Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. április 23., csütörtök ILYENEK VOLTUNK... Invenciógazdag játékosság, könnyed irónia, némi nosztal­giával idézett szecessziós hangulat jellemzi modern tex­tilművészetünk képviselőjé­nek, Péreli Zsuzsának a mun­káit. A művész az elmúlt korok nagy hagyományra visszate­kintő műfaját, a gobelinszö­vést műveli, de a hagyomá­nyos gobelin műfaj törvényeit áttörve a pop art és a lengyel kortárs textilművészet hatá­sára a szövésbe a gyapjúfonal mellé más anyagokat — pél­dául madártollat — kevert, amivel meghökkentő hatáso­kat ért el. A forrást a század­végi félnépi és kispolgári kör­nyezetből vette. Megsárgult, régi fényképeket, öreg, csa­ládi albumok féltve őrzött kin­cseit, dédanyáink portréit, az első világháborúban meghalt apák és fiúk „daliás” ábrázolá­sait idézik megkérdőjelezett 1. A szolgálati idő emlékére 2. Vőfény nosztalgiával, vidám fricská­val, mesteri tudással kivitele­zett, nagyon modern megol­dású képecskéi. B.l Egy locsolkodás emléke Öreg dajkám az egyik „szeretetotthon” lakója volt. Azért nem írom, hogy „idősek otthona”, mert erre a helyre valóban ráillett, hogy: a szeretet otthona. És Ilka néni is ezt a szót használta szívesen. Amíg dolgozni tudott, mindig másokért tette. Ha visszaemlékezett, csúfondárosan mondta: „Mindig más kenyerét ettem.” Emlékei nem voltak rosszak, sőt, élete végére már egészen megszépültek. Engem nagyon szere­tett: korán meghalt édesanyám helyett jó ideig ő fogta a ke­zem, és ha bánat ért, először mindig hozzá futottam vigasz­talásért. Ez a kapcsolat elkísért bennünket élete végéig. Egy darab voltam az ifjúságából, ő pedig az én „Ilkám” volt. Amikor megöregedett s már nem tudta magát ellátni, ne­vetve vonult be az otthonba. „Ott a helyem, most pihenni akarok! Olvasni és rádiót hallgatni! Most én vagyok az úrinő, akiről mások gondoskodnak!” — mondta, miközben sokdi- optriás szemüvege mögül huncutul mosolygott, hogy csak ne sajnáljam őt, mert most van igazán jó sora... A szobában, ahol lakott, mindig vidámság honolt. Jókedé- lyű maradt, pedig jó néhány szobatársa — szerinte — igen­csak kacifántos volt. Ha nézeteltérés támadt közöttük, közé­jük állt: „Hölgyeim! Csak nem fognak egymás hajának esni?!” — mondta, és másra terelte a szót Egy húsvéti látogatás emléke élénken él bennem. Ünnepi ruhában ült az ágyán, és nagyon pacsuli illata volt. Kedves arcán a mosoly most mintha huncutabb lett volna, mint más­kor. — Mi az a nagy boldogság? — kérdeztem. — Hát nem veszed észre?! — tekintett szét maga körül. — Itt jártak a gavallérok és meglocsoltak minket! — mondta és kitört belőle a nevetés. — De nem mindenkit locsoltak ám meg — folytatta —, csak hármunkat! Bözsit, a mindig elége­detlen ágyszomszédomat kihagyták... — így igaz! — állították a többiek, miközben, mint a mindig éhes kisdiákok, úgy estek neki a magammal vitt jóféle hazai süteményeknek. Ilka néni az ablakhoz húzott, hogy nézzem csak meg a nagy locsolkodás eredményét! Egy öreg asz- szonyt láttam odakint, aki reszkető kézzel kapaszkodott egy hasonló korú férfi karjába. — Nem látod? Értük volt a móka! Hogy ők ketten egy­másra találjanak — mondta huncutul. Megértettem. Ilka néni, aki ki nem állhatta maga körül a szomorúságot, „összehozta” a mindig sirdogáló Mariska né­nit Józsi bácsival... — Talán még lagzi is lesz belőle — nevetett. — Akkor te is eljössz mulatni! Akkor láttam őt utoljára. Már nagybeteg volt, de titkolta. Nem akart — most sem akart — másnak fájdalmat okozni. Az ő harca véget ért. Egy szál