Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-05 / 55. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. március 5., csütörtök EMLÉKEZŐ FALU „Már könyvet se vehetek... ” Aki mindig szerette a gyerekeket A hagyományos paraszt­gazdálkodás keretében a ma­inál nagyobb jelentőséget tu­lajdonítottak a gyermek ne­mének — nyilvánvalóan gaz­dasági megfontolásból. Több­nyire a fiúkat részesítették előnyben. Ezt mutatja a gye­rek szavunk is, amely mindig fiút jelentett. Ha újévkor a várandós me­nyecske házába elsőként férfi látogató érkezett, ez biztos fiút jelentett. A hegyes, baloldalra húzó, magas has, mozgékony magzat, a túlhordás fiú, a fol­tos arc, széles far, jobbra húzó has, gyomorégés kislány szü­letését jelezte. De a legfonto­sabb, hogy az újszülött élet­képes, szép és egészséges legyen. Ennek érdekében a terhes anya nem készíthetett kovászt, nem dagaszthatott kenyeret, tilos volt káposztát vagy uborkát savanyítani, pénteken fonni, varrni, szeme­tet az ajtó felé söpörni, teme­tőbe menni, esküt tenni, kötél alatt átbújni stb. Nem volt sza­bad vizesedényre ülni (mert a baba nagyfejű lesz), kutyába, macskába rúgni, epret vagy egrest enni (mert akkor szőrös lesz). Óva intették a leendő anyát csúnya vagy testi hibás ember megcsodálásától, szo­katlan, torz dolgok megnézé­sétől, mert akkor — úgy vélték — a gyerek is olyan lesz. Ha terhes asszony tököt lop, ko­pasz, ha kukoricát, hosszú hajú gyereke születik. Ha ked­vező tulajdonságokat sze­retne biztosítani gyermeké­nek, akkor jól nézze meg a szép embereket, a kék szemű gyermeket... Az újszülöttet életének első pillanatától kezdve mágikus, rituális cselekedetekkel vették körül. A csecsemő nem ma­radhatott egyedül: ha anyjá­nak fel kellett kelnie, seprűt tett a maga helyébe, hogy a boszorkány ne tudja kicserélni a még meg nem keresztelt új­szülöttet. A váltott gyerekkel kapcsolatos hiedelmek or­szágszerte elterjedtek. A „visszacserélés” úgy történt, hogy a befűtött kemence előtt sütőlapátra ültették az elcse­rélnek vélt gyermeket, ekkor a boszorkány félelmében — hogy az ő gyermekét dobják a tűzbe — visszadta az egész­séges gyereket... A szemmel verés gyógyí­tása. Tunyog, 1931 (Luby Margit felv.) Az első fürösztésnél a für­dővízbe aprópénz került, hogy ne szűkölködjék; tej, hogy fe­hér legyen a bőre; alma, hogy piros arcú legyen; kislányok­nak virág, hogy szépek legye­nek; liba lábát mosták a víz­ben, hogy a gyerek ne legyen fagyos kezű; a tűt, a fejszét, a fúrót az eljövendő mesterség szimbólumaként tették a vízbe. Megoszlottak a véle­mények a fürdetés idejéről (ha naplemente után öntik ki a fürdővizet, az elviszi a baba álmát). Az sem volt mindegy, hová öntik ki a vizet. A rózsa­bokorra öntött víz a kislány szépségét biztosította, a fa tö­vébe pedig az egyenes, szép szál ember növekedését... A beteg gyermeket jóformán csak a babonás szokások se­gítségével gyógyították. Azt tartották, hogy a legtöbb be­tegséget a szemmel verés okozza. Elhárításként piros szalagot, gyöngyöt kötöttek a csecsemő csuklójára, fordítva adták rá a kisinget, pénzt tet­tek a főkötője alá. A szemmel vert gyermek fürdővizébe meghatározott számú para­Kilátás a teknöböl. Leszpéd, Moldva (Korniss Péter felv.) zsat dobtak, s minden parázs­nál egy személy nevét mond­ták. Amelyiknek az említésé­nél leszállt a parázs, az, vagy olyasféle személy igézte meg a gyereket. A „gyógymódhoz” ráolvasás is tartozott. László Katalin Orvosi bizottság Kaposváron és Siófokon A mozgáskorlátozottak gép­járműadó-mentességéről, egyes rájuk vonatkozó rendel­kezésekről már tájékoztattuk olvasóinkat ezen az oldalon — most a nekik adható igazolás­ról, beszerzésének módjáról szólunk. Dr. Nagyné dr. Ba- lasa Gabriella, az Állami Nép­egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Somogy Megyei In­tézetének titkárságvezetője fűzött kiegészítést azt általunk eddig közöltekhez, illetve ah­hoz a tájékoztatóhoz, amelyet a Népjóléti Minisztérium adott ki (megjelent a Népjóléti Köz­löny idei 2. számában). Megtudtuk: a mozgáskorlá­tozottnak külön igazoltatnia kell azt a tényt, hogy az adó- mentességre bejelentett gép­járműre a helyváltoztatáshoz van szüksége. Az igazolást a munkáltatótól, az iskolától, a rendszeres gyógykezelést nyújtó gyógyintézménytől, il­letve kezelőorvostól kell be­szereznie. Ami a korábban beszerzett igazolásokat illeti, érdemes szó szerint idézni a minisztériumi tájékoztató 5. pontját: „Annak a mozgáskor­látozott személynek, akinek mozgáskorlátozottságát a 91/1991.(VII.18.) korm. rende­let 2. számú melléklete alap­ján az OTF, az ŐSZI, illetve az eseti szakértői bizottság ko­rábban igazolta vagy aki az említett rendelet szerinti en­gedéllyel rendelkezik (itt a parkolási engedélyé rtendő. — A szerk.), mozgáskorlátozott­sága tényét külön igazolnia nem kell. A bejelentéshez ele­gendő a szakvélemény, illetve az engedély bemutatása. Hogy ki tekinthető mozgás- korlátozottnak? Az, akinek ezt az állapotát a Népjóléti Minisz­térium által kijelölt orvossza­kértői szerv igazolja. Somogy­bán az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézetének (OTF-OSZI) elsőfokú orvosi bizottsága működik Kaposvá­ron (Rendelőintézet, Petőfi tér 4., Ill.em. 10.) és Siófokon (Rendelőintézet, Semmelweis u. 2.). A siófoki körzetbe tartozik Andocs, Ádánd, Balatonbe- rény, Balatonboglár, Balaton- endréd, Balatonföldvár, Bala- tonkeresztúr, Balatonlelle, Ba- latonmária, Balatonőszöd, Ba- latonszabadi, Balatonszárszó, Balatonszentgyörgy, Balaton- szemes, Balatonújlak, Bá- bonymegyer, Bálványos, Be- degkér, Bonnya, Buzsák, Fiad, Fonyód, Főnyed, Ga- más, Gyugy, Hács, Hollád, Kapoly, Karád, Kánya, Kára, Kereki, Kéthely, Kisbárapáti, Kisberény, Kötcse, Kőrös­hegy, Látrány, Lengyeltóti, Lulla, Marcali, Miklósi, Nagy- csepely, Nagyberény, Ná- gocs, Nyim, Ordacsehi, Öreg­lak, Pusztaszemes, Ságvár, Sávoly, Sérsekszőlős, Siófok, Siójut, Som, Somogyacsa, Somogybabod, Somogydö- röcske, Somogyegres, So- mogymeggyes, Somogy- szentpál, Somogytúr, Szeg­erdő, Szorosad, Szólád, Sző- lősgyörök, Szőlőskislak, Sző- kedencs, Tab, Teleki, Tengőd, Tikos, Torvaj, Törökkoppány, Visz, Vörs, Zala, Zamárdi és Zics. Minden más somogyi város, község és a hozzájuk tartozó település mozgáskorlátozotta- inak a Kaposváron működő orvosi bizottság adja ki az iga­zolást. A mozgáskorlátozottak köz­lekedési kedvezményeivel kapcsolatos ügyekben ügyfél- fogadást tart az Állami Nép­egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Somogy Megyei In­tézete. Minden szerdán 8 és 16, illetve pénteken 8 és 15 óra között várják az érdeklődő mozgáskorlátozottakat vagy azok hozzátartozóit. Werstroh Jánosné 36 évet töltött el pedagógusként. Hiva­tásában gyermekkori álma vált valóra. Tíz éve nyugdíjas. — Mindig szerettem a gye­rekeket — mondja. — Két lá­nyom és a fiam mellett a tanít­ványaimmal való törődés öröm volt számomra. Az utolsó aktív éveket a kapos­vári Zója nevelőotthonban töl­töttem csoportvezető pedagó­gusként. Soha nem tartottam tehernek sem a tanítást, sem az intézeti munkát. Mindig éreztem, hogy gyermekeim viszontszeretnek. Szinte hihe­tetlen volt, hogy a nyugdíjazá­sommal mindez félbeszakad­hat... Rövid pihenő után dol­gozni hívott a TIT: a Kubából és Vietnamból érkezett ven­dégmunkásokat tanítottam szép nyelvünkre. Emberileg és anyagilag egyaránt hasz­nos időszaka volt ez az éle­temnek. És ami a legfonto­sabb: akkor még ketten vol­tunk... A férjem három éve halt meg, azóta egyedül élek. Mindhárom gyermekem csa­ládos, szerencsére ők is Ka­posváron laknak, két-három naponta sorra látogatom őket, és boldog vagyok, ha nekik vagy a nyolc unokámnak se­gíthetek. Az utóbbi években a kertünkben igyekszem meg­termelni a zöldségféléket... Palacsintát kell sütnie, mert jön a legidősebb unoka. Ha a kicsi beteg, őt is a nagymama ápolja — boldogan vállalja ezeket a feladatokat. A szépen berendezett har­madik emeleti lakás, ahol be­szélgetünk, saját tulaj­donú otthona Werstrohnénak. — Szerencsére! — mondja. — Ugyanis