Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-23 / 70. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZBIZTONSÁG, BŰNÜLDÖZÉS 1992. március 23., héttő A rendőrségi törvény és a rendőrszakszervezet Biztos, ami biztos! Védeni kell a rend őreit is (Folytatás az 1. oldalról) — Kit és mit véd a független rendőrszakszervezet? — Természetesen a tagjait. A rendőröket, mint munkavállalókat és állampolgárokat, valamint a szakmát. — Hány tagjuk van? — Csaknem hétezer. — Területileg hogyan oszlik meg a létszám? — Az ország minden megyéjében van tagságunk és a városok 75-80 százalékában van alapszervezetünk. — Hogyan fér meg a parancsuralmi rendszer és a szak- szervezeti munka egymással? — A legfelső szinten már nem okoz gondot az együttműködés, ennek alapja a kölcsönös elfogadottság. Középszintű testületek vezetőivel időnként vannak gondjaink, de ezeket a meg nem értéseket átmeneti jellegűnek tekintjük. — Milyen a hangulata a most már sokadik rendőrtör- vény-tervezet kapcsán egy szakszervezeti vezetőnek? — A tervezet születésétől kezdve — hogy stílszerűen fogalmazzak — nyomon követjük a történéseket. A különböző variációkat rendszeresen véleményeztük, hiszen jól működik a belügyi érdekegyeztető tanács, amelyben képviselteti magát a minisztérium is. Most a legutóbbi tervezetbe a véleményünk egy része bekerült. Talán ez is mutatja, hogy a Független Rendőrszakszervezet él a törvényes lehetőségeivel és ha szükséges, akkor a nyilvánossághoz fordul. Bízom abban, hogy a tervezetet tárgyaló parlamenti bizottság ülésén is részt vehetek és elmondhatom a véleményemet. — Melyek azok a követelmények, amelyeket mindenképpen törvényben szeretnének rögzíttetni? — Fontos, hogy a rendőr lehet-e párttag? Míg korábban ez nem szerepelt a tervezetben, most már ez is benne van. Az is gondot okoz, hogy keverednek a rendőrségről szóló törvény és a rendőr szolgálati viszonyát szabályozó, előkészítés alatt álló jogszabály elemei. Nem a rendőrségi törvényben kellene szabályozni a rendőri szolgálati beosztás miniszter általi megváltoztatását, vagy azt, hogy végezhet-e más kereső foglalkozást a rendőr, és ezt kinek az engedélyével teheti. Sajnos, ilyen kérdéseket is „belegyömöszöltek” a rendőrségi törvénybe. Az is elfogadhatatlan, hogy a rendőri hivatással össze nem függő társadalmi szervezei tagsági viszonyt be kell jelenteni valakinek. Ki állapítja meg, hogy melyek azok a társadalmi szervezetek, amelyek nem függnek össze a rendőri hivatással? A törvénytervezet úgy rendelkezik: amennyiben a rendőr ilyen szervezetnek tagja, akkor a szerv vezetője megtagadhatja az engedélyt, vagy visszavonhatja, ha a tagság veszélyezteti a szolgálat érdekét. Ezek bizonytalan megfogalmazások, ezek egy törvényben nem elfogadhatók. A tervezetből nem derül ki a jogorvoslat lehetősége sem. A rendőr a határozat ellen panasszal élhet ugyan, de mi van akkor, ha nem fogadják el a panaszt? Véleményünk szerint a polgári, a politikai és az emberi szabadságjogokat biztosítani kell a rendőrök számára is. Ugyancsak megilleti őket a bírói úton való jogorvoslat lehetősége. — Ön itt és most nem rendőrök előtt mondta el véleményét. Van módja arra, hogy velük is találkozzon? — Nem tudom, hogy adtak-e utasítást arra, hogy nem vehetnek részt rendőrök a fórumon. Itt ezt