Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-17 / 65. szám

1992. március 17., kedd SOMOGYI HÍRLAP — TAVASZI FESZTIVÁL 5 Testvérvárosok találkozója Kaposváron Európa epitokovei (Folytatás az 1. oldalról) Kaposvár finn testvérvárosa Rauma, az ország harmadik legősibb városa. Áprilisban ünnepli alapításának 550. év­fordulóját — jelentette be Re- ijo Vuorio alpolgármester. Az idős város Kaposvár legfiata­labb testvérvárosa. Az alpol­gármester a város bemuta­tása után bejelentette, hogy a város ünnepére meghívja Ka­posvár küldöttségét is. Elő­ször látogatott hivatalos kül­döttség Kaposvárra a francia- országi Saint-Sebas­tien-Sur-Loire városából. Jacky Poingt alpolgármester, aki a cserekapcsolatokkal fog­lalkozik hivatalában, kifejtette: nincs jobb ellenszere az ide­gengyűlöletnek, mint a test­vérvárosi kapcsolatok ápo­lása. Glindével már a második vh lágháború után ők is testvér- városi kapcsolatot teremtet­tek, azóta egy afrikai és egy romániai településsel is felvet­ték a kapcsolatot, azokat se­gélyekkel támogatják a barát­ság, a béke jegyében. Sa- int-Sebastian egy zászlót ajándékozott Kaposvárnak. Korábban személyes kap­csolatra épült az olaszországi Schio város és Kaposvár együttműködése — állapította meg a küldöttség vezetője, Giorgio Pizzolato, a város kul­turális bizottságának elnöke. A harmincötezer lakosú vá­rosban kétezer ipari üzem működik — mutatta be a vá­rost, hozzáfűzve, hogy Ka­posvárral a gazdasági együttműködés javítására tö­rekszenek. Egy viedokazettát nyújtott át Szabados Péter­nek, a felvétel Schio várost mutatja be. Kalinyinnak neveztük eddig azt a várost, amely vissza­kapta ősi nevét; most Tver-nek hívjuk. Jurij Sladkov, a város jegyzőhelyettese el­mondta: azért örül ennek a kaposvári találkozónak, mert tovább bővülhet a testvérvá­rosok köre. Ötvenegy nemze­tiségi csoport barátságban él Tverben — szólt a delegáció vezetője. Oroszország nem­zeti zászlaját adta ajándékba egy festett asztalka kíséreté­ben a városnak. A testvérvárosok küldöttsé­gei részt vesznek a Kaposvári Tavaszi Fesztivál további programjain is. Horányi Barna MAI PROGRAM Széchenyi Zsigmond halálának 25. évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílik ma 17 órakor Kaposváron a Somogy Me­gyei Múzeumban. Bath, angliai testvérvárosunk Bach- kórusa ad ma hangversenyt 19 órakor a református templomban. Per- golesi, Vivaldi és Mozart szólaltatnak meg. A műsorban föllép a kaposvári Vikár Béla Vegyeskar is. Reneszánsz sokoldalúság SZÁSZ ENDRE KIÁLLÍTÁSA A MEGYEI MÚZEUMBAN Ki szelet vet, vihart arat — tartja a közmondás. Szász Endre mintha ennek szelle­mében vette volna kezébe a rajz- és festőeszközöket, majd merészen a porcelán felé for­dult, s hogy reneszánsz sok­oldalúságát is bizonyítsa, az üveg- és textilművészet biro­dalmát is meghódította. Tegnap délután a Somogy Megyei Múzeumban dr. Gye- nesei István, a Somogy Me­gyei Közgyűlés elnöke kö­szöntötte a vendégeket, Ta- káts Gyula, Kossuth-díjas költő méltatta a sokoldalú mű­vész munkásságát. Művei tanúsítják, hogy nagy képzelőerővel rendelkezik Szász Endre, aki pályakez­dése óta igen sok meglepe­téssel szolgált — fogalmazta meg a költő a művész egyik legfontosabb jellemzőjét. — És vele itt van megint az új és más stílus, ha néha szo­katlan is, de amint látjuk, ez, ahogy ismerjük kedvét és ke­délyét, a jelenlétével gazda­godást és gazdagítást is je­lent, mert a stílus minden élet és minden művészet lényege. De hogy is lenne szokatlan, hiszen a Rippl-Rónai Múzeum már 1965-ben is vendégül látta a volt kaposvári diák mű­veit. Akkor nekem a legjobban A boldog herceg című képe tetszett. A pávatollas kalap alól az egyszerre magába és messze tekintő szemeivel... mondta Takáts Gyula. A hallgatóságban fölidéződ- tek azok a grafikák, amelyeket huszonhét éve láttunk a Rippl-Rónai Múzeumban, többségük illusztrációnak ké­szült. Szász pályája elején Vil- lon-illusztrációval „robbant” be a hazai képzőművészeti életbe. Mostani kaposvári tár­latán igazán újdonságnak formatervezett és metszett üvegkristályai számítanak. A fehér és a kék az üvegművész kedvelt színe, ellentétben a festő és grafikus arany- szín-imádatával. A Somogy Megyei Múzeum nagytermé­nek csaknem a középpontjá­ban egy mívesen elkészített (Fotó: Kovács Tibor) szék áll egy dobogón. Belloni Ákos a formatervezője, az in­tarziákat, amelyek jellegzete­sen „Szászosak”. Mintha ott is ülne méltósággal, változó hangulatához méltóan; el-el- tűnőben. Egy pillantás a fest­mények fölé: különleges tech­nikával készült textiljeit látjuk, hogy ismét csak meghökkent­sék a látogatót. Horányi Barna Magyar szellem a szabad világban