Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-17 / 92. szám
1992. április 17., péntek 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Bemutató a Stúdiószínházban Juan halála Micsoda paradoxon: a világszínház két e századi leg- anyaszívűbb nőalakjának, García Lorca Yermájának nem adatik meg a gyermek, Brecht Grusejának a más gyermeke adatik meg... Itt és most a Yerma. Stúdiószínház, április. Odakint minden virágba borult, idebent egy férjezetten is özvegy andalúz szépség nem borul virágba. A neve sorsának összegzése: Yerma — meddő föld. Gyermek utáni kínzó vágya mégsem mitikus; elemi joga betölteni a hivatását, az anyaságot: ez létének ősi célja, értelme. Juan gazdálkodó ágyéka azonban hideg. Ebben a két mondatban benne van a mű. Tűz és víz együtt: egyik halála. Federico García Lorca drámája olyan tiszta és kemény, mint egy gyémántrög, amely szikrázik, de lágyan is csillan; ahogy éppen a fény éri. Vérnász, Yerma, Bernarda Álba háza: e századi klasszikussá emelték a délspanyol táj szülöttét. Hány ilyen remekmű lehetőségét roncsolta szét az a falangista golyó, amely 1936. augusztus 19-én csapódott a tarkójába, ott a viznari szakadék peremén? (E három utolsó dráma után még egy címtelen került elő a hetvenes években.) A Yerma színpadi ballada, amely egyszerű és bonyolult egyszersmind. Megvilágító példával élve, olyan mintha egy népballadát Bartók szár- nyasított volna zenével. Szürrealizmus színes ködvilágáböl lép itt vissza egy költő a nép- költészet televényére. A bűvös képes beszéd — amelyben a fiatal menyecske erköl- 'csének őrzésére rendelt sógornők olyanok, mint a síron kihajtó nagy levelek, s ha a fiatalasszony kilép az utcára „fölnyerít a csődör” — frigyre lép az andalúz bölcsődalokkal, mondókákkal, termékenység-ráolvasókkal. így válik García Lorca színdarabja „görög sorstragédiává” — a mintha ez lehetett —, társadalmi töltésű délspanyol tragédiává, és ne féljünk kimondani: magyar művé! Mert ez a világ nemcsak szokásaiban, folkórjában hasonló, mondjuk a század első felének Ormánságára, Göcsejére, Belső-Somogyára, hanem erkölcsében, zártságában, a gazdaság gyarapításának íratlan parancsolatában is. Emlékezzünk csak: Kodolányi János 1939-es Földindulás című drámájában az az ormánsági fiatalasszony, Juli is küzd magzatáért a vagyoni alapú erkölcs ellenében. Itt is, ott is piókás szülék, vajákos asszonyok kezébe kerül a gyermekért sóvárgó nő. Itt áldásért bűbájkodók, ott áldás ellen sarlatánkodók. Yermát érzelmileg nyitott, szexuális értelemben is ép személyiségként ismerjük meg, aki — bár nem maga választhatta meg: a vagyon parancsol frigyet —, elfogadja a férjét férfinak is. Elfogadná... Juan azonban nem tölti be mellette férfiúi hivatását, s bár néha — a bibliai kifejezéssel — „ismeré” asszonyát, együtt- léteik nem termékenyek. (A figura közönyébe a másik nem iránt Lorca alighanem beleírta saját életkonfliktusát; s hogy mégis olyan nagy empátiával ábrázolja a fiatalasszonyt, ez az írói azonosulás képességének misztériuma.) Viszonyuk fordított arányossággal fejezhető ki: ahogy Juan igyekszik távoltartani magától asszonyát, úgy növekszik egyre elviselhetetlenebbé Yermában a női kiteljesedés utáni vágy a gyermekáldásért. Csak visszautalásként, hogy mennyire bonyolult ez az „egyszerű” képletű dráma: Juan idegenkedésében a fiú utódtól, tettenérhető a freudi tétel. Mindketten ugyanannak a börtönnek foglyai: a könyörtelen erkölcsi felfogásé. Ez azt parancsolja, hogy kifelé Jüannak el kell fogadtatnia magáról a kemény férfi látszatát — nem Yerma erkölcsét óvja, hanem saját „makulátlan" férfibecsületét —, de a négy fal között szinte hisztérikus rohamokban omlik össze. A kényszeres vagyongyarapítás kompenzációja a családgyarapítás hiányának. Yerma nemcsak a konvenció vagy a látszat fenntartásának rabja; saját önbecsülése sem engedi más útra lépni, ez a tragédiája. Képletesen: elmegy a vízig, de bele nem lép. Bátortalanul utal vonzalmára Victor pásztornak — aki méltó társa lehetne —, de fel