mondták. De ha bárki kiadott ilyen utasítást — vagyis megtiltotta egy rendőrnek, hogy szabad idejében egy nyilvános fórumon részt vegyen —, az sajnálatos és nem jogszerű utasítás volt. Most nem szakszervezeti rendezvényt tartottunk. Ha szak- szervezeti rendezvényre nem engedi el a tagságot valaki, az sérti az egyesülési és a gyülekezési jogot. Ennek pedig megvannak a szankciói. De ilyenre még nem volt példa. — Ezek szerint arra sem volt példa, hogy akadályozzák a rendőrségen a szakszervezeti tevékenységet? — De volt, ám ez egy külön történet lenne. — Mikorra várható, hogy elfogadják a rendőrségről szóló törvényt? — Már egy éve várjuk a parlamenti döntést. Miután csalatkoztunk várakozásainkban, már csak abban bízunk, hogy az új év első napjával életbe lép a törvény. És ezzel egy- időben hatályba lép a rendőrök szolgálati viszonyát szabályozó törvény is. A kettőnek ugyanis csak együtt van értelme. Ez a törvény úgynevezett kétharmados: tehát pártok közötti konszenzusra van szükség az elfogadásához. A mi véleményünk szerint a közrend és a közbiztonság rendkívül érzékeny terep, ahol a pártpolitikának nem teremhet babér. Ha ezt valaki hatalmi pozíciónak tekinti, ezzel a törvénnyel vélt vagy valós előnyökre törekszik, a törekvése visszaüthet egy újabb választás után. Ezért az ellenzéknek is nagy a felelőssége. Mert ha hiányos, működésképtelen törvény születik, akkor egy következő választás után az akkori ellenzék is hátrányos helyzetbe kerülhet. Tehát egy rossz törvény mindenki számára káros lehet. A törvényalkotás során nagy önmérsékletre és higgadt politizálásra van szükség. — Véletlen az, hogy ön Kőszeg Ferenccel, az SZDSZ országgyűlési képviselőjével együtt érkezett Kaposvárra? — Bármelyik párt országgyűlési képviselőjével eljöttem volna. Nem vagyok tagja az SZDSZ-nek. Minden parlamenti párttal kapcsolatban vagyunk, bár ez némely pártok' esetében egyoldalú. Van ahol észre sem vesznek bennünket, de vannak „aktívabb” pártok is. Ahova hívnak, oda nagy örömmel megyek el. Mindenütt a tagságot képviselem. Lengyel János (Fotó: Csobod Péter) Morzsák bűnügyekből GAZDASAGVEDELMI ALOSZTÁLY ALAKULT „Kukacoskodó, de érdekes munka 99 A „SZAKMA” IFJÚ MESTERE 1J éves bandavezér Nagyatádon BEIJEDTEK A SZEMTANÚK Két hét alatt négyszer látogatott el egy 11 esztendős fiatalember az egyik nagyatádi butikba úgy, hogy nem az ajtón át, nyitvatartási időben érkezett, hanem az ablakon keresztül zárás után. A négy esetből háromszor nem üres kézzel távozott, az ellopott értékek összesen csaknem százötvenezer forintot tesznek ki. — A szabadpiacot sokan értelmezik úgy, hogy mindent szabad? — Ki kell menni a havi kirakódóvásárba. Adok-veszek származási papír, néha vámpapír, vállalkozói engedély nélkül. Nagy a spekuláció, nagyobb, mint régebben, és ez a gazdaság minden területén érezteti a hatását. Fölkészült nyomozókra van szükség, hiszen pénzügyekben, bankügyekben jártasnak kell lennünk. Rázósabb ügyekben a revizorunkra hárul fontos feladat: jelen van a kihallgatásokon, észrevételeivel segíti a nyomozást. A vállalkozások szaporodásával a gazdasági bűncselekmények statisztikai görbéje is meredeken ível fölfelé. Kevés a szakember, aki az alakuló és megszűnő kft-k erdejében kiismeri magát. A sikkasztások, az adócsalások és más gazdasági