Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-23 / 70. szám
1992. március 23., hétfő A MŰVÉSZET HELYEZETE ÉS ESÉLYEI Eszmecserévé emelkedett a fórum A Kaposvári Tavaszi Fesztivál programjában kapott helyet a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti fóruma, amely a pénteki előadások után jelentős fordulatot vett szombaton az igazi eszmecsere irányába. Valójában folytatódott az a vita is, amely tavaly Keszthelyen kezdődött, amikor a határainkon túl élő magyar kisebbség nevében az egyik hozzászóló úgy fogalmazott: magyar-magyar találkozónak nevezzék a rendezvényt. I Monoszlói Dezső, aki az osztrák fővárosban • azért kapott professzori címet, mert magyar nyelvű költészetével kiérdemelte azt, magát Bécsben élő magyar költőnek nevezte. A vajdasági, a szlovákiai magyar irodalom képviselői sajátos, nehéz helyzetükből fakadóan azt fejtették ki, hogy a határainkon túl élő magyar kisebbség sorsát vállaló és kifejező irodalmi munkásságukat a magyar irodalom szerves részének tekintik. Tehát a nézetek közelítettek egymáshoz. Volt, aki csalódott a kaposvári fórumban: illedelmes és protokolláris találkozónak nevezte egy szlovákiai író a találkozót, mert döntésképtelen. Dudás Károly szabadkai író, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke így fogalmazott: — A kisebbségben élő magyar írók kötelessége a sorskérdésekkel foglalkozni, ezt várjuk az anyaország szellemi életének képviselőitől is. Magyarországon is vannak sorskérdések, sorscsapás, hogy arra az átalakulás során nem figyel az irodalom — mondta. Domokos Mátyás irodalom- történész kifejtette: — Eltévedtünk, nem biztos, hogy reményeink jó irányba vittek bennünket, azt az utat sem ismerjük, amely ide vezetett — szólt az irodalmi élet dilemmájáról, majd ezt állapította meg: — Az irodalom is a leglényegesebb felismerések elhallgatására kényszerült. Összecsengő vélemények, más-más módon kifejezett gondolatok szóltak arról, hogy hol a helye a magyar irodalomnak, mi a jövője a huszonegyedik század küszöbén. Furcsa, érthetetlen csend van Magyarországon. Többet mond-e a magyar irodalom most, mint ezelőtt? Az írói felelősségre hívta föl Domokos ezután a figyelmet, arra, és úgy, hogy mégis érdemes... 2 A kárpátaljai irodalmi és művészeti élet fel- • lendüléséről számolt be Dubka György író. — Büszkeség tölt el, hogy az egyetemes magyar irodalom részének tekinthetjük magunkat, ehhez kívánunk fölzárkózni, amihez nagyon sok segítséget kapunk az anyaországtól. A szombati fórum javaslatokban is bővelkedett. Máris körvonalazódott a következő művészeti találkozó programja. Nagy János felvidéki szobrász már tárgyalt a budapesti Nemzeti Galériával arról, hogy Felvidék száz éves képzőművészeti múltját bemutató tárlatot rendezhessenek, ugyanis enélkül hiányos a magyar művészet ismerete — mondta. Ugyanígy Kaposvár is vállalkozhat a határainkon túl élő képzőművészek bemutatására. Gencso Hrisztozov bolgár költő a magyar irodalom szerelmese. Számos magyar költő művét ültette át bolgár nyelvre, tette közkinccsé hazájában. Ő is megtisztelte a kaposvári művészeti fórumot, s annak adott hangot, hogy milyen erőt ad számára a magyar irodalom. A példa: Berzsenyi Dániel. Ugyanakkor az újvidéki Siklós Béla azt mondta: — A magyar értelmiségnek nincs iránytűje, hogyan lenne a népnek. 3 Vannak-e sorskérdések itthon és határain- • kon túl a magyar irodalomban? Azt hiszem erre vé- gülis feletet adott a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti fóruma, noha — új művekre még nehéz hivatkozni. Fodor András hozzászólása zárszóként hangzott el. Ő úgy ítélte meg, hogy a Berzsenyi társaság az egyetlen, amely a múzsák mindegyikének otthont ad, íróknak, képzőművészeknek és másoknak egyaránt. Ellenben ő is szólt egyfajta „sorskérdésről”, amely az irodalmat fenyegeti: a dilettantizmus, s ez vészesen terjed hazánkban. Dr. Szili Ferencnek, a Kaposvári Tavaszi