Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-13 / 62. szám

1992. március 13., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Erényi Alajos kiállítása Tabon Helyi alkotó, Erényi Alajos tíz év terméséből válogatott grafikáit, olajfestményeit láb hatja ezekben a napokban Tabon a városi művelődési központ emeleti kamarater­mében a képzőművészet iránt érdeklődő közönség. Az alkotások önmagukért beszélnek: Erényi rajzait szemlélve nemcsak mester­ségbeli tudásnak lehetünk ta­núi, hanem részesévé válha­tunk annak az esztétikai él­ménynek is, amelynek kisu­gárzására csak a művészi al­kotás képes. A tusrajzok leg­többje a régi Tab és környéke egy-egy épületét, utcarészle­tét mutatják be, művészi mó­don. Bertalan Béla a kiállítás megnyitásakor mondta: Eré­nyi Alajos rajzain esztétikai ér­tékkel bír a gazverte kidűlőfél­ben levő léckerítés éppúgy, mint a megroggyant, út menti betonkorlát. így köt bennünket környezetünkhöz, amely nél­kül lassan elveszítjük önma­gunkat, azokat a szálakat, amelyek harmóniába köthetik emberi mivoltunkat... Amikor az amatőr művész letette a rajzeszközt s az ecsethez és a festékhez nyúlt, nem jött zavarba az eltérő technika alkalmazásával. Ké­pei szépek és igazak. Nem hi- valkodóak, s művésziek. A kiállítás március 20-ig te­kinthető meg a művelődési központban. (k. j.) Jeles napok Gergely-j árás A VI. században élt Nagy Szent Gergely pápát, az ősi keresztény énekek, az úgyne­vezett gregoriánok rendszere- zőjét az iskolák pártfogójának tekintették. Tegnapi névünne­pén az iskolás gyerekek jel­mezbe öltöztek, és csapatos­tul járták a falut. A szokás célja az volt, hogy az iskolaév kezdetén diákokat toborozza­nak, továbbá adományokat gyűjtsenek az iskola, elsősor­ban persze a tanító számára. Énekkel köszöntöttek be a há­zakhoz, ezt a szokásdalt ma legtöbben ónnak ismerik, hogy Kodály Zoltán gyermek­kari művet írt belőle, s gyakran szerepel a kórushangverse­nyeken: „Szent Gergely dok­tornak, híres tanítónknak az ő napján,/ Régi szokás szerint, menjünk Isten szerint isko­lába./ Adjatok szalonnát, Om- nedignum leverendum la­ude...” A továbbiakban mind­egyik versszak tartalma vala­milyen élelem (kolbász, ka­kas, lúd) kérése, végül az ének a diákok toborzásával zárul. A Gergely-napi adomány- gyűjtés — úgy látszik nagyon is szükséges — hagyománya a reformáció hívei körében is folytatódott, erre éppen a So­mogy megyei Csökölyből is­merünk egy múlt századi föl­jegyzést: „Az iskola akkoriban Gergely napján kezdődött. Az új deákok szülei már előző nap elvitték természetbeli ajándékaikat a mesternek. A nagyobb deákok beszaladoz- ták a falut, hogy az ünnepre minél több és szebb szalagot gyűjtsenek. Szíjjas bocskorai- kat kétszer is beitatták marha­faggyúval, hogy minél tetsze­tősebb legyen. A nagyobb de­ákok ünneplőbe öltöztek... Megbeszélt helyen összegyü­lekezve elindultak azokhoz a házakhoz, ahol az új deáknak valók laktak.” Az ilyenkor énekelt dalok érdekesség az ábécé betűi­nek rigmusba foglalása. Pél­dául: „A, a,a, ma vagyon Ger­gely napja,/ melyben szegény diákok, járnak, mint a szegé­nyek.../ E,e,e, hozzanak ne­künk ide/ egy nagy teli csuto­rát, vagy egy darab szalon­nát!// O, ó ó, valamit adnak, mind jó,/ Azért erszényt nyis­sanak, egy két garast adja­nak!” stb. Ez a szép hagyo­mány is azok közé tartozik, amelyeket érdemes lenne fel­újítanunk. (Király) Tudnak vagy megfulladnak Amikor Arthur angol király egy ízben uralt honának setét erdejében kis pallón kívánt át­haladni, balga, ám nemesen ostoba lovag állta el egyetlen lehetséges útját. A küzdelem ellen semmi sem szólt, hát Lovag Ostoba el-elveszejtette hol egyik, hol másik, majdan összes végtagját. Dőresége kedvét nem szegte, nyomban fölajánlotta minden idők legle- gendásabb hírű uralkodójának az egált. E klasszikus példázat egy ugyancsak klasszikus nagyjá­tékfilm szédületes poénkaval- kádját gazdagítja. Elkövetői, az angol Monty Python cso­port tagjai: Graham Chapman, John Cleese, Terry Gilliam, Michael Palin, Terry Jones és Eric Idle, az 1974-ben forga­tott mozi címe Gyaloggalopp. (A csapatról a Filmvilág nem­régiben hozott analitikus oe- uvre-irományt A hülyéskedés diadala címmel.) A fantaszti­kus Brian élete és az Élet ér­telme című filmek alkotó-ha- tosfogata 1983-ban mondott búcsút a közös munkának. Életművük azonban tovább él. És ihlet: kis hazánk tízmil­liós lakossága is bír négy plusz egy Monty Python-szel- lemiségű magyar állampolgár­ral. Vagy államhollóval. így most rögvest rá is térek ma­gasan szárnyaló, a Holló Színház angol abszurd revüjét méltató soraim érdemi mo­mentumainak taglalására. Somogyi székvárosunk ta­nítóképző iskolájában járt az 1990 tavaszán társult alakulat, (avagy alakult társulat), és bemutatta a Tudnak-e a hollók a víz alatt repülni vagy megful­ladnak? című estet. A Peter Cook és Dudley Moore kiöt- lötte ötlet Galla Miklós fordító- és előadóművész, valamint Pethő Zsolt tolmácsolásában késztette sűrű rekeszizom­rángásokra az emeleten emelkedett hangulatban vi- háncoló közösséget. De nem volt ez máshogy a többi hu­szonkilenc jelenet, rádiójáték, diavetítés és intermezzo ese­tében sem. Sőt! A dugig telt előadóterem másodpercen­kénti röhögésszáma a Gui­Vita-jelenet (Nagy Natália és Kovalik Balázs) ness Rekordok könyve után kiáltott. Arról már nem is iga­zán lenne kívánatos szólani, hogy hová bújhat egy „rózsa­gyuri” produktum: egy Új Gál- völgyi Show, amelynek anti- humora annyira ritka, akár egy fehér holló piros csőrrel. Kovalik Balázs és Galla Mik­lós az Érdekes adatokban (Fotó: Gyertyás László) Nos, habár az Holló-humor importált, az eredetiségre mégis van garancia. Merthogy Kovalik Balázs (fél lábú Tar­zan jelölt és Kék Norvég által bepalizott), Pethő Zsolt (kia­kasztott tévériporter és rókás Csikló közrendőr), Nagy Natá­lia (jé-problémás és fiavesz­tett), valamint Galla Miklós főholló — szóval négyük angol abszurd revü-révületében ki­fejtett játéka, Galla páratlan gesztusvilága a hülyeség apo- teózisát adta. A műsor összeállítása igé­nyes változatosságról árulko­dott, ám nehéz volt pihenten végigülni. Elvégre a humor angol, minden bizonnyal az lesz a hamarosan színre kerülő Az ember, akinek magnó van az orrában című másodest hu­mora is. Balassa Tamás Pohárnok Iván egyik maszkja Egy ifjú maszkmester és a siker titka Pohárnok Ivánról úgy be­szélnek a filmes szakmában, mint valami fenoménról, és nem mint „menetrendszerűen” érkező ifjú tehetségről. Már gyermekkorában készített kü­lönböző maszkokat, űrhajó- modelleket. Mint oly sokakat, őt is a Csillagok háborúja ih­lette meg, aztán hamarosan érdekelni kezdte a filmgyár. Az ügyeskezű fiatalember egyre több megbízást kapott, s közben levelezett egy New York-i maszkmesterrel. Dick Smith ugyan már nyugalomba