Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-21 / 69. szám
1992. március 21., szombat SOMOGYI HÍRLAP — TAVASZI FESZTIVÁL 5 A művészet helyzete és esélyei Andrásfalvy Bertalan: Egészséges kultúra akkor lesz, ha nem félünk megváltani nézeteinket Eltévedtünk, félúton... „Emlékeimben”: Sándor György A kétnapos szakmai tanácskozás és találkozó alap- gondolatát és időszerűségét a fesztivál jellege, szellemisége mellett az a társadalmi környezet és közeg határozza meg, amelyben napjainkban a kultúrának és a művészeteknek létezniük kell. Az Mtesz-székház nagytermében rendezett tanácskozás megnyitója után Poszter György esztéta tartott bevezető előadást, amelyben nemcsak arra kereste a választ, hogy kétezerhétszáz év után is lé- tezik-e még a kilenc múzsa, hanem az elmúlt mintegy hét évtized históriájába ágyazta mondandóját napjaink művészetének helyzetéről. A hetvenes évek kultúrpolitikájának jelszavává vált „három T”, a tiltás, a tűrés és a támogatás gyakorlata után, most három B-ről beszélhetünk — mondta az előadó. A botrány, a bonyodalom és a bizonytalanság jellemzi napjaink művészeti életét — állapította meg. — A régi mecenatúra megszűnt, új még nem jött létre — fogalmazta meg. A jövőbe tekintve megállapította, hogy kétezer körül a világ sorsa nem a művészeteken fog múlani. A fórumot Babarczy László, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója vezette. Arra késztette a korreferátumok előadóit, Stréhm Kálmánt, Koltai Tamást, Tímár Árpádot, Lugossy Lászlót, Tornai Józsefet, majd a hozzászólókat, hogy a fórum azzal tölti be hivatását, ha a különböző nézetek is megütköznek. A fórumon és tanácskozáson felszólalt Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter is. Bevezetőjében arról beszélt, mi a szerepe a minisztériumnak az átalakulás időszakában. A minisztérium igyekszik átadni a döntés lehetőségét és jogát a művészeti ágak megválasztott képviselőinek. Az értékvédelemre ügyelve azonban segíteni igyekszik a minisztérium a különböző törekvések kibontakozását, létrehozza a Magyar Művészeti Intézetet. — Egészséges kultúra akkor lesz, ha az emberek nem félnek megvallani nézeteiket a művészetekről — mondotta. Ma délelőtt 10 órakor folytatódik a fórum az Mtesz-szék- házban. Horányi Barna Túlzás lenne azt állítani, hogy ezek után már nem szeretem Sándor Györgyöt. Csak csalódtam — de nagyon. A Bezzeg Fesztiválon látott műsora (ő mondta így) adta okát a csalódásnak. Pedig jól — nagyon jól — indult, megnyugtatott, hogy nem rontotta el a tv. Sőt mondataiból az is kiderült: látja (világosan) az elkerülendőket — és el is kerüli nagyjából. Persze nem megy simán, valamelyest kellett, hogy hasson rá az olcsóság — ez sajnos elkerülhetetlen volt. A „cseplin-kalap”, a kis piros csokor(nyakkendő), az esernyő... Külsőségekre eddig nem volt szüksége. Ezek azonban feledhetők voltak amikor megszólalt. A Hang a régi volt. Legalábbis így hittük, mert nem kapott Geller -t, hiába vette kezébe többször is a kanalat. Az első csalódást nem is ő, hanem istápoltja, egy kezdő humorista, Ördög Ottó okozta, aki húsz perc múltán felváltotta a színpadon. Szűzlányos zavara, zavaró még nem lett volna igazán, ha a humora jó. Az olyan poénok, mint például a magyar western című jelenetben: pisil a ló — csődörből vödörbe, vagy a homok dűne — de nem bír, nem igazán hozták lázba a közönséget. Nevetés csak azért fakadt, mert a közönség jól akarta érezni magát... Ezt azonban még elbírta volna a műsor, ha nem lett (Fotó: Kovács Tibor) volna az a második, az a nagy csalódás. Újra Sándor György véve át a szót, régebbi műsorait, majd emlékeit idézve, fokozatosan átkerült egy magasabb állapotba, amely aztán kinyilatkozásokra késztette. Olcsó agitálás kezdődött, s ez már nem volt vicc. „Hótt” komolyan beszélt a pulpitusról. Antaliról többek között kinyilatkoztatta: a magyar történelem egyik legnagyobb formátumú személyisége, Csurkát pedig nemes egyszerűséggel le- (vagy fel) zsenizte. A kö- zönségnem tudott mit kezdeni ezzel. Értelmetlen és érthetetlen volt. Mégha igaz is amit mondott, nem egy szórakoztató célzatú előadóesten kell erről meggyőzni bennünket. Nagy László TAKATS GYULA A művészeti fórum elé Most így együtt, mint egy család beszélhetünk itt arról a kérdésről — mármint az irodalom és művészet mai helyzetéről —, amely