Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-10 / 86. szám

1992. április 10., péntek 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS TÁRLATKÖSZÖNTŐ eM. Soós György fotói Mohácson Kiállítások nyílnak, zárulnak — a kulturális élet „menetrendje” szerint. Mondhatnánk: min­dennapi dolog, csakhogy ez a menetrend ak­kor igazán jó, ha eseményei éppenséggel nem mindennaposak. Ha a kiállítást nem pusztán az alkalmiság, a kiajánlás szüli, hanem a „mögöt­tes” odafigyelés az alkotókra. Külön öröm, ha ez a figyelem kellően tág horizonton mozog. Mondjuk úgy, mint a mohácsi Bartók Béla Mű­velődési Központ szakembereinek szemhatá­rán, akik „elláttak” Nagyatádig, hogy az ott élő eM. Soós György fotóművészt bemutatkozásra hívják. Bizonyára kellően ismerve jeles kortár­sunk és kartársunk munkáját — ő ugyanis a MÚOSZ-nak is tagja, amellett hogy a fotómű­eM. Soós György fotója vész-szövetség tagságával is büszkélkedhet. Képei nemcsak tárlatokon — Jugoszláviában, Hollandiában, Csehszlovákiában, Japánban és Németországban — szerepeltek, hanem al­bumokban, kiadványokban is. A mohácsi Kossuth filmszínház kamarater­mében ma nyíló tárlat nem mindennapi. Ugyanis dr. Benkó Sándor szavai köszöntik majd a látogatót, s utána a Benkó Dixieland Band koncertje. És azért sem mindennapi, mert Mohács városa szülöttjét hívta „vissza” bemutatkozásra, aki éppen ebben az eszten­dőben negyvenéves. Tröszt Tibor KÖNYVEK MAGYARUL ÉS ROMÁNUL Erdélyi gyerekeket nyaraltatnak Új programokat indít az 1989-ben meghirdetett „népi diplomácia” jegyében a pécsi székhelyű Magyar-román Ba­ráti Társaság. Céljuk, hogy egyengessék a kölcsönös is­merkedés, a közvetlen, baráti kapcsolatok kialakulásának út­ját, s így hozzák közelebb egymáshoz a magyarokat és a románokat. Azt szeretnék, ha a két ország polgárai a poli­tika fordulataitól függetlenül maguk ápolnák a jószom­szédságot. A félezer tagot számláló társaság több prog­ramot is indít: gyermeknyaral­tatási és autóbusztúrákat szervez, kétnyelvű kiadvány- sorozatot jelentet meg, part­nerkapcsolatokat épít és saj­tókapcsolatokat alakít ki. „A történelmi személyisé­gekkel szembeni érdeklődés minden kor emberére jel­lemző. A könyvsorozat első két kötetét ezért megpróbál­tam úgy megírni, hogy a ki­emelkedő személyiségek portréi tükrözzék a történelem- tudomány mai álláspontját, de megjelenjen bennük a politi­kus személyisége, és kortár­saik róluk alkotott véleménye is” — mondta Kertész István, a Híres és hírhedt római Cae­sarok és a Híres hellén állam­férfiak című könyvek szerzője Az idén nyáron a társaság romániai gyerekek magyaror­szági nyaraltatására hirdetett pályázatot a Barátság - Prie- tenie című kétnyelvű újság­jukban, s már több erdélyi falu és város iskoláinak tanulói je­lentkeztek. Magyarországról az év folyamán autóbusztúrát szerveznek erdélyi tájakon át Bukarestbe, hogy közvetlen benyomásokat szerezhesse­nek Romániáról. „Barátság Kiskönyvtár — Mica Bioteca de Prieteniei” el­nevezéssel új kiadványsoro­zatot indít a pécsi egyesület. A füzetek két nyelven mutatják be a magyar, illetve a román kultúra értékeit. A pécsi társaság a partner- kapcsolatok keretében arra a Kossuth Könyvkiadó szerdai sajtótájékoztatóján. A két könyv nemrég jelent meg a vi­lágtörténelem nagy alakjai című új sorozatban. A harma­dik kötet „Az ókori kelet nagy­jai” az ünnepi könyvhéten ke­rül a könyvesboltokba. A Kossuth Könyvkiadó a so­rozat első darabjait egyenként 15 ezer példányban adta közre. A tervek szerint a sorozat­ban megjelenik az egyiptomi