Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. március 2., hétfő Falu fejlesztés Csombárdon bhhbhbbhhhhhhbbhhíhihhhhhbhhbbhhhhbbhbhhhhhhhbbmhhhhhhhhiiihhh Sótonyi György: „Mi szeretnénk a kastély elé építeni a templomot.” (Fotó: Lang Róbert) — Az expóval nincs annyi probléma, mint a csombárdi templommal — fogad ben­nünket a falu 73 éves polgár- mestere Sótonyi György. A falu két részből áll: Alsó- és FelsőCsombárdból. E „nem hivatalos” elosztás az embe­reket is megosztja. Felső-csombárdon van az in­tézmények nagy része s egy műemlékjellegű kastély. A polgármester is itt lakik. A történet az emberek sze­rint akkor kezdődött, amikor szóba került, hogy hova is épüljön a II. világháborús em­lékmű. Néhányuk szerint a polgármester által tervezett emlékmű helyét maga a pol­gármester döntötte el önké­nyesen, figyelmen kívül hagyva a falu javaslatát. Az­után következett a templom terve... — Ez nem így volt, a képvi­selő-testület szavazta meg, hogy hol legyen az emlékmű. Nem értem, miért a szemé­lyem elleni támadás, amikor én már annyi mindent tettem ezért a faluért — cáfol Sótonyi György. o — Nehogy megmondja, hogy szóba álltam magával, le ne írja a nevem — mondja egy idős asszony, amikor megszó­lítom az utcán. — Nekem az egyik képviselő-testületi tag mondta azt, hogy nem segít, mert nem rá szavaztam a vá­lasztásokkor... Tudja a pol­gármester nagyon jó család­ból való, rendes ember, csak csökönyös. Be kellene ismer­nie, hogy a kastély előtti terü­let nem alkalmas arra, hogy templom épüljön rajta. A terü­let nagyon vizes, márpedig a templomnak több generációt ki kellene szolgálnia. A képvi­selő-testület minden tagja azonban a polgármester mellé állt... © A templomépítés ötletének történetét már a polgármester meséli el. A falunak van egy iskolai épülete, amelyre igényt tart az egyház. Itt szokták tar­tani hétvégeken az istentiszte­lek is. Úgy tervezték, építenek egy kápolnát, s így megmarad az épületük is. A kápolnából végül templomterv lett, ame­lyet elfogadott az egyházköz­ség és a képviselő-testület. Több hely is számításba jött. Az egyik a polgármesteri hiva­tallal szemben a műemlékjel­legű kastély előtti rész, a má­sik pedig a falu közepén egy kis domb, amely elé már oda­építették a vízaknát. így ezt a tervet el is vetették. Az embe­rek egy része — nyilván az alsó-csombárdiak, az utóbbi­hoz ragaszkodnak. Azután jött a következő probléma: a felső-csombárdi kastély előtti területre nem építhető a temp­lom — állapította meg az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség. Itt tart most az ügy. — Ha tudtam volna, hogy ekkora bonyodalom lesz ebből, akkor hozzá sem kezdek — mondta a polgármester. Falugyűlést még nem rendeztek ebben a kérdésben (sem), de 100 alá­írás már összejött a 400 lelket számláló faluból, hogy a kas­tély előtt legyen a templom... 0 — A polgármester rende­zési terv ügyében kereste meg a településrendezési tár­sulást — mondta Lőrinczné dr. Szabó Tünde megyei főépí­tész. — Tervük az volt, hogy a meglévő polgármesteri hiva­tal, és az orvosi rendelő épüle­téből szolgáltatóház legyen, és építenének egy kápolnát. A társulás építésze el is ment Csombárdra. Majd helyszíni egyeztető tárgyalásra került sor. Ennek emlékeztetőjében olvasható: „ A polgármester ál­tal javasolt helyszín a jelenlegi polgármesteri hivatallal szem­közti zöld terület, mely a Fő utca és a kastély között he­lyezkedik el. Elképzelése sze­rint a kápolna az utcavonaltól hátrahúzódva, a II. világhábo­rús emlékmű fölött helyez­kedne el... ” A helyszíni bejárásnál az OMF képviselője megerősítte, hogy a polgármesteri hivatallal szembeni, a kastély előtti zöld területre nem lehet a templo­mot építeni, a település szer­kezete miatt. (A települész- szerkezet szilvamag alakú, mint például Hollókőé.) Más­részt a polgármesteri hivatal eladta a kastélyhoz vezető utat sőt szakhatósági enge­dély nélkül lakóházak épültek a zöldterületre. — Egy templom a település életében igen meghatározó — mondta L. Szabó Tünde — , ezért rangos, központi helyre érdemes építeni, például a fő­tér és az út tengelyébe. Nem