Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-13 / 88. szám
1992. április 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Kirobbanó siker Bogotában Felállva tapsolták a nézők a szolnoki Szigligeti Színház társulatát Bogotában. Telt ház előtt mutatta be az együttes Gabriel Garcia Márquez Száz év magány című műve színpadra átdolgozott változatát. Kedden délután két órakor karnevállal kezdődött meg a két héten át tartó fesztivál, amelynek másik 33 országbéli együttese mellett vendége volt a szolnoki társulat is. Milliók ácsorogtak az út szélén, ott, ahol a színes menet elhaladt. Mondhatjuk, Bogota kinn volt az utcán és gyönyörködött a kimaszkírozott, jelmezeket öltött színészek menetében, amelyet kolumbiai együttesek tarka serege tett igazán színpompássá. Szólt a dob, a zene, masírozva ropták a táncot a csapatok, közöttük bábosok, gólyalábon járkáló, nevető és síró álarcosok. Varázslatos figurák. Voltak itt Amerika felfedezését ünneplő, jelmezes lovasok és Amerika Töröcsik Mari és Garas Dezső felfedezését karikírozó táncosok, népviseletben némán lépkedő indiánok és harsogó zenekarok. A szolnokiak előadása kolumbiai idő szerint este 8-kor kezdődött a Teatro Camarin del Farmen színházban. Nem kis izgalommal készültek a társulat tagjai a bogotai premierre, hiszen igazi otthonában szólalt meg a világhírű mű. Vajon milyen gondolatokat hoztak magukkal nehéz táskáikban? — utalt az egyik legnagyobb napilap, az El Es- pectador — a szolnokiak érkezésére, a sok-sok pogy- gyászra. Nos, az előadás osztatlan sikert aratott. A közönség ünnepelte a főszereplő Töröcsik Marit és Garazs Dezsőt, s mellettük a társulat minden tagját, nem utolsósorban a mű adap- tálóját, Schwajda Györgyöt s a rendező Taub Jánost. Az együttes tagjai a keddin kívül még négy előadással vesznek részt a bogotai ibér-amerikai fesztiválon. Hajnal József A kéthetes fesztivál szolnoki vendégei A trÄr WCWT 1UAD lÁlUT JL JL clxVii Szárszói randevú Nevető irodalomóra — „Narancsos” versenyek (Folytatás az 1. oldalról) József Attila teljes alakú szobrához emlékezésre, csöndes főhajtásra hívtak bennünket a szomorú-szép dallamok szombaton délelőtt. „Gondold el, ha most is élne...” — hangzott Koncz Zsuzsa éneke s a szobor köré emberkoszorú fonódott. Fodor András Kossuth-díjas költő megnyitójában hangsúlyozta: József Attila lírájában ne a hivatalossá tett agitátor költőt lássa az utókor, hanem fedezze fel a valódi értéket: az őszinteséget, a szellemet és a szerelmet. Akik kézbe veszik verseit, érezzék: nem devalválódó sorokat olvasnak; gyermeki nyíltságával, önkínzó igazságával együtt. Azt kívánta, mindenki találkozzon vele, a nyílt szívűvel... Laczkó András, a Somogy című irodalmi folyóirat főszerkesztője a szülőföld, a somogyi táj szeretetére hívta fel a figyelmet. Bertók Lászlót, Somlyó Györgyöt, Takáts Gyulát, Fodor Andrást említve jegyezte meg: ők a hazai táj ízeit, színeit, levegőjét is igyekeztek—igyekeznek megmutatni strófáikban. Költészet napi üzenete a versek minél gyakoribb olvasására buzdította a többnyire diákokokból álló közönséget. Simon Ottó fonyódi költő Fényeskedő csillagok között című versét olvasta föl, majd Szalóky B. Dániel előadóművész Nagy László József Attila! című versét tolmácsolta. A tisztelet- adás végén a megyei közgyűlés, a balatonszárszói, a za- márdi, a leilei, a bogiári ön- kormányzat nevében helyez— A következő fesztiválok akkor lesznek igazán jók, ha szerények maradnak — jegyezte meg Babarczy László, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója a tavaszi fesztivál értékelésén, ahova pénteken valamennyi rendezőt és házigazdát meghívott a város önkormányzata. A színidirektor véleményével egyetértettek, ám többen hangoztatták: a siker a legjobb motiváló erő. Abból pedig volt bőven! Az 58 rendezvény a becslések szerint legalább harminc ezer embert vonzott. Minden szervező foggal-körömmel tek el koszorúkat, s a szárszói általános iskola és a versmondó tábor képviselői is meghajtották fejüket a szobor előtt. Az ünnepség után Ádánd, Siófok, Kiüti, Zamárdi, Szaakarta bizonyítani tehetségét. A két hét a megye és a város kézfogójával nyújtott maradandó élményt, s megőrizte a helyi jellegzetességeket. A központ csak két programot közvetített. Ez a járható út: Somogy és Kaposvár mutassa meg milyen kulturális, tudományos erők működnek ezen a vidéken, s milyen a sportélet. A vidéki városok kö(Fotó: Kovács Tibor) badi, Lelle, Boglár, Kőröshegy és Szárszó tehetséges versmondói az általános iskolai szavalóversenyen és a Kazinczy Szép kiejtési versezül csak itt egészült ki a testvérmúzsák találkozója a sporttal. 16 megye képviselői ugyan itt voltak az olimpiai napon, de a kaposvári testnevelőtanárok — mint ahogy dr. Gieber Vilmos rosszallóan megjegyezte — nem tűntek föl a rendezvényen. A másik sajátosság: Kaposvár meghívását hét testvérváros is elfogadta és az elszármazottak is nyen vallottak színt. Az előb- bin a leilei Nagy Katalin és a bogiári Király Erika vitte el a pálmát, a kőröshegyi Barose- vics József különdíjat kapott. A szép kiejtési verseny első díját a bogi ári Szabó Dominika és a szárszói Iványi András kapta. A szombat délutáni nevető irodalomórán Tüskés Tibor József Attila-díjas író a humorról, a szatíráról és a gúnyról beszélt; többek közt Karinthyt, Weöres Sándort és Tamkó-Si- rató Károlyt idézve. Vitai Ildikó dalaival képzeletbeli erdei utazásra hívta a gyerekeket, Papp Ágnes bábjaival bűvölt. Az 1988-ban újrateremtett hagyomány, a balatonszárszói költészet napi randevú tegnap kora délután, a megyei versmondó tábor szavalóversenyével zárult. Az első Tóth Krisztina lett. Szombaton rendezték meg a Narancs versmondó verseny megyei döntőit is. A nagyatádi kereskedelmi szakközépiskolában és a gyermekkönyvtárban a szakközépiskolások, illetve az alsó tagozatosok szavaltak, Lábod a felsősöknek adott otthont. Három korcsoportban, öt kategóriában mintegy félszáz diák versengett. Dr. Klujber László zsűrielnök szerint nem is akárhogy! A legtehetségesebb versmondók Ludán Kinga (Nagyatád, 3-sz. ált. isk.), Nagy Beatrix (Somogysárd), Lovren- csics Zsuzsanna (Tarany), Ropsits Anita (Balatonsza- badi), Demeter Krisztina (Kaposvár, nevelőotthon) voltak. Lőrincz Sándor hazalátogattak. Sokan alapítványt tettek, kiállítást ajánlottak fel a városnak, s iskolákat támogatnak, de volt, aki csak a könnyeit hagyta itt... Kaposvár azonban elsősorban adni akart: a meghívottak három napig a város vendégszeretetét élvezhették. A vendégkönyv is ezt tanúsítja. Tömeggel találkoztunk a Bezzeg fesztivál színvonalas rendezvényein is. A rendezők egymást segítve tették dolgukat a siker reményében. Az eddigi számítások szerint 1 millió forint a tartalékalap. (Lőrincz) Fesztivál a mérlegen 58 rendezvény — 30 ezer nézó Strausz József, a hárfa művésze Ismerős arcok a zenészek és a közönség között. Pedig eltelt néhány év azóta, hogy a ba- latonboglári Platán étteremben találkoztunk. A vendéglátó most is, mint akkor: Téglás István, aki a csákányi Lehner fogadó gazdája. — A szórakoztató zenész hárfások első és második találkozóját szerveztem meg Bogláron. A harmadikat most itt Csákányban. A Gertner hárfás dinasztia tagjain kívül nem találni még szórakoztató zenészt, aki ezen a csodálatos hangszeresen játszik. Többször voltak a vendégeim; itt Csákányban a főszezonban is játszottak. Szinte családtagnak számítanak — beszélt szándékáról és a hárfamuzsika iránti szerete- téről a vállalkozó, aki áldozni is képes a zenére és a közönségre, amely pénteken és szombaton este a község környéki városokból keres te föl a fogadót, hogy kellemesen szórakozzon. A szórakoztató zenész hárfások harmadik találkozójának az apropója az volt, hogy most ünnepli Gertner János, a hárfás-clinasztia feje a nyolcvanadik születésnapját. Őt köszöntötték, ünnepelték sok-sok muzsikával, szívbéli szóval, a közönség a neki játszó zenészeknek is kijutó tapssal. Az első este, pénteken a mohácsi Hárfa bár tulajdonosának, Starusz Józsefnek és a balatonfüredi Hungária Hotel zenészének, Gertner Péternek a műsorát hallgattuk. Világot járt művészt ismertünk meg Strausz József személyében. így mesélt életútjáról a hárfaművész. — Édesapám, Gertner János, aki most ünnepli a nyolcvanadik születésnapját 1942-ben kötött házasságot édesanyámmal, aki szintén neves hárfás családból származott. Ám a Strausz név, amit tőle vettem föl, inkább a cirkusz világában volt ismert. — Igen, igen — emlékezem is rájuk, a Czája cirkusszal járták ismereteim szerint legalábbis — az országot. Csodák-csodája. a Stra- usz-család artista tagjaival épp itt, Csákányban, gyerekkorom színhelyén ismerkedtem meg. De beszéljünk inkább az őn világhódító útjáról. — 1956-ban hagytam el az országot. Jugoszláviában egy menekülttáborban játszottam külföldön először, majd Zágrábban és a híres gyógyfürdőnél, Toplicénél. — Hárfával menekült? — Ezzel a hárfámmal utaztam be az egész világot. Jugoszlávia után Belgiumba kerültem, ahol úgy fogadtak, ha aláírok egy hároméves szerződést a bányával. Két hét után Brüsz- szelbe utaztam, ahol beiratkoztam a konzervatóriumba és mellette a Magyar Házban játszottam. Majd egy olasz étterem szerződtetett, annak tulajdonosa pedig magától Giglitől tanult énekelni, ám mégsem lett belőle művész. Kikkel szerepeltem együtt? Izraelben Adamoval, Matt Monroval. Bangkokban Alain Delonnal. Itt ismerkedtem meg a világhírű bajnokkal, Rocky Marcianóval, aki nagyon kedvelte a hárfazenét. Hongkongban Frank Sinatra, Sammy Davis-el, Singapurban Jakobs Sisterssel szerepelhettem együtt. — Mesélte, hogy Mohácson, ahol a dinasztia több tagja él, régebben hatvannégy kocsma volt, s mindegyikben élő zene szólt. Manapság ritka az ilyen szórakozóhely. — Nem hiányzik a csillogás, nem vágyódom már külföldre sem, de amit ott tapasztaltam, azt szeretném itthon is meghonosítani. Az élő zenét a szórakozóhelyeken. Magyarországon most tértünk át a gépzenére, akkor, amikor már a hatvanas években kiderült a világon, hogy alkalmatlan az igényes vendégek szórakoztatására. Gertner Péter a Cirkuszhercegnőből választott dallamokkal köszönti nagybátyját, az ünnepelt zenészt, Gertner János hárfaművészt. Strausz Fózsef hárfaművész Ám szomorúan jegyezte meg, a hárfás dinasztia kihal... Horányi Barna
