Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-11 / 87. szám
1992. április 11., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 A Beatrice Kaposváron Nagy Feró immár legendássá vált csapata látogat el a somogyi megyeszékhelyre holnap. A vasárnap este 19 órakor kezdődő koncertjüket a szakszervezeti művelődési ház színháztermében tartják, ahol ismert-hírhedt(?) dalaik mellet a legújabb számok is elhangzanak majd. Rovatszerkesztő: Tamási Rita Mint ahogy már korábban hírül adtuk, hétfőtől egy hétig várja az érdeklődőket Kaposváron, a szakszervezeti művelődési ház 102-es termében a repülőgépmakett-ki- állítás. Tanulmányút két országban Habsburg Ottó kaposvári diákokat fogadott Két nyugat-európai országban is jártak — testvériskolai kapcsolataik révén — a kaposvári Munkácsy gimnázium nyelv tagozatos növendékei. Az „angolosok” Hollandiában, Gulyás Zsigmond tanár úr vezetésével; Strasbourgba pedig a karlsruhei Helmholtz gimnázium vendégeként jutottak el a némettagozatosok... A delfti Hugo Grotius Középiskola meghívására a 18 kaposvári középiskolás részt vett az „Intercom ’92” nemzetközi diáktalálkozón, ahol a „Fal” leomlása után újjászülető kapcsolatokról, az európai együttérzésről folytattak eszmecserét (angolul) Belgium, Nagy-Britannia, a vendéglátó Hollandia, illetve a Csehszlovák Köztársaság, Magyarország és Lengyelország egy-egy középiskolájának küldöttei. Itt a munkácsysok — hazánkat képviselve — kiselőadásban, összeállításban mutatták be Magyarországot és szűkebb pátriánkat, Somo- gyot. A karlsruhei Helmholtz gimnáziummal tavaly óta tart szorosabb kapcsolatot a kaposvári középiskola; s most tíz napot töltöttek Németországban a nyelv tagozatos ll/A osztályosok, Dobay András tanár úr vezetésével. Nyeltudásukat erősítette ez a tanulmányút; megismerkedtek Stuttgart és Frankfurt nevezetességeivel, s eljutottak az Európa Parlament székhelyére, Strasbourgba is. Tájékoztatón vettek részt a nemzetközi szervezet székházában, és fogadta őket dr. Habsburg Ottó, az Európa Parlament alelnöke. Nagy élményük ez a találkozás, amelynek során többek közt az Alpok-Adria együttműködésről is beszélgettek — természetesen magyarul, (k. f.) A csókról „Ki volt az a tökfilkó?” Jonathan Swift, a híres ír regényíró egyszer így fohászkodott; „Csak azt mondanád meg nékem egyszer. Uram, hogy ki volt az a tökfilkó, aki a csókot kitalálta?” A válaszra máig is várunk. Azt azonban tudjuk jól, hogy az emberiség fele számára (a kínaiak ugyanis nem csókolóznak) a szerelmi abc-ben a csók jelenti az „i” betűn a pontot. Ugye ti is így gondoljátok?! Egy kis „köszönéstan” Poppletykák Azzal bizonyára tisztában vagytok, hogy az üdvözlésben az elsőbbség kötelezően a férfiaké, illetve a korban fiatalabbaké. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy például egy családi látogatás során az első köszönésnek mindig a ház asszonyához kell szólnia, a második a házigazdának jár, s csak utána következnek a vendég hölgyek, majd pedig az urak köszöntése. A kézcsók sokáig — afféle modortani csöke- vényként — kikerült a hölgyek iránti tisztelet kifejezési formái közül, ma azonban reneszánszát éli. Nem árt tehát megjegyezni a gáláns üdvözlés koreográfiáját: a férfiú könnyedén meghajol a szebbik nem tagja előtt, megfogja a felé nyújtott kezet, kissé megemeli és a kézhátat