lenne méltó egy templomhoz, ha mondjuk egy telek és egy ház közé építenék. A szakmai érvek azonban süket fülekre találtak, a polgármester nem fogadta el a szakvéleménye­ket. Még tavaly kértem Sóto­nyi Györgyöt: hadd menjek el egy testületi ülésükre, hogy tá­jékoztathassam a képvi­selő-testületet. Már két hó­napja nem érkezett válasz... o „Kereskedelmi központ kia­lakítását nem áll szándékunk­ban megakadályozni. A volt Pongrácz-kúria előtti zöldterü­let átgondolatlanul végzett eddigi beépítésével lehetetlen helyzetet hozott létre önma­gának a település... Amennyi­ben a településen megfelelő hely kínálkozik az új kápolna építésére, a terveket egyeztet­jük. A kúria előtti zöld terület keleti oldalán húzódott... gya­logút területét és az út funkció­ját állítsák vissza az érvényes rendezési terv szerint...”— írta február elején kelt levelében az Országos Műemléki Fel­ügyelőség igazgatóhelyettese. 0 Hogyan tovább? A helyszíni szemléken mindig csak a pol­gármester volt ott, a képvi­selő-testületi tagok közül senki. Csombárd lakossága nincs tisztában az esemé­nyekkel, hiszen senki nem tá­jékoztatta őket. Szükség volna már egy falugyűlésre, ahol a szakemberek elmondhatnák a tényeket. Talán megoldódna a templomépítés problémája (is)... Tóth Kriszta NE ALAMIZSNÁT, TÁMOGATÁST AGRÁRKAMARAI JAVASLATOK A TAVASZI MUNKÁK SEGÍTSÉGÉHEZ A Magyar Agrárkamara leg­utóbbi ügyvezetői értekezle­tén Szöllősi Endre, a földmű­velésügyi minisztérium köz- gazdasági főosztályának ve­zetője szólt a pénzügyi segély­tervezetről, amellyel a szak­minisztérium a tavaszi mun­kákat segítené. Az agrárka­mara javaslatairól dr. Exner Zoltán megyei ügyvezető igazgató tájékoztatott. Központi segítség nélkül az agrárgazdaság likviditási fe­szültségeinek enyhítésére nincs esély. A kereskedelmi bankok kockázatos adósnak minősítik a termelőket, a fel­vásárlók és feldolgozók nagy részét. Ezt dr. Exner Zoltán a megyei agrárkamara ügyve­zető igazgatója mondta és hozzátette: ennek ellenére azonnali hiteleket kellene nyújtani a munkák megkezdé­séhez. A kamara javasolja, hogy mintegy 10 milliárd forint kedvezményes hitelt adjanak azoknak a gazdaságoknak, amelyeknek termékértékesí­tési szerződésük van és va- gyonarányos adósságuk az 50 százalékot nem haladja meg. Az állami felvásárlás bőví­tése megszabadítaná a terme­lőt feleslegeitől. Az egyéb in­tézkedések sorában a kamara javasolja az export előfinan­szírozási hiteleknél a jelenlegi 50 százalékkal szemben 70 százalék megadását. Az élel­miszer-feldolgozó vállalatok privatizációjánál a tőkebevo- násos lehetőséget javasolják. Az adósságteher enyhíté­sére az agrárkamara szor­galmazza, hogy a kormány függessze fel a kedvezőtlen adottságú gazdaságok ko­rábbi visszafizetési kötelezett­ségeit. Ezek összege már önmagában 1,9 milliárd forint lenne. A központi intézkedé­sek forrásául agrárintervenci­óra négy-, agrár exportra 26 milliárd forint rendelkezésre álló forrást jelölt meg az ag­rárkamara. (Mészáros) Amiről a képviselők (is) vitatkoznak A kárpótlási jegy életj ár adókra váltása A kárpótlási jegyek nevesí­tett, szabályozott felhaszná­lási lehetőségeit bővíti a tör­vényjavaslat azok számára, akik a kárpótlási jegyért — életkoruk miatt — nem tudnak vagyont, vagyontárgyat (ter­mőföldet, üzletrészt stb.) sze­rezni, illetve kezelni. Az előterjesztés szerint élet­járadék — az őt saját jogon megillető kárpótlási jegy elle­nében — annak folyósítható, aki 1991. december 31-én be­töltötte 65. évét. így gyakorlati­lag készpénzre váltható a kár­pótlási jegy — ez a megoldás azonban arra a viszonylag szűkebb körre vonatkozik, amely erre szociálisan rászo­rult. (Az eddigi információk szerint a jogosultak elvileg 35-38 százaléka élhetne ez­zel a lehetőséggel.) Fontos tudni, hogy saját jogú kárpót­lási jegyről van szó, más sze­mély kárpótlási jegy megvá­sárlásával nem szerezhet jo­gosultságot életjáradék folyó­sítására. Az életjáradék ha­vonta fizetendő, a jogosultat élete végéig megillető szolgál­tatás. Havi összegét a jogosult neme, 1991. december 31-ig betöltött életkora, továbbá — a Társadalombiztosítási Fői­gazgatóságra átruházott — kárpótlási jegye névértékének figyelembevételével kell meg­állapítani. Például százezer forint né­vértékű kárpótlási jegy esetén 1992-ben az életjáradék havi összege 65 éves férfinak 667, nőnek 531 forint. Ha 70 éves személyekről van szó, a férfi 848, a nő 686 forintot kaphat. 