Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám

1992. március 10., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Horvát iskola Nagyatádon Mennének, de nem készülnek Az Eszéken otthonmaradot­tak két fényképalbumot küld­tek a Nagyatádon tanuló kö­zépiskolás diákjaiknak, azt nem mondhatnám, hogy aján­dékba, mert a színes felvéte­lek hátborzongatóak. Elpusz­tult épületek, közöttük az ak­nagránátoktól szaggatott anyaiskola, az EMSC, azaz ipari szakközépiskola. Tavaly novemberben tele­pült át az eszéki iskola diákos­tul, tanárostul Nagyatádra. A menekülttáborban helyezték el őket, az oktatás helyszíne pedig a helyi Ady Endre gim­názium és szakközépiskola. Knapp Ottó igazgató mondta: — Az eszéki diákok délután járnak az iskolába, nem zavarják a mi oktatási rendünket. Százhatvanan kezdték meg tanulmányaikat tavaly novemberben; néhány diák már hazament a szülei­vel, vagy a szüleihez. Hat ta­nulócsoportot szerveztek számukra a tanáraik. Tolmácsként, hogy a horvát anyanyelvű tanárokkal is be­szélgethessek, Cselics Leo­nóra jelentkezett. Ő is Eszék­ről érkezett, de kivételes a helyzete. Tavaly végezte el az eszéki magyar nyelvű gimná­zium első osztályát, otthon már másodikos lehetne. A nagyatádi gimnáziumban együtt tanul a magyar diákok­kal, ugyan „évismétlő”, de hát hiába megy a matek, a törté­nelem, hiába a magyar nyelv ismerete, anyanyelvi szinten még nem beszéli. A magyar nyelv okozza számára a leg­főbb gondot a tanulásban, de ebben is segítik osztálytársai. — A gimnázium elvégzése után hol szeretnél továbbta­nulni? — A budapesti Zeneaka­démián, ugyanis zongorázni is tanulok. Itt, Nagyatádon a ze­neiskolában Kenedi Tibor a tanárom. A napi hírek Horvát­ország elleni újabb erőteljes támadásokról szólnak. A diá­kok és tanárok mennének is haza, de maradnak, amíg nem lesz béke otthon. Eszéki bará­taik, diáktársaik Ausztriában is otthonra találtak; onnan is rendszeresen jönnek a hírek, latolgatják, mikor indulhatnak haza. Katica Paroski horvát nyelv­tanár. Egy a Nagyatádra érke­zett tizenhárom eszéki peda­gógus közül. — Nagyon különleges ez a helyzet. Magyarországon taní­tok horvát diákoknak horvát irodalmat és nyelvtant. Két tankönyvvel kezdtük a tané­vet, nemrég kaptuk meg va­lamennyit. Nehéz volt úgy ta­nítani, hogy nem állt rendelke­zésünkre a szükséges iroda­lom. Vladimir Pitlik mérnök-gé- pésztanár. — A gyerekek, az iskola mi­att jöttem át Magyarországra. Értük vállaltam ezt a rendkívüli feladatot. Iskolánk tíz száza­léka nem használható, lehet, hogy helyre sem lehet majd ál­lítani. A horvát állam mindent megtesz, hogy mielőbb haza­térhessünk, de még nem len­nénk biztonságban. Azt vár­juk, hogy minél előbb foglalják el helyüket a kéksisakosok, s minél előbb legyen béke Hor­vátországban. — A fizetésüket hogyan rendezik? — A horvát állam dinárban (Fotó: Gyertyás László) utalja át számunkra a fizetést. A magyar bankok nem váltják át a dinárt forintra, így a nem hivatalos utat vagyunk kényte­lenek járni... — A tanévet, minden való­színűség szerint, Magyaror­szágon fejezik be. Teljesül-e minden, amit a tanterv előír? — A kötelező szakmai gya­korlat megszervezésében fá­radozunk nagyatádi kollégáink segítségével. Ha ez is teljesül, nem lesz gond a tanévvel. Engedje