Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-02 / 79. szám

1992. április 2., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Előkészületek a 200 éves jubileumra Megújul a csurgói iskola Négyezer meghívót küldtek szét - Tudományos előadások, öregdiák-találkozók Aki másfél hónappal a 200 éves jubileum előtt megláto­gatja a csurgói gimnáziumot, mindenütt látja az előkészüle­tet. A mindenki által megcso­dált előparkban az „első os­kola” alapításában, indulásá­ban nagy szerepet játszó Nagyváthy János emlékművét most alapozzák, azon a he­lyen, ahol a nagy mezőgaz­dász háza állt. Élete utolsó 22 évében serény gazdálkodás mellett négy híressé vált könyvét írta itt. Az emlékmű alkotója Hadik Magda szob­rászművész, az iskola egykori tanárának, dr. Bódi Ferencnek a felesége. A gimnázium homlokzatát helyenként még állványok ta­karják, de hamarosan feltárul teljes szépségében az igé­nyes munkával újjávarázsolt homlokzat. Az átépítés kevésbé látvá­nyos munkái már 1990 nyarán megkezdődtek. Akkor a má­sodik emeleti födémet erősí­tették meg vasbeton szerke­zettel, a télen az eternitpalát cserélték ki a környezethez jobban illő piros Bramac-cse- répre. A második emeleten nyolc új tanterem és a hozzá­juk tartozó szertár kialakításá­val megszűnt a zsúfoltság. A 35 milliós beruházás — első ütemét a nagyatádi városgaz­dálkodási vállalat, a másodi­kat a helyi Konzol gmk bonyo­lította le — határidőre befeje­ződik. A folyosói vitrinben látható és a könyvtárban megvásá­rolható a Tankönyvkiadónál megjelent iskolatörténet. Szabó Géza szegedi ötvös­mester megküldte a Soltra Elemér festő- és szobrászmű­vész által tervezett bronz és ezüst emlékérem mintapéldá­nyát. Erre sok százan előfizet­tek. A jubileumi emlékkönyv anyaga pedig már a nyomdá­ban van. Minden volt csurgói diákot várnak a jubileumra. Számító­gépen dolgozzák fel az öreg­diákok adatait. A gép már csaknem négyezer címet tar­talmaz. Aki még nem kapott meghívót, szívesen veszik, ha jelentkezik. A háromnapos ünnepség május 13-án ünnepi képvi­selő-testületi üléssel kezdő­dik. Díszpolgári címmel isme­rik el a gimnázium hírét öreg­bítő diákok és tanárok munká­ját. Festetics Györgyről és Nyárády Jánosról utcát ne­veznek el. Amikor két évvel ezelőtt az időpontokat kijelölték, nem tudhatták, hogy a 14-i, csütö- röki díszünnepség a kormány­ülést is „zavarhatja”, hiszen az iskolát köszöntő díszven­dégek között lesz Göncz Ár­pád köztársasági elnök, Für Lajos miniszter, Kálmán Attila államtitkár, Fekete György he­lyettes államtitkár. Ami a leg­fontosabb: nemcsak a meghí­vók, a vendégek is várják az ünnepi eseményt. Dr. Márkus Mihálynak, a Dunántúli Re­formátus Egyházkerület püs­pökének részvételére is szá­mítanak. A május 15-i tudományos előadások előadóinak sorából dr. Bajkó Mátyás és dr. Kanyar József neveléstörténeti témája az iskola 200 évéhez kapcso­lódik. Sokan várják Bertók László költőt, az iskola egykori diákját. A „csurgói” egyetemi tanárok — jelenléte Tóth Ti­bor, Zelkó Lajos, Szabó Imre, Ángyán Lajos — rangot ad az eseménynek. Az öregdiák-ta­lálkozók maradandó élményt Ígérnek. Május 16-án közös balla­gással ér véget a várhatóan ezreket megmozgató ünnep­ségsorozat. Ez minden mai és egykori csurgói diáknak erő­sítheti a közösséghez, az Alma Materhez tartozás mé­lyen emberi érzését. Horváth József „EHHEZ MEGSZÁLLOTTNAK KELL LENNI" Gyógyír a sebekre (Fotó: Király J. Béla) Stuller