Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-09 / 58. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZBIZTONSÁG, BŰNÜLDÖZÉS 1992. március 9., hétfő Eredményesebb a rendőri munka, nagyobb a lakosság bizalma ________________________________________ä ____ S okan kérnek fegyvert Kaposváron „Lehet-e rendes ember, aki fölgyújtotta családját? A bűn természete (Folytatás az 1. oldalról) A múlt évben több köszönő­levelet kaptunk — mondja dr. Király Ferenc — , s ezek azt bizonyítják, hogy törekvése­inkből valamit sikerült valóra váltani. Azt is tapasztaljuk, hogy a lakosság egyre inkább látja és megérti azokat a gond­jainkat, amelyeket a növekvő bűnözés jelent. Vagyis nyitott­ságunk következtében jobban érzékelik a korlátáinkat is. — Miközben bizonyos bűn- cselekmények csökkentek, megjelentek újfajta, a társa­dalmi problémákkal össze­függő bűnök... — vetettem közbe. — Egyre többet hallani arról, hogy egyes, szorult helyzetben levő hitelezők „ve- rőlegényekkel” igyekeznek behajtani a nekik járó pénzt. — Azt nem mondhatom, hogy lényeges fordulat követ­kezett be a bűnözés jellegé­ben. Az azonban bizonyos, hogy a vagyoni bűncselekmé­nyek aránya nagyon megnőtt. Száz közül ma már 75 lopás és betörés: kifejezetten az A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság és a Kaposvár Városi Rendőrkapi­tányság vezetése vagyonvé­delmi riasztórendszer létreho­zását tervezi Kaposváron. A riasztórendszer központja fo­gadná a már meglévő, vala­mint a későbbiek során telepí­tésre kerülő helyi riasztórend­szerek jelzéseit, amelyekre megfelelő képzettségű, rend­őri állományú személyekből álló készenléti csoport vagy a szolgálatot teljesítő közrend- védelmi, illetve közlekedési ál­anyagi javak megszerzése a cél. A kép rendkívül változa­tos: kimutatható, hogy tovább durvul az elkövetés módja. Sok az olyan betörés, ahol a rongálással okozott kár jóval nagyobb, mint az eltulajdoní­tott érték. Az adósságoknak az említett módon történő be­hajtása valóban előfordul, szerencsére még csak szór­ványosan. Ennek oka a pénz­telenség, a nagy számban lét­rejött és nem mindig tőkeerős cégek fizetési hajlandóságá­nak hiányában keresendő. Egyre többször jelennek meg olyan hirdetések az újságok­ban, amelyek az adósok felku­tatását, a tartozás behajtását vállalják. Addig, amíg ez nem párosul erőszakkal, csupán a hitelezőt kíméli meg a fáradságtól és a kellemetlenségektől, helyén­való. Ám ha erőszak kilátásba helyezésével próbálják jobb belátásra bírni az adóst, ezért már vállalni kell a felelősséget. Néhány ilyen ügyet feltártunk a közelmúltban, és az eljárás a gyanúsítottakkal szemben lomány reagálna. A riasztó- rendszer és a riasztóközpont kiépítésére, telepítésére és üzemeltetésére vállalkozót ke­res a rendőrség. A rendszer és a központ működtetése so­rán a rendőrség vállalja a ké­szenléti csoport felállítását, il­letve a szolgálati beosztás megszervezését; riasztás ese­tén azonnal a támadott objek­tumhoz indulást; a rendőrkapi­folyamatban van. Az adósság behajtásának nem ez a jár­ható útja, még akkor sem, ha a hitelező úgy véli, így gyor­sabban jut a pénzéhez, mintha a bírósághoz fordul. Az igazsághoz tartozik, hogy az ilyen esetekben általában nem kristálytisztán lebonyolított üzeleti ügyekről, hanem bo­nyolult ügyletekről, bizonyos érdekszférákról van szó. Mi ennek első jeleit akkor tapasz­taltuk, amikor Kaposváron el- tejedt, hogy a Kapóst a cigá­nyok, egy ahhoz közel eső szórakozóhelyet pedig az arabok sajátítottak ki. — Milyen szerepet játsza­nak a „vitás ügyek rendezésé­ben” a fegyverek? Az új ren­delkezések kapcsán sokan igényeltek fegyvert? — Mi inkább a veszélytele­nebb eszközökkel, gázsprék- kel, gáz- és riasztófegyverek­kel találkoztunk. Ezek haszná­latát nem is veszi körül olyan misztikus légkör, mint a golyós vagy sörétes fegyverekét. Az utóbbiak illegális tartásának kockázatát kevesebben vállal­tányságon a jelzőközpont, egyéb járulékos technikai be­rendezések, készenléti cso­port elhelyezését; a megfelelő antenna felszerelését a kapi­tányság antennaállványán; a betörési kísérletet követően a helyi védelem helyreállításáig az érintett objektum őrzését. A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell többek között a telepítendő jelzőközpont, il­ják. Egyébként nagyon sokan igényeltek fegyvert. Csak ja­nuárban a kaposvári kapi­tánysághoz 380-an nyújtottak be fegyvertartásra kérelmet. Az igénylők fele golyós, illetve sörétes fegyver tartásának engedélyezését kérte. Akik eddig vadásztak, azok ezután is szeretnének. Számuk a ko­rábbihoz viszonyítva nőtt, mert mások is szeretnék űzni ezt a sportot. A fegyvert igény­lők másik csoportját alkotják azok, akik főként tevékenysé­güknél fogva érzik magukat veszélyben, és önvédelmi fegyverre, illetve gázpisztolyra tartanak igényt. A harmadik csoport nem tudja bizonyítani a jogszabályban felsorolt fegyvertartási feltételeket, és megelégszik a riasztó- és gázpisztollyal is. Remélem, hogy egy idő után csillapul a fegyverek iránt jelenleg ta­pasztalható túlzott igény. Az emberek belátják majd, hogy enélkül is sok mindent tehet­nek biztonságuk, értékeik megvédéséért. Szegedi Nándor letve a helyi telepítésű jelző- berendezések paramétereit, telepítési költségét; a rend­szer karbantartására, a hibák elhárítására vonatkozó elkép­zeléseket; az eddigi vagyon­védelmi tevékenység ismerte­tését. A pályázat beküldési határi­deje: 1992. április 15. Felvilá­gosítást Volner Zsuzsanna rendőr hadnagy ad a 14-422/2455-ös telefonon. Cím: Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság, 7401 Kaposvár, Pf. 121. Életünk talán legellentéte­sebb érzelmeit kiváltó témája. Olyannyira, hogy egyik pilla­natban hajlamosak vagyunk szigorúan elzárkózni a lágy­szívűségtől, olykor követelve még a halálos ítélet visszaállí­tását is, máskor pedig teljesen elbizonytalanodunk. Kegyel­met adva a szörnyű tettekért. Minden a szubjektivitáson mú­lik, azon, hogy mennyire mé- lyedünk bele a bűn megítélte- tésébe. Krzysztof Kieslkowski len­gyel filmes készített elgondol­kodtató képsorokat e témáról, Rövidfilm a gyilkolásról cím­mel, egy „sekutyája-semacs- kája-fiú” feszültségének anali­zálását kínálva a publikum­nak. Majd egy brutális gyilkos­ság, erőszakos cselekmény körüli hajcihő, a megbánás, a sajnálkozás okozta „nehézsé­gek”, és polémia: kegyelem vagy halál, bűn és bűnhődés... Csonka István a családját gyújtotta föl. És ez már nem film. Akkoriban 1985-öt írtunk, és ő nemigen jöhetett ki a töb­biekkel: anyós, feleség és há­rom gyermek élt közösen. „Négy és fél