meg, hogy elmond­hassam még: a nagyatádi is­kolával, ha hazartértünk, sze­retnénk felvenni a testvérisko- lai kapcsolatot. Szeretnénk nekik meghálálni azt, mit ér­tünk tesznek. Horányi Barna Tizenhat év után újra Siófoki kiállításra készül Csiszár Elek Legutóbb a Dél-balatoni Kulturális Központ megnyitá­sakor, 1976-ban rendeztek tárlatot Csiszár Elek festmé­nyeiből a művész lakhelyén. Akkor a siófoki születésű Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművésszel állította ki műveit a vadonatúj épületben, s azóta felsorolhatatlanul sok helyütt mutatkozott be az or­szágban. Tavaly nyáron például a bogiári Vörös és Kék kápol­nákban ismerkedhetett a helybeli és a nyaraló vendég sajátos hangulatú piktúrájával, s most ismét kiállításra készül Csiszár Elek. — 16 év után ismét Siófo­kon lesz tárlatom, a Kálmán Imre múzeum igazgatójától, Matylkó Sebestyén Józseftől érkezett a „meghívó” — mondta. — Mivel feltételezem, hogy a helybeli művészetked­velők nem (vagy ritkán) látták azokat a képeimet, amelyeket az elmúlt több mint másfél év­tizedben festettem, egy úgy­nevezett „keresztmetszet” tár­latot tervezek most. Ponto­sabban már nem tervezem, mert „fejben” készen van, sőt a képek helyét is kijelöltem a termekben. Harminchat fest­ményt állítok ki, az elmúlt 16 év általam fontosnak tartott munkáit. — Mikor lesz a kiállítás? — Tavasszal, pontosabban áprilisban, de én nem szere­tek kapkodni, az utolsó pilla­natban intézkedni. Viszolygok a „slendriánságtól”, a hűbele- balázs dolgoktól, szeretem a precíz munkát. Mint említet­tem, a képeket már kiválogat­tam, a helyszínt felmértem, s a katalógus anyagát leadtam. Úgy tudom, nyomdában van. — Remélhetőleg a követ­kező siófoki kiállítására nem kell 16 éve várni. — Nem rajtam múlik. Sz. A. TANMŰHELY ÉPÜL Szakképzés-ÍL. ■■■■■■■■■■■Mi Fonyódon Fonyód legnagyobb okta­tási intézménye a Híradási­pari, Kereskedelmi Szakkö­zépiskola és Szakmunkás- képző Intézet. Az iskola hely­zetéről és további fejlesztésé­ről Zádori János elmondta: — Iskolánk erőssége a sok­lábon állás és a változó feltéte­lekhez való rugalmas alkal­mazkodás. Az egykori, csak szakmunkásképzéssel foglal­kozó intézetből igen jelentős anyagi ráfordításokkal és a szükséges személyi feltételek megteremtésével jutottunk el a szakközépiskolai státuszig. A híradásipari szakközépisko­lai képzés hét évvel ezelőtt kezdődött, s az idén a harma­dik érettségiző osztály hagyja el az intézményt. Bár a prog­nózisok eltérőek, hosszabb távon bizonyos, hogy az ide­genforgalom egyik legfonto­sabb tényezője lesz a magyar nemzetgazdaságnak. Mivel fő beiskolázási körzetünk a déli Balaton-partot és környékét foglalja magába, a szakmun­kásképzőben folyó kereskedői szakképzés mellett az 1991/92-es tanévben meg­kezdtük a kereskedelmi szak­középiskolai oktatást is. Az építőipari szakmákban kőműves, festő és ács, a fém­ipari területen pedig géplaka­tos, szerkezetlakatos, autó­szerelő, háztartási gépsze­relő, villanyszerelő szakmun­kásképzés folyik. Az intézmé­nyek jelenleg 490 szakmun­kás- és 180 szakközépiskolás tanulója van. Rajtuk kívül 85 felnőtt szakközépiskolai leve­lező tagozaton tanul. — Rövidesen eldől, hogy az ide jelentkezett nyolcadik osz­tályos tanulók közül szeptem­berben