fáraókat, a kínai dinasztiák ki­emelkedő császárait. vállalkozott, hogy elősegíti magyar és román családok közvetlen kapcsolatteremté­sét. „Barátokat keresünk bará­tainknak” rovat címmel kezd­ték közölni lapjukban azoknak a magyarországi és romániai családoknak a nevét és címét, amelyek szívesen látnák ven­dégül a másik ország polgá­rait. A sajtókapcsolatok ápolása arra irányul, hogy felhívják a román nyelvű újságok, rádió- és tv-műsorok készítőinek fi­gyelmét a magyar-román ba­rátsági mozgalomra. E prog­ramjuk keretében román újsá­gírókat hívnak meg Pécsre, s a társaság vezetői sajtótájé­koztatót terveznek Bukarest­ben. Sorozat a világtörténelem nagy alakjairól Adomány háziorvosoknak A magyar egészségügyi alapellátás megsegítésére húsz, egyenként 10 ezer márka értékű diagnosztikai táskát adományozott a ma­gyar háziorvosi szolgálatnak a Német Karitasz, a katolikus egyház hivatalos segélyszer­vezete. Az ajándékot a Népjó­léti Minisztériumban Fodor Miklós, az Országos Házior­vosi Intézet igazgatója vette át Hussler prelátustól a szerve­zet tiszteletbeli elnökétől. Külföldi tudományos könyvek hazai bolthálózata A nagyobb egyetemi váro­sokban működő bolthálózat létrehozását tervezi az Aca­demic Dookshop budapesti könyvkereskedés, mely mos­tani pécsi kiállításával zárja országjáró bemutatkozását. A Janus Pannonius Tudomány- egyetem Központi Könyvtá­rában egész héten át megte­kinthetők és megvásárolhatók a négy tekintélyes európai könyvkiadó — a Collins Elt, a McGraw-Hill Book Company Europe, az Ernst Klett Verlag és az Urban und Schwarzen­berg — legfrisebb terméséből válogatott tudományos köny­vek. Az orvostudományi, mate­matikai, nyelvoktatási, gazda­sági, számítástechnikai té­májú köteteket úgynevezett katalógus áron, forintért kínál­ják. A könyv árát a vámolása napján érvényes hivatalos va­lutaárfolyam szabja meg, s az árat nem növelik más költsé­gekkel. A vevők prospektusok alap­ján vagy bármely más kiadó könyveiből is rendelhetnek, s azok árát átutalással vagy postai utánvéttel is kiegyenlít­hetik. Az Academic Bookshop első egyetemi boltja már mű­ködik Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán, s az ott szerzett tapasztalatokat hasznosítva hasonló üzletek megnyitását tervezik Debre­cenben, Pécsett és Szegeden is. A LYUKAS KEREKEK ESETE Egy karnagy emlékei Néhány éve nemzeti ünne­peink napján zeneszóra éb­redt Kaposvár. A friss, tisztán zengő muzsika a még aludni vágyók arcára is mosolyt csalt. Nem lehetett nem fi­gyelni rájuk, s nem szeretni őket. Aztán egy díszbe öltö­zött reggel hiába álltunk az ab­lakokhoz. Nem tűnt föl többé a kis csapat. 1984-et írtunk ak­kor. Ekkor kezdte meg nyugdí­jas éveit Fehérvári József ze­netanár, s ekkor kezdett szét­esni a kaposvári fúvósegyüt­tes. Az idén lennének hu­szonöt évesek. A negyedszá­zados jubileum, s a zenekar- vezető hetvenedik születés­napja azonban az idén május elsején még egyszer össze­hozza a zenekart. — Hihetetlen, hogy több mint két évtizede alakultunk. Ma is emlékszem az első fel­lépésre, a város vezetőinek csodálkozására, hogy honnan került elő a semmiből ez a kis csapat — emlékezik Fehérvári József, az együttes vezetője. — 16-án léptünk akkor szín­padra, javarészt trombitások. Kinézetre szedett-vedett tár­saság voltunk, még egyenru­hánk sem volt. Az első vidéki fellépésünk­kor Egerben mindenki mo­solygott a bajusza alatt, ami­kor meglátott bennünket. Ahogy azonban nőtt a zenekar létszáma, gyarapodtak a hangszerek, egyre ismertebbé váltunk, lassan javultak anyagi