Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. március 19., csütörtök A kaposvári egyesület céljairól A kórházi klub életéről Nem ilyen nyugdíjemelést akartak... TIZENKÉT KÖRZETET TERVEZNEK Új vezetőséget választott legutóbbi közgyűlésén a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete. Az elnöki tiszt­ségre Székely Sándort tar­tották alkalmasnak az egye­sület tagjai. Vele beszélget­tünk arról, milyen célokat tűztek maguk elé, miként vé- lekedmek az őket érintő rendelkezésekről a kapos­vári nyugdíjasok, és milyen szervezeti változásokkal igyekszik megfelelni céljá­nak az egyesület. — Új vonás a jövőbeni te­vékenységünkben, hogy az eddigi egy helyett három el­nökhelyettes dolgozik majd — mondta Székely Sándor. — A szervezési elnökhelyettes, aki távollétében az elnököt helyet­tesíti, Torma Károly, a gazda­sági elnökhelyettes Szentes József, az adminisztratív ügyekkel foglalkozó elnökhe­lyettes pedig Pécsi József. — Mi indokolta ezt a válto­zást? — Az, hogy a szerteágazó feladatok mindegyike egész­emberes felelősséget kíván. Mindhárom nyugdíjas társam ezt megelőzően vezetőségi tag volt az egyesületben, meg­ismerte őket a tagság, és szakmai hozzáértésüket aktív dolgozó korukban is bizonyí­tották... Az egyesületi munká­ban folyamatosságra, a meg­alakulást követő években jól bevált módszerek további al­kalmazására törekszik az el­nökség. A cél sem változott: szűkös anyagi lehetőségeink között a lehető leghatéko­nyabb segítséget nyújtani a nyugdíjasoknak problémáik megoldásához. (Fotó: Király J. Béla) — Mi a véleményük a nyug­díjemeléssel kapcsolatos dön­tésről? — A nyugdíjasok gondját ez az emelés nem oldja meg, hi­szen az áremelkedések jóval meghaladják az erre az évre elfogadott nyugdíjemelés mér­tékét. Arra számítottunk, hogy az az összeg, amit a parla­ment a múlt évben elfogadott, követi majd a kiáramló nettó munkabér összegét, de ez, sajnos, nem így történt. A számított munkabér-emelke­dés 22-23 százalék lesz, a nyugdíjemelés pedig alig ha­ladja túl az évi 15 százalékot... — Kiktől kapnak, ha kap­nak, anyagi támogatást ter­veik megvalósításához, illetve a népszerű, kaposvári nyugdí­jasbolt fenntartásához? — Elsősorban a városi ön- kormányzattól. A boltot és a raktárt ugyanis ingyen hasz­nálhatjuk; ha fizetnünk kellene érte, bizony, lehúzhatnánk a rolót... Anyagi segítséget ka­punk évek óta a Pannon Ag­rártudományi Egyetemtől, a Balaton Füszérttől, a Somogy Megyei Iparcikk-nagykeres­kedelmi Vállalattól, a Somogy Megyei Sütőipari Vállalattól és az MSZOSZ megyei irodájá­tól. Azért, hogy szociálpolitikai céljainkat elérhessük s ehhez megfelelő anyagi tőkéhez jus­sunk, részt veszünk országos pályázatokon, a sikeres sze­replés reményében. Március végéig kell benyújtani három téma közül választva. Az el­nökségen belül — az egyes szakterületeken működő öt operatív bizottság mellett — szociálpolitikai munkabizott­ságot hoztunk létre, ez gon­dozza majd a pályázatokat. Dr. Kárpáti Kálmán, Guth Jó­zsef és Katona Jánosné a bi­zottság tagja. — Hogyan kívánnak szoro­sabb kapcsolatba kerülni az egyesület tagjaival, a kapos­vári nyugdíjasokkal? — Tervezzük, hogy a vá­rost, illetve közvetlen környé­két (ide vesszük Toponárt és Kaposfüredet) tizenkét