Fesztivál elnökének zárszavával ért véget a kétnapos művészeti fórum. Vázolta a jövő évi találkozó kiemelkedő eseményeit, köztük a nemzetközi történész találkozóra hívta föl a figyelmet, amelyen a doni csaták ötvenedik évfordulójáról emlékeznek meg. Horányi Barna SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS ARDOS LAJOS EMLEKERE Kicsinyek nagy találkozója Tíz város dalosai Kaposváron — Somogyi népdalcsokrot énekelt az összkar A Kaposvári Tavaszi Fesztivál — Somogyi tavasz kiemelkedő eseménye volt a Bárdos Lajos emlékére rendezett harmadik országos Kicsinyek Kórusa találkozó. A rendezvényre a vendéglátó kaposvári énekkarokon kívül kilenc város küldte el dalos követeit. Zenepedagógiai tanácskozással kezdődött a program, szombaton délután. A Somogy Megyei Művelődési Központban Uzsalyné Pécsi Rita az egyházi zenéről tartott előadást Pécsi Géza Kulcs a muzsikához című műve alapján. A találkozó több mint félezer résztvevője a Diótörőt tekintette meg a Csiky Gergely Színházban, majd ünnepi hangversenyen tapsolt a kaposvári általános iskolások bemutatójának. A Munkácsy Mihály Gimnázium aulájában rendezett koncerten a város és a megye nevében dr. Lam- perth Mónika tanácsnok köszöntötte a Nagyatádról, Sopronból, Szekszárdról, Kazincbarcikáról, Egerből, Szegedről, Pécsről, Debrecenből, Budapestről összesereglett énekeseket és karnagyaikat. A kaposvári szülők vendégszeretetéről is szólt, ugyanis a kórustalálkozó résztvevőit családoknál helyezték el a hét végén. A díszhangversenyen felcsendült a tavaszi fesztivál szignálja, majd a Gyakorló, a Gárdonyi a Németh István, a Honvéd utcai, a Zrínyi és a Kodály Zoltán Általános Iskola nyolc énekkara lépett közönség elé. Műsoruknak csaknem ezren tapsoltak... A zenepedagógiai tanácskozás tegnap reggel folytatódott az SMK-ban. Bárdos Lajos somogyi ihletésű, Jubilate Deo című művét Zákányi Zsolt elemezte és tanította be. A kicsinyek igazi nagy kórustalálkozója tegnap délelőtt kezdődött. A Magyar Zenei Kamara, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége, valamint a Bárdos Lajos Társaság védnökségével rendezett találkozót Takács László, a KÓTA Gyermek- és Ifjúsági Énakkari Tagozatának elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében Kaposvárt, mint elismert zenei műhelyt említette. Ezután a nagyatádi 1-es számú, a soproni Hunyadi János, a szekszárdi 1-es számú, a kazincbarcikai Ádám Jenő Általános Iskola, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola ll-es számú gyakorló általános iskolája mutatkozott be. A szegedi Juhász Gyula Tanárkéző Főiskola 1-es számú gyakorló általános iskolájának műsora után a debreceni Bányai Júlia, a pécsi Mátyás Király utcai, a budapesti Ádám Jenő Általános Iskola, majd a kaposvári Kodály Zoltán Ének-zene Tagozatos Általános Iskola kórusa adott ízelítőt sokszínű repertoárukból. Minden énekkar megszólaltatott legalább egy Bárdos-művet. Á záróünnepség a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola zeneóvodásainak köszöntőjével kezdődött, majd oklevele(Fotó: Gyertyás László) két és Bárdos-plaketteket adtak át a kórustalálkozó résztvevőinek. Reményi János, Liszt-díjas karnagy, a zsűri elnöke zárszavában megjegyezte: egy éve is volt itt, ám a mostani bemutató színvonalával felülmúlta azt. A Kicsinyek Kórustalálkozójának végén dr. Kerekesné Pytel Anna, a találkozó főrendezője vezényletével somogyi népdalcsokrot énekelt a több száz kisgyerek. Zákányi Zsolt Liszt-díjas karnagy Bárdos- Kerényi Dominus Zoltánus című művét dirigálta. A találkozó szakmai értékeléssel és táncházzal zárult. L. S. A TIZEDIK SZÜLETÉSNAP A Toldi ereje Lehet-e Sztálinnak jelentősége? Egy hétig tartó rendezvény- sorozattal ünnepelte tizedik születésnapját a kaposvári Toldi utcai Általános Iskola és Gimnázium. Volt kiállítás és vetélkedő, sportnap és suli-buli. Pénteken este pedig a városi művelődési központban tartott gálaesten