bűncselekmények felderítése pedig ilyen embereket igényel. A Kaposvári Rendőrkapitányságon január óta működik a gazdaságvédelmi alosztály. Vezetője, Göncz Gábor hadnagy. — Jogelődünk a népgazdaság-társadalmitulajdon-védelmi alosztály volt. Új alapokkal, teljesen új munkaterületen dolgozunk. Négy munkatársam közül hárman nyomozók, munkánkat pedig egy revizor is segíti. Az állami vállalatok, szövetkezetek egy részét már privatizálták, más részük ezután kerül sorra. Legtöbb munkát mégis a gazdasági társaságok, magánvállalkozók adják. Gondot okoz a munkánkban, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok egy része már elavult, gyakorlatilag használhatatlan. Olyan bűncselekmény-típusokra, mint például az üzérkedés, nagyon nehéz a megfelelő paragrafusokat megtalálni. Nagy szükség lenne a törvénykönyv módosítására, hiszen felgyorsult gazdasági környezetünkben nagyon sok a manipuláció. — A nyomozók élete sok ember szerint kalandokkal teli. A gazdasági bűncselekmények földerítésében a könyveléshez legalább annyit kell érteni, mint a klasszikus értelemben vett bűnüldözéshez. — Ez piszkálódó, kukacoskodó munka, de ugyanolyan lelkesedéssel csináljuk, mint akármely más rendőri feladatot. Megvannak ennek a területnek is a szépségei. Nem szabad ennyire elválasztani a két szakterületet. Kollégáimhoz hasonlóan magam is voltam vizsgáló, nyomozó a bűnüldözési alosztályon. Huszonnégy órás szolgálatba bennünket is beosztanak, ilyenkor más bűncselekmények felgöngyölítésébe is bekapcsolódunk. — Az emberek egy részének a kft, a bt szavak hallatán az ügyeskedés, a manipuláció is eszébe jut. De mire gondol egy gazdaságvédelmi nyomozó? — A magánvállalkozások egyre szaporodnak. Mindenki jó szándékkal alapít gazdasági társaságot, és tisztességes keretek közt próbál tevékenykedni. A gyakorlat azonban gyakran bizonyítja, hogy a vállalkozást megindító ötlet nem életképes. Bankkölcsönökkel induló cégek megszűnnek, a pénznek pedig nyoma veszik. Találkoztunk pár ilyen úgynevezett intellektuális elkövetővel. Dörzsöltek, vagányak, nem az egyszerű emberek köréből kerülnek ki. Volt olyan, aki a kihallgatáson két ügyvéddel jelent meg. Talpraesett munkatársakra van szükség, napról napra képeznünk kell magunkat. — Sok vállalkozó panaszkodik: ügyeskedés nélkül lehetetlen talpon maradni. Ön szerint meddig tartható ez az állapot? — Egy kis spekuláció minden üzletben van. Hazardíro- zások, kiskapuk, csúszópénzek nélkül kellene azonban üzletelni. Sokan nem tudják, hol a határ, meddig maradhatnak becsületes emberek és mit szabad tenniük. Engem is megkörnyékeztek, adtak volna pénzt azért, hogy hallgassak el néhány dolgot, én azonban hivatásomnak tekintem a munkámat. — Ha valaki a gazdasági élet árnyékos oldalát látja, akkor ön közéjük sorolható. Hogy érzi, vállalkozóként megállná-e a helyét? — Édesapám főkönyvelőként dolgozott, édesanyám pedig „adóügyesként” ment nyugdíjba. Talán azért esett rám a választás, mert üzleti berkekben is ismerősen cseng a nevem. Itt dolgozom, ezt tekintem hivatásomnak. Ha azonban nem lennék rendőr , akkor biztos, hogy vállalkozóként tevékenykednék. Ötletből nincs hiány, de csak a tisztességes utat tartom járhatónak... Barna Zsolt Sz. Ft., aki 11 évével még csak gyermekkorúnak számít, február 17-én reggel úgy döntött, nem iskolába megy, inkább körülnéz egy kicsit a városban. A séta végállomása az épp zárva tartó Faktor butik lett. Bemászott az üzletbe, s a lebetonozott vaskazettát egy ott heverő vasdarabbal felfeszítette. 