nem bontaná a méltatlan frigyet; sógornői cerberusai mellől szökve megjelenik Dolores bűbájosnál, később a termékenyítő kegyhelyen is, a pogány öregasszony legényfiát ajánló kérését azonban ridegen elutasítja. Az elháríthatatlan bekövetkezik: megfojtja férjét. (Németh László a Yerma első fordítója — Iszony című regényében Kárász Nelli is így végez az urával, gazdálkodó parasztpolgár Takaró Sanyival!) _ A Stúdiószínházban Fodor Ákos fordításában szólal meg a mű. Szlávik István kettős osztályú játéktere a nő életkeretét, a férfi közös fedél alatti ideiglenességét vajfehér falakkal, szögön lógó fekete ruhadarabokkal érzékelteti. Kérges fenyőderekakból épül hegy — egyenetlen kinti világ: a természet. Bent- és kint- deszka hídja út és patakpart egyszerre. Ez a hosszú díszletelem készteti Györgyfalvay Katalin koreográfust arra, hogy megismételje — egyébként élményszerűen most is —, az arab-zsidó folkórból már többször merített motívumot, a lepedőbe vagy mic- fekendőbe csavarodás táncát. A rendező Bezerédy Zoltán. Munkái közül belső rangsoromban a Hegedűs a háztetőn, a 3:1 a szerelem javára mögött helyezkedik el a Yerma, megelőzve a Csárdást és a Vedd le a kalapod a honvéd előtt című posztnépszínművet. Katartikus élményt azok a jelenetek adnak, amelyekben csoporttal dolgozik. Sikerül olyan kórust elénk állíttatnia, amelynek minden tagja arccal rendelkezik, noha Szakács Györgyi jelmezei természetesen parasztasszonyi egye,nvi- seletbe öltöztetik őket. Él a dráma akkor is, ha olyan erőteljes színészi személyiségek vannak színen, mint a korosságában is mediterránul vérbő Molnár Piroska, vagy — mintha a húgai volnának — Csákányi Eszter és Börcsök Enikő. Egy-egy markánsan rajzolt andalúziai nő alakítójának szintén kijár az elismerésből: Karsai Edinának, Nagy Máriának, Szűcs Ágnesnek, Tóth Nórának. Ftázga Miklós Victora botos táncával lép igazán színre, noha előtte már van jelenése. Kelemen József vértelen Jüanjában hozza a pszichésen sebzett embert: kését — erotikus szimbólum — csak a cipóba meri vagdosni, szánalmas öngerjesztése még az önmaga előtti bizonyságig sem juttatja; tipikus pótcselekvő, aki verés helyett dulakodik, természetes vonzása hiányában kész rokoni porkolábokat fogadni asszonya őrzésére. Lehet vitatkozni a figura felfogásával, az azonban kétségtelen, hogy Kelemen igyekezett a másságot másként színre fogalmazni Bezerédy segítségével. A tisztaságot sugárzó pa- ransztmadonna Bacsa Ildikó Yermaként testileg-lelkileg hitelesen állítja elénk a fiatal- asszony hervadását attól a pillanattól, amikor még a durva fenyőpadot is gyerekként szorítja melléhez egészen addig, amíg a járása is megkeményedik, döcögéssé válva veszti el nőiességét. De az izzás, a gyerek utáni már-már eszelős vágy hiányzik alakításából. Juan megfojtása megoldatlan; a nézők egy része nem fogja fel, mi történt. Az 1975-ös szolnoki előadáson szintén jelképes cselekedet volt ez — csókmegtagadás, testmegvonás —, de a már akkor érett színésznőnek, Csomós Marinak sikerült játékával megértetnie az ítélet- végrehajtás-gyilkosságot. Melis László drámával egyenértékű zenéje ünnep a stúdióban Hevesi András betanításában. Leskó László „Nem láttam oly szép gyümölcsfát, mint a Jézus keresztfáját” Születésem hava Ötvenéves Kerék Imre. A somogyi születésű, Sopronban élő költő műveiből válogatás jelent meg erre az alkalomra Születésem hava címmel a győri Hazánk Könykiadó Kft. gondozásában. Első verseskötete 1977-ben, a legutóbbi 1990-ben látott napvilágot ezt megelőzően. Kiállítás Óré Sándor festményeiből nyílt kiállítás Kaposváron az ÉDOSz Művelődési Házban. A festő Kaposvár környéki tájképekkel szerepel a tárlaton, amely a hónap végéig tekinthető meg. Legenda kiadvány A nagybajomi általános iskolában működő Zselic-menti Legenda Diákegyesület kiadványt jelentetett meg a Költészet Napja alkalmából. A kis füzet József Attilát idézi, körképet ad a híres kollégiumokról, történelmi metszeteket közöl. Májusban tartják a Csokonai Napokat, az iskola bejáratánál pedig egy székelykapu állítását tervezik. Krisztus halála napját csendes meghatottsággal, a gyász színeibe öltözötten ünnepelte a régi magyarság. Tüzet sem gyújtottak — majd csak a húsvéti szentelt tűz parazsát használták —, az órákat megállították, a tükrökre fekete kendő került. Felekezettől függetlenül szigorú böjti nap ez. Három szem búza, három csepp víz A régi miskeiek közül sokan három szem búzán és három csepp vízen éltek, de másutt is csupán káposzta, laska, bab járta ilyenkor, nem csoda hát, hogy az északi csángók „aszúpénteket” emlegetnek, a csíki székelyek meg „hosszúnapot” mondanak nagypénteken. Palócföldön éppen úgy terítenek, mint karácsonykor: az abroszra az ételek mellé fokhagyma, búza, kukorica kerül, no meg zab a jószágnak és vetőmqj. .Országszerte ismert a nagypénteki kenyér. Szegeden ez úgy készült, hogy tűz híján egy jó libato- jásnyi tésztát megszárítottak, s ha az év során valaki vízbe fulladt, elővették, megfúrták, szentelt gyertyát állítottak bele és vízre bocsájtva azt lesték, hol fordul vízbe a gyertya, mert ott kell a holttest után kutatni. Hitték, hogy ez a kenyér háborúban megóv a sebesüléstől, haláltól. Jézus halálát jelenítették meg a középkori eredetű passiójátékok. Fejlődésüknek a barokk kor kétféle irányt szabott. A főleg ferencesek terjesztette színpadi előadások néha olyan jól sikerültek, hogy például Csíksomlyón előfordult, hogy a felbőszült nép jól megverte a Pilátust és a hóhérokat játszó legényeket. Másik formájában ez az „előadás” töviskoronás, önostorozó, véres körmenetté lett. Jezsuiták terjesztették, és hogy milyen sikerrel, azt jól mutatja, hogy a XVIII. században sokfelé hiába tiltották. A passió hagyománya Napjainkra a passió a templomok falai közé szorult visz- sza, és az evangéliumi szöveg gregorián dallammal való előadásából áll. Hazánkban se szeri, se száma a régi nagypéntekek emlékét őrző építményeknek. A falvakhoz közel eső dombokra, temetők mellé emelt kálváriák szobrokkal, domborművekkel elevenítik fel a szenvedéstörténet stációit. Sokszor még ma is látható a középkori eredetű „arma Christi” ábrázolás, ami az ekkor használt kínzóeszközöket mutatja be: töviskoszorút, korbácsot, szegeket. Jellemző módon az 1714-ben emelt győri kálváriát a volt vesztőhelyen emelték. A kálváriákhoz kötődő hiedelmek feljegyzésével máig adós a tudomány, de azt tudjuk, hogy például a moldvai Pusz- tinán a beteges, sovány, úgynevezett „agos” gyermeket anyja a keresztút stációihoz érintve próbálta gyógyítani. Céhes kiváltság volt Sajátos közép-európai liturgikus fejlemény a szent sír nagypénteki őrzése. A díszőrség állítása valaha céhes kiváltság volt, Ferenc József idején pedig a helyi garnizon állított „Jézus-katonákat”. A sírnál virrasztók ajkán sokszor csendült fel az ének: „Krisztus szent halálán kesergő bús lelkek, Kívánom örökké véle örvendjetek.” ré-mi Szorosad holnapja Német nyelvtanfolyamot szerveznek Szorosadon. A 150 lakosú Koppány-patak parti többnemzetiségű település minden negyedik lakója 30 évnél fiatalabb. A téli időszakban gazdatanfolyamok szervezését, művészeti estek megtartását, amatőr művészeti csoportok meghívását, illetve képzőművészeti kiállítások, bemutatók rendezését tűzték ki célul. * - A Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz benyújtott pályázatunkkal — mondta Bajkó László jegyző — fél millió forint támogatást igényeltünk. A célkitűzések megvalósítását pedig 600 ezer forinttal segíti az önkormányzat. Ezen túl a képviselő-testület pályázatot nyújtott be A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért alapítványhoz is. Kettőszázezer forint támogatást igényeltünk, melyet az önkormányzati vezetés saját erőforrásból 250 ezer forinttal toldott meg erre az évre. A hagyományőrző csoport működését Bősze Gábor tanár segítségével kívánjuk beindítani, illetve 100 ezer forintot szánunk a helytörténeti kiadvány előkészítésére. Krutek József „Az igazság pillanata”: Bacsa Ildikó és Kelemen József (Fotó: Csobod Péter)