kik kezdhetik meg kö­zépfokú tanulmányaikat. Ho­gyan alakul a tanulók utánpót­lása? — Az iskolánkba jelentke­zők száma szinte minden képzési területen évek óta nő. Ebből adódóan, különösen a szakközépiskolai képzésnél nagyobbak a lehetőségek le­endő diákjaink igényes kivá­lasztására. A szakmunkás- képzésre döntően azokat tud­juk felvenni, akiknek az isko­lán kívüli gyakorlati képzése, munkahelye is megoldott. Az átalakuló vállalatoknál és szö­vetkezeteknél elbizonytalano­dást tapasztalunk a tanuló- képzés vállalásában. Ugyan­csak a visszafogottság ta­pasztalható a magánvállalko­zók körében. Ez valószínű összefügg azzal is, hogy a szakmunkástanuló-képzés­ben résztvevő vállalkozók, iparosok ma még kevés ked­vezményt kapnak. Mi minden­estre ösztönözzük, bátorítjuk őket, de lényeges változást az új oktatási törvénytől várunk. A gondok ellenére a velünk együttműködő vállalatok tan­műhelyeinek a kihasználtsága változatlanul teljes körű. Az iskolánkba kerülő tanulók „ho­zott” tanulmányi eredménye, tudása évről évre kedvezőit a korábbiaknál. — Napjainkban a élet min­den területén újabb és újabb kihívásokkal találkozunk, s ezek hatása alól nyilván az is­kolák sem vonhatják ki magu­kat... — Iskolafejlesztési koncep­ciónk alapgondolata a XXI. század követelményeire való felkészülés. Ez jelentős anyagi és szellemi befekteté­seket igényel. Még e hónap­ban megkezdjük az új híradás- technikai tanműhely építését, és szeptemberben már ott folytatjuk a képzést. A beru­házás megvalósításához 2,5 millió forintot pályázat útján nyertünk el a szakképzési alaptól. Fonyód önkormány­zata 5,5 miilóval, a Híradás- technikai Szövetkezet pedig 3 millió forinttal támogatja a tanműhely megépítését. Az új létesítményben helyezzük el a számítógépes oktatási rend­szerünket. Itt nemcsak a tananyag szintű, hanem a tehetsége­sebb tanulók haladó csoportja­inak foglalkoztatását is ter­vezzük. Fontosnak tartjuk, hogy tanulóinkat ne csak a munkavállalói, hanem a vál­lalkozói vagy a munkáltatói szerepre is felkészítsük. Ha­sonlóképpen nagy figyelmet fordítunk az idegen nyelvek oktatására. Egyelőre németet és oroszt tanulnak a diákok; a haté­konyságot a következő tan­évre elkészülő nyelvi labor is javítja majd. A felnőttoktatás­ról a jövőben sem mondunk le. A levelező-tagozatos képzés melett ma is folyik a felnőttek szakmai átképzése, s ezt a foglalkoztatási alapra támasz­kodva szeptembertől a mun­kanélküliek átképzésével sze­retnénk kibővíteni. (sz) Ha szeretjük az életet... Esztergályos Cecilia saját famíliájáról, a Szomszédokról, a magánélet harmóniájáról Interbalett ’92 A tavaszi fesztivál része­ként március 17-től rendezik meg az Interbalett ’92 kortárs nemzetközi táncfesztivál-tri- ennálét. A rangos eseményen — a magyar együttesek mel­lett — három külföldi együttes is bemutatja műsorát. Polgárosodás A polgárosodás kérdéseiről rendezett kétnapos tudomá­nyos konferenciát Dunaszer- dahelyen a szlovákiai Márai Sándor Alapítvány. Lengyel- országból és az Égyesült Ál­lamokból is érkeztek előadók. Rajz New Yorkról Amerika-kiállítás nyílik má­jusban Bécsben, az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermé­ben. Előkészületei során is­meretlen rajz került elő: a leg­régebbi kép New