ajkával megérinti (nem cuppantjal). A „köszönéstan” hagyományai szerint a kézfogásnak hajdanán fontos tájékoztató funkciója volt: azt jelentette, hogy a kinyújtott kéz tulajdonosa fegyvertelen, békés szándékkal, jóakarattal közelít. Az illemszabályok szerint a kéznyújtásnál a sorrend fordított, mint a köszönésnél: mindig a hölgyeké, illetve az idősebb félé — munkatársak között pedig a magasabb beosztásúé — az elsőbbség. Ha tőlük elmarad a kéznyújtás, a férfi, a fiatalabb fél vagy a beosztott ne kezdeményezzen, mert ez bizony faragatlanságnak minősül. Kézfogáskor azonban nézzünk egyenesen a partner szemébe! A szokásjog úgy szól, hogy nőknek kézfogáskor nem kell lehúzniuk a kesztyűjüket, ám ha férfi felejti magán ilyenkor, az súlyos illemszabálysértésnek számít. Aki ügyel a részletekre is, az rövidre szabja a kézfogás időtartamát, nem ropogtatja partnere kézcsontjait és a kézrázást sem tekinti tornagyakorlatnak. (Szabó) Az emberek manapság mint a popzene Doris Day-jét emlegetnek, s ettől nekem feláll a hátamon a szőr. — Lisa Stansfield ❖ Ha egy kicsit kézbe venne a sminkmester, akkor nyugodtan felléphetnék, mint Julia Roberts-imitátor. — Nuno Bettencourt ❖ Ha valaki veszi a fáradtságot és alaposan megismer, rájön, hogy unalmas és hétköznapi vagyok. Mert én tudatosan akarok unalmas és hétköznapi lenni. — Jodie Foster Banda Zoltán rejtvényrovata A Kapossystem Számítástechnikai, Irodatechnikai Kft ajándékával tfAz Isten mentsen meg a nőktől...” A március 28-án megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: 1. Zenit, 2. két nagylemez, 3. Zorán Sztevanovity, Dusán Sztevanovity, Frenreisz Károly, Brunner Győző és Schöck Ottó. A nyertes Kaveczkiné Czabula Gabi tabi olvasónk. Gratulálunk! Április „szeszélyei” BESZÉLGETÉS TAKÁCS LÁSZLÓVAL Rejtvénysorozatunk mai fordulójában az áprilisban született pop-rock sztárok közül kilencet rejtettünk el. Mindegyik eltérő műfajt képvisel, ezért is mondhatjuk, hogy olyan szeszélyes a megfejtendő névsor, mint az áprilisi időjárás. Fotónk közismert énekesnőről készült, ám első látásra talán nem is könnyű kitalálni, hogy kit ábrázol. Az angol hölgy április közepén ünnepli 26. szülinapját. Ha a nyolc meghatározás alapján azonosítani tudjátok a sztárok nevét, a nyíl irányában összeolvasható az énekesnő keresztneve. Megfejtésként az egész rejtvényhálót kérjük beküldeni! 1. Angol énekesnő, aki ma ünnepli 26. születésnapját. Lisa az All Around the World című dalával lett sztár, (családneve) 2. A 70-es években sokáig uralta a lemezeladási listákat a svéd ABBA. Az együttes egyik énekesnője április 5-én volt 42 éves. (keresztneve) 3. Az 1968-ban alakult Deep Purple gitárosa április 14-én született. (Ritchie családneve) 4. A kéttagú Erasure együttes egyik tagja április 25-én lesz 29 éves. (teljes neve) 5. Az Omen együttesből ismert gitáros 1962. április 13-án született, (vezetékneve) 6. Az egykori Corvina együttes énekese, aki több mint tíz éve szólókarriert folytat, 47 éves lesz április 19-én. (családneve) 7. 