nyug­díjaskörzetre osztjuk, az eredményesebb kapcsolattar­tás, illetve a jobb tájékoztatás végett. Erre ugyanis kölcsö­nösen szükség van. Jelenleg 1750 tagunk van, egy-egy megalakítandó körzetben mintegy 120-an lennének. Ezekben a körzetekben az ott élők később megválasztják a maguk küldötteit a következő küldöttgyűlésre... Egyébként politikamentességre, pártsem­legességre törekszünk. Egye­sületünk tagjaink érdekében csak gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozik — mondta beszélgetésünk vé­geztével Székely Sándor, a kaposvári nyugdíjasegyesület elnöke. H. F. HASZNOS TUDNIVALÓK Ki kaphat szülői nyugdíjat? Sok szülő, nagyszülő kény­szerül arra, hogy gyermeke, unokája tartsa el. Az igazi megpróbáltatás azonban ak­kor következik be, ha baleset, betegség vagy más ok miatt meghal az eltartó gyermek, unoka. Erre az esetre nyújt szerény támaszt a szülői nyugdíj. Az a szülő, nagyszülő igényelhet szülői nyugdíjat meghalt gyermeke vagy uno­kája után, — akinek a gyermeke, uno­kája az öregségi vagy rok­kantsági nyugdíjhoz szüksé­ges szolgálati időt (teljes öregségi nyugdíj esetén 20, résznyugdíj estén 10 évi mun­kaviszonyt) megszerezte vagy öregségi, esetleg rokkantsági nyugdíjasként halt meg; — akit gyermeke, unokája a halálát megelőző egy éven át eltartott; — aki rokkant vagy az öreg­ségi nyugdíjhoz szükséges korhatárt gyermekének, uno­kájának halálakor öt évvel meghaladta; — aki az őt eltartó gyermek, unoka halálakor ugyan nem volt rokkant, de a haláltól számított, tíz éven belül meg­rokkant. Ám ebben az esetben is csak akkor kaphatja meg a szülői nyugdíjat, ha az elhuny­ton kívül nincs más, tartásra köteles és képes hozzátarto­zója. A nevelőszülő és a mosto­haszülői is jogosult szülői nyugdíjra, de — a többi feltétel meglétén kívül — hatósági bi­zonyítvánnyal igazolnia kell, hogy legalább tíz éven át eltar­totta az elhunyt gyermeket vagy unokát. A szülői nyugdíj igényléséhez a területileg ille­tékes önkormányzati hivataltól származó hatósági bizonyít­vánnyal kell igazolni, hogy az elhunyt gyermek, unoka halá­lát megelőző egy éven át túl­nyomó részben eltartotta a ké­relmezőt. Hatósági bizonyívánnyal kell igazolni azt is, hogy a szü­lői nyugdíjat igénylőnek nincs tartásra köteles és képes hoz­zátartozója. (A családi kapcso­latok szerint hiába lenne köte­lezhető valaki a szülőtartásra, ha egészségügyi, szociális vagy egyéb okok miatt erre képtelen, akkor kötelezett­sége nem kérhető számon.) A szülői nyugdíj annak a nyug­díjnak a fele, amely öregségi vagy harmadik csoportbeli rokkantsági nyugdíjként megil­lette volna az elhunyt gyerme­ket, unokát. A szülői nyugdíj legkisebb összege azonos az állandó özvegyi nyugdíj legkisebb összegével. (1992-ben ez havi 5500 forint.) Ha a szüle­jét, nagyszülejét eltartó gyer­mek, unoka aktív dolgozóként halt meg, akkor a szülő, nagy­szülő lakóhelye szerinti illeté­kes társadalombiztosítási igazgatósághoz (vagy kiren­deltséghez) kell beadni a szü­lői nyugdíj iránti kérelmet. Ha a halál időpontjában már nyugdíjas volt a gyermek, unoka, akkor a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatósághoz (vasuta­sok esetében a MÁV Nyugdíj- igazgatóságához) kell eljut­tatni a kérelmet. Ferenczy