Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-09 / 58. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZBIZTONSÁG, BŰNÜLDÖZÉS 1992. március 9., hétfő Eredményesebb a rendőri munka, nagyobb a lakosság bizalma ________________________________________ä ____ S okan kérnek fegyvert Kaposváron „Lehet-e rendes ember, aki fölgyújtotta családját? A bűn természete (Folytatás az 1. oldalról) A múlt évben több köszönőlevelet kaptunk — mondja dr. Király Ferenc — , s ezek azt bizonyítják, hogy törekvéseinkből valamit sikerült valóra váltani. Azt is tapasztaljuk, hogy a lakosság egyre inkább látja és megérti azokat a gondjainkat, amelyeket a növekvő bűnözés jelent. Vagyis nyitottságunk következtében jobban érzékelik a korlátáinkat is. — Miközben bizonyos bűn- cselekmények csökkentek, megjelentek újfajta, a társadalmi problémákkal összefüggő bűnök... — vetettem közbe. — Egyre többet hallani arról, hogy egyes, szorult helyzetben levő hitelezők „ve- rőlegényekkel” igyekeznek behajtani a nekik járó pénzt. — Azt nem mondhatom, hogy lényeges fordulat következett be a bűnözés jellegében. Az azonban bizonyos, hogy a vagyoni bűncselekmények aránya nagyon megnőtt. Száz közül ma már 75 lopás és betörés: kifejezetten az A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság és a Kaposvár Városi Rendőrkapitányság vezetése vagyonvédelmi riasztórendszer létrehozását tervezi Kaposváron. A riasztórendszer központja fogadná a már meglévő, valamint a későbbiek során telepítésre kerülő helyi riasztórendszerek jelzéseit, amelyekre megfelelő képzettségű, rendőri állományú személyekből álló készenléti csoport vagy a szolgálatot teljesítő közrend- védelmi, illetve közlekedési álanyagi javak megszerzése a cél. A kép rendkívül változatos: kimutatható, hogy tovább durvul az elkövetés módja. Sok az olyan betörés, ahol a rongálással okozott kár jóval nagyobb, mint az eltulajdonított érték. Az adósságoknak az említett módon történő behajtása valóban előfordul, szerencsére még csak szórványosan. Ennek oka a pénztelenség, a nagy számban létrejött és nem mindig tőkeerős cégek fizetési hajlandóságának hiányában keresendő. Egyre többször jelennek meg olyan hirdetések az újságokban, amelyek az adósok felkutatását, a tartozás behajtását vállalják. Addig, amíg ez nem párosul erőszakkal, csupán a hitelezőt kíméli meg a fáradságtól és a kellemetlenségektől, helyénvaló. Ám ha erőszak kilátásba helyezésével próbálják jobb belátásra bírni az adóst, ezért már vállalni kell a felelősséget. Néhány ilyen ügyet feltártunk a közelmúltban, és az eljárás a gyanúsítottakkal szemben lomány reagálna. A riasztó- rendszer és a riasztóközpont kiépítésére, telepítésére és üzemeltetésére vállalkozót keres a rendőrség. A rendszer és a központ működtetése során a rendőrség vállalja a készenléti csoport felállítását, illetve a szolgálati beosztás megszervezését; riasztás esetén azonnal a támadott objektumhoz indulást; a rendőrkapifolyamatban van. Az adósság behajtásának nem ez a járható útja, még akkor sem, ha a hitelező úgy véli, így gyorsabban jut a pénzéhez, mintha a bírósághoz fordul. Az igazsághoz tartozik, hogy az ilyen esetekben általában nem kristálytisztán lebonyolított üzeleti ügyekről, hanem bonyolult ügyletekről, bizonyos érdekszférákról van szó. Mi ennek első jeleit akkor tapasztaltuk, amikor Kaposváron el- tejedt, hogy a Kapóst a cigányok, egy ahhoz közel eső szórakozóhelyet pedig az arabok sajátítottak ki. — Milyen szerepet játszanak a „vitás ügyek rendezésében” a fegyverek? Az új rendelkezések kapcsán sokan igényeltek fegyvert? — Mi inkább a veszélytelenebb eszközökkel, gázsprék- kel, gáz- és riasztófegyverekkel találkoztunk. Ezek használatát nem is veszi körül olyan misztikus légkör, mint a golyós vagy sörétes fegyverekét. Az utóbbiak illegális tartásának kockázatát kevesebben vállaltányságon a jelzőközpont, egyéb járulékos technikai berendezések, készenléti csoport elhelyezését; a megfelelő antenna felszerelését a kapitányság antennaállványán; a betörési kísérletet követően a helyi védelem helyreállításáig az érintett objektum őrzését. A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell többek között a telepítendő jelzőközpont, ilják. Egyébként nagyon sokan igényeltek fegyvert. Csak januárban a kaposvári kapitánysághoz 