Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-09 / 58. szám
1992. március 9., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Jó bizonyítvány a gazdaképzésnek Marcaliban „Minisztert az egészségügynek is!” Tüntető tízezrek Budapesten Az egészségügyiek jogos követelései — Surján László ígérete — Ma folytatják a tárgyalásokat Csordás Ferenc, a marcali szakmunkásképző intézet igazgatója mondja: — A rendszerváltás egyértelművé tette, hogy iskolánk nem maradhat meg abban az állapotában, amiben évtizedeken át volt. Intézményünk korábban ipari szakmunkás- képző iskolaként működött, amelyben nyolcféle szakmát oktattunk a nagyüzemi igényeknek megfelelően. Nagyon gyorsan nyilvánvalóvá lett: ez az állapot nem maradhat fenn, és iskolánk profilját, szerkezetét bővíteni, átformálni kell. Ennek megfelelően öt iskolát integráltunk, a szakmunkás- képzésben megmaradtak azok a hagyományos szakmák (kőműves, géplakatos, villanyszerelő, bőrdíszműves stb.) amelyekre a városban és vonzáskörzetében szükség van. Ezekben a szakosztályokban annyi gyereket oktattunk, amennyi az utánpótlást biztosítja. Folytatva a hagyományt — Ez hány tanulót jelent osztályonként? — Szakmai csoportonként, a bőrdíszművesek és a nőiruha-készítők kivételével tíz-tíz tanulót, évfolyamonként összesen 7-et. Persze, eltávozás, bukás miatt ez a szám változhat. A hagyományos szakmai oktatáshoz, szakmunkásképzés mellett bevezettük a gaz- daaszonyképzést. Ezzel régi igénynek tettünk eleget, hiszen maga a gazdaasszonyképzés 1949-ben Magyarországon megszűnt, noha az addigi iskolarendszerben nagy hagyománya volt. A képzést érettségizett lányoknak indítottuk, nem kismértékben azért, hogy akik egyetemre, főiskolába nem kerültek be, ne szaporítsák a munkanélküliek számát. A másfél éves képzési idő alatt tanulóink egy, számunkra szabad képzési lehetőséget biztosító keretprogramon belül háztartást, szabás-varrást, kertészetet, állattenyésztést, más mezőgazdasági szakágakat, csecsemő- és idősgondozást stb. tanulnak. Célunk elsősorban az, hogy olyan háziasz- szonyokat képezzünk ki, amilyeneket az elmúlt 40-50 évben sehol nem képeztek, és talán ezért is tartanak ott a magyar családok, ahol tartanak... Olyan modern gondolkodású, a gyakorlati gazdálkodáshoz értő háziasszonytípust akarunk formálni, aki együtt tudja tartani a családot, és tudja, mit és hogyan kell ezért tennie. Van aztán még idegen nyelv oktatás, számítástechnika, irodatechnika. Ezek fakultatív tárgyak. Most akarunk kapcsolatokat kialakítani a keszthelyi egyetemmel azért, hogy a végzett lányok egyetemi oktatásra is jelentkezhessenek. Pénz - pályázattal — Kik oktatják a gyakorlati tárgyakat? — Az önkormányzat segítsége nélkül nagyon nehezen indult volna be az oktatás. Kaptunk egy volt óvodaépületet, ezt kéthónapos kemény munkával szükségleteink szerint alakítottuk át, így lett a gazdaasszonyképzésre alkalmas. Egy többmillió forint értékű pályázat elnyerése pedig a szükséges pénzalapokat biztosította. Ami a tanerőket illeti: a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen valamikor létezett mezőgazdasági ismeretek és háztartástan szak. Ennek két végzettje van Marcaliban, mindketten nálunk tanítanak. Mellettük óraadóként a kertészmérnöktől a védőnőn és orvoson keresztül a vendéglátóipari szakemberig rendelkezésre áll a szükséges tanári személyzet, így biztosítva van a magas szintű oktatás. Még egy dolgot el kell mondanom: a mező- gazdasági gépszerelő szakma valamikor nagyüzemi érdekeket szolgált. Mivel előtérbe kerültek a kisebb gazdaságok, helyesnek tartottuk, hogy ezt a szakoktatást szélesebbre nyissuk; így 1992 szeptemberében gépüzemelő és karbantartó szakma kísérleti oktatásra térünk rá. Ennek értelme az, hogy a gyerek ne csak