39 ezer forint készpénzzel, egy zsebszámológéppel és egy rádióval távozott. Ám az üzletben további lehetőségeket látott, amelyek nem hagyták nyugodni. Még aznap délután két osztálytársával meglógtak a napköziből, visszamentek a már járt úton, és elhoztak néhány kabátot, szabadidőruhát. Sz.R. egy hét múlva ismét megjelent, két erősebb társat hozva segítségül. Könnyedén le tudták feszíteni a rácsot, az ablakot újból betörték, bementek a boltba, de — talán megzavarták őket? — zsákmány nélkül távoztak. Március elsején ez utóbbi trió újra bekerekezett Segesd- ről Nagyatádra, hogy befejezze, amit elkezdett. Hoztak magukkal szerszámokat — fűrészt és vésőt — és jött ismét a szokásos út. Reklámszatyraikat alaposan telepakolták: összesen mintegy 106 ezer forint értékű zsákmánnyal igyekeztek kereket oldani. Ezt több, telefonnal is rendelkező szemtanú látta a lakásablakból, csakhogy nem találták gyanúsnak az esetet. Később azt mondták, azért nem szóltak a rendőrségre, mert akkor jön majd a szembesítés, a bírósági tárgyalás, utána pedig őket senki sem védi meg az esetleges bosz- szútól. (Tanúvédelemre nincs törvény nálunk.) Szerencsére a rendőrök tanúk nélkül is gyorsan elfogták az ifjú bandavezért, az utolsó elkövetés után 24 órával már megvolt a három tettes és a lopott cucc egy része is. A pénz azonban már nem, mert azt a kölyökbetörő elosztogatta a családtagjainak, magának csak pár üveg kóla árát hagyta meg. A nyomozás során kiderült, volt már bizonyos rutinjuk a bűnözésben: a besurranás és a motorlopás „szakmában” is tevékenykedtek már. Most egy ideig kénytelenek szüneteltetni a „vállalkozást”. V. O. Történt, hogy egy gazda metszőollóját megélesítve, a koronaalakító lombfűrészt készenlétbe helyezve indult volna a télvégi munkák elvégzésére, ám megdöbbenve észlelte, hogy egy ismeretlen a gyümölcsösét már „megmetszette”. Ám szaktudása hagyott maga után kívánnivalót: az értékes gyümölcsöket adó fák közül ugyanis 19-et tőből metszett ki. Nem kis fáradságába kerülhetett, mivel a gyümölcsfáknak 30-50 cm átmérőjű törzsük volt. Az elkövető gondosan el is takarította maga után a kivágott fákat. Sz. A. szőlős- és gyümölcsösgazdának a metszésbe segédkező, hetvenezer forint kárt okozott. Fontos tanács: csak annak higgyük el, hogy „zsaru”, ha ezt bizonyítani is tudja. Csupán az igazolványát kell megtekinteni, és bizonyosságot szerezhetünk az illető hovatartozásáról. Nem minden célzatosság nélkül hívjuk fel a figyelmet erre az apróságra. Történt a napokban, hogy egy ismeretlen álrendőr egy fegyvereket értékesítő üzletet látogatott meg. Közölte, hogy ő rendőr és fegyvert kíván ellenőrizni. Egy neki tetsző darabot vett tanulmányozás alá, elfelejtve a jogosultságát bizonyítani. Az „ellenőrzés" olyannyira sikeredett, hogy mire az eladó észbe kapott, addigra az álrendőr angolosan távozott, természetesen magával vitte az „ellenőrzésre” átadott pisztolyt is. A Kaposvári Rendőrkapitányság bűntetti eljárást indított ismeretlen tettes ellen lopás miatt, de a cselekmény más veszélyeket is hordoz magában. Maloveczky István