Yorkról. Ez 1640-1654 között készült. Hódít a bolondos családso­rozat — hétről hétre milliók követik a képernyő előtt a Kft életének groteszk-bohókás eseményeit. S hódít természe­tesen a vérbő, jóhumorú és vonzó famíliamama, Esztergá­lyos Cecília. Randevúnk színhelye, a filmgyár — ahol egy követ­kező epizód próbái folynak — nem éppen nyugalmas hely. Mielőtt szót válthatnánk, har­sány csatazaj támad a színfa­lak mögött. Cilinek azonban szeme sem rebben. — Karesz, hagyd abba! — kiált hátra, aztán magyarázó­ig hozzánk fordul: — Csak az egyik fiam... — ? — Nem, nem a sajátom: a filmbéli. De olyan ő is, mintha az enyém lenne. Majdnem úgy is élünk, csak persze kü­lön lakunk. Sajnos, nekem nincs gyerekem; a férjemmel élek. — Mondana róla valamit? — Nem szakmabeli. Zenész volt, most építési vállalkozá­sunk van. — így, többes számban? — Segítek neki... de persze engem nagyrészt a forgatás köt le. Egyébként a Nemzeti Színház tagja vagyok, de egy év fizetés nélküli szabadságot vettem ki. A sorozat nagyon sok idő­met leköt: rendszerint hétfőtől csütörtökig próbálunk és for­gatunk, de most például a szombat és a vasárnap is a munkáé. Emellett nem lehet a színházat is csinálni. Ha benne lennék egy már futó da­rabban, s csak az esti előadás várna rám, az még menne, de új darabot nem tudnák pró­bálni... — Igaz, hogy a producer, Gát György kikötötte: a soro­zat szereplői nem vállalhatnak más szereplést? — Nem, nincs ilyen feltétel. Ha felkérnének valamilyen nekem tetsző színészi fel­adatra, összeülne az itteni ku­paktanács és megbeszélnénk, hogy vállaljam-e. Ha igen, megkérnénk a sorozat íróit, gombolyítsák úgy a cselek­mény fonalát, hogy a famí­lia-anyuka mondjuk 6 hétre a Kanári-szigetekre utazott... — Sejtette, hogy sikert, népszerűséget hoz a kft? — Ezen nem meditáltam. Egyszerűen az vonzott, hogy minden héten premier van, gyakorlatilag hetente új dara­bot játszunk. Ami nagy előny, egyben tulajdonképp hátrány is: a kamerákon keresztül mil­liókhoz lehet eljutni, ugyanak­kor személyesen nem találko­zom a közönséggel. — Csakúgy, mint a „konku­rencia”, a Szomszédok. Velük milyen a viszony? — Nekem tetszik... Egyéb­ként sok közünk nincs egy­máshoz, és nem is érezzük konkurenciának. Csak annyi a rokonság, hogy ez is, az is- évekig tartó sorozat. — Szakmailag elégedett? — Azt hiszem, az a véget je­lentené. Ha elégedett lennék önmagámmal, az életemet is befejezhetném. De a magáné­letemben elégedett, boldog vagyok. Még sok mindent sze­retnénk csinálni, elérni... Most éppen költözés előtt állunk, nagyjából felépült végre a há­zunk — alig várom, hogy a sa­játomban lakhassak. — Kiegyensúlyozott em­ber? — Igen, aminek az a titka, hogy kicsivel is beérem. An­nak is tudok örülni, hogy reg­gel, amikor fölébredek, süt a nap vagy esik az eső, hogy van munkahely, ahol szükség van rám, hogy egészséges vagyok, hogy van nyugodt családi hátterem, amit a fér­jemnek köszönhetek. És a belső harmóniának a külső­ben is tükröződnie kell. — Van más receptje is a ki­tűnő kondíciónak? — Jókat kell enni, aludni, sétálni, olvasni, és időnként kell lazítani. Ha jól élünk a pá­runkkal, szeretjük az embere­ket, és igen, szeretjük önma­gunkat, már harmonikus az életünk. Piros Christa

Next

/
Thumbnails
Contents