egyre tragiku- sabb hangsúllyal mind többször és más-más társadalmi és gazdasági környezetben kerül szóba úgy az európai és a magyar viszonylatban is. Folyóiratok, kiadók, társaságok, politikai, gazdasági egyesületek, pártok egyaránt foglalkoznak ezzel a kérdéssel, amely az emberi szellem sorsát és szerepét félti és keresi, nem éppen derűs világunkban. Magát a kérdést és e témát e századdal a második ezredvég és a harmadik indulása különösen ki is hangsúlyozza. Ha tényeivel nem lenne tragikus e valóság, akkor talán teátrálisnak is mondhatnám ezt a misztikus ezredfordulót. Ám ezt az ezredfordulót záró század olyan történelmi és lelki, az emberi humánumot tipró eseményekkel volt bővelkedő, hogy századunk történetéhez a csőd fogalmát is bátran kapcsolhatjuk. Háborúk, vérfürdők, határ és erkölcsi normák megváltoztatása, gázkamrák, koncentrációs táborok, béke és szellemi diktátumok kora volt és egy olyan váratlanul gyors fordulattal záruló, amely napjainkra és az új ezred- kezdésre a remények és gondok mérhetetlen távlatát és terheit rakta napjaink emberiségének vállára. Közép-Európa embere, — merthogy itt élünk — talán többszörösen is érzi ezt az egyszerre gazdasági súlyt és szellemi prést, amely alá nemcsak a politikai, de vele együtt a szellemi élet is került. így a művésztársadalom teljes egészét. E prés egyre választkövete- lőbben szorítja elénk a kérdések sorát. — Hol is áll ma az irodalom és művészet? Apollo és a kilenc múzsák világa megleli otthpnát az ezredforduló küszöbén? — És e küszöbön vissza vagy előre lép-e a világ?... Hová és merre az út?... Mit követel az irodalom és a szellem és mit enged a hatalom?... Világunkban kié a nagyobb felelősség az összemberiség javára?... És egyáltalán — és föl is teszi ezt a kérdést nem egy szellemi világfórum is, — hogy a múzsák közül kivéve, vajon az irodalom, például a Költészet, túléli-e századunkat?... Talán erre a kérdésre a legkönnyebb a válasz. Tehát azzal is kezdem, hogy ez a tanácskozásunk, legalább is így a kezdetnek e fesztivál keretei között, ta- vaszias hangot üssön meg... — Túléli-e?... — És nem is kell sok derűlátás e válaszra. Csupán a tények rögzítése, hogy mind a mai napig is a politikai rendszerek bukását-forgását csak az irodalom és művészet élte és éli túl. Minden bizonnyal ezt hozza a harmadik évezred is! Azzal a reménnyel tetézve, hogy mint mindig is, ahogy a második évezred kínjai, ahogy a bukott is, tette úgy az elkövetkező ezred is csak bővítheti, újíthatja, gazdagíthatja a szellem, a költészet és a művészet tárgy- és témakörét. Szomorú köszönet érte, azzal a reménnyel, hogy a szétesett is kell, hogy távlatot nyisson a harmadik évezreddel, mert a szellem tovább él és vele amíg ember él, a művészet maga is túléli a századot. De az is kínzó tény, hogy minden történelmi átrendeződés szellemi és anyagi indulása nehéz. És ebben a rendetlen térben az irodalom és művészet hogyan létezhet és indulhat tovább ez a legnehezebb és egyben a lelkiismeretet szólító kérdés. A szellemi elsivatagosodás és a remetei magány látomásai kísértenek? Egy olyan környezet pusztulás, amely nemcsak a szellemi elitet, de az emberiség és vele a magyarság tekintélyes részét is érintheti. Egy olvasás és könyvnéküli, csupán a látással és hallgatással a képre és reklámra szűkített szellemi világ kísért?... Ez ellen szólnak és kérdeznek a hatalommal szemben is a művészek, filozófusok és a múzsák szellemei, hogy Orpheusz ne juthasson a barlangi remeték sorsára. Szólnak és szólunk, hogy egyetlen világunkban az anyagi erővel és ahhoz mért harmóniával nőhessen a lélek. Mert csak ez emelheti az embert. Ez védheti a földet és csak az így erős ember teremthet harmonikus életet, erős művészetet az igazért és jóért a hatalommal szemben is. így lehet csak hasznos a szép és a szellem ereje. Ezért jöttünk itt össze, hogy ennek gátjairól és megteremtésének reményeiről beszéljünk, tervezzünk a jövőért. Ahogy a görög mondta: „gnothi seauthon”, azaz: s hogy megismerve magunkat megismerhessük a világot és céljainkat is. A HÉTVÉGE PROGRAMJA A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság nemzetközi fóruma és tudományos tanácskozása ma folytatja munkáját a Kaposvári Tavaszi Fesztivál jegyében az Mtesz-székházban ma 10 órától. Megkezdődik a Bárdos Lajos emlékére meghirdetett