Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-26 / 73. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — AZ ÖNKORMÁNYZATOKÉ A SZÓ 1992. március 26., csütörtök SOMOGYVÁR „A legszebb játék" Somogyváron nemcsak beszélnek az utánpótlásnevelés fontosságáról, hanem tesznek is érte. Az általános iskolában 1987 óta működik a diáksport- kör, elsősorban a labdarúgópalántáknak biztosítva versenyzési lehetőséget. Más sportágakkal is próbálkoznak több-kevesebb sikerrel, de még a lányok körében is a foci a legnépszerűbb. Sorra indulnak el a különböző tornákon, és sehonnan sem térnek haza üres kézzel. Serlegek, vázák, érmek, oklevelek és egyéb díjak sorakoznak az iskola előterében, bizonyítva, hogy a focisták megyeszerte, sőt a megye határain túl is öregbítik az iskola és a falu hírnevét. Jelenleg öt somogyvárí játékos kergeti a labdát az NB l-es Siófoki Bányász serdülő és ifjúsági csapatában. Pedig a körülmények korántsem ideálisak. Mindössze egy rossz minőségű betonpálya áll rendelkezésre, az új pálya félik van készen. A tornaterem egyelőre csak terv, télen a diákotthon termét használhatják — térítésmentesen. A szerelések árát, az utazási, edzőtáborozási költségeket, bizony, csak komoly nehézségek árán sikerült előteremteni. Az önkormányzat az anyagiak mellett a szállításban segít. Szabó Béla és segítői: Gelencsér Attila és Takács Gábor tudják, hogy a jövő focistáit nevelik. Tudásukon kívül minden lelkesedésükre szükség van. A somogyvári labda- rúgó-„mühelyben” a gyerekek a labda varázslatán a foci szerelmeseinek alapigazságát is elsajátítják: „A labadarúgás a játékok játéka, a legszebb, amit valaha is játszott az ember. Az emberi lábat a labdarúgás változtatta szolgai hely- változtató szervből gondolkodó furfangos testrésszé”. Csak így tovább fiúk. Ti is kelletek ahhoz, hogy ez a csodálatos játék újra több örömet szerezzen a híveinek. »Légy résen!” Ez a nemzetközi cserkészköszönés Somogyváron 1991 májusában hangzott fel először, akkor gondolt egy merészet Kiss Iván esperes-plébános. Elhatározta, hogy Somogyváron is megteremti ennek a mozgalomnak a feltételeit — egy olyan településen ahol ennek korábban semmi hagyománya nem volt. A csapat 26 fővel alakult meg, és a Szent László nevet választotta. Csapatzászlót a helyi tsz segítségével sikerült készíttetni. Az első jelentős próba egy cserkéksztábor volt; ezen a somogyvári cserkészek nemcsak résztvevők, hanem házigazdák is voltak. Az, oldalt összeállította: Móring József és Sebestyén Gyula „Minden jó ügyre készen” Helyi adók nélkül Somogyváron a választások óta konszolidálódott a helyzet, a faluba érkező idegen végre békés emberekkel találkozik. Mindenki csendesen végzi a dolgát — így a tanácsi vezetést felváltó önkormányzat is. Dr. Gyenis Sándor polgár- mester és Csima János jegyző még a múlt év decemberében közmeghallgatás keretében adott számot az ön- kormányzat eddigi munkájáról és a testület terveiről. Ezen a falu lakosságának több mint tíz százaléka részt vett. Ez a felfokozott érdeklődés is azt példázza, hogy az embereket érdekli, mi történik a faluban, a lakosság aktívan kíván közreműködni az őket érintő kérdések megtárgyalásában. A testületi beszámolóból megtudtuk, hogy a 9 képviselőnek kezdetben nemcsak az aktuális feladatokkal, hanem az összeszokás konfliktusaival is meg kellett küzdenie. Gyakran bizony, az is előfordult, hogy a testületi ülések az éjszakába nyúltak. De ma már nyoma sincs a tanács- rendszerre jellemző szervezett „vitáknak”, manipulált statisztikáknak. Az 1991-es év feladatait elsősorban az elmúlt évtizedek öröksége határozta meg. A nehéz pénzügyi helyzet ellenére a közintézmények mielőbbi tatarozásra szorultak. Ezért az önkormányzat felújította a szolgálati lakások egy részét, a községi könyvtárat, a falu buszmegállóit. A hullaházat már az össze- dőlés fenyegette, a teljes felújítást sürgősen el kellett végezni. Ezzel egyidőben történt a temető vízhálózatának bővítése is. A Szent László által alapított