380-an nyújtottak be fegyvertartásra kérelmet. Az igénylők fele golyós, illetve sörétes fegyver tartásának engedélyezését kérte. Akik eddig vadásztak, azok ezután is szeretnének. Számuk a korábbihoz viszonyítva nőtt, mert mások is szeretnék űzni ezt a sportot. A fegyvert igénylők másik csoportját alkotják azok, akik főként tevékenységüknél fogva érzik magukat veszélyben, és önvédelmi fegyverre, illetve gázpisztolyra tartanak igényt. A harmadik csoport nem tudja bizonyítani a jogszabályban felsorolt fegyvertartási feltételeket, és megelégszik a riasztó- és gázpisztollyal is. Remélem, hogy egy idő után csillapul a fegyverek iránt jelenleg tapasztalható túlzott igény. Az emberek belátják majd, hogy enélkül is sok mindent tehetnek biztonságuk, értékeik megvédéséért. Szegedi Nándor letve a helyi telepítésű jelző- berendezések paramétereit, telepítési költségét; a rendszer karbantartására, a hibák elhárítására vonatkozó elképzeléseket; az eddigi vagyonvédelmi tevékenység ismertetését. A pályázat beküldési határideje: 1992. április 15. Felvilágosítást Volner Zsuzsanna rendőr hadnagy ad a 14-422/2455-ös telefonon. Cím: Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság, 7401 Kaposvár, Pf. 121. Életünk talán legellentétesebb érzelmeit kiváltó témája. Olyannyira, hogy egyik pillanatban hajlamosak vagyunk szigorúan elzárkózni a lágyszívűségtől, olykor követelve még a halálos ítélet visszaállítását is, máskor pedig teljesen elbizonytalanodunk. Kegyelmet adva a szörnyű tettekért. Minden a szubjektivitáson múlik, azon, hogy mennyire mé- lyedünk bele a bűn megítélte- tésébe. Krzysztof Kieslkowski lengyel filmes készített elgondolkodtató képsorokat e témáról, Rövidfilm a gyilkolásról címmel, egy „sekutyája-semacs- kája-fiú” feszültségének analizálását kínálva a publikumnak. Majd egy brutális gyilkosság, erőszakos cselekmény körüli hajcihő, a megbánás, a sajnálkozás okozta „nehézségek”, és polémia: kegyelem vagy halál, bűn és bűnhődés... Csonka István a családját gyújtotta föl. És ez már nem film. Akkoriban 1985-öt írtunk, és ő nemigen jöhetett ki a többiekkel: anyós, feleség és három gyermek élt közösen. „Négy és fél évre bekerültem a sittre — mondja —, mivel felgyújtottam az anyósomat, mivelhogy a feleségem el akart válni tőlem három gyerekkel. El voltam keseredve, tulajdonképpen öngyilkos akartam lenni, de úgy, hogy az egész család benn égjen a házban.” Hál’isten sikerült kimenekülni mindenkinek — még ezt is ő mondta, bent a szerkesztőségben. Azért keresett meg bennünket, mert nem tud munkához jutni, és az élettársa 6100 forintos jövedelméből élnek. Panaszkodik: milyen kormányzat az olyan, ahol hangoztatják a szabadultak visz- szailleszkedését, de segíteni... azt már nem. Bejárta Drávagárdony — ott él — egész környékét, sehol sem tudják alkalmazni. Meséli, a minap „elkötött” egy bringát a Dráva-partról, hazafelé ötlött föl benne, hogy ez nem igazán jó biznisz, meg le is csukhatják érte. Hát visszavitte. Most tizennyolc forintja van, a Vöröskereszthez fog újra betérni, hogy az útiköltséget megkapja hazafelé. Tovább beszél: amikor kiszabadult, dolgozott fél évig Barcson, de onnan „szanálták”. Egyszer falubeli cigányok szentelték föl hazatérése alkalmából, ami annyit jelent, hogy belekötöttek. A vége ennek is baj lett: újra „lesittelték, most tíz hónapot kellett leülnie. E büntetéséből szabadult tavaly novemberben, 1246 forint segéllyel. És most ugrik a majom a vízbe. Mert ugye, sokan gondolják: Csonka István, aki fölgyújtotta az anyósát, egész családja majdhogynem a lelkén szárad, bűnös. Persze, az. Igen: megérdemelte büntetését. Csakhogy. Most — mindegy, megérdemli-e vagy sem — segítségre van szüksége. Mert úgy néz ki, tényleg megpróbálkozna a becsületes élettel. És ha van, márpedig bizonyos, hogy van, aki ezt elvitatja tőle, azért annyit hadd mondok el: kis hazánkban rengeteg Csonka István él, aki idős, tehetlen-totyogó nénikékben látja megélhetése kulcsát. Ha másként nem, hát a kis nyugdíjak erőszakos elvételével. Mert nincs más lehetőségük. Gondoljunk csak bele! Vajon a világ egyetlen nagyhatalma, az Egyesült Államok azért segélyezi a FÁK-at, mert oly nagylelkű és bőkezű? Nem. Bár igaz, ez rideg politika, és ezért a hasonlat sem áll szilárd pilléreken. Ugyanis a Csonka Istvánokon