Könyvkiállítás az emigráns magyar irodalomból A washingtoni Occidental Press, a Püski Kiadó és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadóinak anyagából; az emigráns ma­gyar irodalomból ad metszetet az a kiállítás, amelyet a ka­posvári Református Gyüleke­zeti Házban nyitottak meg tegnap délelőtt. Bár a tárlat nem az első hazai lehetőség a határainkon túl gondozott mű­vek áttekintésében, mégis fi­gyelemre és elismerésre méltó a válogatás eszmei és történeti értéke. A kiállítótermet zsúfolásig megtöltő érdeklődők előtt Bel­lái Zoltán református esperes megnyitójában régi, baráti és történelmi szálakról beszélt, amelyek a tárlóban található művek közül néhánynak az alkotójához köti, kötötte. Hangsúlyozva ezzel, a nagy számban megjelent középis­kolás fiatalok számára: örülje­nek annak, hogy az az idő­szak, amely ezeket az írókat, költőket emigrációba kénysze­rítette, immár történelem. A szót Balogh Ferenc vette át, aki az emigráns magyar iroda­lom történetébe kalauzolta el hallgatóit. Ezek közül is az Occidental Press tevékenységének kez­deteihez, amely Buenos Aires és Taipei között 12 országban talált partnerre. A kiadó egy­koron célul tűzte ki a magyar szellem megismertetését a szabad világgal, azáltal, hogy olyan irodalmi alkotásoknak a kiadását vállalták, amelyeket itthon nem adtak, illetőleg nem adhattak ki. Az Occidental Presst Csi- csery-Rónai István alapította 1953-ban, az amerikai földbe plántálva egy sor magyar kul­turális törekvés csíráját. Szárba aztán már mint a ma­gyar szépírók, költők, esszéis­ták és politikusok művei szök­kentek: Hamvas Béla, Márai Sándor, Illyés Gyula, Darvas Lili, Nagy Imre, Donáth György és sok más, a magya­ros gondolkodást és szellemet képviselő emberek alkotásai. A kiállítást végigjárva kitűnik, hogy mennyire ugyanazt és ugyanúgy gondolták az emig­rációban dolgozó kiadók: a Püski Kiadó és az Európai Protestáns Magyar Szabade­gyetem is — hűen a fentebb megfogalmazott célkitűzések­hez — szerkesztette és gon­dozta nagy magyarjaink sorait és gondolatait. A megnyitót Csicsery-Rónai István, a lehetőséget, és a megjelenteket üdvözlő szavai zárták. A kiállítás a Kaposvári Ta­vaszi Fesztivál ideje alatt még megtekinthető.-balassa­EMLÉKEZETES GÁLA VOLT A szülőföld üzenete A nézőtér megtelt, a függöny felgördült. A kaposvári Csiky Gergely Színházban a tavaszi fesztivál színeiben először léptek színpadra Somogy amatőregyüttesei vasárnap este. Azok mutatkoztak be a díszvendégeknek, akik igazi megszállottái a táncnak, a muzsikának, a szín­játszásnak. Lehettek volna többen is, hiszen Somogy bővelkedik tehetséges amatőrökben. A szer­kesztők, dr. Klujber László és Csikvár József nemes szándéka volt: a legjobbakat színpadra küldeni. A fesztiválnyitó gálán valóban őket láthatta a közönség. A szép tájú Somogy küldötteit... A pöttöm balatonboglári Jakabffy Ádám szólójá­val bűvölte el a közönséget. Tanítómestere, a fiatal koreográfus, Szabó Zsolt, a Szelence nép­táncegyüttes vezetője. De nagy taps kísérte Németh Ágnes Somogyi Apróit is, akik a tőlük megszokott színvonalon mutatták be produkciójukat. Szintén értő fülekre talált a barcsi Kis-Boróka balázsjárása és a Somogy Rábaközi verbunkja és dúsa. Nem mindennapi feladatra vállalkozott a Vi­kár Béla vegyeskar, a Kaposvári Kamaraegyüt­tes és a Somogy Táncegyüttes. Bárdos Lajos több évtizede írott, Somogyi kalászok című művét mutatták be. Érződött az előadáson Zá­kány/' Zsolt Liszt-díjas karnagy és Mosóczi Ist­ván művészeti vezető együttes munkája. Fel­csendültek a szomorú-szép somogyi népdalok, a gyakran bohókás táncok élővé tették a szín­padot. A Vikár-kórust és a Kodály Zoltán Álta­lános Iskola gyermekkórusát, a kaposvári hon­védzenekart szívesen hallgattuk volna tovább is. A publikum érezhette, hogy melyik művészeti ágban a „legerősebb” a megye, ám a líra és a próza sem szorult ki a műsorból. Csapó György és Quintus Konrád tolmácsolásában hangzott el két vers, és Reményi Gyenes István költő is a színpadra lépett, hogy megossza velünk mű­vészetét. Verséből kitűnt szülőföldjéhez való (Fotó: Csobod Péter) őszinte vonzalma. Maradandó élményt jelentett Kiss Dénes Verscsöndítés című művének szín­padi változata is. A Petőfi halálát megidéző „lá­tomás” mutatta: a Fonómunkás Kisszínpad „oszlopos” tagjai még ma is régi formájukat hozzák. Az ünnepi gála szinte valamennyi száma azt igazolta: a szülőföldhöz fűző szálakat nem sza­kíthatjuk el. Múltunk, örökségünk ehhez a vi­dékhez köt bennünket, s ide mindig visszavá­gyunk. Éljünk bár Madridban, Kanadában vagy csak egy másik megyében... Lőrincz Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents