Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-06 / 56. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — ÁLLÁSPONTOK 1992. március 6., péntek Egy marék igazság, egy marék sár Király Béla: Mikor beszélünk már a magyar jövőről? — Mindabban, ami a Ma­gyar Fórumban megjelent, egyetlen szó új sincs, hiszen ezek már megjelentek a Ring- ben és több más lapban is. Igaz, a szerző mindannyiszor ugyanaz. Ami ennél a mocsko- lódásnál jobban bánt, az az, hogy még Mécs Imre baráto­mat is megpróbálták ellenem fordítani, elértve, hogy ő egy nyilatkozatában azt állította: én a honvédelmi progra­mommal a Horthy-rendszert akarom visszahozni. Ez őrült­ség. Valójában arról van szó, hogy a honvédelem reformját célul tűző programomat a szabaddemokrata képviselők többsége elfogadta és a há­rom hete lezajlott tisztújításon — Mécs Imre helyett — en­gem választottak a parlament honvédelmi bizottságának al- elnökévé. Az MDF most min­dent elkövet, hogy ne én le­gyek az alelnök, hiszen tudják, hogy elfogadhatatlannak tar­tom a Honvédelmi Miniszté­rium jelenlegi szellemiségét. Csurkáék az ellenem folyó kampány élharcosai, most a honvédelmi bizottságon belül igyekszenek — nem takaré­koskodva az ígéretekkel — el­lenem fordítani a képviselőket. Lényegében tehát az MDF akarja megmondani, hogy me­lyik SZDSZ-es képviselő le­gyen az alelnök. (Ezt a tiszt­séget hatpárti megegyezés adta az SZDSZ-nek.) Sajnos, a Csurka-féle kör annyira au­tokrata mentalitású, hogy leg­szívesebben visszahozná az egypártrendszert. Persze, az az egy párt ők lennének. — Nem próbálta meg Mécs Imrével tisztázni az ügyet? — Őt nagyon bántja, hogy elmozdították. Igyekeztem megértetni vele, hogy ez nem az ő leértékelése, hiszen számos, az SZDSZ-ben betöl­tött tisztsége megmaradt. — Egy dolog az, hogy az MDF nem látná önt szívesen a honvédelmi bizottság ve­zetésében, más dolog, hogy Csurka István — szemmel láthatólag — személy sze­rint sem állhatja. Mi ennek az oka? — Mintegy három éve, ami­kor Amerikában járt, meghív­tam őt vacsorára, s ő jó ét­vággyal fogyasztotta a disznó­torost. Akkor még nem utált. Sőt, ha én megmaradtam volna függetlennek vagy MDF-esnek, akkor most sza­badságharcos hős lennék. A Csurka úgy van vele, hogy az én kommunistám a jó kom­munista, az én nyilasom az jó nyilas... Neki mindenki jó, aki fölött uralkodhat... — Talán hamarosan meg­érjük, hogy „lekommunis- tázzák”... — Meglehet, hiszen Csur- kánál nincs sem erkölcsi, sem politikai határ. Ő testesíti meg a szélsőséges hatalomvágyat. Amerikai éveim alatt sokat tet­tem a magyar ügyért és végül is 56-ban a nemzetőrség főpa­rancsnoka voltam. Ezen az alapon akár élni is hagyhatná­nak. Csakhogy nekik nem jó az, ha én mintegy feddhetet­len múlttal lépek föl bizonyos reformokért. Tegnap interjút csinált velem szombatra a Nap-tv. Persze, ugyanerről. Hát az isten szerelmére, mikor beszélünk már egyszer a ma­gyar jövőről? Arról, mit is kel­lene tenni. Például, hogy mi­ként kellene javítani nemzet­közi kapcsolatainkat. Mert romlik az ország imázsa. S fő­leg a Csurkához hasonló em­berek miatt. Őt nyugaton csak mint szélsőjobboldali rendbon­tót tartják számon. — Megítélése szerint mi­lyen tanulónak bizonyult az ország az elmúlt két évben, a demokrácia iskolájában? — Még csak az óvodában vagyunk. A Kádár-rendszer legnagyobb „sikere” az volt, hogy az embereket szervi­lissé, apatikussá és lustává tette... Annyi kiábrándultság gyülemlett föl bennem, hogy novemberben már azt fontol­gattam, hogy visszatérek vég­leg Amerikába. Végül épp a kaposváriak miatt nem tettem meg... Megmondom őszintén, a legjobb barátaim a Fidesz- ben vannak. Olyan emberek, akik nem mentek keresztül ezeken a rettenetes idősza­kokon, akiknek felnőtt éle­tében az első nagy élmény a demokrácia. Az ifjúságban bí­zom. Az ő munkájukkal léphe­tünk majd végre felsőbb osz­tályba... — Ön többször hozta pél­dának az amerikai demok­ráciát, pedig most az elő vá­lasztási harcokban ugyan­azt látjuk, ami nálunk is van. Ki-ki előkapar ellenlábasa múltjából egy kis szeplőt, azután kellően fölnagyítja és sajtókampányt kezd. — Van egy óriási különb­ség. Az ottani vádaskodásnak az utolsó szóig igaznak kell lennie, különben a vádasko- dónak egyszer és minden­korra vége. Az arizonai kor­mányzóról kinyomozták, hogy kiügyeskedte, hogy ne kelljen Vietnamba mennie és azt is, hogy házasemberként leány­kákkal huncutkodott. Igen ám, csakhogy mindkettő bizonyí­tott tény. Semmi kifogásom nem lenne, ha engem múlta­mért a tények alapján vádol­nának. Csakhogy. A fórumos cikk úgy kezdődik, hogy Király (Khőnig) Béla... Tehát azt su­gallja, hogy eredetileg vagy zsidó vagyok, vagy valami más „idegen”. A valóság, hogy családunk sok nemzedékre visszamenőleg Király volt és Burgenland máig magyarlakta részében élt... — Nyilván nincsenek poli­tikai illúziói. A kicsinálás re­ceptje mindenütt ugyanaz: végy egy marék igazságot, azután keverd össze fals ál­lításokkal... — Igen, csakhogy Csurkáék csak egy marék sarat vettek. Olyan ez, mintha én elkezde­ném taglalni, hogy miért kapta ő a Kádár-rendszer alatt a két legmagasabb irodalmi díjat... Ő maga mondta, hogy vannak emberek, akik azzal leplezik a múlt igazságát, hogy a leg­hangosabb szélsőségesek lesznek. Nos, önmagáról be­szélt. — Köszönjük a vélemé­nyét. Bíró Ferenc Farkas László igazsága Farkas László — aki levélpapírján ok­leveles mérnöknek és polgármesternek tünteti fel magát —, levelét az 56-os So­mogy megyei nemzeti forradalmi tanács v. titkáraként írta alá. Azt kifogásolja, hogy „Nem először fordult elő, hogy az egypártrendszer jeles újságírói most élfő- demokraták, kijelentéseimet rosszindula­túan, lejáratásomra kiforgatják.” Ezt an­nak kapcsán tette szóvá, hogy lapunk hétfői számában az MDF nagygyűlésről szóló, Repül a nehéz kő... című tudósí­tásban szerinte nem pontosan idéztük gondolatait. Lapunkban ez jelent meg: „Farkas László a valódi rendszerváltást hiányoló gondolatai végén idős „harcos­társai” nevében mondta: „ezt tovább nem csináljuk, nekünk már csak egy pár évünk van. Ha itt nem lesz komolyabb rendszer- változás, és ezek a csirkefogók nem lesznek kirugdalva, megfogjuk a baltát és csináljuk úgy, mint 56-ban. Erre tessék jól vigyázni (I)” Farkas László levele szerint: „Értelem — és nem szószerint — azt mondottam, hogy a sok elkeseredett, megalázott és kifosztottak nevében többen felkerestek, akiknek fogytán a türelmük, azzal, hogy ha nem lesz felelősségrevonás és elszá­moltatás, akkor bizony előveszik a baltát és kínzóikkal, megalázóikkal leszámol­nak. Mi 56-ban nem használtunk baltát. A csürhe mégis több mint 20 fiatal derék magyar fiatalt meggyilkolt.” Mit is mondott hát Farkas László? Fel­szólalását magnetofonszalag őrzi. Szó szerint idézzük ezt a részt: „Attól tartok — és most komoly leszek —, sokáig ez így nem megy. Nem árulok el titkot, nem egy, nem