virággal a kezemben az idei húsvét másnapján, a locsolkodás napján — rá emlékeztem. Báli Györgyné Náci bácsi, a biokertész Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Előnyös a fogyasztása Joghurt és tejcukor A joghurtot általában zsír­szegény vagy zsírmentes tej­ből készítik, helyenként még 30 százalék tejporral is dúsít­ják. Ezt a folyadékot oltják be megfelelő baktériumokkal. Fogyasztása nemcsak azért előnyös, mert jóízű, hanem azért is, mert segít elbontani a tejcukrot azoknak a felnőttek­nek a beleiben, akiknek hi­ányzik a tejbontó enzimjük, a laktáz. Ezek az emberek, ha tejet isznak, bélgörcsöt, has­menést kapnak, és a gázkép­ződéstől felpuffad a hasuk, ha viszont a tejet joghurttal együtt fogyasztják, ezek a kellemet­lenségek rendszerint elma­radnak. Azért maradnak el, mert a belekben a normális 37 C fokos testhőmérsékleten és kevésbé savanyú környezet­ben a joghurt mikroorganiz­musai újra szaporodásnak in­dulnak, és bőségesen termel­nek laktázt, ami elég ahhoz, hogy a joghurt mellé fogyasz­tott tej cukrát is elbontsa. Ezért a joghurttal együtt fo­gyasztott tej még azoknál az embereknél sem okoz kelle­metlenséget, akik egyébként bélgörccsel és hasmenéssel fizetnek egy-egy pohár tej el­fogyasztásáért. (Szendéi) Ivánfi Ignác 75 éves, nyugdí­jas mérnök. Személyi igazol­ványában állandó lakhelyként Budapest szerepel, de miután a Láng gyárból nyugdíjba ment — s ennek már tizenöt éve —, az esztendő tizenkét hónapjából legalább kilencet balatonőszödi kis nyaralójá­ban tölt. Tavaly december ele­jéig húzta el a pesti visszaté­rést, s az idén februárban már ismét ott szorgoskodott kert­jében: felújította a fóliasátrat, metszette a gyümölcsfákat, a szőlőt. Március elején a Tra­bant úgy pöfögött le Őszödre az Ivánfi házaspárral, hogy a visszaút megint csak novem­berben vagy decemberben lesz... Náci bácsi igazában haza­jön Somogyba. Buzsákon élte le gyermekéveit. Édesapja — Németh László meghatáro­zása — biológiai realizmus — jut eszembe a gyakori „anyá­zások” hallatán. Tolsztoj Há­ború és békéje kapcsán be­szél arról, hogy a regény egyes hőseinek ábrázolásánál gnilyen fontos olyan aprósá­goknak a tüzetes leírása, mint az, hogy miként tartja teázás­nál a kezében a csészét, ho­gyan néz, milyen a kiállása... Mostanság, magukat intelli­gensnek tartó emberek tolla alól egy sereg ocsmány szó, szitok szalad ki embertársai jellemzésére, mint amilyen például a görény, a varangy, a rohadt tetű, stb. Ez a fajta „bio­lógiai realizmus” igencsak tá­az oskolamester javaslatára — Kapósba küldte továbbta­nulni. Ignác aztán az érettségi után Pesten, az egyetemen folytatta, s gépészmérnökként fejezte be aktív tevékenysé­gét. Szűkebb pártriáját, Somo- gyot, sohasem tagadta meg. 1964-ben Balatonőszödön telkeket mértek ki, s a mai Szabadság utca egyik 600 öles parcelláját két kaposvári tanárral közösen ő vásárolta meg. A telken szerény otthont teremtett az ezermester mér­nök, ahol a villany, a víz, a gáz után az idén már telefon is szolgálja majd a famíliát. Milyen is Náci bácsi bioker­tészete? Jó tíz éve, hogy a konyhe- kertből száműzték a vegysze­res permetezést. Azóta a csá­vói áll nemcsak az olyan szel­lemóriásoktól, mint Tolsztoj és Németh László, de az egy­szerű embertől is. Vajon mi indokolja gyorsléptű térhódí­tását?! * * * Vasboltban „tesztelik” a fel­vételre jelentkező tanulót. A sokféle zár, csavar, szeg, pánt, csipesz közül kell kivá­lasztania a kért fajtából bizo­nyos mennyiséget, és fejben gyorsan kiszámolni a fize­tendő összeget. A fiú láthatóan unja már, s valószínűleg azt gondolja, mi a fenének ez a felhajtás? Majd lánból és egyéb zöldből ké­szült komposzt, meg a szak­szerű munka eredménye együtt elégíti ki a család zöld­ség- és gyümölcsszükségle­tét. A garázs alá pincét kellett építeni a gyümölcs tárolásá­hoz, no meg a kordonokon termett szőlőből nyert bornak. — Úgy gondoltam, hogy a nyugdíjunkat az öszödi kert révén kiegészítjük. Némelyik kisnyugdíjas kesereg, más segélyért ostromolja az ön- kormányzatot — én magamon igyekszem segíteni. Náci bácsi a fóliasátorba in­vitál. Kinn még deres a fű, de a sátorban 12 fokot mutat a hőmérő. Igaz, a ház ura éj­szaka háromszor is járt a fólia alatt és forró vizet vitt oda a hőmérséklet növelésére... Április első napjaiban a friss a vevő úgyis kiválasztja ma­gának azt, ami kell, ami pedig az ár kiszámítását illeti, ott a számológép... A vizsgáztató hölgy azon­ban türelmes. Újra és újra fel­adja a leckét és vár. Mert pon­tos, lelkiismeretes eladókat szeretne látni a boltban. Igazat adok neki. * * * Kaposvár, Nádor utca. Öregember és (valószínűleg) unokája, mokány, tizenéves fiúgyerek. Tojásszenet talics- káznak. — Mennyibe került? — kér­dezem az öreget. saláta, a pirosló retek min­dennapos volt Ivánfiék aszta­lán. Ivánfiék házi készítésű csir­kenevelőjébe kereken száz naposcsibe érkezett Bábolná­ról. A Télautomata szerkezet úgy szabályozza az aprójó­szág életét, hogy a kis szár­nyas 6-8 hét alatt „konyha­késszé” növekszik, így aztán nem zavarja a családot a hú­sárak emelkedése a Bala- ton-parton. De a házaspár nem is várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb. Ottjártamkor Náci bácsit a kárpótlási jegy derítette jó­kedvre. A buzsáki örökség ugyan még százezer forintot se tesz ki, mégis nagy gondot vesz le a család válláról: majdnem kifizethetik belőle a pesti lakásuk árát. Az ottani „téli szállásukat” ugyanis — a többi lakótárshoz hasonlóan — nekik is meg kellett vásá­rolniuk... Kovács Sándor — Ötszázötvenbe. De azt beszélik, a jövő hónapban már hétszázötven lesz... Ennyit a kilátásokról. * * * Egy nagyvállalat rendésze meg az anyagbeszerző gép­kocsivezetője saját zsebre dolgozott. Lebuktak és azon­nal kirúgták mindkettőjüket. Pár évvel ezelőtt ez nem oko­zott volna különösen nagy gondot, de 1992 tavaszán, amikor félmillió körül van a munkanélküliek száma... Ez a megtévedettek szá­mára már tragédia! Kerner Tibor Ki mit tud? Kaposfüreden Kaposfüreden rendezik meg az idei nyugdíjas Ki mit tud? népszerű vetélkedőt jú­nius 13-án, szombaton. Az eddig számos idős embert vonzó seregszemlére most is sok érdeklődő, versenyző kedvű nyugdíjast várnak a rendezők; a jelentkezési határ­idő: április 30. Aggódó középréteg A szegényedő középréteg kapja — egy előterjesztett ja­vaslat szerint — a nyugdíjkor­rekció során az elosztható mintegy tízmilliárd forint zö­mét. A nyugdíjba vonulás idő­pontjának és a szolgálati idő­nek a figyelembevételével se­gítenének rajtuk. Több megy nyugdíjra Nő a nyugdíjkiadás összege — ezt mutatja a társadalom- biztosítás költségvetése. 1990-ben 200 milliárd 317 mil­lió forint volt az ilyen célú kia­dás, tavaly 259 milliárd 270 milliót, erre az évre 307 milli­árd 780 milliót terveztek nyug­díjra. Térítésmentes gyógyszer A térítésmentes gyógysze forgalma a múlt évben tíz mil­liárd forint volt. Ennek az összegnek az egyik felét a betegséghez kötődő juttatás, a másikat a közgyógyellátás támogatása tette ki. Apró-cseprő dolgaink Régi képek új élete (Egy nyugdíjas feljegyzései)

Next

/
Thumbnails
Contents