a nyugdíjam jósze­rivel csak arra elég, hogy a la­kást fenntartsam. Igen szeré­nyen élek. Ruházkodásra évek óta nem költők. Utazni már nyugdíjasjeggyel is drága, legfeljebb a közeli ro­konokhoz jutok el évente... A vízdíj mérséklésére vízórát szereltettem föl, így már „csak” egyharmadát fizetem az átalánynak. A nyugdíjam 400 forinttal haladja túl azt a „küszöböt”, ameddig a pol­gármesteri hivatal még hozzá­járul a fűtésdíjhoz. Kérni szé­gyellnék, így ha már végleg fi­zetésképtelenné válók, meg­próbálom néhány helyiségben kiköttetni a radiátort... Legfáj­dalmasabb, hogy kulturális igényeim kielégítéséről telje­sen le kellett mondanom. A színházat, mozit már rég nem engedhetem meg magamnak. Egyetlen információs forrá­som a tévé. A legutóbbi ár­emelés óta nemhogy folyóira­tot, de még napilapot sem já­rathatok. A Somogyit is két-három napos késéssel, a gyermekeimnél olvasom el. Ahogy idősödöm, egyre keve­sebbet alszom. Mindig sokat olvastam és most volna rá időm, ezért is bánt, hogy már könyvet sem vehetek... — Restellem, hogy nem be­szélhettem gondtalan nyugdí­jas évekről. Félek arra gon­dolni, hogy az infláció előreha­ladtával mennyit ér majd a nyugdíjam. Ugyanis már nincs mit megvonni magamtól... Spitzer Edit ROVATSZERKESZTŐ: HERNESZ FERENC Ki jogosult öregségi résznyugdíjra? A munkanélküliek növekvő táborában nagy számban van­nak olyan idős emberek (zömmel asszonyok), akik fiatalabb korukban nem dolgoztak, mert egy kereset elegendő volt a család fenntartásához, s nekik a háztartás vezetése, a gyere­kek nevelése volt a fő foglalkozásuk. Később ugyan elhelyez­kedtek, hogy megszerezzék a nyugdíjjogosultsághoz szük­séges szolgálati időt — most azonban állás nélkül maradtak, pedig néhány év még kellene, hogy teljes nyugdíjat kaphas­sanak. Számukra az a megoldás kínálkozik, hogy igénybe veszik az öregségi résznyugdíjat. Erre az a 60. életévét betöl­tött férfi és 55. életévét betöltött nő jogosult, aki legalább 10 évi szolgálati időt szerzett, de még nem érte el az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges 20 éves — a társadalombiztosí­tásnak bejelentett — munkaviszonyt. Azok a nők, akik sokat betegeskedő gyermeket gondoztak vagy több kisgyermeket egyszerre neveltek, gyakran kény­szerültek munkaviszonyuk huzamos megszakítására. Az ő szempontjukból fontos tudnivaló, hogy ma már nem érvényes az a korábbi joghátrány, amely szerint az addig szerzett szol­gálati idő a nyugdíj szempontjából teljes egészében elveszett, ha valaki öt éven át nem vállalt munkakönyves állást. Minden bejelentett állásban töltött idejük beszámít tehát a nyugdíjba, akárhányszor és akármennyi időre szakították is meg munka- viszonyukat. Kérhetnek öregségi résznyugdíjat azok a nők is, akik 10 évnél rövidebb szolgálati idővel rendelkeznek, de a gyermek- gondozási segély bevezetése (1968) előtt egy vagy több gyermeket szültek. Ténylegesen megszerzett szolgálati ide­jük ugyanis gyermekenként 365 — beteg gyermek esetében 550-— nappal növekszik. Vagyis ahány gyermeket szültek 1968 előtt, annyi évvel kevesebb kell a nyugdíjhoz minimáli­san szükséges szolgálati időből. (Ez nemcsak a rész-, hanem a teljes nyugdíjra is vonatkozik.) Az öregségi résznyugdíj összegét a minimum 20 év szolgá­lati időhöz kötött teljes nyugdíjhoz viszonyítva határozzák meg. 28 évi munkaviszony után az átlagkereset 53 százaléka a nyugdíj. Az erre az 53 százalékra jutó összeget csökkentik annyiszor 2 százalékkal, ahány évvel kevesebb a szolgálati idő a 20 évnél. Sajnos, sokan vannak, akiknek olyan alacsony a fizetésük, hogy átlagkeresetük — 20 évi szolgálat után nyugdíjként járó — 53 százaléka nem éri el a jelenlegi nyug­díjminimum (5200 forint) összegét. Esetükben nem a valósá­gos átlagkereset, hanem a nyugdíjminimum 53 százalékából vonnak le annyiszor 2 százalékot, ahány év hiányzik az öreg­ségi teljes nyugdíjhoz szükséges 20 évi munkaviszonyból. Ferenczy-Europress J obn IM iiiúzö has: fc iánv...

Next

/
Thumbnails
Contents