évre bekerültem a sittre — mondja —, mivel fel­gyújtottam az anyósomat, mi­velhogy a feleségem el akart válni tőlem három gyerekkel. El voltam keseredve, tulaj­donképpen öngyilkos akartam lenni, de úgy, hogy az egész család benn égjen a házban.” Hál’isten sikerült kimene­külni mindenkinek — még ezt is ő mondta, bent a szerkesz­tőségben. Azért keresett meg bennünket, mert nem tud munkához jutni, és az élet­társa 6100 forintos jövedel­méből élnek. Panaszkodik: milyen kor­mányzat az olyan, ahol han­goztatják a szabadultak visz- szailleszkedését, de segí­teni... azt már nem. Bejárta Drávagárdony — ott él — egész környékét, sehol sem tudják alkalmazni. Meséli, a minap „elkötött” egy bringát a Dráva-partról, hazafelé ötlött föl benne, hogy ez nem igazán jó biznisz, meg le is csukhat­ják érte. Hát visszavitte. Most tizennyolc forintja van, a Vöröskereszthez fog újra be­térni, hogy az útiköltséget megkapja hazafelé. Tovább beszél: amikor kiszabadult, dolgozott fél évig Barcson, de onnan „szanálták”. Egyszer fa­lubeli cigányok szentelték föl hazatérése alkalmából, ami annyit jelent, hogy belekötöt­tek. A vége ennek is baj lett: újra „lesittelték, most tíz hóna­pot kellett leülnie. E bünteté­séből szabadult tavaly no­vemberben, 1246 forint se­géllyel. És most ugrik a majom a vízbe. Mert ugye, sokan gon­dolják: Csonka István, aki föl­gyújtotta az anyósát, egész családja majdhogynem a lel­kén szárad, bűnös. Persze, az. Igen: megérdemelte bün­tetését. Csakhogy. Most — mindegy, megérdemli-e vagy sem — segítségre van szük­sége. Mert úgy néz ki, tényleg megpróbálkozna a becsületes élettel. És ha van, márpedig bizonyos, hogy van, aki ezt el­vitatja tőle, azért annyit hadd mondok el: kis hazánkban rengeteg Csonka István él, aki idős, tehetlen-totyogó néni­kékben látja megélhetése kul­csát. Ha másként nem, hát a kis nyugdíjak erőszakos elvé­telével. Mert nincs más lehe­tőségük. Gondoljunk csak bele! Va­jon a világ egyetlen nagyha­talma, az Egyesült Államok azért segélyezi a FÁK-at, mert oly nagylelkű és bőkezű? Nem. Bár igaz, ez rideg politika, és ezért a hasonlat sem áll szi­lárd pilléreken. Ugyanis a Csonka Istvánokon segíteni nemcsak stratégia és politika kérdése. Nemcsak az. Balassa Tamás Pályázati felhívás Miskát, a fekete németju­hász kankutyát pár hónapos korában vitték el a rendőrök a gazdájától. A vásárlást gon­dos szemrevételezés előzte meg a „fészekben”, s a rend őrei sem akárkik voltak, ha­nem olyan speciális felké­szültségű szakemberek, akik valójában „tesztelni” tudják a kutyakölyköket... Gondolná a laikus, hogy azt értékelik, amelyik a legbátrabb, a legha­ragosabb. Nos, ez nagy téve­dés! A különböző vérmérsék­letű ebek közül éppenséggel a legnyugodtabb „temperatum” a nyerő, azt lehet úgy idomí­tani, hogy a parancsvételre al­kalmas legyen, a kiképzés so­rán a beidegződései tartósak maradjanak, és bírja erővel, Miska A NÉGYLÁBÚ DETEKTÍV idegekkel — igen, idegekkel! — a hosszú, hosszú gyakorlá­sok, szoktatások fáradalmait. Mert ezek az ültetéstől a fekte­tésig; az üldözéstől a nyom­követésig (az utóbbi már a ki­képzés koronája) nem akármi­lyen próbatételek sorozatát je­lentik. Miska minderre alkal­masnak bizonyult. A dunakeszi kiképzőbázi­son — amit egymás között „kutyakeszinek” is hívnak — hathónapos korában ismertet­ték össze a fiatal nagyatádi rendőrrel, aki szintén ott ké­szült fel a nyomozói felada­tokra. Hogy úgy mondjam, „munkatársak” lettek, jóban rosszban, hóban és napsü­tésben — a jeles képességű németjuhász a nevét is kikép­zőjétől kapta. Nemes Dénes főtörzsőr­mester úr mesélte el mindezt; fiatalos lelkesedéssel, rokon­szenvesen ecsetelte a kikép­zés fortélyait, valóságos elő­adást tartott a kutyához kellő türelemről, bizalomról, a nyo­mozóhám helyes használatá­ról — mert az kérem hosszú pórázt jelent, és úgy alkal­mazzák, mint az okos asszony a férje „szabadságát”. Nem arra való tehát, hogy minden­től távol tartsa, de arra mindig jó, hogy viselője tudjon róla. így aztán nem is rágja el... Szóval nem akármilyen tudo­mány az, hogy a kutya szá­mára kedves, játékos labda- dobálásból hogyan alakítható ki a nyomfelvétel és a nyom­követés hatásos ösztöne. És az sem, hogy minden jól el­végzett feladat után miként kell azt visszaigazolni és ju­talmazni. Avagy: a tetthelyen a „szagkatlanból” hogyan kell kiválasztani a determináns be­törőillatot, mert csirkefogó őkelme az elkövetés közben erőteljesen verítékezik is. Miska mindezeket megta­nulta, s nem is akárhogyan. Köszönhetően a főtörzs úr szakértelmének és kutyasze- retetének, mert ez utóbbi lega­lább olyan fontos. A nyomo­zókutyának tudnia kell mind­azt, amit általában a rendőrku­tyák tudnak a járőr mellett, a plusz viszont az, amiben a de­tektív is különbözik a többiek­től. Bolti tolvajok, pincebetörők immár népes csapata emle­getheti Miska nevét évek óta. Ám teljesítményeit a rendőr- kapitányságok is jegyzik, sőt a megyei főkapitányságok kö­zött kétévenként vetélkedőt is rendeznek. Nyomozati rekord­jainak köszönhetően legutóbb Miska országos második lett. Nemcsak ezért sztár. Ját­szott filmszerepet is, látható volt az Angyalbőrben című so­rozatban. Az osztrák filmesek pedig megtették egy támadó farkasfalka vezérének. Miska annyira beleélte magát les- prézett farkasbundájában a szerepébe, hogy a lovon me­nekülő „csibészt” (így hívják a szakmában a betörőt imitáló kiképzőt) — már megbocsás­sanak — úgy seggbe harapta, hogy szirénázó mentő vitte a kórházba... Jeles szereplései során a leghálásabb közönsége mégis az a nagykorpádi néni volt, aki egy reggelen arra ébredt, hogy összes tyúkját ellopták. A nagyatádi kapitányság ré­széről Miska is megjelent fő­törzsőrmesterével, s elindulva a forró nyomon — árkon, bok­ron, kerten, mezőn és erdőn át — egy cigánycsalád portájá­nál feküdt le, jelezve a régi módon dolga végeztét. Ott ás­ták el a tyúkokat. Eközben eltelt nyolc év... Jelentős sikereket hozott a fia­tal nyomozónak, Nemes Dé- nesnek és Miskának is, akit baráti pillanatokban főnöke egyébként Misinek becéz. A nyolc év kutyakorban nagy idő. „Emberre” átszámítva Miskánk lassan 60 éves lesz, úgyhogy a vénülő nyomozóku­tya nyugdíjba készül. A főtör­zsőrmester mondta, nemcsak fizikailag, de idegileg is fá­rasztó évek voltak ezek. Mégis azt gondolom, hogy a megérdemelt hosszú pihenés idején Miska mégsem úgy vo­nít majd a holdra, mint a többi társa. Inkább úgy pihen, mint a hintaszékében ringatózó vén Sherlock Holmes vagy Hercule Poirot... Emlékezve a nagy napokra! Tröszt Tibor (Fotó: Kovács Tibor)

Next

/
Thumbnails
Contents