Lajosné a szőlős- györöki gyermekotthon és általános iskola nevelője a gyerekek harmonikus sze­mélyiségformálásában hu­zamosan kiemelkedő tevé­kenységéért Németh László-díjat kapott. Az iskola folyosóin a csönd mintha elnyelte, behabzsolta volna a mindennapi tragédiá­kat. Azokat, amelyeket gyere­kek hordoznak, fiatalok és — mondhatni — kivétel nélkül sérültek. Lelkileg, s ez nehe­zebben heverhető ki. A faliúj­ságon diákrajzok: Morzsa ku­tya, amint príma kis kutyaháza menedékéből beleszippant a „szabadságba”, s a játékosan birkózó gepárdkölykök, mint a felszabadult, fékevesztett öröm jelképei. A többi képről is sugárzik: a ragaszkodás, a szeretet- és szabadságvágy. Ha nem ebben az intézmény­ben járnék, nem is jutna eszembe, de tudom: a család melege, a jótékony beszélge­tések, a megértés, a felhőtlen szabadság a legokosabb pe­dagógus mellett is hiányzik, nincs az az ember, aki a hi­ányt feledteti. Nem is feled­tetni, csupán pótolni próbálják azt, ami nincs... Ezek a gyere­kek akkor is hazavágynak, és hazaszöknek, ha otthon na­ponta találkoznak a részeg apa agresszivitásával, ha he­tente az anya „legalább” két­szer főz, ha három hét után csontsoványan, kiéhezve ke­rülnek vissza a menedéket je­lentő intézménybe. Pedig hát havonta egyszer viszik fel őket Budapestre a délihez, és csak két napra... Stuller Lajosnéval alig egy órát beszélgettem, de bizo­nyossá vált, a csaknem három évtizede itt dolgozó nevelő gyógyír a gyermeklélek sebe­ire. Csöndes, megértő, nyu­godt, a legkisebb eredménytől is boldog. Mint mondja: ehhez a munkához megszállottnak kell lenni. Olyan pesti, perifé­riára szorult, aluljárós vagá­nyokat, akiknek már „előéle­tük” van, nemegyszer betöré­sekkel a hátuk mögött megta­nítani a rendre, a tisztaságra, a viselkedésre, hát... nem könnyű! Valamennyien sérül­tek úgy lelkileg, mint szemé­lyiségükben. Sok tanártárs nem bírta a „gyűrődést”, mondván, nem teszik tönkre az idegeiket. Stuller Lajosné azt mondta: ehhez értek, ezt szeretem csinálni, maradok... S valóban maradt, gyomorfe­kélyével, idegzsábájával együtt. S, hogy ezekhez a nehezen kezelhető gyerekekhez mi kell? Türelem, szeretet, odafi­gyelés és dicséret — akár a legkisebb jóért is. Türelem, hogy megtanulják mindazt, amit otthon, a családtól kellett volna, szeretet, amely meg­próbálja feledtetni a szeretet- lenséget, és odafigyelés, amely sikerélményt jelent. Ha ez nem jön össze, ha nem vevő erre a „széles hullám­sávú szeretetre”, a gyerek visszakerül abba a környe­zetbe — bandába, galeribe —, ahonnan megpróbálták „kie­melni”. Ezek Stuller Lajosné életének kudarcai. Sikerélmé­nyei viszont azok a diákok, akik egyrészt megtalálták he­lyüket az életben, másrészt pedig úgy járnak vissza a Stul­ler családhoz, mintha haza­mennének. „Manapság szinte általánosan „cikis” dolog a szeretet, az érzelmek válla­lása, egymás megbecsülése, megértése, viszont természe­tes a nyegleség, a teljes ér­zelmi nihil. Nyugdíjig még van három hónapom, hogy a rám­bízott gyerekeket meggyőz­zem az ellenkezőjéről, megta­nítsam őket a jóra,..” Tamási Rita Az ádándi színjátszók ötvenezre Ádándon a Berzsenyi Dá­niel Közművelődési Egyesü­let, a népfőiskola, valamint a népdalkor sikerei láttán hatá­rozták el a fiatalok, hogy szín­játszócsoportot és versmon­dókört alakítanak. Először Ba- ranyi Ferenc népi komédiáját, A lónak vélt menyasszonyt mutatták be. Híre a szomszé­dos településekre is