Kicsinyek országos kórustalálkozója. A rendezvény 18 órakor kezdődik a Munkácsy Mihály gimnáziumban. Nagyatád, Pécs, Szekszárd, Sopron, Szombathely, Szeged, Eger és Budapest mintegy 540 kis dalosa mutatkozik be. Vasárnap 10 órakor folytatódik ugyanott a rendezvény. A Berzsenyi parkból rajtol a fesztiválfutás ma 10 órakor. Korosztályonként tíz kategóriában indul a mezőny. ‘tö 1 y jim i 111 ja^^m I A Rippl-Rónai Stúdió (nyes csínye Egy tárlat keltette impresz- sziók és felszínre toluló ambivalens érzések, rebellis gondolatok a modern világ modern megfogalmazásáról; a psziché palástolt zeg-zugai és a psziché drasztikusan és erőszakosan feltárt zeg-zugai, leszámolás diktatórikus idők rothadt rendjével és rothadt idők demokratikus rendjével — mindezek. Mindezek, ott fenn, egy művelődési központ félemeletén érnek utol, ám előbb a Z’ Art Osztály című happeningérzés erősödik, a „ferrum” vadszelíd muzikjára festőművész vált át, arcafedetten elmúlt már címerrel, vörössel és csillagossal, alig-alig lát tőle valamit (metafora) majd leveszi azt, kezében a másik címerrel koldul (politika), és hangja tölti be a teret. Már-már periférikusán veszem a lapot: Te dög — nézek az embertakarta műre. És lassan Vörös András, a Rippl-Rónai Stúdió művésze is visszajön hozzánk. Vissza egy képzőművészeti Bezzeg-eseményre, a Rippl-Rónai Stúdió kiállításának megnyitójára, a Somogy Megyei Művelődési Központ kistermébe, egy „nagy” tárlatra. Öt, más és más hangon, más és más technika által megszólaló festőművész, Bá- tai Sándor, Györgydeák György, Harangozó Ferenc, Tóth József és Vörös András műveinek kiállítására. A látvány és a tartalom kétségkívül nem mindennapos. Ez a kor, ezzé vált általunk: erről mesél Bátai Sándor Töredékek I—X. című felkiáltójele vagy toteme. Tóth József izgalmas, néhol teátrális kereteket ad műveinek, Harangozó Ferenc konstruktivizmust idéző, de annál azért jóval többet nyújtó alkotásai a költészet múzsájával együtt szólalnak meg. Megkapó technikát és nemes egyszerűséget mutat Györgydeák György. Az egyik legszembetűnőbb jelenségnek Vörös András vörös-arany, „dögös és farkasos” libidó-látomása tetszik. Tán ettől akadt ki, mint a sezlonrugó, a vendégkönyvbe „Igénytelenség 11 !”-et jegyző látogató is. Noha az e(c)set roppant tanulságos manapság. És ezt majd egy szép, új világban értjük meg igazán. Balassa Tamás (Fotó: Kovács Tibor) Szenvedélyes viszonyok A hatodik évében járó Szegedi Balett két egyfelvonásossal örvendeztetett meg bennünket. Mégha az apró képekből építkező miniatűrök tematikailag el is különülnek egymástól, az emberi kapcsolatok — szenvedélyes viszonyok — rokon vonásokat mutatnak. Táncmesék az életről — önthetnénk szavakba az esten látottakat, noha a balett nem a szavak művészete, hanem a táncé, a mozgásé. Ettől megfejthetetlen és titkokkal telített. Az első egyfelvonásos, Vonzások és választások című balett Imre Zoltán balettigazgató munkája. Azé a koreográfusé, aki már pályakezdőként magán viselte a kiválasztottak bélyegét. Ezzel a balettjével a romantikához nyúl vissza. Segítségül Mendelssohn. és Musz- szorgszkij muzsikáját hívja. A téma pedig: két házaspár összefonódásának gyötrődő, korlátok közötti viszonya: azt a kort álmodva színpadra, amely az emóciókat kalodába szorította. Táncosai a házasságok kiúttalanságáról mesélnek, s játékuk az emberi lelkek hánykolódá- sairól vallanak. Mindez a romantika világában játszódik, ám mégis mai vonzásokról és választásokról regél... Szintén a romantika van jelen a Lőrinc Katalin Csajkovszkij és Jérome Goldschmidt zenéjére koreografált Tatjána és mások című egy- felvonásosában. A Maurice Béjart brüsszeli iskolájában is megfordult fiatal vendégkoreográfus Puskin alakjait keltette életre. Balettjében olyan kérdésekre keres választ, amelyek sokunkat izgatnak: Mi az az erő, ami az ember érzelmeit manipulálja, gyakran saját meggondolása ellenére is? Mikor, s miért engedjük át magunkat ennek a titokzatos erőnek? Miért vágyunk a reménytelen szerelem fájdalmára? Ä Szenvedélyes viszonyokba sűrített két balett előadóművészei — köztük a somogyi születésű Fekete Hedvig is — valamennyien szólótáncosok. Kiemelkedő tánctudásuk a klasszikus elemeket és a modern irányzatokat elegyíti. Ez teszi Imre Zoltán alkotóműhelyét sokrétűen is egyedivé. Lörincz Sándor