75 éves kor esetén a férfi év­járadéka havi 1121, a nőé 923, 80 éveseknek pedig 1516, illetve 1284 forint. (A fér­fiak—nők közötti összegszerű különbözőséget az magya­rázza, hogy a két nem várható életkora eltérő; a nők hosz- szabb ideig élnek, ezért szá­mukra a kárpótlási jegy érté­két hosszabb távon tervezi felhasználhatóvá tenni a tör­vényjavaslat.) Az infláció mi­atti értékcsökkenés veszé­lyére tekintettel a jogszabály- tervezet úgy rendelkezik, hogy a járadék összegét 1993-tól minden év március 1-jétől az előző évi átlagos nyugdíjeme­lés 30 százalékával meg­egyező mértékben kell emelni. Az igény bejelentésével, megszerzésével kapcsolatos eljárások illetékmentesek, a kárpótlási jegyért kapott élet­járadék pedig mentes a ma­gánszemélyek jövedelema­dója alól. Ferenczy Europress AZ ETIKETT Jut eszembe a népszerű Egy szerelem három éjszakája című musicalből a dal: „Az etikett... az etikett... "De miért is? A vállalkozások okán. Ugyanis a vállalkozáshoz feltétlenül pénz kell, ez az a felté­tel, ami nélkül nincs. Ahogy a latin mondja: conditio sine qua non. Nem akarom a gimnáziumban belém deklináltés konju- gált (azóta sajnos sokat kopott) latinos „felkészültségemet” fi­togtatni, dehát valljuk meg, azzal minden vállalkozó tisztában van, hogy az üzlethez pénz kell, ám a kondíciószinekvanon hallatán legfeljebb megrántja a vállát...Ettől még sikeres lehet az üzlet. Vannak azonban olyanok, akik e szükséges feltételt nem tartják elegendőnek. Noha a pénz megkerülhetetlen... Hogy miért is jut eszembe most meg az a régi kabarékupié? — hogy azt mondja: „Akinek pénze van, az költhet malagára, akinek pénze nincs, az üljön a...” Mert tudja-e kérem, szép­reményű vállalkozónk, hogy az üzleti vacsorán milyen ételek­hez illő megrendelni például a malagát? Szóval, bökjük ki már: a modern piachoz, az üzletkötéshez, a sikerrel kecsegtető tárgyaláshoz nemcsak elegendő tőke, jó szimat és kellő ravaszság kell, hanem stílus is, viselkedés is, illő modor, a stratégiai elgondolást kellően „felöltöztető” tak­tika. Etikett! Miként a pénz sem, ez sem terem magától. Itt is vannak hiányok, régi reflexek, a hátbaveregetősen elintéző urambátyámozástól a diktátumokhoz szokott egyeduralkodói merevségig. Ezeket a behozandó hiányokat, ledolgozandó kövületeket, visszaszorítandó esetlenségeket felismerve készítette el a magyar üzleti élet egyik jó ízlésű szakembere, Török Gabri­ella azt a videokazettát, amely üzletkötők, vállalkozók, ügyve­zetők számára tartalmaz filmmé fogalmazott tanácsokat arra nézve, hogy mit és miként kellene másként tenni. Nemes Tamás kaposvári fiatalember a video láttán gondolt egyet, s társával, betéti társaságot szervezett. Vagyis vállal­kozott a vállalkozásra — ügyes szlogennel meghirdette és így kellő számú érdeklődővel elindult Kaposváron a Mtesz-szék- házban a két alkalomra szóló húszórás „továbbfejlesztő tanfo­lyam”, melynek előadója maga Török Gabriella volt. Terítékre kerültek tehát az etikett, a protokoll, az öltözködés és a tár­gyalás taktikai szabályai, sőt maga a teríték is terítékre kerül. Ugyanis a jelentkezők költségére étkezést is biztosítanak, no nem a jóllakatás céljából, hanem azért, hogy módszertanilag is gyakorolják, mit „követel” az üzleti ebéd és az üzleti va­csora. Anélkül, hogy ingyenreklámot csinálnánk kezdeményezé­süknek, azt azért megjegyezhetjük: jó, hogy ilyen is van. Még akkor is, ha a protokoll önmagában nem garantálja az üzleti sikert. A csudába is! Megint egy műdal jut eszembe, miszerint „Elfogy a hozomány és megmarad a nő...” Avagy: ha az üzleti ebédek és vacsorák során elfogy a tőke — azért a jó modor akkor is megmarad. Az sem semmi... T. T. A II. világháborús emlékmű, háttérben a volt Pongrácz-kúria

Next

/
Thumbnails
Contents