Europress Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Kedvezményes áron kínál egyes kozmetikai cik­keket nyugdíjasoknak kapos­vári, Somssich Pál utcai boltjában a Korona Kft. Szappanakot és más pipere­árukat olcsón — termelői ár alatt — árusítanak az üzletben. Klubnapokat tartanak heti egy alkalommal Nagy­atád három idősek klubjában: a Mártírok, illetve a Dózsa György utcaiban, továbbá Bodvicán. A rendezvények programjában egészségügyi előadások, kötetlen beszélge­tések, vetélkedők, játékok szerepelnek. K íméletes volt az idei tél: mintha a jóisten maga is a szelídebb arcát fordí­totta volna felénk ezen az őszön-télen. Havat alig lát­tunk, esőt annál többet — földjeink kedvükre teleszív­hatták magukat. Alszanak még szőlőtőkéink, gyümölcsfáink rügyei, magunk pedig reménykedve járjuk körbe őket, számba vesszük teendőinket és kilátásainkat... A tavasz: az újrakezdés év­szaka. És az újraéledő hitek évadja. Pista szomszédom, pincé­Hét évvel ezelőtt a kapos­vári kórház-rendelőintézet nyugdíjasai három asszony kezdeményezésére úgy hatá­roztak, hogy nemcsak az év végi nyugdíjasnapon jönnek össze, hanem havonta rend­szeresen találkoznak. A kór­házi szb az indítványozók mellé állt (s máig nem állt el mellőlük), és hivatalosan megalakult a nyugdíjasklub. Induláskor a pathológiai osztály könyvtártermében kaptak helyet összejövetele­ikhez. Dr. Gyócsi János igaz­gató főorvos pár hónapja ja­vasolta: költözzenek át az igazgatósági tanácsterembe, így, ha a volt munkatársaknak valamire szükségük lenne, őt vagy az szb-t egyazon emele­ten megtalálhatják. Az intéz­mény vezetőjét és dr. Orbán Istvánná szb-titkárt nem is kel­lett keresniük, hiszen Orbánné például ezen a klubdélutánon is már ott tüsténkedett Sziget Ferencné klubvezető mellett: a termet rendezték át az érke­zők fogadásához. Dr. Gyócsi János munkája végeztével, mielőtt hazaindult volna, be­tért volt munkatársainak ren­dezvényére. — Isten hozta magukat ná­lunk — mondta a mintegy fél­száz megjelentnek (akik kö­zött mindössze két férfi foglalt helyet), majd így folytatta: — Szeretném megismerni a gondjaikat. Nem biztos, hogy mindenben segíthetek, anya­giakban például nagyon sze­gény a mi kórházunk. Tavaly is csak a leginkább rászoru­lóknak juttathattunk segélyt. Közösen azért mégis megold­hattunk egyet-mást... A Csima házaspár arról szólt, hogy amikor 20-30 esz­tendei kórházi szolgálat után gyógykezelésre jelentkeznek, a legtöbb osztályon, bizony, nem tudják róluk, hogy ők is a „nagy család” tagjai. Mások azt kérdezték, vajon a kórházi autóbuszt megkaphatják-e a klubtagok egy országjáró ki­rándulásra. Mert — az egyik „szóvivő” szerint — például Szennába, meg ahová megy busz vagy vonat Kaposvárról, könnyebben eljuthatnak, de az idén szeretnének az Al­földre, Szegedre is elmenni... — Tervezhetik a szegedi utat — mondta dr. Gyócsi Já­nos. Aztán ő kérdezett. Nem látja a nyugdíjas orvosokat az összejövetelen. Vajon így van ez máskor is? A klubvezető szerint a klubban eddig nem volt „orvoshiány”, a nyugdíjas dr. Rehák Ágnes és dr. Angeli István például előadást is tar­tott. Legutóbb dr. Vincze Er­zsébet főorvosasszonyt látták vendégül, aki az egészségvé­delemről szólt a klubtagokhoz. — A nyugdíjasok azt tartják, hogy klubunk kizárólag a