1959. április 27-én született angol énekesnő, akinek családneve Easton. Az 1981-es James Bond-filmvál- tozat egyik betétdalát ő énekelte. (keresztneve) 8. Amerikai énekesnő és színésznő, április 24-én ünnepli 50. születésnapját. Legutóbbi, saját rendezésű filmje a Hullámok hercege, (családneve) Az énekesnő nevét április 21-ig várjuk, eredményt pedig a helyes megoldással együtt 25-én hirdetünk. Talán emlékeztek még Joe-ra, arra a fiúra, aki a tanítóképző főiskolán töltött másfél évet mint „utolsó mohikán” élte meg. Azóta újabb másfél év telt el. Első kérdésemet porrá zúzva közli velem, hogy a mohikánosdi életérzésén megpróbált változtatni. Sikerrel... Most én vagyok az, aki — mint „kirekesztett” — erősen figyel az üveg vörös vermuttal, egy hajlított bádog hamutartóval és egy doboz cigarettával körbevett főiskolai „művész” szavaira. Rágyújt és csillogó tekintete szinte árulkodón kérdezi: folytassuk, vagy inkább kezdjük újra a másfél éve abbahagyott beszélgetést. — A mai előadásod után közelebb, vagy még távolabb sodródtak a téged megköze- líthetetlennek vélt hallgatók? — Akartam, hogy közelebb kerüljenek hozzám. Azt gondolom, ez sikerült. — Ezek szerint sikeres ember vagy... — Nem, nem erről van szó. Amikor felmentünk a színpadra Gombos Lászlóval — aki zongorán működött „közünkre” — nem húztuk fel a falat a közönség előtt, hanem megpróbáltunk valami olyasmit adni és úgy, hogy kiszolgáljuk őket, hogy csak nekik játsszunk. Az Utóirat című műsor alkalmas volt erre, hiszen az előadás a főiskolán töltött három évemet foglalta össze. — A műsor összekötő szövege és a dalok többsége a nőkről szólt... — Úgy érzem, hogy az embernek nem árt számot adni — akár mások előtt is — a magánéletéről. Egyszer Dömötör Sándor, a legkedvesebb barátom így fogalmazott: tudod, akármit is mondasz, téged a nők tartanak életben. És ebben tökéletesen igaza volt. Abszolút poligám típus vagyok, mégis vannak olyan lányok, akik e tulajdonságom ellenére mellettem maradnak. Persze vannak elképesztő dolgaim, de talán — merthogy ezeket elviselik — ezért lesznek olyan fontosak nekem. — Sokan következnek még? — Nem biztos... de remélem. Ez persze nem jelentheti önmagam feladását. Végleges konzekvencia: az Isten mentsen meg a nőktől és akkor nagy színész leszek! — ?!! (Válasz nincs) — Ez a terved talán sikerül, hiszen felvettek Gór Nagy Mária színitanodájába. — Igen, csakhogy tucatszám érkeznek a nemleges választ adó, kollégiumoknak címzett levelek. S ha van is talán erre a problémára megoldás, még gondolni is rossz a Százhalombattáról való bejárásra. Egyrészt mert fárasztó, másrészt pedig nem jutna idő arra, hogy az iskola és a próbák után leülhessek beszélgetni a csoporttársaimmal s szakmabeliekkel. Ezekből pedig nagyon sokat lehet tanulni! De beszéljünk másról! — A nőkről? — Nem! — Akkor mesélj arról, hogy miként élted meg a mai másfél órába sűrített „magánéleti’ műsorodat! — Ritkán mertem a pillantásokat figyelni, mégis éreztem: a közönség tudja, hogy miről és kiknek énekelek. A „háttérzene”, a vasútállomás zöreje kiegészítette a gitár- és a zongorazenére épülő szöveget; úgy érzem, magammal vittem a társaságot. Ők viszont meghatározták a műsor hangulatát éppúgy, mint a saját hangulatomat. Jó érzés volt az utolsó dal után „engedni” a tapsnak, de a legcsodálatosabb az volt, amikor a terem hátsó kijáratánál több tucat ember várt, hogy gratulálhasson. — Elérzékenyültél? — Meghatódtam, s a legszívesebben pakolni kezdtem volna a színpadon, mert ilyenkor szégyellem magam. Pedig... de ezt is meg kell tanulnom majd. Vagy mindezek dacára kell valaki, talán egy nő?! Kárász Róbert