apátság felszentelésének 900. évfordulóján rendezett ünnepségen Somogyvár vendége volt Göncz Árpád köz- társasági elnök is, a jeles eseményhez méltó környezet kialakításának egyik feltétele volt többek között a polgár- mesteri hivatal épületének csinosítása, tatarozása. A szokásosnál nagyobb beruházást igényelt az általános iskola nyári karbantartása és fel kellett újítani az óvoda fűtési rendszerét is. Terven felül került sor a sportöltöző átépítésére, bővítésére. Dr. Gyenis Sándor polgár- mester beszélt az 1992-es tervekről is. Ha a beadott pályázat kedvező elbírálásban részesül még az idén hozzákezdenek a tornaterem építéséhez, amely a sportolás mellett kulturális és egyéb rendezvényekhez is lehetőséget biztosítana. Az viszont már szinte biztos, hogy az idén Somogyváron is kigyullad a földgáz, a következő télen a lakásokat gázzal lehet fűteni. Kedvező ígéretek érkeztek a telefonhálózat fejlesztésére is. A képviselőtestület a jelentős beruházások ellenére úgy döntött — figyelembe véve a nehéz gazdasági helyzetet, az emberek vállára nehezedő egyre súlyosabb terheket —, hogy 1992-ben nem vet ki helyi adókat. Az önkormányzat felújította a több évszázadig szunnyadó kapcsolatokat a franciaországi Saint-Gilles városával abban a reményben, hogy a két testvértelepülés számára kulturálisan és gazdaságilag is gyümölcsöző együttműködésre nyílik lehetőség. Jelenleg a kereskedelmi kapcsolatokról tárgyalnak, konkrét eredményekről később számolunk be. 1991, szeptember 1, óta új plébánosa van Somegyvár- nak: Bartos Ágoston Imre premontrei kanonok, hittanár. Eddigi pályafutásáról, terveiről kérdeztük a gyorsan népszerűvé vált Imre atyát. — Budapesti születésű vagyok, a gimnáziumot Budapesten, a hittudományi főiskolát Győrben végeztem. 1968-től 6 évig különböző helyeken voltam káplán, majd 15 évig Kutason plébánosként szolgáltam. Amikor a szerzetesrendek működése újból megindult, a premontrei rend tagja lettem. Egyéves amerikai és ausztriai tanulmányút után kerültem Csornára hittantanárnak. Onnan jöttem So- mogyvárra. — Hogy érzi magát a somogyvári hívek között, milyen a kapcsolata az emberekkel? — A kapcsolatom a hívekkel és a társadalmi szervekkel jó. Ugyanezt mondhatom el az iskolákról is: harmonikusan tudunk együtt dolgozni. Igazi és egészséges átalakulás Magyarországon csak akkor valósulhat meg, méghozzá minden szinten, ha az először a szívekben, lelkekben, a családokban kezdődik. Ha az emberek lelkében igaz értékek teremtődnek, akkor várható gazdasági felemelkedés is. Az átalakulás nagyszerű példája a cserkészet megindulása és továbbfejlődése itt, Somogyváron, ahol ennek a mozgalomnak a háború előtt nem volt hagyománya. Ugyanígy kell majd a fiata- lokal és az idősebb korosztályok képviselőivel a lelki fejlődést elősegíteni — mindnyájunk érdekében. Ebben a munkámban egyébként sokat segítenek külföldi tapasztalataim és munkatársaim Is. — Kérem, mondjon néhány szót az ön által képviselt rendről, céljairól! — Szent Norbert a XIII. század elején a Franciaország északi részén levő Pre- montré-ban alapította meg a rendet Szent Ágoston, szeretett védőszentem szabályai szerint, Lelkipásztorkodással és tanítással foglalkozunk, emellett mint kanonokok segítségére tudunk lenni az egyének lelki fejlődésében, a társadalom alakításában, Külsőleg abban különbözünk a többi szerzetesrendtől, hogy fehér reverendában járunk, jelképezve Isten tanításának tisztaságát. Célom, hogy minden nehézség ellenére, amelyek manapság Magyarországon léteznek, Somogyváron családias közösségben boldogan éljenek az emberek. Örökségünk Sétálok a kupavári romok között és azon tűnődöm, milyen lehetett itt az élet évszázadokkal ezelőtt. Mi az, ami már az Kr.e. I. évezredben ide vonzotta a keltákat, a honfoglalás után Koppány vezért, Á táj ma is csodás, a környező dombok lankáinak zöldjét itt-ott apró tavak tükrének csillogása töri meg. Tiszta időben egészen Badacsonyig ellátni. A vándor már messziről megpillanthatta a csodálatosan