köszöntötték egymást a mai és a régi tanítványok, kollégák. A kezdeményezés önmagában is dicséretes dolog, ám ebben az esetben nem ez hozta az új színt a palettára. A tizedik toldis év itt és most valami másról adott számot. Csak sikerüljön a gála — mondta nem titkolt izgalommal Garami Attiláné igazgató. Pedig a kívülálló számára úgy tűnt: a Toldiban már nemcsak a gála sikere a tét. Az ünnepi műsor közel harminc műsorszáma igényesen válogatottnak tetszett, noha mindenki felléphetett itt, aki csak akart. Gyermek- és népijátékok, vers- és prózamondók, hangszeresek és táncosok váltották egymást a színen. A felcsendülő tiszta énekhangok pedig Dorogi IstA 6/a. osztályos lányok tánca (betanította Babai Szilveszterné) is nagy sikert aratott ván igényes munkáját dicsérték. Az est meglepetéseként az iskola tanárai bizonyították „képességeiket”. „Lehengerlő” sikere volt Biczó Katalin és Szabó Zoltán Rómeó és Júlia jelenetének. Lehetetlen felsorolni mindazokat, akik tetszettek. Hiszen az est hangulata egyszerűen magával ragadta a zsúfolásig megtelt nagyterem közönségét. És mégsem csak a péntek esti produkcióért lettem toldis! Hanem mert valami újra leltem. Bebizonyosodott, hogy bármilyen nehéz is ma, azért mégis lehet őszintén örülni a másik sikerének. És polgárként tisztelik ott a diákot, ahol a tanár példát adva, játszva is nevel, s nem átall leereszkedni a gyermek világába. Ott egyenrangú partnerként bizonyára sikerre lel. Ezt sugallta a három és fél óra örömcsepp a mindennapok szomorkás tengerében. (Lengyel) A címet alkotó kérdés értelmetlensége nem is olyan egyértelmű. Vagy érthetőbben: korántsem lehet síri csönddel vagy rosszabb esetben néhány indulatos gondolattal elintézni a huszadik század Kelet-Európájának egyik legmeghatározóbb diktátora körüli polémiát. Beszélni kell róla. Végig gondolt és szavaiban a tökéletes felé hajló kérdéseket kell föltenni. Tán ezek vagy ehhez hasonlatos motivációk hívhatták életre a Somogyi Alkotó Értelmiségiek Klubja által meghirdetett kerekasztal beszélgetés ötletét, melyet Sztálin történelmi helye és szerepe témakörben tartottak meg pénteken. A dr. Király István, dr. Szili Ferenc és dr. Horváth Gyula — mindhárman a történelemtudomány kandidátusai — által vezetett, a Megyeháza kistermében megrendezett fórumot, mivel az egy egésznapos művészeti tanácskozást követett, a vártnál számszerűleg kisebb érdeklődés övezte. Azért hangsúlyozom a számszerűséget, mert aki ott volt, az valóban azzal az igénnyel ült le az asztal mögé, mert helyére szerette volna tenni a helyükre kívánkozó értékeket. Vagy éppen értékteleségeket. Ez a — pozitívum és negatívum, érték és értéktelenség — témakör a lassan kibontakozó vita akut meghatározást sürgető kérdésévé vált. Ám csapongón beszélni a lényeg mellé nem volt kielégítő annak az idős úrnak, aki kijelentette: még mielőtt Sztálin határokat átlépő utazásainak a számáról vagy a „mi lett volna ha” kezdetű találgatásról esne szó, kívánatos lenne leszögezni: előrevitte-e Sztálin a történelmet avagy sem? Lehet-e egyáltalán jelentőségéről beszélni — a jelentőség szó pozitív hatása okán. Nos, a vélemények egészséges különbözősége kiváló alapot jelentett volna egy parázs vitához. Ám a vélemények szülte erők határozott irányvonal nélkül szétaprózódnak. A csapongás ezesetben — mégha az információ- és eszmecsere meg is történik — kellemetlen tud lenni, mivel néhol kérdéses: miről és miért e beszélgetés? Mindezek ellenére az est roppant tanulságos volt. A lappangó gyermekbetegségeken pedig át kell esni. Balassa Tamás MAI PROGRAM Második hetébe lépett a Kaposvári Tavaszi Fesztivál rendezvénysorozata. 19 órakor a Liszt Ferenc Zeneiskolában ad hangversenyt a Kaposvári Klarinétos Kvartett. Messeien: Kvartett az idők végeztéig című művét szólaltja meg az együttes. A Bezzeg Fesztivál keretében divatbemutatót rendeznek a Kapos Szálló éttermében 18 órától.