segíteni nemcsak stratégia és politika kérdése. Nemcsak az. Balassa Tamás Pályázati felhívás Miskát, a fekete németjuhász kankutyát pár hónapos korában vitték el a rendőrök a gazdájától. A vásárlást gondos szemrevételezés előzte meg a „fészekben”, s a rend őrei sem akárkik voltak, hanem olyan speciális felkészültségű szakemberek, akik valójában „tesztelni” tudják a kutyakölyköket... Gondolná a laikus, hogy azt értékelik, amelyik a legbátrabb, a legharagosabb. Nos, ez nagy tévedés! A különböző vérmérsékletű ebek közül éppenséggel a legnyugodtabb „temperatum” a nyerő, azt lehet úgy idomítani, hogy a parancsvételre alkalmas legyen, a kiképzés során a beidegződései tartósak maradjanak, és bírja erővel, Miska A NÉGYLÁBÚ DETEKTÍV idegekkel — igen, idegekkel! — a hosszú, hosszú gyakorlások, szoktatások fáradalmait. Mert ezek az ültetéstől a fektetésig; az üldözéstől a nyomkövetésig (az utóbbi már a kiképzés koronája) nem akármilyen próbatételek sorozatát jelentik. Miska minderre alkalmasnak bizonyult. A dunakeszi kiképzőbázison — amit egymás között „kutyakeszinek” is hívnak — hathónapos korában ismertették össze a fiatal nagyatádi rendőrrel, aki szintén ott készült fel a nyomozói feladatokra. Hogy úgy mondjam, „munkatársak” lettek, jóban rosszban, hóban és napsütésben — a jeles képességű németjuhász a nevét is kiképzőjétől kapta. Nemes Dénes főtörzsőrmester úr mesélte el mindezt; fiatalos lelkesedéssel, rokonszenvesen ecsetelte a kiképzés fortélyait, valóságos előadást tartott a kutyához kellő türelemről, bizalomról, a nyomozóhám helyes használatáról — mert az kérem hosszú pórázt jelent, és úgy alkalmazzák, mint az okos asszony a férje „szabadságát”. Nem arra való tehát, hogy mindentől távol tartsa, de arra mindig jó, hogy viselője tudjon róla. így aztán nem is rágja el... Szóval nem akármilyen tudomány az, hogy a kutya számára kedves, játékos labda- dobálásból hogyan alakítható ki a nyomfelvétel és a nyomkövetés hatásos ösztöne. És az sem, hogy minden jól elvégzett feladat után miként kell azt visszaigazolni és jutalmazni. Avagy: a tetthelyen a „szagkatlanból” hogyan kell kiválasztani a determináns betörőillatot, mert csirkefogó őkelme az elkövetés közben erőteljesen verítékezik is. Miska mindezeket megtanulta, s nem is akárhogyan. Köszönhetően a főtörzs úr szakértelmének és kutyasze- retetének, mert ez utóbbi legalább olyan fontos. A nyomozókutyának tudnia kell mindazt, amit általában a rendőrkutyák tudnak a járőr mellett, a plusz viszont az, amiben a detektív is különbözik a többiektől. Bolti tolvajok, pincebetörők immár népes csapata emlegetheti Miska nevét évek óta. Ám teljesítményeit a rendőr- kapitányságok is jegyzik, sőt a megyei főkapitányságok között kétévenként vetélkedőt is rendeznek. Nyomozati rekordjainak köszönhetően legutóbb Miska országos második lett. Nemcsak ezért sztár. Játszott filmszerepet is, látható volt az Angyalbőrben című sorozatban. Az osztrák filmesek pedig megtették egy támadó farkasfalka vezérének. Miska annyira beleélte magát les- prézett farkasbundájában a szerepébe, hogy a lovon menekülő „csibészt” (így hívják a szakmában a betörőt imitáló kiképzőt) — már megbocsássanak — úgy seggbe harapta, hogy szirénázó mentő vitte a kórházba... Jeles szereplései során a leghálásabb közönsége mégis az a nagykorpádi néni volt, aki egy reggelen arra ébredt, hogy összes tyúkját ellopták. A nagyatádi kapitányság részéről Miska is megjelent főtörzsőrmesterével, s elindulva a forró nyomon — árkon, bokron, kerten, mezőn és erdőn át — egy cigánycsalád portájánál feküdt le, jelezve a régi módon dolga végeztét. Ott ásták el a tyúkokat. Eközben eltelt nyolc év... Jelentős sikereket hozott a fiatal nyomozónak, Nemes Dé- nesnek és Miskának is, akit baráti pillanatokban főnöke egyébként Misinek becéz. A nyolc év kutyakorban nagy idő. „Emberre” átszámítva Miskánk lassan 60 éves lesz, úgyhogy a vénülő nyomozókutya nyugdíjba készül. A főtörzsőrmester mondta, nemcsak fizikailag, de idegileg is fárasztó évek voltak ezek. Mégis azt gondolom, hogy a megérdemelt hosszú pihenés idején Miska mégsem úgy vonít majd a holdra, mint a többi társa. Inkább úgy pihen, mint a hintaszékében ringatózó vén Sherlock Holmes vagy Hercule Poirot... Emlékezve a nagy napokra! Tröszt Tibor (Fotó: Kovács Tibor)