lenyűgöző bazilikát és kolostort, amely méreteivel és eszmeiségével egyaránt uralkodott a táj felett, Az itt élő bencés szerzetesek műveltséget és fejlett mezőgazdasági technikát hoztak a messzi Franciaországból az Európa felé igyekvő Magyarország számára — Somogyváron keresztül. Az évszázadok viharai aztán lassan elpusztították az apátságot, amelyben László királyt örök nyugalomra helyezték. Ennyi lenne az örökségünk csupán? Néhány , a földből alig kilátszó fal? Aligha... Mert a 800 évvel ezelőtti szentté avatási ünnepségre a király holttestét ugyan Nagyváradra szállították, szellemisége azonban ittmaradt Kupavár-hegy lankáin. Azt hiszem, most értettem meg igazán egykori történelemtanárom szavait: „Á múlt nem mögöttünk, hanem alattunk van. Azon állunk," Amin mi Somogyváron állunk, kemény szikla, amire bátran támaszkodhatunk. Szent László király és nem utolsósorban a Széchenyi család itt ólt tagjainak magyarsága lámpásként vezethet minket a történelem útvesztőiben. Nagy elődeinket követni azonban nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is. Ezért könnyen nehéz igazán somogyvárinak lenni; nem mindegy, hogyan gazdálkodunk kincseinkkel, mit őrzünk meg az utókor számára. Sétálok a kupavári romok között, és azon tűnődöm, milyen lesz itt az élet évszázadok múlva.., Gyula diák megpihent 1895-ben született német nemesi családból. Édesapja Freissberger Vilmos, aki a somogyvári temetőben talált végső nyughelyét, Széchenyi Imre uradalmi számtartója volt. A kisgyermekként Somogyváron töltött hat év meghatározó volt Gyula számára, vitézzé avatására ezért magyarosította nevét Somogy- váry-ra. Az első világháborút önkéntesként küzdötte végig. 1920-ban a Magyar Távirati Irodához került, majd a Rádió egyik igazgatója lett. 1935-től kétparlamenti időszakon keresztül a csornai választókerület országgyűlési képviselője volt. A német megszállók letartóztatták és elhurcolták. A fogságból gyalog érkezett haza; nyugdíjazták, s nem publikálhatott. 1950-ben az ÁVH letartóztatta, 1953-ban internáltként halt meg. Olyan nagyszerű ember, író, bátor hazafi volt, aki optimizmusával ezrekbe öntött reményt rádióbeszédeiben. Gyula diák néven írt versei tették ismertté a nevét, majd népszerű reényei. Két színművét a Nemzeti Színház adta elő. „Dajkaföldjéhez”, Somogy- várhoz fűzi édesapja és övére sírja, valamint sok kedves gyerekkori emlék. Méltatlanul elfeledtük eddig. Most újra érte szólt a harang .......harminckilenc évvel eredeti elföl- delésének időpontja után...helyeztük emberhez méltó módon örök nyugalomra...végleges sírhelyére, a temető 301-es parcellájába...” Halála után négy évtizeddel tisztességgel eltemettük. „Kopott kis mozdony, sípolj majd lelkeset, amikor elszaladsz ma a vén Kupavár romjai s a Vári-hegy alatt, és mondd el a sörboltban szunnyadó apámnak: hazajött a negyedik fia! És korán elhunyt édes kis nővérkémnek, hogy itthon van, hazamegy legszelídebb öccse és megcsókolja édesanyánk reszkető, ráncos, áldott, csöpp kezét”. Gyula diák, nyugodj békében! Kupavár népe emlékezni fog rád. Kupa-hegy Századok zord vihara vonult el, óh vén Kupahegy! feletted, Hol hajdan ősi Koppány vára büszkén magaslott, S kardcsattogás, csatakürt harsány riadója megszólalt, Majd zsolozsma utat tört jámbor atyák ajakin Ég felé! Felhőt érő tornya hatalmas, díszes monostor, Enyingi Török Bálint mivé tett dühében téged? Enyészet, pusztulás, rom hol dacz s majd hő ima uralgott Néma csend hohol, mert hívót többé nem szólít harang. Hősök vérével öntözött drága ősi kis hant te! Téged nem enged feledni mostani birtokosod, Kegyelettel őrzi romjaidat és felkeres gyakran, Környéked virulókertté varázsiá. Kupavár! Új élet ébredett ilyképp a mohlepte romok felett. Haitik kapapengés s víg viczellérek danája. Háládul nedűt adsz, mint hős Koppány vére tüzeset, Simát, mint az itt élt perjelek palástja volt. Új mezedben, mely oly díszes, élj, virulj és növekedj! S múltadról, mely oly dicső, unokáknak regélj! Freissberger Vilmos