öt, nem tíz az öregek közül, akik en­gem ismernek, meg azok, akiknek az ap­ját itt agyonlőtték, fölakasztották, bebör­tönözték, jönnek, az egyik főmérnök úr — mert akkor az voltam —, a másik had­nagy úr, Laci bátyám, mindegy, hogy mit mondanak, ezt tovább a hétszentségit nem csináljuk. Nekünk már csak egy pár évünk van. Ha itt nem lesz egy komo­lyabb rendszerváltozás, és ezek a csirke­fogók nem lesznek kirugdalva, megfogjuk a baltát, azt csináljuk, mint 56-ban. Erre tessék jól vigyázni.” Mindehhez már csupán egy szólás illik: „A stílus maga az ember.” Március 8-tól vasárnap is Kaposvár, Dózsa Gy. u. 1/A « 82/18-240 Kívánság szerinti rendezvények 60 főig. Telefonrendelésre pizza házhoz szállítás! Biliárdterem! (104356) Barcs belterületén ipari tevékenység végzésére alkalmas 1,0 ha nagyságú telephely eladó, bérbe adó • 1000 m2-es műhely és 750 m2-es csarnok • raktárak, tárolóhelyiségek • szociális épület (iroda, étkező, öltöző) • gáz-központi fűtés • saját használatú út • 160 kW elektromos energia • városi ivóvízhálózat, egyedi szennyvízrendszer • telefon, telex, URH Egy 3000 m2-es térbeton, hajókikötő, sólyatér, rakodó közös használata lehetséges. Cím: VÍZIG; Hajójavító, Barcs, Dráva-part 2. Érdeklődni: Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Pécs, Köztársaság tér 7. Ügyintéző: Zsolnai Sándor Telefon: 72/26-311 (120644) Megújhodás vagy megbűnhődés? C sugar, Csurkával és csirkenyakkal Az általános bölénynek ki­osztott szerep szerint gyakor­latozik Csugaron Csurka Pista. A nagy politológiai mulattató mind nyugtalanabbul és erőt­lenebből tör-zúz a politika por­celánboltjában. Megengedi magának azt az ízléstelensé­get is, hogy képviselőtársait saját választókerületükben nyilvánosan becsmérelje. A hátuk mögött. Elmegy Kaposvárra gyűlöl­ködni és alattomosan belerúg az idős, beteg tábornokba, akit utoljára a köztársasági el­nök léptetett elő. A másik képviselőt libera­lizmusa miatt átkozza. Kisajá­tított pártjának rossz kádere­seként csalhatatlanul minősít- get, ítélkezik. Olyannyira, hogy a foglalkozás végén fejsze után kiált egyik hallga­tója. Az MDF szélsőjobb szár­nyának túlfejlett hangadója önállósult különítményben, a nyalka verbunk írói részeként bandukol Európából a Balkán felé. De így is szalonképtelen. Lehetetlen lesz rehabilitálni. Övé az összes részvétem. Csurka bolyongása időtlen és kiszámíthatatlan. Politikai pókert játszik ösztönös és ta­nulatlan kezdőkkel. Ezért nem veszélytelenek nagyfröccsös hendikepjei, ájtatos vasárnapi ébredései. Nincsenek vála­szai, csak bosszúvágyai. Ér­demben semmit sem mond a kisembernek. Nem akar tudni létbizonytalanságról, elnyo- morodásról; rezzenetlenül hallgatja, de nem érti a csirke­nyakra kuporgató munkanél­külit. Őt nem zavarja a két év alatt szétzilált mezőgazdaság, a leült állami nagyipar. Átsiklik az oktatás, az egészségügy, a szociális gondoskodás csőd­jén. Bármin. Mindez nem a ko- lalíció dilettantizmusa és nem az új kontraszelekció követ­kezménye, hanem „bolsevista trükk, liberális métely.” A be­váltatlan választási ígéretekről beszélni: „kozmopolita csel­szövés”. A korszerű baloldal helyét keresni a demokratikus parlamenti játékokban: „népel­lenes igyekezet”. Kár a kifinomult intellektuá­lis ellenvetésekért, Pistát régi fixa ideája kínozza a soraink­ban megbúvó ellenségről, akit ki kell söpörni. Ha megkésve is. Mert 1990 májusában nem volt hozzá bátorságuk törvé­nyes eszközökkel, európai megoldással. Akkor a kormány és a kor­mányfő négy évre szóló bebe­tonozásával voltak elfoglalva, a zsíros falatok elosztásával. Most pedig már késő, mert a népnyúzó törvények időköz­ben felnyitották a becsapott választók szemét. Hát veszett igyekezettel keményíteni kell, mindegy milyen áron, csak ha­talmon maradni. Gombot nyomni nagy tömbben, meny- nyiségi alapon eldönteni a jövő minőségét. Egy letűnt vi­lág konzervatív ideológiájával, naftalinos jelképeivel, képmu­tató moralizálással. A hatalom tekintély nélkül pöffeszkedik, meg van elé­gedve önmagával. Az értelem a háttérbe húzódik, az értékek a középszer alá tartanak. A lo­jalitás, a szervilizmus, a meg­bízhatóság mindenfajta érvé­nyesülés kritériuma. Pista feszeng, de lát kiutat. A nemzeti megújhodás prog­ramját átdolgozza a nemzeti megbűnhődés programjává. Talál követőkre is az elkónyá- sodott, elhorváthbalázsoso- dott pártban, amely aligha fog visszatalálni Lakitelekre, oly­annyira eltávolodott annak eredeti szellemiségétől. Ma­holnap ég egész Csugar! A polgár fél, az autonóm egyén és a kritikus kisebbség mind védtelenebb, szabadságát kezdi korlátozni a saját odú­jába szorult rendpárti rög­eszme. A mutatóujjával ag­resszívan a levegőbe bök- döső, lakáj-jellegű tanulmány- szerző abban bízik, hogy Eu­rópa már nem figyel; tehát ugyanazt huszárok, csak ha­tározottabban, most vagy soha. Mert a madarak szárnya- szegettek, az ellenzék képte­len összefogni, a kisember pedig oly fásult, hogy éber­sége kijátszható. A tolerancia és a kompromisszum kere­sése onnan, szélsőjobbról nézve a gyengék menedéke; a nemzeti megbékélés és a nemzeti egységkormány meg egyenesen a defetista szép- lelkek maszlaga. Egy esetle­ges nagytakarítás az idén ta­vasszal duplán számíthatna — nekik. A fejszés ember nem tud könnyed európai fellegekről, bécsiszeletet havonta már csak egyszer eszik. Ez itt ké­rem még mindig Móricz Csu- gara, Csurkával és csirke­nyakkal. A fejszés nem hal­lotta azt sem, hogy a lóverse- nyes, kiskocsmás, csülökpör- költes Pisti sem fenékig tejfel. Legalább egyszer majdmin- denki bedől neki, te is, én is. Mi gyarjók vagyunk, és válto­zunk. Ő gerinces és örök. Csak ne moralizálna! Mert a fejszés ember is dühös lehet, ha megtudja: Pisti azért elég jól jött ki a vérzivatarból. Ed­dig. Hisz büntetlenül agitált be­lépésre a téeszbe, ahol a ge­béből paripa lett; olyan jól elta­lálta, hogy melyik volt katpo- los-ávéhás főtiszt kezébe te­gye le művei kéziratát, hogy éveken át gondtalanul póke­rezhetett azok kiadásából, s még díjazott elismerést is ho­zott az acélos elnyomás, illett is szép búcsúbeszédet mon­dani érte. Nem baj, majd kinövi! — mondaná a púpos gyerek anyja. De nem. Pisti túlkom­penzál, túlharsog. Évek óta rejtély: mit, s miért. Ám mi lesz, ha a fejszés ember kita­lálja, s azt a népi kezdemé­nyezést terjeszti elő, hogy kér­jen Csurka is egy borítékot a miniszterelnöktől átvilágításá­nak eredményéről. Aztán a borítékot nyissa fel a nyilvá­nosság előtt, Kaposvárott vagy Budán. Akkor kiderül­hetne: jó-e a kistarcsai befutó parlamenti helyre vagy csak liberális móka ez az egész, tét nélkül. Attól tartok, el kell felejteni ezt a hendikepet. A ló is meg­botlik, és a fejszés ember is jobban teszi, ha inkább épít­kezik. Pistánk meg azt mondja: a postai áremelések miatt nem vesz borítékot. Ilkei Csaba független országgyűlési képviselő \

Next

/
Thumbnails
Contents