a gépszerelést, hanem a szántás-vetésen keresztül a mezőgazdasági munkák összességét is ismerje és el tudja végezni. Ez a képzés három évét töltené ki, a negyedikben pedig gazdaképzés lenne. Vagyis a három év alatt tanultak mellé még jön egy specializálódás, kertgazdálkodás, valamint vállalkozói ismeret oktatás. így munkavállaláskor, vagy ha önálló mezőgazdasági kisvállalkozók lesznek diákjaink, sokféle munkát el tudnak majd végezni. Ennek az újfajta oktatásnak az előkészületeit, metodikáját, lehetőségeit mérte fel egy minisztériumi bizottság. Megvizsgálta a gazdaasszonyképzés első évének tapasztalatait, és ezeknek mások hasonló eredményeivel. Iskola - jó úton — Az agrároktatással foglalkozó országos szaktanácsadó testület kíváncsi volt arra, hogy hol állunk munkánkkal és mit tudunk tenni. Ezért a Földművelődésügyi Minisztérium irányítása alatt álló 24 tagú csoport a nálunk töltött három nap alatt — hogy divatos szóval éljek — teljesen „átvilágította” iskolánk ez- irányú tevékenységét, mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati órákat, valamint a rendelkezésünkre álló pénzösszegek felhasználását. Azt hiszem, nem szerénytelenség, ha elmondom: az iskola jó úton jár, s ha továbbra is így halad, nem fog célt téveszteni. Jó minősítést kapott a gyerekek felkészítése, szakmai előmenete. Eladd mondjam még el azt is, hogy ehhez az új típusú gazdaképzéshez az önkormányzat nagy anyagi segítséggel járult hozzá. így a gyerekek szakmai oktatását, gyakorlatát teljes egészében az iskola tanműhelyeiben tudjuk megvalósítani. Még ennél is fontosabb, hogy ugyancsak az ő jóvoltából már e tavasz- szal mintegy 36 hektáron tangazdaságot tudunk létrehozni a gazdaképzéshez. Metz A. Márton (Folytatás az 1. oldalról) Az egészségügyiek demonstrációjára már kora reggeltől ezrek gyülekeztek Budapesten, s a tömeghez szólt az orvosok, a diplomások és a szakdolgozók képviselője; köszöntötte az egybegyűlteket a mentődolgozók önálló szak- szervezetének és a gazdasági, műszaki, ügyviteli dolgozók küldötte. Az EDDSZ Nádor utcai székházának erkélyéről elhangzott beszédek után az egészségügyiek demonstrációjának 35-40 ezerre gyarapodott tömege a Népjóléti Minisztérium elé vonult, tiltakozva az egészségügyi intézmények nyomorúságos állapota és az ágazat dolgozóinak tarthatatlah bérhelyzete miatt. Az EDDSZ-székháztól a Népjóléti Minisztériumig tartó rövid utat a mintegy negyvenezer tüntető rendzavarás nélkül, nyugodtan tette meg. A transzparensek feliratai azonban indulatokról árulkodtak. „Minisztert az egészségügynek isi”, „Kinek elég a maradék?", „Minisztert kérünk pártvezér helyetti”, „Miniszter úr, akar Ön a mi betegünk lenni? Mi az Ön betegei vagyunk!”— ilyen és ehhez hasonló feliratú táblákon fejezték ki tiltakozásukat a jelenlévők. A minisztérium épülete előtt már várták a tüntetőket, több minisztériumi vezető és később Surján Surján László beszél László miniszter is kijött az épület elé. A szakszervezeti vezetők közül először Gulyás Judit köszöntötte ismét a jelenlévőket, majd az EDDSZ alapszervezeteinek képviseletében a Nagykanizsáról érkezett Éberling György intézett közvetlen hangú beszédet a miniszterhez. Az ágazaton belüli helyzetükről külön is szóltak a bölcsődei, illetve a mentődolgozók képviselői. A tüntetésen résztvevő egészségügyi dolgozók demonstrációját az ország számos más érdekképviselete is támogatta — tudták meg a jelenlévők abból a több mint tucatnyi szolidaritási táviratból, amit a minisztérium előtt Harsányi Imre, az EDDSZ tárgyalócsoportjának vezetője olvasott fel. A tömeghez, illetve a miniszterhez intézett beszédek után az EDDSZ-nek a népjóléti miniszterhez intézett petícióját ismertették. A szakszervezet ebben az egészségügy minden dolgozójára kiterjedő azonnali 50 százalékos béremelést, a minisztérium erre vonatkozó érdemi válaszát, az azonnali bérkövetelésekről szóló tárgyalások újrakezdését követeli, valamint azt, hogy a kormányzat az idén is garantálja az egészségügyi intézmények működőképeségét. Ez utóbbi érdekében pedig a dologi kiadásokra szánt összeg — a jelenlegi 5 százalék helyett — legalább az inflációval azonos mértékben emelkedjen. A tüntetés somogyi résztvevői elmondták: a követelések ismertetése után több ezer kék léggömb repült a petíció szövegének szórólapjával a magasba, jelképesen is szétröpítve a tüntetők követeléseit, s kifejezve azt a reményt, hogy talán a bérek is — ha nem is az égbe, de — emelkednek majd. A petíciót Surján László népjóléti miniszter vette át, majd kijelentete: a tárgyalások folytatódnak, ám ha most azonnal konkrét választ tudnának adni a követelésekre, akkor nem lett volna szükség erre a demonstrációra. Megígérte: a tárgyalásokat hétfőn folytatják, s kifejezte reményét, hogy hamarosan eredményt érnek el. A miniszter beszédét követően Gulyás Judit szólt ismét az emberekhez, továbbra is bizalmat kérve. A tárgyalások folytatódni fognak; érdemi választ várunk — mondta az elnökasszony, majd hozzátette: „köszönöm, hogy március 7-ét az egészségügy ünnepévé tettétek”. Az egészségügyi dolgozók békés demonstrációja délután fél egykor ért véget. Jubileumi ünnepség Kaposváron Negyven éve képeznek élelmiszeripari szakembereket Ritkán látni annyi könnyes szemmel összeölelkező embert, mint szombaton a kaposvári Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet jubileumi ünnepségén. Az eddig megtett út számbavételére is alkalmat adó ünnepélyes alkalomra minden tanár, és az 1954-től itt végzett egykori diák meghívást kapott. A folyosók néma tanúi voltak az örömteli beszélgetéseknek, az „emlékszel?”, „nézd, nem Misi gyerek az ott?”, „hol vannak a többiek?” kérdéseknek. Tárgyi emlékek, régi dokumentumok mesélnek az iskola történetéről. Lovrits Kálmán és Horváth János volt művésztanárok alkotásaiból rendeztek kiállítást, s a cukorgyár, a sütő-, a hús- és a tejipar termékbemutatója várta a vendégeket. Erre az alkalomra jelent meg a Jubileumi évkönyv, amely a 40 éves élelmiszeripari szakember- képzés múltját, jelenét és emlékeit örökíti meg. — Elogy most milyen érzések kavarognak bennem? — kérdezett vissza dr. Honfi Ala- dárné, az iskola egyik legnépszerűbb pedagógusa, aki 1952-től 1982-ig igazgatóhelyettese volt az intézménynek, de elszakadni a diákoktól nyugdíjazásakor sem tudott; ma is óraadó, biológiát és élettant tanít. — Elsősorban büszke vagyok a tanítványaimra. Ennyi idő után-ís felismerem valamennyit, sőt még a csúfnevükre is emlékszem. Éppen az előbb szólt utánam valaki: Mária néni, hát én vagyok a Kecske! A SZOT színháztermében Szőke Attila, igazgató meleg szavakkal köszöntötte az ün« nepély valamennyi résztvevőjét: az intézet egykori és mai diákjait, tanárait, a képzésben részt vevő gyárak és üzemek oktatóit, vezetőit. Mint elmondta: az iskola jelenében a legjobb iránytűt a négy évtizednyi idő alatt megszerzett értékek és hagyományok je(Fotó: Gyertyás László) lentik. Ezt követően az iskola diákjai kedves összeállítással — amelyben szó volt a kezdetekről, a tanári hivatásról, no meg természetesen a szerelemről is — szórakoztatták a zsúfolásig megtelt színház közönségét. Nagy sikere volt dr. Horváth Ferenc, 1970-ben végzett egykori diák sztorijainak, amelyek a már „elévült bűnökről” szóltak. Végezetül álljon itt az a Berzsenyi Dá- niel-idézet, amellyel a Jubileumi évkönyv kezdődik, s amelynek a szelleme valóban átlengte ezt a meghitt, nagyszerű ünnepséget: „Szeretet, Barátság, mint minden, múlandó, / De emlékezete, öröme állandó.” Tamási Rita