vonult, de így is nagy névnek számít a szakmában, dolgo­zott Coppolának a Kereszt­apában, Scorsesének a Taxi­sofőrben, és egyik fő műve­ként Milos Forman Amadeu- sában ő készítette a nagy el­lenlábas, Sálién öregkori maszkját. Mivel Smith úrnak tetszettek a Budapestről ér­kező képek, vendégül látta a magyar fiút, sőt az javasolta neki, próbáljon szerencsét. Feladatokat kapott, afféle trükkműhelyi segédmunkát. Eleinte csak különböző for­mákat kértek tőle, a későbbi­ekben mintákat is készített. — Az egyik műhelyben pél­dául egy készülő sci-fi horror­hoz rendeltek ember formájú szintetikus robotot, nőben — mondja —. Ezen a figurán há­rom hónapig dolgoztunk öten. Három változatot csináltunk: az egyikben boncolták a ro­botnőt, lenyúzták a bőrét, a másodikban a végtagjain ment keresztül a vonat, a harmadikban pedig szétlőtték a fejét. A kezét például én csi­náltam: műanyagból, a cson­tokat kábelek helyettesítették, az izomzatot pedig gumikarból készítettem. Ezenkívül rendel­tek egy hatvanas évekbeli ro­botot is, ezt egyedül terveztem és kiviteleztem. Ilyesmikkel szívesen foglalkozom, a zom- bit és a horrort viszont nem szeretem. Jó kapcsolatai révén meg­fordult Oscar-díjas szakembe­rek műhelyében is. Testközel­ből látta, hogyan dolgoznak a legnagyobbak. Pohárnok Iván leglátványosabb produkciója a The Virgin Terrorist (A szűz terrorista) című koreai filmhez készült: egy felrobbant repü­lőgépből lehulló testrészek között volt egy általa készített fej is, melyről a fél arcot elvitte a robbanás. Hollywoodban pedig egy több millió dolláros sörreklámba is bedolgozott. A kaposvári színház egyik da­rabjához is készített szörnyfi­gurát. — Hogyan fedezték föl? — Néhány, maszkjaimról készült fotót leadtam egy labo­ránsnak, hogy hívja elő. Vélet­lenül ott dolgozott Rajk László is, aki akkor a filmgyár díszlet- tervezője volt. Neki nagyon tetszett a munkám, és akkor forgattak egy olyan filmet, amelynek képi világába beleil­lettek az én maszkjaim. Meg­kerestek, és megkérdeztek van-e kedvem filmjükhöz ké­szíteni néhány maszkot. Elké­szítettem, kipróbálták, és tet­szett nekik. Vörös Éva * * * A „pohárnoki” élménybe­számolóra március 14-én fél hatkor kerül sor a kaposvári városi művelődési központ­ban, a Bezzeg fesztivál nyitó programjaként. A nyitó estet 20 órától Deák Bili Blues Band és a PMD Blues Band koncert zárja. Berzsenyire emlékeztek a marcali diákok Versmondó-versennyel, ve­télkedővel emlékeztek meg iskolájuk névadójáról a mar­cali Berzsenyi gimnázium ta­nulói. Az igazgató megnyitója és egy kórusmű elhangzása után versmondó-verseny kö­vetkezett. A döntőben végülis 22 tanuló közül első lett Bakos Erika és Bauer Szilvia. A költő műveinek ismeretéről számot adó dolgozatok közül Kovács Anita munkája — Antik mű­veltségelemek Berzsenyi Dá­niel költészetében — volt a legjobb. Az ünnepi beszéd Berzsenyi Dánielről témakör­ben három diákot is díjaztak: Nádas Tímeát, Elek Gabriellát és Bauer Szilviát (mind ne­gyedikesek). Az iskolai vidám vetélkedő, amelyen minden osztály csapattal vett részt, ugyancsak a tanulók irodalmi ismereteit gazdagította. A tanári kar és a diák képvi­selői Nikién tegnap megko­szorúzták a költő síremlékét. A nap végül rendhagyó iroda­lomórával zárult — ennek vendége Fodor András költő volt. M. A. M. Régi házak, virágok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents