Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-21 / 94. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 1992. április 21., kedd Az aranyérem Kántor Sándor Demeter György Mészáros Péter Luksys Richardas CÉLBA ÉRT A SOMOGY EXPRESSZ Bürüs Nicolae Röplabdafesztivál pezsgőfürdő vei így látták Vörös Károly Laszczik Iván Laszczik Iván: — Hat éve indultunk el ezen az úton. Kettős vágy bujkált bennem. Szerettem volna ha legutóbb Szegeden győzünk, de éreztem azt is, hogy szurkolóinknak tartozunk ezzel az élménnyel. Egy szó, mint száz: ennek így kellett történnie. Nyári Sándor: — Csak gratulálni tudok a kaposváriaknak. Csodálatos közönségük előtt a legjobb magyar csapat nyerte a bajnokságot. Tárnái Zoltán, a Somogy SC elnöke: — Az örömtől alig tudok beszélni. Az életem legszebb napja a mai. Dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke: — Ezek a fiúk tudnak és mernek is játszani. Somogy sportszeretői nevében szívből gratulálok nekik. Köszönjük. Demeter György, csapatkapitány: — Végtelenül örülünk, igaz, nagyon megdolgoztunk érte. Külön boldoggá tesz bennünket, hogy a saját otthonunkban lehettünk bajnokok. A szurkolótáborunkat tekintjük a mi plusz játékosunknak. Kántor Sándor: — A harmadik szett után már nyugodt voltam és tudtam, hogy nem lehet baj. Csodálatos érzés tölt most el. Amikor először voltam válogatott, azt hittem, hogy annál nincs nagyobb boldogság. Most már tudom, hogy van. Nicolae Bürüs: — Rosszul beszélek magyarul, így nem tudom elmondani örömömet. Ez az első aranyérmem. S közben folytatódik az ünneplés. Sinka László az MRSZ főtitkára adja át a bajnoki kupát Demeter György csapatkapitánynak, majd valamennyi játékosunknak nyakába akasztja az aranymedált. Felemelő, torokszorító percek... A folytatás is. Felcsendül a Himnusz. Ezernyolcszáz ember feszes vigyázzban, meghatottan énekel együtt a boldog győztesekkel. Ezzel sem zárult le a nap. Még órák múltán is alkalmi kórusok rigmusaitól hangos a környék. Kaposvár hálás szurkolói kivilágos-virradatig, ünnepelték aranyos fiainkat. Jutási Róbert Pásztor Attila Stefik Csaba Húsvét vasárnap, 16 óra. Sűrű sorokban érkeznek a szurkolók a röplabdadöntőre. Hangosbemondón kérik őket, hogy minél közelebb húzódjanak egymáshoz, mert odakinn még hosszú sorok kígyóznak a jegypénztáraknál. Aki fél órával a kezdés előtt érkezik, alig talál magának helyet. Soha nem látott tömeg a kaposvári sportcsarnokban. Egyes becslések szerint 1800-2000 ember övezi a játékteret. Mérkőzés előtt Laszczik Iván a Somogy SC edzője: — Nem hinném, hogy valami újjal meglephetnek bennünket a szegediek. Úgy ismerjük egymást, mint a tenyerünket. A felugrásos nyitásaikra kell nagyon figyelnünk, de ilyen felfokozott küzdelemben, ez nagy kockázattal jár. Pályaelőnyünk van, no és a közönségünk. Nem lehet baj. Nyári Sándor, a Papiron SC edzője: — A tavalyi kilencedik hely után ez nekünk már a ráadás. Ha ma valami többel megtudnánk tetézni! (széttárja karját és szélesen mosolyog). Ki milyen eredményt vár? Dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke: 3-1. Tárnái Zoltán, a Somogy SC elnöke: 3-0. Záborszky Tibor, egykori válogatott atléta: 3-1 .(Egyiküktől sem kérdezzük, hogy kinek a javára, mindannyian egyre gondolunk). És elkezdődik Tudjuk, hogy sok múlik az induláson. Hullmann gyilkos-erejű nyitását Demeter megfogja, Luksys jó érzékkel blokkol. Megvan az első pontunk. Óriási üdvrivalgás a nézőtéren. Zeng-zúg az aréna. Mózes nagyobb csendben vezette át választott népét a ketté vált Vörös-tengeren. Nem lehet baj! 8-1-nél kockáztat a Szeged. Hullmann után Rácz, Pe- theő és Csíkos is a felugrásos nyitást választja. Hiába, 15-2. Visszaadtuk a kölcsönt! — Állva tombol a publikum... Sinka László, az MRSZ főtitkára: — Számomra meglepő a kaposváriak villámrajtja. Egyszerűen legázolták a szegedieket. De nincs még vége a mérkőzésnek. Luksys, mintha csak edzésen lenne, hanyag eleganciával ejt egy labdát a szemben tornyosuló blokk mellé. Néhány másodperc múlva megint ő kapja a feladást. A szegediek „átlátnak a szitán”, újabb ejtésre készülnek, ám a litván fiú fifikásabb. Gyilkos bombájától a labda a parkettról a mennyezetig vágódik. Alig ocsúdunk, Bürüs — a másik idegenlégiósunk — egy erdélyi tánclépést idéző mozdulattal, oldalát mutatva a szegedieknek, a saját feje fölött „horgol” poénra egy labdát. Ma nincs gyenge pontja csapatunknak! És mégis. Nyári edző remek húzást csinál. Visszahozza Ráczot első ütőnek, s a szegediek gumiembere ezt azonnal meghálálja. Egyetlen játszmagyőzelmük főszereplőjévé válik. Ismét lendületben a Somogy SC. A szurkolók szakadatlan űzik, hajszolják fiainkat. Újra magabiztosak vagyunk. Mészáros úgy osztogat, mint egykor Róbert bácsi az ingyenkonyhán. Egyik labdájánál Bürüs emelkedik a légtérbe, keze ütésre lendül, de megáll. Mögüle (ki tudja honnan?) előnyúlik egy másik kar — Kántoré. Ő lesz az ítélet végrehajtó. A hármas szegedi blokk másodpercekig keresi a labdát. Történelmi pillanatok Már csak egyetlen játszma kell az üdvösséghez. Ráérez erre a szurkolótábor is. Eufó- riás hangulat uralkodik a körcsarnokban. 3-1. Már csak tizenkét pont kell az aranyhoz. Érdékes, eddig a tizenkét pontról más jutott az eszünkbe... 1992. ÁPRILIS 19. 18 óra 39 perc. 14-9-re vezetünk. Egyetlen pont hiányzik még. Mészáros nyitását megfogják a szegediek, Petheőt hozzák támadásba, aki ütésre lendíti jobbját. Vele szemben a magányosan blokkolni készülő Demeter. Vajon elegendő? Igen! A labda az ő „legyintése” után vágódik a szegedi térfélre... Demeter Gyuri a hírek szerint aktív pályafutása befejezését fontolgatja. Lehet, hogy ez volt az utolsó bajnokija? Ennél az aranyat érő megoldásánál álmodhatott-e méltóbb befejezést? Az eredményjelzőn kigyullad a 15-9-es játszmaered(Csobod Péter felvételei) mény. Soha ilyen szépnek nem láttuk ezt a táblát. A nézőtéren elszabadul a „pokol”. A szurkolók elözönlik a játékteret. Egy villanásnyi időre eltűnnek a játékosok, bocsánat: a bajnokaink. Aztán sorra megjelennek, immár a levegőben. De ezúttal nem önakaratukból. Száz meg száz kéz lendíti őket a magasba. Pezsgők és petárdák durrannak. A forgószél keveri úgy a homokot, miként forog, táncol egy- kupacban az emberáradat. Az öreg csarnok ilyet még nem látott. Czotter Csaba a bírói emelvényre hágva öntözi magát és társait pezsgővel. Stefik Csaba kisfiát öleli magához, és nem szégyellj könnyeit. Ismeretlenek borulnak össze. Csodálatos ez a sport. Mi más hozhat ily közel embereket egymáshoz? Egy lélek sem hagyja el a csarnokot. A hálás publikum állva, ütemesen tapsol. Szép volt, fiúk!... Köszönjük, fiúk!... Bajnokcsapat! — zengik a kórusok. Kijut az ünneplésből a szegedieknek is. Megérdemlik, nagyszerű és sportszerű ellenfelek voltak... Radó Gyula A mérkőzés jegyzőkönyve: Röplabda NB I — férfi bajnoki döntö Kaposvári Somogy SC-Szegedi Papiron SC 3-1 (2, -12, 7, 9) Kaposvár, városi sportcsarnok, 1800 néző. V.: Herpai, Ferenczy. Oldalbírók: Hódosi, Péterfi. Kaposvári Somogy SC: MÉSZÁROS (2/2), DEMETER (10/6), Pásztor (1/2), KÁNTOR (26/5), LUKSYS (9/9), BÜRÜS (6/6). Csere: Radó (4/3), Czotter (~/1). Edző: Laszczik Iván. Szegedi Papiron SC: LAPSIN (1/2), VÁMOS (9/3), Hul- mann (16/6), Petheő (3/2), RÁCZ (11/3), Csíkos (12/3). Csere: Voronkov (6/1), Polgár (-/-). Edző: Nyári Sándor. (A játékosok neve után zárójelben a játékos által kiharcolt nyitásjogok száma, illetve a szerzett pontok száma.) A játszmák alakulása: 1. játszma: 6-0 (!), 6-1,8-2,15-2 (!) — (17perc). 2. játszma: 4-0, 4-1, 7-1, 7-8 (!), 8-10, 9-12, 10-14, 12-14, 12-15 — (27 perc). 3. játszma: 0-1, 12-1 (!), 12-3, 14-3, 14-7, 15-7 — (22 perc). 4. játszma: 2-0, 7-1, 9-2, 11-4, 12-7, 13-9, 15-9 — (25 perc). Czotter Csaba