szakszervezeté. Igaz, az szb segít bennünket, de ez nem je­lenti azt, hogy aki nem tagja a szakszervezetnek, az nem jö­het hozzánk. Mindenkit várunk — mondta Szigetné. — Az or­vosi karnak külön szakszerve­zete van, de ettől függetlenül valljuk, hogy mi, akik aktív ko­runkban együtt dolgoztunk, továbbra is egy család tagjai lehetünk. Hallottunk arról is ezen a klubrendezvényen, hogy mind többen térnek be istentiszteletre a kórházi ká­polnába. Ám az épület fala újra megrepedt... — Rendbehozzuk — ígérte az igazgató főorvos, aki a kór­ház mai életéről is tájékoztatta az öregeket. — Azon leszek, hogy orvos kollégáim ne sza­kadjanak el nyugdíjas korunk­ban sem volt munkatársaiktól — mondta, majd a továbbiak­ban a kórházi terveket vázolta, Szigetné pedig a nyugdíjas­klubnak a következő összejö­vetelig szóló programját is­mertette. Kovács Sándor (Fotó: Gyertyás László) Elapadt a tiszta forrás Talán a Balaton-táj legidő­sebb asszonyaként érte meg az idén Siófokon böjtelő ha­vát. Még a dalkört alapító Ma­gyar János siófoki plébános keresztelte meg 1889-ben... Hangját töbször magnóra vettem, megcsodáltam nagy énekismeretét, kivételes intel­ligenciáját. Amikor utoljára ta­lálkoztunk, elbeszélte életé­nek eseményeit. Régen hallott történeteket mondott el, népi gyógymódokról, Siófok társa­dalmának régi világáról me­sélt. Felidézte a híres vásáro­kat, az elsőrendű vendéglá­tást. Imádságát gyermekként még a régi, barokk templom rácsánál mondhatta el. Olyan középkori balladát is tudott, mint a Fehér Lászlóról szóló „történetes ének”, nem is szólva azokról az öregszüléi­től hallott archaikus népi imádságokról, amelyeknek néhány variánsa föllelhető Er­délyi Zsuzsa és Együd Árpád gyűjtéseiben... Sokszor ke­serves volt az élete, de bü­ját-baját senkivel se éreztette. Emberségből, múltismeretből, szép magyar beszédből, nép- szeretetből bőven osztott kör­nyezetének, száz év nemze­dékeinek. S most őrizzük, amit tőle hallottunk, amit a tiszta forrásból merítettünk... Tólinger Sándorné, Csepeli Mária 103 esztendős korában végleg kiköltözött az általa oly sokszor megénekelt siófoki temetőbe, az érő kukoricások sárga földjébe. Matyikó Sebestyén József TÁV ASZÓDIK (Egy nyugdíjas feljegyzései) jéből feljőve, a pinceajtóban az üveglopót a nap felé for­dítva szemlélgeti borát. Hív. Odaballagok. Pohárba spriccelve már ket­ten ízlelgetjük, „harapjuk”, mustrálhatjuk. A fehérnek még tükrösödnie kell, a vörös viszont már teljesen kész: ünnepi bíborszíne, bár­sonyos íze, illata tökéle­tes. A gazda sikerélménye tel­jesen jogos! * * * Másik szomszédom, Józsi bácsi, fiával a kivágott, hatal­mas gesztenyefa tuskójával birkózik. Aláásnak, hasogat­ják. Jól megizzasztja őket. Déltájra végeznek, beíemet- getik a bombatölcsérhez ha­sonló gödröt. A jövő héten mák alá dolgozzák el a 200 öl felét, a másik felébe korai krumpli kerül. Gondjaikról beszélnek. Jóska munkanélküli. A téesz melléküzemága megszűnt, szélnek eresztette dolgozóit. — Amúgy mi újság? — Hát, amúgy meglennénk. Vagyogatunk... * * * ...Sarjad a fű, pattanni ké­szülnek a rügyek. Minden új­raéledni kész körülöttünk. Ta­vaszi szél felé fordítva sápadt arcunkat, magunk is újra éle­dünk... Kerner Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents