Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-10 / 59. szám
1992. március 10., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Horvát iskola Nagyatádon Mennének, de nem készülnek Az Eszéken otthonmaradottak két fényképalbumot küldtek a Nagyatádon tanuló középiskolás diákjaiknak, azt nem mondhatnám, hogy ajándékba, mert a színes felvételek hátborzongatóak. Elpusztult épületek, közöttük az aknagránátoktól szaggatott anyaiskola, az EMSC, azaz ipari szakközépiskola. Tavaly novemberben települt át az eszéki iskola diákostul, tanárostul Nagyatádra. A menekülttáborban helyezték el őket, az oktatás helyszíne pedig a helyi Ady Endre gimnázium és szakközépiskola. Knapp Ottó igazgató mondta: — Az eszéki diákok délután járnak az iskolába, nem zavarják a mi oktatási rendünket. Százhatvanan kezdték meg tanulmányaikat tavaly novemberben; néhány diák már hazament a szüleivel, vagy a szüleihez. Hat tanulócsoportot szerveztek számukra a tanáraik. Tolmácsként, hogy a horvát anyanyelvű tanárokkal is beszélgethessek, Cselics Leonóra jelentkezett. Ő is Eszékről érkezett, de kivételes a helyzete. Tavaly végezte el az eszéki magyar nyelvű gimnázium első osztályát, otthon már másodikos lehetne. A nagyatádi gimnáziumban együtt tanul a magyar diákokkal, ugyan „évismétlő”, de hát hiába megy a matek, a történelem, hiába a magyar nyelv ismerete, anyanyelvi szinten még nem beszéli. A magyar nyelv okozza számára a legfőbb gondot a tanulásban, de ebben is segítik osztálytársai. — A gimnázium elvégzése után hol szeretnél továbbtanulni? — A budapesti Zeneakadémián, ugyanis zongorázni is tanulok. Itt, Nagyatádon a zeneiskolában Kenedi Tibor a tanárom. A napi hírek Horvátország elleni újabb erőteljes támadásokról szólnak. A diákok és tanárok mennének is haza, de maradnak, amíg nem lesz béke otthon. Eszéki barátaik, diáktársaik Ausztriában is otthonra találtak; onnan is rendszeresen jönnek a hírek, latolgatják, mikor indulhatnak haza. Katica Paroski horvát nyelvtanár. Egy a Nagyatádra érkezett tizenhárom eszéki pedagógus közül. — Nagyon különleges ez a helyzet. Magyarországon tanítok horvát diákoknak horvát irodalmat és nyelvtant. Két tankönyvvel kezdtük a tanévet, nemrég kaptuk meg valamennyit. Nehéz volt úgy tanítani, hogy nem állt rendelkezésünkre a szükséges irodalom. Vladimir Pitlik mérnök-gé- pésztanár. — A gyerekek, az iskola miatt jöttem át Magyarországra. Értük vállaltam ezt a rendkívüli feladatot. Iskolánk tíz százaléka nem használható, lehet, hogy helyre sem lehet majd állítani. A horvát állam mindent megtesz, hogy mielőbb hazatérhessünk, de még nem lennénk biztonságban. Azt várjuk, hogy minél előbb foglalják el helyüket a kéksisakosok, s minél előbb legyen béke Horvátországban. — A fizetésüket hogyan rendezik? — A horvát állam dinárban (Fotó: Gyertyás László) utalja át számunkra a fizetést. A magyar bankok nem váltják át a dinárt forintra, így a nem hivatalos utat vagyunk kénytelenek járni... — A tanévet, minden valószínűség szerint, Magyarországon fejezik be. Teljesül-e minden, amit a tanterv előír? — A kötelező szakmai gyakorlat megszervezésében fáradozunk nagyatádi kollégáink segítségével. Ha ez is teljesül, nem lesz gond a tanévvel. Engedje meg, hogy elmondhassam még: a nagyatádi iskolával, ha hazartértünk, szeretnénk felvenni a testvérisko- lai kapcsolatot. Szeretnénk nekik meghálálni azt, mit értünk tesznek. Horányi Barna Tizenhat év után újra Siófoki kiállításra készül Csiszár Elek Legutóbb a Dél-balatoni Kulturális Központ megnyitásakor, 1976-ban rendeztek tárlatot Csiszár Elek festményeiből a művész lakhelyén. Akkor a siófoki születésű Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművésszel állította ki műveit a vadonatúj épületben, s azóta felsorolhatatlanul sok helyütt mutatkozott be az országban. Tavaly nyáron például a bogiári Vörös és Kék kápolnákban ismerkedhetett a helybeli és a nyaraló vendég sajátos hangulatú piktúrájával, s most ismét kiállításra készül Csiszár Elek. — 16 év után ismét Siófokon lesz tárlatom, a Kálmán Imre múzeum igazgatójától, Matylkó Sebestyén Józseftől érkezett a „meghívó” — mondta. — Mivel feltételezem, hogy a helybeli művészetkedvelők nem (vagy ritkán) látták azokat a képeimet, amelyeket az elmúlt több mint másfél évtizedben festettem, egy úgynevezett „keresztmetszet” tárlatot tervezek most. Pontosabban már nem tervezem, mert „fejben” készen van, sőt a képek helyét is kijelöltem a termekben. Harminchat festményt állítok ki, az elmúlt 16 év általam fontosnak tartott munkáit. — Mikor lesz a kiállítás? — Tavasszal, pontosabban áprilisban, de én nem szeretek kapkodni, az utolsó pillanatban intézkedni. Viszolygok a „slendriánságtól”, a hűbele- balázs dolgoktól, szeretem a precíz munkát. Mint említettem, a képeket már kiválogattam, a helyszínt felmértem, s a katalógus anyagát leadtam. Úgy tudom, nyomdában van. — Remélhetőleg a következő siófoki kiállítására nem kell 16 éve várni. — Nem rajtam múlik. Sz. A. TANMŰHELY ÉPÜL Szakképzés-ÍL. ■■■■■■■■■■■Mi Fonyódon Fonyód legnagyobb oktatási intézménye a Híradásipari, Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézet. Az iskola helyzetéről és további fejlesztéséről Zádori János elmondta: — Iskolánk erőssége a soklábon állás és a változó feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás. Az egykori, csak szakmunkásképzéssel foglalkozó intézetből igen jelentős anyagi ráfordításokkal és a szükséges személyi feltételek megteremtésével jutottunk el a szakközépiskolai státuszig. A híradásipari szakközépiskolai képzés hét évvel ezelőtt kezdődött, s az idén a harmadik érettségiző osztály hagyja el az intézményt. Bár a prognózisok eltérőek, hosszabb távon bizonyos, hogy az idegenforgalom egyik legfontosabb tényezője lesz a magyar nemzetgazdaságnak. Mivel fő beiskolázási körzetünk a déli Balaton-partot és környékét foglalja magába, a szakmunkásképzőben folyó kereskedői szakképzés mellett az 1991/92-es tanévben megkezdtük a kereskedelmi szakközépiskolai oktatást is. Az építőipari szakmákban kőműves, festő és ács, a fémipari területen pedig géplakatos, szerkezetlakatos, autószerelő, háztartási gépszerelő, villanyszerelő szakmunkásképzés folyik. Az intézmények jelenleg 490 szakmunkás- és 180 szakközépiskolás tanulója van. Rajtuk kívül 85 felnőtt szakközépiskolai levelező tagozaton tanul. — Rövidesen eldől, hogy az ide jelentkezett nyolcadik osztályos tanulók közül szeptemberben kik kezdhetik meg középfokú tanulmányaikat. Hogyan alakul a tanulók utánpótlása? — Az iskolánkba jelentkezők száma szinte minden képzési területen évek óta nő. Ebből adódóan, különösen a szakközépiskolai képzésnél nagyobbak a lehetőségek leendő diákjaink igényes kiválasztására. A szakmunkás- képzésre döntően azokat tudjuk felvenni, akiknek az iskolán kívüli gyakorlati képzése, munkahelye is megoldott. Az átalakuló vállalatoknál és szövetkezeteknél elbizonytalanodást tapasztalunk a tanuló- képzés vállalásában. Ugyancsak a visszafogottság tapasztalható a magánvállalkozók körében. Ez valószínű összefügg azzal is, hogy a szakmunkástanuló-képzésben résztvevő vállalkozók, iparosok ma még kevés kedvezményt kapnak. Mi mindenestre ösztönözzük, bátorítjuk őket, de lényeges változást az új oktatási törvénytől várunk. A gondok ellenére a velünk együttműködő vállalatok tanműhelyeinek a kihasználtsága változatlanul teljes körű. Az iskolánkba kerülő tanulók „hozott” tanulmányi eredménye, tudása évről évre kedvezőit a korábbiaknál. — Napjainkban a élet minden területén újabb és újabb kihívásokkal találkozunk, s ezek hatása alól nyilván az iskolák sem vonhatják ki magukat... — Iskolafejlesztési koncepciónk alapgondolata a XXI. század követelményeire való felkészülés. Ez jelentős anyagi és szellemi befektetéseket igényel. Még e hónapban megkezdjük az új híradás- technikai tanműhely építését, és szeptemberben már ott folytatjuk a képzést. A beruházás megvalósításához 2,5 millió forintot pályázat útján nyertünk el a szakképzési alaptól. Fonyód önkormányzata 5,5 miilóval, a Híradás- technikai Szövetkezet pedig 3 millió forinttal támogatja a tanműhely megépítését. Az új létesítményben helyezzük el a számítógépes oktatási rendszerünket. Itt nemcsak a tananyag szintű, hanem a tehetségesebb tanulók haladó csoportjainak foglalkoztatását is tervezzük. Fontosnak tartjuk, hogy tanulóinkat ne csak a munkavállalói, hanem a vállalkozói vagy a munkáltatói szerepre is felkészítsük. Hasonlóképpen nagy figyelmet fordítunk az idegen nyelvek oktatására. Egyelőre németet és oroszt tanulnak a diákok; a hatékonyságot a következő tanévre elkészülő nyelvi labor is javítja majd. A felnőttoktatásról a jövőben sem mondunk le. A levelező-tagozatos képzés melett ma is folyik a felnőttek szakmai átképzése, s ezt a foglalkoztatási alapra támaszkodva szeptembertől a munkanélküliek átképzésével szeretnénk kibővíteni. (sz) Ha szeretjük az életet... Esztergályos Cecilia saját famíliájáról, a Szomszédokról, a magánélet harmóniájáról Interbalett ’92 A tavaszi fesztivál részeként március 17-től rendezik meg az Interbalett ’92 kortárs nemzetközi táncfesztivál-tri- ennálét. A rangos eseményen — a magyar együttesek mellett — három külföldi együttes is bemutatja műsorát. Polgárosodás A polgárosodás kérdéseiről rendezett kétnapos tudományos konferenciát Dunaszer- dahelyen a szlovákiai Márai Sándor Alapítvány. Lengyel- országból és az Égyesült Államokból is érkeztek előadók. Rajz New Yorkról Amerika-kiállítás nyílik májusban Bécsben, az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermében. Előkészületei során ismeretlen rajz került elő: a legrégebbi kép New Yorkról. Ez 1640-1654 között készült. Hódít a bolondos családsorozat — hétről hétre milliók követik a képernyő előtt a Kft életének groteszk-bohókás eseményeit. S hódít természetesen a vérbő, jóhumorú és vonzó famíliamama, Esztergályos Cecília. Randevúnk színhelye, a filmgyár — ahol egy következő epizód próbái folynak — nem éppen nyugalmas hely. Mielőtt szót válthatnánk, harsány csatazaj támad a színfalak mögött. Cilinek azonban szeme sem rebben. — Karesz, hagyd abba! — kiált hátra, aztán magyarázóig hozzánk fordul: — Csak az egyik fiam... — ? — Nem, nem a sajátom: a filmbéli. De olyan ő is, mintha az enyém lenne. Majdnem úgy is élünk, csak persze külön lakunk. Sajnos, nekem nincs gyerekem; a férjemmel élek. — Mondana róla valamit? — Nem szakmabeli. Zenész volt, most építési vállalkozásunk van. — így, többes számban? — Segítek neki... de persze engem nagyrészt a forgatás köt le. Egyébként a Nemzeti Színház tagja vagyok, de egy év fizetés nélküli szabadságot vettem ki. A sorozat nagyon sok időmet leköt: rendszerint hétfőtől csütörtökig próbálunk és forgatunk, de most például a szombat és a vasárnap is a munkáé. Emellett nem lehet a színházat is csinálni. Ha benne lennék egy már futó darabban, s csak az esti előadás várna rám, az még menne, de új darabot nem tudnák próbálni... — Igaz, hogy a producer, Gát György kikötötte: a sorozat szereplői nem vállalhatnak más szereplést? — Nem, nincs ilyen feltétel. Ha felkérnének valamilyen nekem tetsző színészi feladatra, összeülne az itteni kupaktanács és megbeszélnénk, hogy vállaljam-e. Ha igen, megkérnénk a sorozat íróit, gombolyítsák úgy a cselekmény fonalát, hogy a família-anyuka mondjuk 6 hétre a Kanári-szigetekre utazott... — Sejtette, hogy sikert, népszerűséget hoz a kft? — Ezen nem meditáltam. Egyszerűen az vonzott, hogy minden héten premier van, gyakorlatilag hetente új darabot játszunk. Ami nagy előny, egyben tulajdonképp hátrány is: a kamerákon keresztül milliókhoz lehet eljutni, ugyanakkor személyesen nem találkozom a közönséggel. — Csakúgy, mint a „konkurencia”, a Szomszédok. Velük milyen a viszony? — Nekem tetszik... Egyébként sok közünk nincs egymáshoz, és nem is érezzük konkurenciának. Csak annyi a rokonság, hogy ez is, az is- évekig tartó sorozat. — Szakmailag elégedett? — Azt hiszem, az a véget jelentené. Ha elégedett lennék önmagámmal, az életemet is befejezhetném. De a magánéletemben elégedett, boldog vagyok. Még sok mindent szeretnénk csinálni, elérni... Most éppen költözés előtt állunk, nagyjából felépült végre a házunk — alig várom, hogy a sajátomban lakhassak. — Kiegyensúlyozott ember? — Igen, aminek az a titka, hogy kicsivel is beérem. Annak is tudok örülni, hogy reggel, amikor fölébredek, süt a nap vagy esik az eső, hogy van munkahely, ahol szükség van rám, hogy egészséges vagyok, hogy van nyugodt családi hátterem, amit a férjemnek köszönhetek. És a belső harmóniának a külsőben is tükröződnie kell. — Van más receptje is a kitűnő kondíciónak? — Jókat kell enni, aludni, sétálni, olvasni, és időnként kell lazítani. Ha jól élünk a párunkkal, szeretjük az embereket, és igen, szeretjük önmagunkat, már harmonikus az életünk. Piros Christa