eljutott, s meghívták őket Siófokra, Sió- jutra, Nágocsra... Egy éve Csíkmadarason tapsoltak nekik, a népdalkörreí együtt, s meghívták őket Ma­rosvásárhelyre is. Mostanra már gyerekeknek szóló mese­játékkal is bővült az ádándi fia­talok műsora. Tagjaik között van felszolgáló, diák, számí­tástechnikus, adminisztrátor. A közelmúltban csatlakozott hozzájuk három Ádándon élő erdélyi fiatal is. — A legfontosabbnak azt tartjuk — mondta Neisz Pé- terné —, hogy ez a kis közös­ség, amelynek tizenöt tagja van, jól érzi magát. Színesek, hangulatosak a próbák. He­tente kétszer gyakorolunk. A sikeres bemutatkozás ugyanis további tanulásra ösztönzött bennünket, az erdélyi kirándu­lás élménye pedig már össze­kovácsolta a csoportot. Az ádándi színjátszóknak és versmondóknak eddig mintegy harminc fellépésük volt. Terveik között szerepel, hogy önálló estek rendezésé­vel színesítik a falu kulturális életét. A bemutatók, fellépések költségeit eddig maguk állták. Anyagi támogatásra most kap­tak ígéretet az önkormányzat­tól és a helyi, közművelődési egyesülettől. Ám az még kér­déses, hogy ki és mikor segíti munkájukat. A Művelődési és Közokta­tási Minisztérium pályázatán a csoport nemrég 50 ezer forin­tot nyert: ezen kellékeket, je- lemezeket, szakmai videóka­zettákat vesznek. (Krutek) Véradók Nagyatádon A Nagyatádi Kórház-Rende­lőintézet vértranszfuziós állo­másának 12 dolgozója van. 1986-től az állomás vezetője dr. Novotny Zita osztályvezető főorvos, akinek nyolc szak- asszisztens és 3 alkalmazott segíti a munkáját. Elsődleges feladata az intézet vérszük­ségletének a fedezése. Évente 800 liternél több vért vesznek. Területükhöz tarto­zik 32 település. Évente egy, esetleg két alkalommal kere­sik fel a falvakat. Örvendetes, hogy az átmeneti megtorpa­nás, visszaesés után ma már viszonylag kiegyensúlyozott a helyzet: a munkahelyek — bár nem a korábbi ambícióval — most is készségesen segíte­nek. Fő partnerük a véradás­ban a Vöröskereszt, s ahol szervezete jól működik, ott kevesebb a gond is. Az üzemi véradó mozgalom évekkel ez­előtt virult, most az üzemek létszámával együtt fogy a vér­adók száma is. Ezért a tevé­kenységük fő területe a lakó- közösség lesz. Szeretnék, ha a kórházban ápoltak hozzátar­tozói közül többen lennének véradók. Az állomás keddenként várja a térítésmentes véradó­kat. Dr. Novotny Zita el­mondta, hogy feladatuk sok­rétű: a vérvétel után feldol­gozzák a vért és készítmé­nyeket állítanak elő. Foglal­koznak terhesanyák szűrésé­vel, a trombózison átesett be­tegek gondozásával, végez­nek véralvadásvizsgálatokat. A nagyatádi véradó állomás ki tudja elégíteni a 680 ágyas kórház igényeit, de előfordul, hogy bizonyos vércsoportok­ból nincs kellő mennyiségű készletük. Más intézménytől kapnak ilyenkor, s ha kell ők is adnak máshova. A főorvos éppen ezért tartja szükséges­nek az országos diszpécser- szolgálat megszervezését. Tervezik a műszerezettség ja­vítását. Somogy kullancsfertőzött- sége az országban az első. Ezért szeretnének közremű­ködni a kullancs elleni készít­mények előállításában. Akik átesnek ezen a fertőzésen, (Fotó: Huszár Tibor) azok vérplazmájából előállít­ható az oltóanyag. Másik ter­vük az autótranszfúzió megva­lósítása. Az előre tervezett műtétek esetében a vért előre leveszik, tárolják, és műtét után visszajuttatják a szerve­zetbe. Ezzel teljesen kiküszö­bölhető minden komplikáció. (Dorcsi)

Next

/
Thumbnails
Contents