feltételeink is. Először egy zakót vettünk mindenkinek, majd egy blúzt, s mire az első országos ara­nyérmet megnyertük Celldö- mölkön, már teljes volt a ruha­tárunk. Mégsem erről emléke­zetes számunkra ez a kisvá­ros. Sokkal inkább arról, hogy hat éven keresztül minden év­ben elhoztuk onnan az orszá­gos zenei találkozó első díját. S nem csak ebből a város­ból. A hetvenes évektől kezdve, ahol megfordult az együttes, mindenhol sikert aratott. Ritkán tértek haza díj nélkül. A siker azonban félté­kenységet is szül. Előfordult, hogy egy verseny után kilyu­kasztották a busz valamennyi kerekét. De ki törődött ezzel. —- Amíg a sofőr morogva gumit cserélt, mi elővettük hangszereinket, s vígan zenél­tünk — emlékszik a karnagy. A zene a gyerekek számára sosem volt kényszer, mindig örömmel, jókedvvel játszottak, gyakran a maguk örömére is. S ez talán mindennél fonto­sabb — vallja Fehérvári Jó­zsef, aki minden tanítványából igyekezett a zenét kedvelő, s azt a képességeihez mérten a legmagasabb szinten művelő embert faragni. Mindez természetesen sok munkát, s még több türelmet igényel. Ezek pedig a tizen­éveseknek nem mindig tar­toznak a legfőbb erényei közé. — Néha talán szigorú vol­tam, s ha időnként dühösek is voltak rám a gyerekek, ma már, felnőtt fejjel mind hálásak nekem. Tanítványaim kilenc­ven százaléka a pályán ma­radt, zenéléssel keresi a ke­nyerét vagy ha mégsem, ak­kor is zenét értő és kedvelő ember marad élete végéig — mondja a zenekarvezető, akit ma is rendszeresen megke­resnek egykori növendékei. Esküvői, diplomamunka meg­védésére szóló meghívókat kézbesít a postás a kaposvári lakásba. A falakon kitünteté­sek tucatja. Felsorolni tulajdo­nosuk maga sem tudja őket, de nem is nagyon foglalkozik velük. Felesége mutatja a két legértékesebbet. Kaposvár város művészeti díját, s a Ma­gyar Honvédségtől kapott a Haza szolgálatáért arany fo­kozatát. — Ez utóbbin magam is meglepődtem, nem számítot­tam rá, bár valóban sok tanít­ványt adtam a honvédségi ze­nekarba. Ahogy nőttek a gye­rekek, lassan kikerültek a szárnyaim alól. Más városba mentek tanulni, családot alapí­tani. Térzenékre, fesztiválokra azonban sokáig visszajártak még. 1967-ben, az alapításkor úttörőzenekarként kezdtük, s ahogy nőttek a gyerekek, úgy alakítottam át az együttest, út­törő-ifjúsági zenekarrá, majd koncert-fúvósegyüttessé. Ebbe aztán már minden kor­osztály belefért. A nagyobbak istápolták a kicsiket, sok min­denre megtanították őket a zenélésen túl is. Az évek so­rán igazi kis csapattá váltunk, amely néha nem is olyan kicsi volt. Előfordult, hogy hetvenen voltunk az együttesben. A majd két évtized alatt 130-140 személy fordult meg az együt­tesben. A nevekre már nem, de az arcokra még ma is emlék­szem. Látom a magas, vékony fiút, aki a zenekar jobb szélén fújta a tormbitát, s a kislányt, aki az utolsó esztendőkben az egyik fuvalásom volt. Ma már talán komoly csa­ládanya. Néhány hét múlva, régi otthonunkban, az ifjúsági házban rendezendő találko­zón talán ez is kiderül — mondja Fehérvári József. Széki Éva (Fotó: Gyertyás László) Egyházzenei szak indul A Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola az 1992-93-as tanévben is indít egyházzenei szakot, amelyre mindazok je­lentkezhetnek, akik a főiskola bármely más szakára is felvé­teliznek. Ugyancsak várják a főiskola valamint az ELTE Tanárképző karának ének-zene szakos hallgatóit illetve azokat, akik már rendelkeznek zeneaka­démiai diplomával. A jelentke­zéseket április 15-ig fogadják el.

Next

/
Thumbnails
Contents