyára nem véletlen, hogy e felejthetetlen bajnoki győzelemmel egy időben Kecskeméten a serdülő utánpótlásunk is tarolt. Az országos serdülőkupa első két helyén kaposvári csapatok végeztek. Ez a csodálatos eredménysor a legmagasabb szinten is minősíti a megyeszékhely röplabdasportját.

Többen feltették a kérdést, hogy mit is jelenthet ez a bajnoki cím városunk sportéletében?

Mindenekelőtt példaértékű a többi sportág számára. Bizonyítja, hogy a magas színvonalú, kitartó szakmai munka még a viszonylag kedvezőtlen körülmények ellenére is érvényesülhet. Legyen tehát ez a győzelem egyben biztatás mások számára.

Ezekben a napokban nem illik ünneprontónak lenni, de azért szólnom kell arról, hogy mennyi tövissel volt kirakva a magyar bajnokságig vezető út. Két évvel ezelőtt még az egyesület fennmaradása is

veszélyben forgott. Én — ami a jövőt illeti — hivatalomnál fogva optimista vagyok. Városunk eddig is figyelmet fordított azokra, akik hírnevét öregbítették.

Legyen bármilyen szoros a költségvetésünk, meggyőződésem, hogy ezt a szép eredményt méltóan fogja honorálni. És ha előretekintek: tudom, hogy a BEK- szereplés és a Szuper Liga nemcsak több energiát, hanem több pénzt is igényel.

Meggyőződésem, hogy Kaposvár a lehetőségeihez mérten továbbra is minden segítséget megad, de egymaga aligha tudja majd fedezni a költségeket. De egy város nem csak pénzzel segíthet. A maga sajátos eszközeivel képes olyan további támogatást nyújtani, amely révén az egyesület megfelelő szponzorokra lelhet. A Kaposvári Somogy SC vasárnaptól MaVándor, ha ezekben a napokban az utad Kaposvár felé vezet, s feltűnően sok kopasz embert látsz, ne döbbenj meg. Nem a hírhedt bőr- fejüek lepték el városunkat, csupán a Somogy SC néhány vezetője és több játékosa tett hetekkel ezelőtt „örök fogadalmat”; ha a nyakukba akasztják a bajnoki aranyérmet, ott azon nyomban megválnak féltve őrzött hajtincseiktől. ígéretüket ebben is betartották..

gyarország reprezentatív klubja, röplabdában a „Numero 1”, s mint ilyen — itthon és szerte Európában — kitűnő reklámhordozó lehet. Remélhetően ezt mind többen felismerik. Bízom benne, hogy a klub vezetői tudnak élni ezzel a csodás eredménnyel és képesek lesznek kamatoztatni.

Végezetül hadd szóljak egy személyes élményemről. A nagypénteki szegedi „böjti" játék után Laszczik Ivánnak és Kántor Sándornak megköszöntem a vereséget. Csodálkozásuk csak akkor oldódott, amikor elmondtam nekik, hogy Kaposvár sportszerető közönsége évtizedek óta áhítozik egy kiugró sikerre, és igazán megérdemlik, hogy részesei legyenek a bajnoki serleg és az aranyérmek átvételének.

Elmondta: Sass Csaba, a kaposvári sportiroda vezetője

Nemcsak az emlékezet, hanem felvételek sokasága is megőrzi a hús- vétvasárnapi kaposvári röplabdagálát.

Egy villanás a nagy csatából, aztán már az öröm feledhetetlen percei. Mezüktől megfosztott játékosok — itt még csapzott hajjal — az ünneplők gyűrűjében... De jó is megszorítani ezt a bajnoki serleget! Kántor, Radó és Vörös arcáról sokminden leolvasható... Természetesen a „Maestro” sem maradt ki a „buliból”. Lám, hogy felvitte az Isten Laszczik edző dolgát. Fiai jóvoltából egy rövid időre a légtér korlátlan ura lehetett.

Összeállította: Jutási Róbert Fotók: Csobod Péter